...

Gúnyos megjegyzése nem kerüli el a figyelmem, ezért szerencse, hogy időben kikeveredek alóla, ki tudja, talán még kárt tenne bennem és lehet, hogy még élvezné is. Miután nálam a kormány, már nyugodtan és gördülékenyen haladunk, aztán viszonynal rövid idő alatt oda is érünk a lakásomhoz, ahol ő már nagyon rég nem járt. Igazából nem is sűrűn jött hozzám, korábban nem értettem hogy miért, most már sejtem, hogy talán szégyellte azt a környéket, ahol lakom.
- Szuper..akarom mondani, jó hogy végre elviszed a cuccaidat . - Fűzöm még hozzá, mielőtt bármiféle lelkesedést venne ki a hangomból. Közben továbbra is próbálom elterelni a fejemből azokat a gondolatokat, hogy éppen.. Szóval, terelve a gondolatokat kénytelen vagyok valamit mondani a megjegyzésére.
- Ja...hát, tudod milyen lusta vagyok, csak most tűnt fel, hogy ott maradtak. - Megvontam a vállaimat, miután füllentettem. Nagyon is jól tudtam, hogy nálam vannak a cuccai, csak valamiért jó volt az, hogy néha azokra nézhettem, vagy egy-egy darabot megérinthettem. Bezárva az autót követem őt, hála az égnek, megvárt a lifteknél, ezért én is beszállok, és csak ezután záródik be mögöttünk az ajtó. Nem túl nagy lift, elég szűkös, ezért kénytelen vagyok mellette állni úgy, hogy még a vállaink is összeérnek.
- Bocs..öhm.. - Felé pillantva már nem tudom megállni, hogy ne tegyem azt, amit szeretnék. Hirtelen megcsókolom őt szenvedélyesen, miközben derekánál fogva a lift oldalának taszítom, majd egész testtel hozzá simulok, már ha nem lök el.

Kiélvezném a pillanatot, de Lola egyszerűen ellök magától, és leordít, én meg csak pislogok előtte. Hát, a fene gondolta volna, hogy majd így reagál, pedig azt hittem, hogy ez majd neki is bejön, de úgy tűnik, hogy nem, és ezzel a húzással most végleg eláshatom magam, mert tutira gúnyt fog űzni belőlem. Nem is tudok megszólalni, csak ledöbbenve nézem, de legnagyobb meglepetésemre a következő pillanatban ő támad le, és én kerülök a lift falához. El sem hiszem, hogy ez történik, de teljesen az őrületbe kerget, érzem és tudom is, hogy most már nem tudok neki ellenállni. Mikor megérzem ujjait a bőrömön, felsóhajtok, hozzá hasonlóan az én kezem is eltűnik a ruhadarabjai alatt, és néhány percig biztosan így enyelgünk a liftben, míg az nem cseng, és ki nem nyílik az ajtó a lakásom emeletén. Akkor megszakítom a csókot és kicsit távolabb tolom.
- Menjünk..be a ..lakásba..- mondom szaggatottan, és nem is hagyom, hogy válasszon, mert ölbe kapom őt, és szinte berontok vele az ajtón, amit a lábammal rúgok be magunk után, de ahogy ez megtörténik, ismét neki esek, letépem róla a blúzt, és ajkaimmal neki esek, ahol csak érem, miközben a kezem a szoknyája alá csúsztatom. Elkap a hév, nem tudnám leállítani magam, de ahogy egyre jobban belemerülnék, hirtelen kopogtatnak az ajtómon...

Eszméletlen hatással van rám, teljesen felhúz, már csak arra tudok gondolni, és legszívesebben meg sem állnék. Ő is lefejti rólam az inget, ami a földön landol, s miközben a szoknyája alá csúsztatom a kezem, ő már az övcsatom környékén játszadozik a kezével, megérzem érintését éppen ott, halk sóhaj hagyja el az ajkaimat, érzem, hogy ez jó este lesz, már éppen megsürgetném, hogy vegye csak kézbe a dolgokat XD, mikor kopogás töri meg a csöndet. Meglepődve, gyorsan véve a levegőt figyelem, ahogy Lola kérdően pillant rám, de én annyira nem itt járok, hogy egyszerűen képtelen vagyok megszólalni , tekintetem még mindig levándorol a testén, majd vissza fel, újra a szemeibe.
- Ühm..- Nagyjából ennyit tudok produkálni, mire Lola elindul az ajtó felé, ruhátlanul, vagyis, szoknyában és melltartóban, így pedig én is kénytelen vagyok utána sétálni , pedig jelenleg van egyéb bajom is, például rettentően szorít a farmerem, és ha ezt gyorsan nem fejti le rólam, akkor biztos, hogy megőrülök. Vágyakozva pillantok a szemeibe, közelebb lépek hozzá, de ismét dörömbölnek, és ekkor már meghallom Virgille hangját. Hát persze, róla meg is feledkeztem.
- Basszus..- Motyogom, nem tudom, mit kéne tenni, megfordul a fejemben az, hogy jobb lenne csöndben maradni, megvárni, amíg elmegy, de aztán eszembe jut az, hogy mit tett velem Lola, és érzem, hogy most talán lehetőségem lenne mindezt visszaadni, pluszban még az is megfordul a fejemben, ahogy Virgillere gondolok, hogy mi lenne, ha mi hárman... szóval sok minden fordul meg a fejemben, végül úgy döntök, hogy az a verziónál maradok, vagyis szépen elküldöm az ajtó túloldalán várakozót.
- Várj..muszáj vagyok neki mondani valamit...- sutyorgom Lolának, majd finoman megfogom a karját és félrevonom az ajtóból. Azután sóhajtok egyet, összeszedem a gondolataimat, még vetek egy pillantást Lolára, aztán kinyitom az ajtót, ahol Virgille áll egy nagy ballonkabátszerűségben.
- Szia..én..most nem igen érek rá...- Hablatyolom, mire a lány ajkaira széles mosoly kúszik.
- Miért, mit csinálsz?- Aztán ahogy végig néz rajtam, persze, el is neveti magát.
- Csak nem pornót nézel? Csatlakoznék. - Elvigyorodik, ekkor próbálnék tiltakozni, de ahogy széthúzza a kabátját, leesik az állam, mert olyan cucc van rajta, hogy hű.
- Őőő - Ilyesmit tudok produkálni, de ekkor Virgille egyszerűen besétál, és hevesen megcsókol, miközben hátrafelé tol, ami annyira váratlanul ér, hogy nem tudom leállítani.
- Na, hol az a film nagyfiú?- Kérdi széles mosollyal, és körbepillant, ekkor veszi észre az ajtó mellett ácsorgó Lolát, akin szintén hiányos az öltözet.
- Oppá, bocsika, megzavartam valamit?- Kérdi nagyokat pislogva, s mi tagadás, igen csak extrém a helyzet.

Ennél kínosabb szituációba már nem is kerülhettem volna, az egyik hátulról, a másik elölről lendült támadásba, és akárhogy is nézzük, az egész úgy végződött, hogy valakinek nem tetszett a szituáció, aki nem más volt, mint Lola. Mondjuk én is csak pislogtam, mint borjú az újkapura, mert arra nem számítottam, hogy Virgille ilyen szerelésben állít be hozzám, s majd ennyire rám veti magát, ahogy arra sem gondoltam volna, hogy majd Lolával is így alakulnak a dolgok. Miután sikerült Virgillet leszerelnem, legalább is kicsit eltávolodnom tőle, ő csak azután pillantotta meg Lorinát a helyiségben, bár nem tűnt igazán meglepettnek, sőt, inkább csak vigyorgott. Vele ellentétben azonban Lolán látszott, hogy kellemetlenül érzi magát, vagy talán dühös. Nekem ez jött le, ahogy rápillantottam, ezt láttam. Beszélgetésük sem tűnt barátinak, de nem mertem megszólalni, hisz mégis csak ők voltak túlerőben. Furcsa, de kezdtem magam kellemetlenül érezni a szituációban.
- Köszike, a tiéd sem rossz. - Válaszolta Virgille Lolának, miközben tekintetét végig vezette rajta, majd felém pillantott.
- Most mi van, ti megint jártok?- Kérdően pillantott rám, mire én csak nagyokat pislogtam, azután Lolára néztem, majd vissza Virre.
- Ööö, nem, mi nem..- ennyit tudtam kinyögni, és valószínűleg már ezzel is elástam magam, ugyanis Virgille ezt követően közelebb nyomult hozzám és egyik karját a nyakam köré fonta. Lola pedig elvonult a szobámba, értetlenül figyeltem őt, majd Virgillere néztem.
- Nem hívtalak, miért jöttél ide?- Tettem fel a kérdést, mire mindkét kezét a nyakam köré tette.
- Írtam neked smst, elég egyértelmű volt, nem?- Kérdezett vissza, miközben a képembe mosolygott, majd elkezdett közelíteni az ajkaival. Akkor hallottam meg Lola hangját, amint azt mondta, hogy elmegy.
- Öh..ne, várj...- Elég nehéz volt Virgillel a nyakamban megállítania, ezért arrébb toltam a lányt, majd úgy,ahogy voltam, mezítláb, félmeztelenül egy farmerben rohantam Lola után , aki már a lifteknél járt. Kezemmel megállítottam a liftajtót.
- Ne már, most elmész?- Elég hülye kérdés, de hát ,ez jutott az eszembe.

Ott állva a lift ajtajában őt figyelem, szeretném, ha nem menne el, bár nem tudom, hogyan és mivel is tudnám megállítani őt. Mindenesetre próbálkozom, de nagyon úgy néz ki, hogy nem fog sikerülni. Kérdése ledöbbent, annyira furán hangzik a szájából, mintha féltékeny lenne, bár ezt elég nehéz elhinni. Lehet, hogy az lenne?
- Nem, dehogy..- Magyarázom, bár megfordult a fejemben olyan kósza gondolat, de azért mégsem . Virgillet egyébként sem kedvelem, túlságosan rámenős, nem is értem, hogy miért adtam meg neki a bulin a számomat.
- Hát de letámadott, mit kellett volna tennem?- Kérdem széttárt karokkal, tényleg nem értem mit vár tőlem, aztán valahogy sejtem. Lehet, hogy én sem lennék az ő helyében, de mégis elég kellemetlen ez a helyzet. Nem akarom, hogy elmenjen, de valamiért nem tudom kimondani azt, hogy maradjon, mert a büszkeségem nem engedi. Csak ott állok , és figyelem őt, miközben azt kéri, hogy engedjem el. Ráadásul ekkor az ajtóban is megjelenik Virgille, pózolva beáll, és az ujjával csalogat. Oldalra pillantok, ezért elhúzom a kezem a lift ajtajától, de ez a pillanat elég ahhoz, hogy rájöjjek, így becsukódik a lift ajtaja. És ahogy visszapillantok, már csak azt látom, hogy Lolára rácsukódik az lift ajtaja, és eltűnik előlem...