Az semmiképp sem jó, ha én már le vagyok vetkőzve, ő meg még ruhában, legfeljebb akkor, ha ő jelzi, hogy így szeretné. De ilyen jelzéseket én nem láttam. Ha nem hámozom ki a blúzából, az egy olyan üzenet lenne részemről, hogy nem tekintem egyenrangúnak, hogy még mindig védem, vagy apáskodom felette. Nos, semmiképp sem szeretném átvenni Marcus munkáját, s főleg nem abban a mindentől eltiltó formában, ahogy ő tette, szóval a blúznak mennie kell.
Kigombolom hát a ruhadarab összes gombját, és Verot megemelve, magamhoz húzva leveszem róla azt, és valahová az én ingem mellé száműzöm, majd visszaengedem a lánykát a fekhelyre. Azért arra figyelemmel vagyok, hogy nem látom-e rajta a zavar jeleit, nem érinti-e mégis kellemetlenül a ruhadarabtól való megválás. Ha igen, akkor majd valamivel oldani kell a feszültséget, de vissza nem akarom adni rá, mert az csak megerősítené abban, hogy valami rossza csinálunk, a szex pedig nem rossz, sőt ...

Kíváncsian figyeltem Danit, hogy vajon mire készülhet. Azt láttam rajta, hogy valami gondolatmentett lefuttatott a fejében. Nem is tudom, hogy jó e vagy rossz, hogy nem látok bele a fejébe, de ez hamarosan megváltozik, és akkor kiderül, hogy jó vagy rossz dolog is volt e.
Ahogy elkezdte kigombolni a blúzomat, kicsit megremegtem, de nem a félelemtől. Amikor pedig megához húzott, hogy kibújtasson a ruhámból, valami arra ösztönzött, hogy még jobban hozzá simuljak, és ajkammal illessem az övét.
Egyelőre nem zavart a ruhátlanság, hiszen volt még ami takart. Bár kezem igen csak felfedező útra indult Dani felsőtestén. Bele se merek gondolni, hogy mióta várom ezt, hogy felfedezhessem őt, mióta vágyok arra, hogy kicsit szabadabbak legyünk. Libabőrös lettem a gondolattól, ajkam pedig a nyakra vándorolt. Éreztem a vérét a bőre alatt, ahogy zakatol az ereiben. Szinte csábított, de türtőztettem magamat, mert nem most van ennek az ideje.
- Emberen is ugyan így lehet érezni,ahogy a vér lüktet az ereiben? – tettem fel a kérdésemet, a nyakánál így érezhette forró leheletemet a bőrén, majd tovább cikázott az ajkam, ahogy a kezem is a hátáról áttért a mellkasára, és a hasára.
Valami felpezsdült bennem újra, talán a friss vér, vagy a vágy. Fogalmam sincs,hogy melyik hiszen egyiket se éreztem eddig.

Megnyugtató, hogy nem érzek semmi zavart Vero viselkedésében. Inkább azt látom, hogy egyre inkább elkapja a hév, ami nem baj, hiszen ettől lesz igazi élmény az együttlét.
- Az embereknek még jobban. Nekem csak az indulat hajtja, de nekik a vérkeringés is. És ha megrémülnek,v agy izgatottak, a szívverésük felgyorsul. Néha már méterekről hallani, ahogy lüktet. Ha hozzáérsz a nyakukhoz, nem csak hallod, de a bőrödön át érzed is a lüktetést, ahogy az ér vonaglik a véráram lökéseitől.
Na, ez így ölelés közben a kedves fülébe suttogva elég érzékire sikerült. Most már én is kezdek igencsak tűzbe jönni. De még nem ... itt még senki nem fog vonaglani senkinek a lökéseitől. Egy kis önmérséklet!
- A vadászat jó dolog. És igazából nem is mindig rossz élmény annak, akit elkapunk. Vannak, akiket nem fog el a félelem, inkább csak a kíváncsiság.
Persze most csak terelem a szót, s vele a gondolataimat. Nem akarok én hosszan társalogni a vadászat izgalmairól.

Könnyednek éreztem magamat, és szabadnak, mint még eddig soha. Eddigi életem során mindig volt valami, vagy valaki korlát, aki rendszabályozott, és óvott. Jó valahol megértem ezt a dolgot, mert még is csak apám egy szem lánya vagyok, de néha túlzásnak találtam a dolgokat.
- Indulat? – néztem rá nagy kerek szemekkel, majd visszahajoltam a nyakához, és az ütőerét cirógattam az orrommal. Ettől a dologtól valahogy még jobban beindultam, és kezem tovább fedezte felfelé Dani testét is.
- Én már most is érzek valamit –kuncogtam, és szemérmesen lehunytam a szememet, mert a kezem olyan helyre vándorolt időközben, amitől magam is meglepődtem kissé. Ugyan is mielőtt megszólaltam volna Dani fenekén volt a kezem, a végére pedig az ágyéka körül. Ahonnan el is kaptam a mondatom után. Ráadásul a suttogása is furcsán hatott rám, mert megborzongtam, ami igazán kellemes volt.
- Egyszer csinálunk itt a kastély körül egy vadászatot valami önkéntessel? Rendes emberre azt hiszem még nem tudnék vadászni. És egyszer szeretnék veled együtt táplálkozni, majd szerelmeskedni, és egymás vérét is megkóstolni – kicsit magam is meglepődtem a mondatokon, és azon is ,hogy szemfogaim kint voltak.
- elnézést – mondtam a szememet lesütve, és gyorsan kontroláltam magamat.
- nem tudom mi van velem, bizsergek, és kívánom a vért, mint még soha. És itt vagy te is, akitől …- szavak helyett inkább a tettekre hagyatkoztam, és úgy csókoltam meg, hogy beleadtam minden érzésemet, amit csak iránta táplálok: szerelmet, vágyat, szenvedélyt. soha nem gondoltam, hogy ez velem is megtörténhet, ráadásul ilyen fiatalon,hogy megtalálom a páromat, akit nem akarok elereszteni.

igazán üdítő, és boldogító élmény látni, ahogy Vero éledezik, bátorodik, átalakul. Nekem már szinte folyamatosan fülig ér a szám. Azt az érintést inkább nem is veszem tudomásul, mert jobb az úgy mindkettőnknek.
- Ó, ezért ne kérj bocsánatot! úgysem tudsz megharapni, ha én nem engedem ... még ...
Ez később már nem lesz ennyire egyértelmű, mert onnantól maximum a fizikai fölényem szegülhet ellene.
- .. és nekem ez a látvány nem ijesztő. De szeretném megjegyezni, hogy akik itt önként adják a vérüket, azok is rendes emberek. Sőt, rendesebbek az átlagnál, én úgy gondolom. Én mindig is nagyon tiszteltem azokat, akik képesek ily módon túllépni az ösztöneiken és gátlásaikon, és nem félnek együtt élni ennyi vérszívóval.
Jó ez így, hogy ismerkedés közben még másról is beszélgetünk, könnyebb tartani a lassú tempót.
- Nyugodtan lehet próbálkozni a kastélyon kívül is, ha velem vagy, mert ha valamit elhibázol, én ki tudom javítani. Csak azt kell megvárnunk, amíg képes leszel kontrollálni az vérszomjadat. Nem szívesen rángatnálak el az áldozattól a hajadnál fogva, vagy ilyesmi. Ha már biztonságosan meg tudsz állni, amikor meg kell. Addig jobb házon belül gyakorolni.
Azért miközben beszélek, én is felfedező útra indulok, az ujjaim lágyan cirógatják Vero bőrét, de még nem nyúlok olyan helyekre, amitől zavarba jöhetne. Neki még az is furcsa lehet, hogy valaki a hátát cirógatja, vagy a karjához ér.

Tetszett, hogy folyamatosan mosolyog, valahogy mindig arra késztetett, hogy vagy megsimítsam az arcát, vagy csókot adjak rá.
- Még?- kérdetem vissza. Bár ami igaz, az igaz, hiszen ha iszok a véréből, akkor valamilyen szintem megkapom az erejét, bár akkor nem ennyire fogom akarni a vérét. Vagy ki tudja, lehet, hogy még jobban fogom.
- Idővel biztos megtanulom majd őket tisztelni, hogy ennyire készségesek hozzánk, de mos egyelőre a vért látom csak bennük. Főleg most, hogy megkóstoltam közvetlenül a dolgot, hiszen előtte is hasonló önkéntesektől kaptam, csak nem közvetlenül ittam belőlük –szeretnék megfelelni, és a legkevesebb gondot okozni Daninek. Ráadásul meg van neki a maga baja és meg lesz, ha megkapom az erejét. Nem tudom,hogyan fogok a dologhoz viszonyulni,hogy könnyen fogok e vele bánni, vagy sem. Kicsit talán félek is, de amíg ő mellettem van tudom, hogy nem lesz bajom.
Cirógatása nagyon jól esett, és az én kezem is vándorolgatott a testét, és szépen sorba fedezte fel minden egyes részét. Volt ahová többször visszatért a kacsom , mint pl a mellkasához, a nyakához, és a fenekéhez is. És egyes részeken egyre bátrabb voltam, főleg az utóbbin. De az ágyékát is érintettem párszor, persze sosem időztem túl sokáig arra felé. Aztán kicsit felültem, és a nyakát csókolgattam megint ,mert a éreztem a vére illatát a bőre alatt.
- Jobb lesz, ha most eltereled valamivel a figyelmemet – jegyezte meg neki, bár szerintem erre magától is rájöhetett, ahogy a nyakát csókolgattam egyre hevesebben.