Karakter teljes neve: Matt Ryan Willson
Becenév: Matt, Matty (csak a húgomnak)
Faj: Ember
Nem: férfi
Kor: 25
Születés helye és ideje: Ausztrália, Sydney, 1986. július 26
Foglalkozás: főleg motorokkal kereskedem, adok-veszek, javítok, újítok, tunningolok.
Különleges képesség: -



Apa: Steven Willson, 43 éves, katona, a viszonyunk jónak mondható, még sörözni is eljárunk néha.
Anya: Jessica Willson, 42 éves, ápolónő. Néha felhívom olyankor jót beszélgetünk az időjárásról, ez elég jónak nevezhető nem? Amúgy meg szokott sütit küldeni a húgommal, az plusz pont.
Testvérek:

Egyéb hozzátartozók:
Nova Willson, 25. Az egyetlen és imádott ikertestvérem. A kettőnk kapcsolata kissé hullámzó, de viszonylag jónak, talán annál egy fokkal jobbnak mondható. Vigyázunk egymásra, én aztán meg főleg rá, hisz a húgom, így kötelességemnek érzem elhessegetni a hozzám hasonló barmokat a közeléből!


Szegény anyám anno 1986 nyarán nem is egy hanem egyből kettő csomagot kapott a gólyától. Ráadásul egy hónappal korábban mint gondolták. Hát nem irigylem őt... na de végül világra hozott engem meg fél órával később a húgomat Novát, is.
Na hát ahhoz képest, hogy Nova lány és a lányokkal ugye csak a baj van, ő mégsem volt olyan vészes mint gondoltam. Egészen jól elvoltunk egymás mellett sőt! Kivéve akkor amikor leült és elvolt magának. Na az felettébb unalmas volt, úgy hogy próbáltam is kirángatni játszani, vagy rávenni, hogy tréfáljuk meg a szomszéd nénit. Persze ő jó kislány volt, és most is az szóval folyton csak azt hajtogatta: "Nem Matt nem szabad", komolyan rosszabb volt néha mint a saját lelkiismeretem. Mégis mikor sikerült nagy nehezen belerángatni valami rosszba őt, és elkaptak vagy rajtakaptak minket, ő velem együtt vállalta a büntetést. Ezt mindig is tiszteltem benne, s ezért is kötődöm hozzá annyira. Kicsit bevallom azért idegesített amiért nem volt kapható a csínytevéseimre, de hát akkor találtam mást akit be tudtam vonni a rosszaságaimba. Az általános iskolában jött egy hirtelen váltás amikor külön osztályban kerültünk. Hát nekem ez nagyon nem jött be és tüntettem is ellene keményen. Egyre távolabb kerültünk egymástól Novával, keményebben kezdtünk rivalizálni, és ez nekem egyáltalán nem tetszett. Nem lehettünk annyit együtt és nem is tarthattam szemmel. Tudjátok..., hogy megvédjem ha valaki meghúzza a haját, vagy elkapjam délután azt aki csúnyát mond rá és jól legyepáljam. Jó így is megtettem... Lassan aztán megbékéltem a helyzettel, persze házit akkor sem írtam és messziről kerültem a könyveket is. Csak annyi időt töltöttem az iskolában amennyit feltétlenül szükséges volt, vagy még annyit se aztán húztam le a srácokkal bandázni. Bicajokat bütyköltünk magunknak és letekertünk a partra ahol aztán menőbbnél menőbb trükköket gyakoroltunk. Saját bandám volt ahol én voltam a banda vezér, és én voltam a középpontban. Aztán az egészet elvágták. Apámat Erdélybe hívták szolgálatra, és egyik napról a másikra pakoltunk s költöztünk is. Gyorsan búcsút kellett mondanom a kellemes kis életemnek, a bandámnak, a partnak, a bicajos délutánoknak. Megint csak hosszú ideig dacoltam a szüleim ezen döntésével. Akkor voltam talán a legproblémásabb amikor ide költöztünk. Nova sokkal jobban viselte mint én. És ez így folytatódott a középiskolában is. Amíg én hírhedt csirkefogóként mutatkoztam be a gimiben addig Nova továbbra is kis angyal maradt. Tanult, házit írt, jól viselkedett és ami számomra még furcsa volt nem pasizott. Jó örültem neki mert így legalább nem kellett elhajtanom a sok kis Jankót, de néha igazán aggódtam hogy miért nem jár senkivel ha már ilyen szép és okos lány! Én bezzeg akit csak lehetett befűztem... volt is hírem egy idő utána suliban, de valamiért a lányokból álló rajongóköröm egyre csak bővült. Végre kezdtem úgy érezni, hogy beilleszkedtem s hamar lett egy állandó haveri köröm, ahol persze ismét én voltam a vezér. Most már bicaj helyett motorra gyűjtöttem. Apró alkatrészeket vettem meg először a zsebpénzemből aztán a nyarakat végigdolgoztam, hogy megvehessem a több kelléket is. Az első motoromat a saját két kezemmel raktam össze lépésről lépésre és mikor elkészült hihetetlenül büszke voltam! Onnantól kezdve csak javítgattam, bütyköltem, az lett a hobbim és a szenvedélyem. A srácokkal rendszeresen jártunk ki versenyezni. Egy ilyen versenyen történt meg életem talán egyik legzűrösebb esete is. Az egyik kanyarban megcsúszott a motor hátsó kereke, s én már nem tudtam uralni. Egy árokba borultam, utána pedig a motor is rám esett. Volt rajtam sisak, de a járgány olyan erővel esett rám, hogy azonnal eszméletem vesztettem. Csak halványan emlékszem arra ahogy betolnak a műtőbe. Mikor aztán később felébredtem, elmondták nem sok esélyt láttak arra, hogy túlélem. Az állapotom rendkívül kritikus volt. Ezzel még megbékéltem, de után azt is megtudtam, hogy a kórház ahová bevittek a húgom Nova új munkahelye is egyben. Igen a drága annyira kis jólelkű és segítőkész, hogy a gimi után orvosnak tanult és rögtön utána állást is kapott. Életemben először szégyelltem magam és bántott amiért ennyire ráijesztettem szegényre. Mindig is túl sokat aggódott miattam... na akkor és még utána is egy ideig elég nyomorultul éreztem magam, de aztán fokozatosan tért vissza a régi énem. Nova kicsit munkamániás lett, így nem láttam túl sokat egészen addig amíg elő nem állt egy házzal a szomszédságában. Hát igencsak megörültem gondolhatjátok. Elköltözöm az ősöktől ingyen és bérmentve ráadásul a húgom mellé akit nagyon bírok! Az új kéró alagsorában helyet kaptak a motorjaim (igen mert azóta már van egy pár) és ide jönnek azok is akiknek javításra vagy bármi másra van szüksége. Ja hát igen, én nem tanultam tovább... szerintem borzalmas az elmét tanulás pazarolni. Megvan nekem a magamhoz való eszem, nem kell nekem diploma, hogy tudjak róla. Novát persze becsülöm amiért ennyit melózik, néha azért lazíthatna, de hát ezért vagyok én itt nem? Én vagyok a buli és az izgalom a lányka életében... immár 25 éve!


Amiket szeret: az éjszakai életet, a nőket, az ütősebb italokat, a fekete színt, főleg kabátokban. A hideget, és a zivatart, az erős szelet sokkal de sokkal jobban kedvelem mint a fülledt meleget. A motorozás a hobbim és szenvedélyem is egyben, a sportokat ( mint pl: futás) azért szeretem mert kikapcsol, és feltölt.

Amiket utál: A buta nőktől a falra mászom, ahogy az érzelgősségtől és a túlzott aggódástól is. A képmutatást, az álszerénység szintén kiakaszt, és ilyenkor hamar elvesztem a türelmem. A meleget nehezen viselem, meg aztán mivel férfi vagyok a habos babos rózsaszín cukker dolgokat nem nagyon tűröm meg a környezetemben.

Jellem: Essünk neki mert úgy érzem ez egy hosszú menet lesz! Egyenesség jellemez legfőképpen. Szinte soha nem hazudok, mert nem látom értelmét így mindenki a képébe kapja a szín tiszta igazat ha tetszik ha nem. Na ebből szoktak aztán nagy sértődések lenni, főleg nőknél, mert az őszinteség sokszor nem kellemes. Persze én ezeket a sértődéseket nem veszem ám komolyan, majd megbékél az illető ha meg nem akkor így jártam. Így aztán a többség bunkónak, tapintatlannak és nyersnek tart. Hogy ez így van-e, hát... igen! Ennek a képmutató világnak szüksége van egy olyan vagány gyerekre mint én, hogy helyre rakja ezt a sok tuskót! Na befejeztem. Szóval, nem vagyok egy érzelgős típus sőt kifejezetten idegesít ha valaki sokat nyávog a környezetemben. A problémáimon nem rágódom sokat, majd megoldják ők saját magukat, ha meg nem akkor feloldom őket alkoholban! Független lélek vagyok és ez sajnos vagy nem de a párkapcsolataimra (nem igen szokott lenni...) is igaz. Engem senki ne próbáljon ám lekötni, vagy megkötni, vagy csak kiejteni azt a szót, hogy "járjunk" mert már abban a pillanatban árkon bokron túl leszek. No woman, no cry - én ezt vallom, ehhez tartsa magát mindenki. Mivel mindenről megvan a véleményem, vagy elképzelésem és ennek hangot is adok elég gyakran, nem egyszer akadnak összetűzéseim, sokszor a húgommal is. Mindketten elég makacsak vagyunk, és egyikünk sem enged, bár a veszekedés és a durca nem tart tovább fél napnál. Ja a humorom! Hát, erre is volt már sok panasz, hogy csípős meg bunkó meg mocskos meg mit tudom már miket mondtak de azért mindig jót röhögnek csak titkolják a mocskok mert prűdek! Szeretem ám húzni az embereket, ennél jobban csak szívatni szeretem őket. Ha tréfáról, csapdáról szívatásról van szó rám mindig lehet számítani, mert semmitől nem riadok vissza! Na hát röviden és tömören ennyi lenne. Biztató ugye ugye? Hozzám képest a húgom egy tündér!

Külső: 183 cm vagyok és nem gurulok. A vállam sem volt mindig ennyire széles de tettem róla még a középsuliban, hogy így nézzek ki. Na szóval szálkás vagyok meg kockás, bezony hölgyek majd lehet tapogatni a kockáimat! Oké szóval, sötét eléggé rakoncátlan hajam és kék kissé hideg szemeim vannak. A hajam általában úgy áll ahogy a párna beigazítja éjjel. A pillantásom egyszerre fürkésző (nőknél vetkőztető) és rideg, ha pedig felhúznak igencsak csúnyán tudok nézni. Az arcom erős vonások keretezik, markáns állam pedig apámtól örököltem.
A ruhatáram egyszerű ruhák jellemzik. Egyszínű pólók, többnyire sötét színűek (fekete, zöld, kék szürke.) farmerek, és két három fekete dzsekim van, többre nincs is szükségem.
Avataron: Ian Somerhalder