LISA PATRICIA MILLER Karakter teljes neve: Lisa Patricia Miller
Becenév: Lisa
Faj: Ember
Nem: nő
Kor:19
Születés helye és ideje: 1992. szeptember 17, London
Foglalkozás: egyszer majd rendezvényszervező leszek, de addig is pincérnőként dolgozok, illetve néha elvállalok egy egy fotózást is
Különleges képesség: -
*** Apa:Joseph Miller, 45 éves, könyvelő, jól megvagyunk
Anya:Athia Miller, 43 éves, ápolónő, jól megvagyunk egymással
Testvérek:a két öcsém, Mike és Adam, a két öcsém, 17 évesek, és mind a hárman imádjuk egymást.
Egyéb hozzátartozók:-
*** Az én történetem egészen 1992. szeptember 17-ig nyúlik vissza, ugyan is akkor születtem meg, egy esős, napon. Igaz, Londonban nem olyan meglepő, ha az ember egy esős napon születik meg. A családom normális, középosztálybelinek számított, nincsen hat kacsalábon forgó villánk, és nem megyünk minden nyáron Föld körüli utazásra.
Az első pár éveimre nem emlékszem, csak azt tudom, amit meséltek. Ettem, aludtam, na meg üvöltöttem, ha éppen úgy volt kedvem. Már pedig ez állítólag elég sokszor fordult elő, mert rossz alvó voltam.
2 évvel később megszülettek az öcséim. Igen, többes számban, mert hogy kettő van belőle. Ikrek, és egy cseppet sem hasonlítanak egymásra. Külsőre se, és belsőre sem. Csak abban egyeztek meg, hogy engem imádtak szekálni. De megbocsájtottam nekik, mivel én is ugyan úgy szekáltam őket. Mike, és Adam. A két kis gézengúz. Én húgot szerettem volna magamnak, mert annak szépen be lehet fonni a haját, és babázni lehet vele, meg mindenféle csajos játékot játszani. De nekem öcséim lettek… ez által kissé én is fiús lettem. Elkezdtem robotokkal játszani, meg autókkal. Annyira nem is volt rossz. Később már fociztam, és mikor a tesóim elkezdtek komolyabban sportolni, én sem maradhattam ki abból. Először táncolni járattak a szüleim, balettre, de nem volt hozzá elég türelmem, majd más táncokkal próbálkoztak, én pedig kijelentettem, hogy ha Adam, és Mike karatézhatnak, akkor is is valami hasonlót szeretnék csinálni. Mikor elmentem az első karate órámra, már akkor kiábrándultam abból a sportból. Nem tetszett, hogy köntösben ütik-verik egymást az emberek. Ekkor lehettem 7 éves.
Az iskolában hirdettek egy mozgás lehetőséget, úgynevezett, talajtornát. Addig nyúztam anyáékat, amíg bele nem egyeztek abba, hogy eljárhatok oda. Bár erre hamar sor került, mert rájöttek, ha nem kötik le valamivel a fölös energiáimat, akkor kezelhetetlenné válok. Azt hitték, hogy hiperaktív vagyok, el is vittek orvoshoz, de az csak azt mondta, hogy túl sok energiám van, ez még nem hiperaktivitás. Vagyis nem kaptak gyógyszereket, amivel le tudnának nyugtatni egy kicsit. Végül maradt a sport, és a tanulás. Szerettem tanulni, és már egész kicsi korom óta tudtam, hogy mi is szeretnék lenni, ha felnövök. Vámpír. Meg rendezvényszervező. A vámpír nem tudom honnan jött, mint ötlet, de valamiért annyira megragadt bennem, hogy elhatároztam, egyszer azzá fogok válni.
Sajnálatos módon, mikor elmondtam anyáéknak az első számú tervemet, akkor csak jót mosolyogtak, és azt mondták, inkább próbáljak a második célra koncentrálni, mert, hogy az nem is olyan rossz foglalkozás. Rosie, anyukám nővére rendezvényszervező volt, és sokszor voltam vele. Az esküvőket szerettem a legjobban. Szerettem volna én is olyan álmokat megvalósítani, mint amilyeneket Rosie csinált.
Általános iskolában inkább a fiúkkal barátkoztam, mint a lányokkal, de egy idő után kezdtek unalmassá válni, mikor arról beszéltek, hogy melyikükből lesz űrhajós, és melyikükből pedig elnök. Ez még elment, a rosszabb az volt, mikor a lányokat beszélték ki. Ilyenkor csak néztem rájuk, hogy „hahó, nem zavarok?” De nem, nem zavartam őket, szóval a felső tagozatban már a lányok társaságát kerestem, és mint kiderült, annyira nem is unalmasak, mint amilyennek elsőre hittem.
Az egyik legjobb középiskolába kerültem be, és ott is, hála a szorgalmamnak, az él tanulók között voltam. Tovább tornáztam, és a fiúk is elkezdtek érdeklődni irántam, amit kifejezetten élveztem.
Rengeteget olvastam, kutattam, arról, hogy valóban léteznek e vámpírok, és ha igen, akkor hol vannak, és hogyan lehet vámpírrá válni. Erdély egy jó kiinduló pontnak tűnt, el is határoztam, hogy elmegyek oda, de a szüleim először nem engedtek. Majd jött a felvételi, és az érettségi. Nem tudtak igazából beleszólni, hogy hova jelentkezzek. Persze, kitaláltam egy kamu sztorit, hogy miért akarok éppen Kolozsvárra menni tanulni, oly messze tőlük, de végül elértem a célomat.
Mintha az egész világot átszeltem volna, mire Kolozsvárra értem. Elkezdtem a főiskolát, persze rendezvényszervező szakon, és tovább kutakodtam a vámpírok után. Nem sok sikerrel.
Szereztem ismerősöket, barátokat, és persze ott van Patrick is. Általában húzom az idegeit, de valamiért még is jól kijövünk. Nem tudom, hogy hogyan képes elviselni hosszabb távon, de még is ezt teszi. Elmondtam neki, hogy mennyire érdekelnek a vámpírok, szerintem dilisnek tart ezért a „hobbiért” de hát mindenkiben van egy kis defekt…
Majd elfelejtettem: Egy albérletben lakom, két lakótársam van, Richie és Evangeline. Otthonról nem kapok pénzt, talán mert egy kicsit tényleg neheztelnek rám, amiért ilyen messzire jöttem, ezért magamnak kell gondoskodnom a pénzről, ezért egy klubban vagyok pincérnő és csapos, illetve néha egy egy fotózásra is elhívnak, amit kimondottan szeretek, mert jól fizetnek érte.
*** Amiket szeret:vámpírok, epres-jughurtos nyalóka, könyvek, bulik
Amiket utál: öntudatlanság, behízelgés, ha hazudnak nekem.
Jellem: Kissé mániákus vagyok. Valamiért nagyon érdekelnek a vámpírok, és feltett szándékom, hogy egyszer én magam is azzá váljak, bár ezt nem igazán híresztelem. Emellett engem csak szeretni lehet. Közvetlen vagyok, és barátságos, bár kicsit túl temperamentumos, és ez van, hogy nem tetszik másoknak. Kíváncsi vagyok, és szeretek mások dolgaiba beleavatkozni, amit vagy elviselnek nekem, vagy nem. Ha valamit kitűzök magam elé célként azt megpróbálom tűzön vízen keresztül is megvalósítani, de ha sehogy sem megy hajlamos vagyok hisztizni is érte. Tudom, hogy ritkán egy jól időzített hisztivel mindent el lehet érni. Ezek mellett, rengeteg fölös energiám is van, amit mindig le kell kötni valamivel, különben képes vagyok a legbékésebb embert is kihozni a sodrából a folytonos pattogásommal.
Külső: 172cm magas vagyok, vékony alakkal rendelkezem, bár a rendszeres sportolás is látszik rajtam, ami hajlékonnyá tesz.
Hajam szőke, enyhén hullámos, körülbelül hátközépig ér, általában kiengedve szoktam hordani. Szemeim nagyok, és világos kékek, egy kis szürke beütéssel, melyeket hosszú sötét szempillák kereteznek, ajkaim teltek. Sminkelni szoktam magam, de sosem esek túlzásba. Ruhák területén válogatós vagyok, ezért is szoktam egy egy ruhavásárlás során több órát is eltölteni a boltokban.
Avataron: Candice Swanepoel