A konyhában voltam épp, amikor Zo hazaért. Itt lenne az ideje beszélnem vele, és közölni, hogy találtam munkát. Kíváncsi leszek mit szól a dologhoz, először csak a hely nevét fogom neki megmondani, aztán meglátom ,hogyan reagál,é s a kisebbik rossza fogom választani. Eddig úgy tudta, hogy táncolni akarok, de akkor inkább beadom neki a pincérkedés dolgot.
- Szia – köszöntem neki ki a konyhából.
- Kérsz egy kávét, vagy forró csokit? – kérdeztem tőle ,bár lehet feltűnően kedves xD. Papával is mindig ezt csináltam, amikor akartam valamit, de tőle meg is kaptam. Azt hiszem ezzel akarta kompenzálni a dolgokat.
- Hogy telt a napod? – na ezt se kellett volna megkérdezni, mert nem sűrűn szokott előfordulni,de hátha elhiszi, hogy most az a ritka alkalmak egyike van.

- Már is csinálom – azzal már fordultam is vizet melegíteni, és előkerestem a kedvenc bögréjét, meg a gyors kikavarós kávét.
- Parancsolj –adtam oda neki egy mosoly kíséretében.
- Semmi gond, észrevettem, gyorsan el is léptem, hogy egy gonddal kevesebb legyen – kuncogtam el magamat. Még mindig úgy gondolok magamra, mint egy teherre a vállán, nem igazán örült, amikor annó megjelentem az ajtójában, de nem volt választásom, vagy ide jövök, vagy apámmal maradok, azt pedig nem bírtam miután eltiltott a szeretett férfitól, akit furcsa mód gyorsan kihevertem.
Öhm igen, találtam magamnak munkát a Black Rose Pubban. Vigyázz meleg a kávé –figyelmeztettem mielőtt belekortyolt volna.

- Nincs mit – ültem le vele szemben, úgy se lesz rövid ez a dolog, vagy éppen az lesz, és akkor mind a ketten különböző irányba fogunk menni átkozva a másikat. De hát ilyen a testvéri szeretett. főleg a miénk, ahogy ő elment eltávolodtunk hiába voltunk előtte majd nem a legjobb barátnők. Ott hagyott egyedül, és semmit sem tudtam mi folyik körülöttem.
- Munkát,jól hallottad, és ott igen – bólogattam szépen, mint a Jancsi bohóc.
- Pincérkedem. Azért ott, mert nem akarok a beosztottad lenni, meg hogy mások úgy kezeljenek, hogy ez a főnök húga, akkor tartsuk tiszteletben, vegyük át tőle a munkát stb. – mondtam komolyan. Ez a része legalább igaz volt, a pincérkedés meg csak félig.

Kíváncsi voltam hogy mit fog szólni, elfogadja e a dolgot vagy sem. Bár még a hely is ütheti nála a lécet. Talán az a szerencsém, hogy fáradt, és nincs ereje vitához, veszekedéshez, de ez még majd kiderül.
- Igen, csak arról. Nem tudott olyan dolgot ajánlani a hely főnöke, ami nekem megfelelt volna – ej de szép lett ,és igaz is. Tényleg csak olyan ajánlata volt a pincérkedésen kívül, amire nemet mondtam. Az már lényegtelen, hogy én is tettem neki ajánlatot.
- Szóval semmi olyat nem vállaltam el, ami nem felelt meg nekem, így pincérkedem – remélem, elhiszi a dolgot, és nem lesz semmi gond, bá r ha egyszer kiderül a turpissá,g akkor nem fogom kitenni az ablakba, amit kapok.

Játszadoztam egy szívószállal, amíg ő itta a kávét, és beszélgettünk.
- komolyan mondom, hogy csak olyan ajánlatott tett, ami számomra elfogadhatatlan volt, így csak a pincér dolgot fogadtam el, az meg kibírható – ismételtem meg, hátha akkor megnyugszik, és nem gondol másra.
- Majd munka közben táncolok a tálcával, még is csak egy klubban dolgozom vagy nem? – kérdeztem mosolyogva.
- Meg ott lesznek a bulik, majd táncolok akkor – bár nekem ez a másik dolog is buli lesz.

Csak nagy szemekkel néztem Zora .Nem értettem miért fakadt ki ennyire, hiszen semmi olyat nem mondtam neki. Talán félre értett volna valamit? Csak ez lehet, mert másképpen nem csinálná ezt.
- Na álljunk meg egy pillanatra – emeltem fel a kezemet, tiltakozólak.
- Te valamit nagyon félre érthettél – jegyeztem meg neki röviden most. Na pont ezért nem mondom el neki az igazat, mert akkor aztán még jobban kiakadva.
- Én csak azt mondom,hogy pincérkedem,ha meg nem dolgozom, és buli van akkor táncolok. Jó ég Zo, most mondtam el,hogy nem tudott olyat ajánlani nekem, amit elfogadtam volna – kaptam fel idegesen a bögrét a pultról, és a mosogatóba tettem. Az se érdekelt, ha még meg akarta inni XD.
- Ha meg táncolnék akkor mi van? Te is csináltál valami ilyesmit. Apát meg hagyd ki ebből, róla nem beszélek. Jó helyen van,ahol van. Csinálja csak a kis üzleteit, én is csinálom a magamét. Amúgy meg le merném fogadni,hogy megfigyeltet bennünket, szóval bármikor közbe avatkozhat abba, amit csinálunk – mondtam neki dühösen.

Azt hiszem bejött a dühroham dolog, bár tényleg felháborított, hogy nem hitt nekem. jó -jó sose voltam egy angyal, és most sem vagyok, mert szemrebbenés nélkül a szemébe hazudtam, vagy is nem a teljes igazságot mondtam el. Azaz ajánlat, amit a tulaj mondott tényleg nem tetszett, de amit én tettem neki arra vevő volt.
- Semmi gond –vontam meg a vállamat közönyösen, és elmostam a bögrét.
- Szerintem igen, én már várom, hogy mikor jelenik meg –húztam el a számat. Na majd akkor kapok ,nem is attól tartok, hogy Zo leordítja a fejemet, és a többi,hanem apámtól. Megtiltotta, hogy táncoljak bármi módon is, ezt pedig gyűlölöm. Nekem ne mondja, meg mit csináljak egy olyan ember, mint ő. Elégedjem meg azzal, amit elvett tőlem.
- Nem érdekel, akadjon, majd kiakadok én is, és a szemébe mondom, amit gondolok. Egyszer elhallgattatott azzal, hogy ide jöhettem, de másodjára nem leszek ilyen szívélyes vele, hogy csak rokonokhoz megyek – állandóan felhúzom magamat, ha apánkról van szó.
- Szívesen veled megyek, nekem is kellene pár dolgot vennem – mosolyodtam el, és csillapodtam le.

Ez a terv már sokkal jobban tetszett, és meg is nyugodtam a dolog hallatán. Végre nem a munkám a téma, aminek örültem, bár szerintem akkor nem fogok,ha kiderül mi is van igazából.
- Ez jól hangzik tényleg, de előtte el kellene tűntetni a karikákat a szemed alól – jegyeztem meg finoman Zonak a dolgot. Elég szörnyen festett, de azért ezt így nem mondtam a szeme közé.
- Mit szólnál,ha aludnál ma egy nagyot, van, aki vigyázzon a klubra,rád meg rád fér a pihenés – léptem oda mellé,majd adtam neki egy puszit.
- Tanácsokat pedig kapni fogsz, tudod,hogy váráslásban verhetetlen vagyok – kuncogtam el magamat.
- Pasi? Nem nincs – húztam el a számat.
- Futó kaland akadt, de semmi komoly ,amióta itt vagyok – hát igen, még nem találkoztam Marcoshoz hasonló pasival ez idáig, és néha azaz érzésem, hogy nem is fogok.
- És nálad mi a helyzet?-ha már témánál vagyunk. Nem igen tudok semmit sem a szerelmi életéről.

- Az igazat szeretnéd hallani, vagy füllentsek? néztem mosolyogva Zora. Mert ha az igazat kérni az fájni fog. Végül volt a kezem ügyénél egy tükör, és elé tartottam.
- Szerinted? – pillantottam rá kíváncsian.
- Amint látod szerencsére, szóval holnap délig nem is igen akarlak látni – mondtam komolyan. Tényleg ráférne egy pihenés.
- Ideje lenne keresned egy üzlettársat, vagy egy üzletvezetőt – jegyeztem meg, majd inkább elraktam vissza mellém a tükör.
- tudom,hogy szereted, ha minden a te kezedben van, de láthatod,hogy festesz, azt meg mondanom, sem kell, hogy érzed magadat - annak ellenére, hogy néha vitatkozunk, azért aggódom érte.
- Szóval van valaki. Na mesélj csak *böktem finoman oldalba, és átültem mellé. Én szívesen mesélnék neki,ha lenne miről,de sajnos nincs. Marco óta semmi komoly, egy két futó és egy éjszakás kaland, arról meg inkább nem mesélnék neki.

Nem kíméltem, mert az orra elé tartottam a tükröt, hogy lássa,hogy néz ki. Rá férne már egy kiadós alvás, de amíg így folytatja, és nem engedi,hogy valaki vegyen le a terhéből, nem is fogja magát kialudni. mondanám,hogy segítek én, de semmit sem konyítok az üzlethez, meg találtam magamnak olyan munkát ,ami tetszik, és még kicsit dirigálhatok is.
- Akkor vegyél fel egy üzletvezetőt, mert kicsinálod magadat – húztam a számat – Azt pedig nem kellene –csak megcsóváltam a fejemet arra, amit mondott.
- Akkor minek veszed fel,ha nem tudsz benne megbízni. Keres valakit, akire rábíznád az üzletet, és nem mászkálnál utána állandóan – megint kicsit megemeltem a hangomat, de nem szeretem mikor ezt csinálja. Tudja,hogy szüksége lenne valakire, aki segít neki, de ha venne is fel valakit, akkor is állandóan a sarkában lenne, ergo megint ugyan ott van ,ahol volt.
- Olyan,milyen? – néztem rá kíváncsian. Csak nem megfogta a nővéremet egy pasi?
- A szexi férfiak jók, hmm de még mennyire – kuncogtam

- Rendben gondold át,szerintem kellene valaki,legalább próbaként– mondtam mosolyogva, majd megkerültem a pultot, és megöleltem.
Hiányoznak a régi dolgokat, amikor együtt csináltunk dolgokat, és éltünk a boldog tudatlanságban. Aztán minden megváltozott. A bátyánk meghalt, Zo elhagyott minket, velem alig foglalkoztak, aztán végre jött a szerelem, de ezt is elvették tőlem. Újra a régi életemet akartam, amikor nem tudok semmiről, és csinálhatok azt, amit akarok, megkapom azt, amit akarok. utálok felnőni.
- Franciaország – mondtam mosolyogva, és már a francia üzleteket jártam gondolatban.
Oroszországra hirtelen nem tudtam mit mondjak. Nem nagyon emlékszem arra, ami ott volt, mert kicsi voltam még.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha a papa megtudja – fújtam egy nagyot. Nem tartom jó ötletnek a dolgot, főleg mikor így is attól tartok, hogy apánk figyeltet minket, és vigyázz ránk még onnan is ,ahol épp van. ,
- Inkább hagyjuk a pasikat – öleltem meg még egyszer, majd fogtam és a szobája felé húztam.
- Most pedig tessék aludni egy nagyot,aztán majd kiderül mi lesz – mondtam neki mosolyogva.
Egy darabig még ott voltam vele, legalább is ,amíg nem bújt ágyba, majd szépen elköszöntem tőle, és hagytam pihenni.

Pár nappal később késő éjjel
Teljesen össze voltam törve, és csak zokogtam. Úgy éreztem, hogy tényleg megerőszakoltak, és még mindig nem fogtam fel azt, amit Toni tett velem. A szexet akartam eleinte, nagyon is,mert megtetszett nekem, és teljesen más oldalát mutatta, mint a klubban. De aztán mikor kicsit rákapcsolt megharapott, úgy mint a vámpírok. tiltakozni akartam, de az erőm elhagyott, a testemet pedig birtokba vette a gyönyör. Alig léptem be az ajtón, és eldobtam mindent a kezemből, a kabátom is a földön landolt. A fürdő felé vettem az irányt, ahol szinte letéptem magamról a ruhákat. A tükörben megláttam az arcomat, ami fel volt dagadva, mert az a mocsok testőr, aki szintén meg akart erőszakolni megütött. Szégyelltem magamat, és féltem, zavarodott voltam. Mérgemben összetörtem a tükröt a fésűvel, majd beálltam a tusolóba, és elkezdtem lemosni magamat, hogy lemossam mindennek a nyomát magamról, de nem ment. Magamon éreztem még mindig mindent. Lecsúsztam a fal mellett, és csak zokogtam a tusoló sarkában ülve. Ruháim cafatai lógtam rajtam,a bőröm vörös volt a dörzsöléstől, ahol szabad volt.

Csak ültem a zuhanytálcában, és zokogtam. Nem is nagyon érzékeltem mi történik körülöttem. Egyre csak kattogtak a fejemben az este történtek. Az első találkozásunk, az, hogy mit akart velem tenni. Hogy végül elengedett, aztán megmentett. Magával vitt, aggódott értem, törődött velem, gyengéd volt. Joggal mondhatom, hogy megláttam benne valamit, amitől a szívem is lángra kapott oly annyira, hogy neki akartam adni magamat önként és dalolva. Nem akarta megtenni, végül megtette, amit nem is bántam, mert vágytam utána, mert felébresztette azt, amit Marco óta elnyomtam magamban. Végül tönkre tette az egészet, amit elért nálam azzal, amit tett. TE jó ég még mindig nem igazán fogom fel azt, amit csinált, ami lehet ő. Kezem a harapásra kúszott, aminek jól látható volt a helye.
Teljesen kizártam a külvilágot, és bezárkóztam ezen éjszaka történései közé. Csak arra eszméltem fel, hogy a víz elállt, és már nem folyik rajtam. Valamit a vállamra terítenek, felnéztem és a nővéremet láttam meg. Nem hallottam, amit mondott, csak néztem rá, majd hirtelen a nyakába vetettem magamat, és még hangosabban kezdtem zokogni. A törülköző leesett, bár nem nagyon érdekelt a dolog. Mind két kezemmel a nővérembe kapaszkodtam, így jól látható volt a nyakamon is a seb.
Az arcomról nem is beszéljünk, amit teljesen láthatott, amikor ránéztem. Szörnyen festettem, és annak is éreztem magamat és még sok más olyannak, aminek soha életemben még.