IVAN IONESCO
Karakter teljes neve: Ivan Ionesco
Becenév: Ivan
Faj: Ember
Nem: férfi
Kor: 42
Születés helye és ideje: Kolozsvár, 1970. jún. 6
Foglalkozás: zenész
Különleges képesség: -
***
id. Ivan Ionesco, 72 évesen elhunyt, borász
Átlagos apa-fia kapcsolat állt fenn kettejük közt, hasonló természetük miatt olykor hangos szópárbajban csaptak össze, de a vége mindig hajnalig tartó borozgatás lett. A család nagy fájdalmára 3 éve hunyt el.
Anya: Szalay Mária, 60 éves, nyugdíjas ápoló
Anyjával való viszonyában sincs semmi különleges, kölcsönös hála és szeretet jellemzi kapcsolatukat.
Testvérek: Nadja Ionesco, 34 éves, énekesnő/zenész/életművész
Energikus, zabolátlan, öntörvényű húgára a mai napig vigyázni akar, több kevesebb sikerrel. Az atyáskodás rendszerint Nadja idegeire megy, de ha nagyobb bajba keveredik mindig a "szuperhős" bátyót hívja segítségül. Tipikus rosszlány, régebben gondja volt a drogokkal, mára már csak az alkohol és a szerelem túlzott fogyasztása jellemzi. Gyakran fognak közös zenélésbe Ivannal.
Egyéb hozzátartozók: Bellováry Noémi(Noya), 28 éves, pincérnő/táncos
Egy koncert után ismerkedtek meg 2 évvel ezelőtt, azóta különleges testi-lelki kapcsolat alakult ki köztük. Egy éjszakás kalandnak indult, de Noya beleszeretett az általa alkotott álomképbe. Nem tipikus rajongói őrület, inkább gyengéd, gondoskodó szeretet, de kapcsolatukat mégsem ismerik el. Menedéket mégis sokszor keresnek egymásnál, ezért talán nem dőreség kijelenteni, hogy ő Ivan titkolt múzsája.
***
Egy egyszerű háztartási balesettel kezdődött minden. Apám épp valamelyik szőlészetben használt gépet bütykölte, és olyan szerencsétlenül vágta el a kezét, hogy be kellett vinni a sürgősségire összevarrni. Itt ismerkedett meg Édesanyámmal, az akkor még nagyon fiatal ápolónővel. Szerelmük hirtelen kapott lángra, bizonyítja ezt az is, hogy még abban az évben egybekeltek és megfogantam én.
Kisgyermek voltam még mikor nagyapám meghalt, s a szőlőbirtok nagy részét apámra hagyományozta. Onnantól fogva nem kellett nélkülöznünk semmiben, amire szükség volt mindig rendelkezésre állt. Számomra már ez is nagy luxust jelentett, de a húgom már egészen kicsiként is kacsalábon forgó palotára vágyott. Nadja a kis naiv álmodozó, az imádnivalóan nagyszájú és zabolátlan Húgom.
Már az óvodában is imádott szerepelni, a középpontban lenni, én pedig szerettem már akkor is igazi nagy testvérként a háttérből figyelni, segíteni őt és vigyázni rá. Kiegyensúlyozott volt a kapcsolatunk már akkor is, s bár mostanra már nehezen tűri a törődésem, azért mindig hozzám fordul segítségért, amire sajnos szüksége is van. Körülbelül 10 évvel ezelőtt pont hiszékeny nagyravágyása volt ami csapdába csalta, hála annak a mocskos féregnek aki ezt pofátlanul kihasználta. Egy lecsúszott zenei producer, tele kecsegtető ígéretekkel, amiknek Nadja első szóra bedőlt, s mikor még észre sem vette már zuhant is lefelé a lejtőn. Kezdettől fogva gyanús volt nekem az ürge, de látván húgom önfeledt boldogságát meglágyult a szívem, s nem avatkoztam bele a dologba, amit azóta is rettenetesen bánok. Nem sejtettem miféle mocskos dolgokba keveri Nadjat, csak akkor vált minden világossá mikor egy éjjel megcsörrent a telefonom. Nadja volt a vonal túlsó végén, alig értettem mit beszél, kuszán ömlesztett félmondatokban próbálta elmondani, hogy baj van. Mintha már nem lenne egészen magánál. Elmentem hát a helyre, amit mindig emlegetett ha kikapcsolódásra volt szüksége, gyakran napokig is ott volt már korábban is, ezért gondoltam, hogy ott lehet. Mikor beléptem az ajtón hideg zuhanyként ért a felismerés, egy drogtanya kellős közepén találtam magam. Őrjöngve rohantam végig a folyosón, dühösen téptem fel az összes utamba kerülő ajtót, teljesen elborult az agyam, már nem is emlékszem rá pontosan. Nadja nevét üvöltöztem, de választ nem kaptam, addigra már eszméletét vesztette valószínűleg, vagy csak nem volt elég ereje, hogy kiáltson. De így is sikerült megtalálnom az egyik sötét szobában. Sokkos állapotban volt, csak üresen bámult maga elé, teljesen megtörve, nem nagyon reagált érkezésemre sem. Eszméletlen harag gyúlt bennem, azonnal odarohantam hozzá, s két karját szorítva próbáltam magam felé fordítani. Fogalmam sincs miket mondhattam neki, csak arra emlékszem, hogy nem bírt a szemembe nézni, némán zokogott, összetörve. Csak később vettem észre, hogy vérzik és szeme alatt is egy hatalmas monokli feketedik. Az aggodalom legyűrte dühömet, azonnal felkaptam és a legközelebb lévő kórházba vittem. Míg az orvosok ellátták én magamat marcangolva járkáltam fel-alá a váróban, nem tudtam elfogadni a történteket, nem értettem, hogy a fenébe történhetett ez. Pár óra múlva sem lett könnyebb, a teljes diagnózist meghallgatva pedig végképp a feje tetejére állt minden. Az orvos szerint nem ez volt az első eset, hogy belőtte magát, de ami jobban aggasztotta, hogy vajon én voltam-e aki így elverte. Végül pszichológust hívott, hogy tisztázódjanak a történtek, aki Nadjaval való beszélgetés során meggyőződött arról, hogy nem én vagyok a rosszfiú. Ezután nem engedtem el szinte sehova egyedül, nem kis időbe telt míg újra megbíztam benne, de addig is vigyáztam, hogy rendesen járjon elvonóra és ne keveredjen ismét bajba. Ez már jópár éve történt, azóta azt hiszem sikerült túltenni magát a történteken, nekem is sikerült feldolgoznom a dolgot, mivel tudom, hogy az a rohadék már rács mögött ül és nem férkőzhet többé Nadja közelébe. De ha a hatóságok nem cselekedtek volna, én biztos elteszem láb alól azt a disznót, nagyon szeretem a testvérem, őszintén.
A rengeteg együtt töltött idő még szorosabbra fűzte kapcsolatunkat, s mondhatni gyümölcsöző is volt, unalmas időnkben írtunk közösen egy-két dalt. Talán így tudtuk legjobban feldolgozni a történteket, s így sikerült újra bizalmat nyernem benne. Nem volt kimondottan vidám korszak, így a zenében kerestük mindketten a menedéket, a dalok nagy része eléggé utópikusra sikeredett, de ez is tetszett annak a csekély közönségnek amire szert tettünk közös koncertjeink alatt. Ki tudja talán kicsit magukra ismertek benne. Tehát innen indult a zenekar ötlete, aminek oszlopos tagjai csak mi ketten vagyunk, de néha kiegészülünk Nadja egy-egy új felfedezettjével. Nem szeretem a nagy koncerteket, ezért általában kis klubokban játszunk csak, szerencsére okulva saját hibáiból már Nadja is megelégszik a kis közönséggel.
Apánk 3 éve hunyt el, szerencsére nem szenvedett sokat, igazából beteg sem volt, csak lassacskán elhagyta az ereje. Békésen távozott közülünk, de anyámat mégis nagyon megviselte, azt hiszem a mai napig szerelmes belé. Nem bírt már abban a házban élni tovább a társa nélkül, ezért eladtuk, s egy kisebb lakást vásároltunk neki a belvárosban, hogy megkönnyítsük mindennapjait. Mivel a borászat nem az én mesterségem, anyám szívét pedig csak fájdította, hogy apánk műve kiaknázatlan marad, a szőlőbirtok is eladásra került, így jelentős anyagi tartalékra tettünk szert, de attól tartok ha nem fektetem be valamibe előbb-utóbb feléljük és akkor nem igazán tudom, mihez kezdjek. Egy klubot akarok vásárolni belőle, ami elég jövedelmet hoz majd ahhoz, hogy megéljünk belőle.
***
Amiket szeret: Nincs fontosabb a családjánál, s egyetlen szerelme a zene. Kedvenc hangszere a zongora, ennek használatához ért a legjobban, de Húga gitárjátéka is mindig lenyűgözi. Kedveli a művészet egyéb ágazatait is, néha egy-egy színházi előadásra, kiállításra is betéved, de azt szereti nézni igazán, hogy milyen hatással van a zene az emberekre, művészekre. Gyakran tér be Noya munkahelyére e célból, de egészen más szemszögből figyeli a lányokat, mint a többi férfi. Őt nem a fülledt erotika ragadja magával, sokkal inkább az ember, ahogy táncával egy új műremeket alkot. Művészként tekint a mások szerint kéjesen vonagló lányokra.
Amiket utál: Nem tűri a hazugságot és csalást. Gyűlöli azokat, akik visszaélnek hatalmukkal és kihasználják a gyengébb embereket, hogy saját önző vágyaiknak tegyenek eleget.
Jellem: Elsőre nem tűnik barátságosnak, kimérten és gyanakvóan közeledik az új emberek felé, de alapvetően a jó szándék vezérli. Általában szűk szavú, de azért ért a szócsavaráshoz, ha arra van szükség, bár dalaiban tudja kifejezni magát igazán. Hirtelen természetű, ha szeretteiről van szó nagyon érzékeny, hamar dühbe gurul és nem fél az öklét sem használni ilyen esetekben.
Külső: Körülbelül 185 cm magas, izmos testfelépítésű férfi. Kora ellenére vonzó és sármos, öltözködésénél mindig ügyel a részletekre is, alapvetően jó megjelenésű, mindig alkalomhoz illően öltözik. Kedvelt viselete a farmer és sötét ing vagy póló párosítás, amit esetleg egy hosszú nyaklánccal dob fel. Valamint mindig viseli apja régi pecsétgyűrűjét, ami hagyomány szerint mindig apáról fiúra szállt.
Avataron: Johnny Depp
Kezdőlap
Tárgy: Ivan Ionesco 
