Csak nagy nehézkesen vettem észre Zoyat, és egyből a nyakába borultam. Soha ennyire nem örültem neki, mint most. Összetörve éreztem magamat, és ha megnézzük össze is történ a szívem azon részét, ahová Toni belopta magát pillanatok alatt.
- ne- tiltakoztam. Nem akartam mentőket, onnan egyenes út lenne a rendőrség, és a diliház is,ha elmondom,hogy mi történt velem. Csak néztem nővérem aggódó arcát, majd nem tudom mi ütött belém elkezdett belőlem folyni a szó megállás nélkül.
- Hazudtam neked a múltkor, táncoltam egy bárban, de nem úgy ahogy gondolod. Álarcban, és semmi mást nem vállaltam el, csak ha úgy tartotta kedvem, és tetszett a férfi, de ilyen csak egy volt. De ma este a főnököm eladott szó szerint egy férfinek, aki nem a táncomat akarta, nem is szexet, hanem az arcomat. később szexet is akart, és azt hittem, hogy ott helyben megerőszakol ,de végül elengedett. Egyből felmondtam, és haza indultam, de a parkolóban elkapott a kidobóember, és rám vette magát, megütött, és megakart erőszakolni, de ő….ő megmentett,magával vitt. Vigyázott rám, ellátta a sebeimet, annyira más arcát mutatta,m int előtte a hátsószobába,én…én beleszerettem. Annyira rendes volt, és hiába kínáltam magam neki, mert szeretkezni akartam vele, de ő nem tette meg, végül a vágy győzött, és a boldogság öntött el, amikor végre az övé lettem.. Beleszerettem, szeretem, de ő…ő…végül megerőszakolt, tiltakoztam de nem engedett. A kéj, és az előtte történt események kivették belőlem az erőt, és nem bírtam eltolni magamtól, ő..ő pedig megharapott – mutattam a nyakamra itt – harapott, szeretkezett velem, szívta a véremet. Zo ő ő egy vámpír, érted, vámpírok léteznek. Annyira félek tőle, és vágyom rá. De vámpír, és … és …-kezdtem teljesen összezavarodni, és megint csak zokogásban törtem ki miután elhadartam neki mi is történt velem az éjjel

Csak öleltem Zoyat, majd kb rá borítottam mindent, ami mostanában velem történt.
Megkönnyebbültem, hogy nem hívja a rendőröket, és mentőket. Elég lesz őt meg győznöm az igazamról,hogy tony igen is megharapott, és a véremet vette. A mentősök úgy is csak örültnek néznének, remélem a nővérem nem fog.
- rendben – vacogtam, mert már elkezdtek kihűlni a vizes ruhadarabok rajtam, és már nem voltak melegek, mert nem folyt rájuk a meleg víz. Nagy nehézkesen kikászálódtam a kádból, da lábaim még mindig remegtek, és ledobáltam magamról a maradék ruhát, amit nem sikerült letépnem.
Elvettem a köntöst és belebújtam. Nem akartam tusolni, mert akár,hogy vakarom magamat, még mindig magamon érzem az érintéseit, amik annyira jól estek.
- Nem akarok – motyogtam teljesen üresen, ahogy üres tekintettel néztem testvéremre is. Úgy éreztem ,hogy megint kihasználtak, és még földhöz is vágták a szívemet.
- Nem kell – léptem el mellette és a nappaliban ledobtam magamat a kanapéra.
- A véremet itta miközben szeretkezett velem, annyira gyengéd volt, és annyira jó volt minden, amit mondott,ahogy vigyázott rám – néztem a légüres teret, és csak ismételtem magamat – Elcsavarta a fejemet ezzel a kétféle viselkedéssel és én neki adtam magamat, de megharapott, a véremet kezdte inni, és én…én…. –újra zokogásban törtem ki, és annyira összehúztam magamat amennyire csak tudtam.

Ahogy odajött mellém, addig fészkelődtem, amíg sikerült eldőlnöm úgy,hogy a fejem az ölében legyen. Ahogy régen is szoktuk, ha valami bajunk van.
- Itthon….- szóltam megint teljesen üresen. Mert ha még bántott is Tony ma éjjel ott volt mellette mind az a jó amit kaptam tőle. Annyira más mint az általam eddig ismert férfiak, még Marconál is másabb. Neki is két oldala volt, de Tonynál jobban kiütközik, és akármennyire is keménynek mutatta magát megláttam azt benne, amitől beleszerettem egy fél éjszaka alatt.
- Nem,nem akarom – kaptam fel hirtelen az öléből a fejemet, és megint csak potyogni kezdtek a könnyeim ezért gyorsan vissza is vackoltam magamat.
- Tony….- suttogtam a nevét, mert félve ejtetem ki, nem úgy mint pár órával ez előtt, amikor szívesen ejtettem ki vágytól teli hangon.
- ühüm,bele – motyogtam megint. Nem sűrűn voltam szerelmes eddig. tini koromban, is volt egy két udvarlóm, aztán semmi sem, végül jött Marco, aki teljesen áttörte nálam a falakat egyetlen egy éjszaka után. Éppen kezdtem már ő kiheverni, amikor megjelent Toni és észrevétlenül ellopta tőlem a szívemet, amit utána földhöz is vágott.
Beismerve érzésemet zokogni kezdtem, és csak öleltem azt a párnát, ami nálam volt.
- mért teszik ezt a férfiak? –motyogtam zokogás között.
- az egyik pillanatban minden olyan szép, a másikban pedig tönkre tesznek mindent

Érzem, hogy Zoya feszeng alattam, de nem értettem miért. Talán kényelmetlen neki, hogy rajta fekszem? Ezért inkább felültem, és rá pislogtam könnyáztatta pilláim mögül. Próbáltam visszagondolni a saját szavaimra, hogy vajon mit mondhattam, aztán leesett a tantusz.
- Nem úgy gondoltam – szipogtam, és hozzábújtam.
- tudod…te is…hogy igazán…sose volt…otthonom. És most még a saját lakásról is lemondok, mert félnék egyedül maradni – szipogtam mellette és igyekeztem összeszedni magamat a történtek után.
- Tudom, hogy hihetetlen, és semmit sem tudok róla azon kívül, hogy vámpír, de Marcoval is ilyen volt. Őt is pillanatok alatt megszerettem, ahogy most őt is…de ő….- megint csak zokogásban törtem ki.
Végül fogtam magamat, és berohantam a szobámba, és az ajtó mellett szépen össze is csuklottam, csak a zokogásomat lehetett hallani kintről.

A szobámba rohantam, és megint összetörtem. Éreztem, hogy Zo nyomkodja az ajtót, és mivel nem volt erőm, és bejutott. Amint oda ült mellém belekapaszkodtam, és a fejemet az ölébe hajtottam. Csak némán feküdtem, és hallgattam a szavait. Megnyugtató volt számomra, hogy itt van mellettem, hallom a hangját, biztonságérzetett nyújtott számomra.
- itt maradsz velem éjszakára? – kérdeztem alig halhatóan, mert már be voltam rekedve a sok sírástól, és amúgy se igazán jött ki hang a torkomon.
- nem akarok egyedül maradni – szipogtam, és néztem a nővéremet, és vártam a válaszára.
Ha maradt, akkor az ágyba vontam magammal, és ott is hozzábújtam. Fogalmam sincs mikor aludhattam el. Szinte egybefolyt minden számomra ,csak a történtek nem. Azok egymás után következtek sorra: rossz pillanatok, majd kellemesek, újból rosszak ,majd jók és így tovább addig, amíg haza nem értem. Újra lejátszottam magamban az együtt létünket, ami annyira jó volt, és szörnyű vége lett.
Reggel alig bírtam kinyitni a szememet ,ráadásul a fény is bántott, az arcomról nem is beszélve, ami sajgott.
- Zo…- szólítottam rekedtes hangon, azt se tudtam, hogy itt van e még vagy már elment.