Karakter teljes neve: Ryan Lincoln McAdam
Becenév: Ryan
Faj: Defenzor
Nem: férfi
Kor: 22

Születés helye és ideje:New York - 1989. július 14.
Foglalkozás: tanuló
Különleges képesség: -



Apa: Ismeretlen - meghalt (nyomozó volt,de ezt senki nem tudja)
Anya: Eva Pjotr -eltűnt (valószínűleg az orosz maffia számolt le vele)
Testvérek: nincsenek

Egyéb hozzátartozók:
Peter Pjotr - nagybáty - 35 - Erdély - deffenzor
Pannie McAdam- nevelőszülő - 45 - válás után tartózkodása ismeretlen
Jeff McAdam - nevelőszülő - 50 - üzletember New Yorkban



Az élet egy shit az olyannak, mint én, legalábbis az volt úgy nagyjából 13-14 éves koromig. New Yorkban születtem, az anyám egy kábszeres nő volt, az apám az pedig egy jól menő ügyész, vagy egy nyomozó a bűnmegelőzéstől, de az is lehet, hogy egy drogdíler. Ezekkel volt anyámnak közelebbi viszonya, értitek. Szóval tulajdonképp gőzöm sincs arról, hogy kik a szüleim, anyámról is csak azért tudok, mert három hónapos koromig nála voltam, amíg el nem vett tőle a gyámhatóság és be nem dugtak egy árvaházba, ahol sok-sok olyan kölyök volt, mint én. Kemény hat évet húztam le ezen a helyen, amit elvileg azért tartanak fenn, hogy gondját viselje az árváknak. Elvileg. Valójában csak a fejpénzt szedték be utánunk, de a nevelésünkkel nem igen törődtek, hagyták, hogy ökölre menjünk, és össze rúgjuk egymást egy plusz adag krumplipüréért, mondjuk. Azt mondhatom, hogy jó pár pofont bezsebeltem, főleg a nagyobbaktól, de ennek ellenére sosem voltam félős gyerek. Kiálltam, még akkor is, ha laposra vertek. Aztán egy napon jött egy muksó, köpcös kopasz, pedert bajusszal, Cowboy kalapban, meg egy nőci, pöttyös egy részes ruhában. Nézegettek, forgatgattak, a pöttyös csaj elmondta párszor, hogy milyen cuki gyerek, vegyük ki, mire a Cowboy fazon némi hümmögés után biccentett, és így kerültem Mr. McAdam és Mrs. McAdam kis családjába. Mint kiderült, annyira nem is volt csóró család, sőt, a fickó zsebében csak úgy kerekedtek azok a dolláros bankók. Egy olajtársaság részvényese volt, mellette egy autókereskedést futtatott, ahol használt kocsikat passzolt el jó pénzért. Mivel a részvények nem igen hoztak a konyhára, ezért inkább az autós bolt termelte a bevétel nagy részét. Egy nyugodtnak nem nevezhető környéken volt a házuk, az üzlet miatt, mivel az közelebb volt a faternak. Tehát, hatodik életévemtől ennél a párnál nevelkedtem. A nőci az rendes volt, már lassan kezdtem megszokni azt, hogy ő lesz az anyám, de a csávót valamiért nagyon nem csíptem. Mindenért morgott, és úgy nézett rám sokszor, mintha egy görcs lennék. Utóbb kiderült egy vitájukból, amit sikerült kihallgatnom, hogy a fickó csak a csaj miatt ment bele ebbe a gyerekkölcsönzésbe, mert ő amúgy nem akart kölyköt, csak az asszony már annyira idegesítette őt a rinyálásával, hogy így lettem én. Kicsit rosszul esett hallani, aztán meg rossz volt látni, amikor megütötte Pöttyös Pannát. Csak így hívtam, szerette a pöttyös ruhákat, egyébként a Pannie névre hallgatott. Sajnos, a pár házassága nem alakult túl fényesen, és a nő egy idő után lepattant, nem bírta tovább. Én meg ott maradtam, alig voltam tizenhárom, és azzal kellett szembesülnöm, hogy azzal a köpcös barom cowboyal kell maradnom. A fickó már csak azért sem adott vissza az államnak, mert így legalább plusz pénzt kapott értem. Én viszont ki nem állhattam az ürgét, akinek egyébként még a szeme sem állt jól. Tehát, tizenhárom évesen dobbantottam, én a nagy hős, aki rohadtul nem gondolt bele abba, hogy egyedül milyen nehéz lehet a nagy városban.

Az első napokban aludni sem mertem, nehogy valami gyerekrabló, vagy perverz elkapjon, és akkor lőttek a gyerekkornak. Nappal kéregettem az utcákon, éjszaka pedig próbáltam meghúzódni biztonságos helyeken. Jó pár hét telt el így, később már vagányabban kezeltem a helyzetet, csórtam az utcákon, a bevásárló központokban, és fürge lábaimnak köszönhetően mindig sikerült meglógnom. Egy napon aztán , mikor hajnalban fáradtan és éhesen kóboroltam az utcákon, beleakadtam egy talpig kikent, miniszoknyát és tűsarkút viselő nőbe. Selmának hívták, prosti volt, de megesett rajtam a szíve, ezért felvitt a lakására, adott ennem, innom, meg is fürödhettem nála, csak arra kért, hogy ha vendég érkezik hozzá, akkor maradjak abban a szobában, ahová ideiglenesen költöztetett. Pár hétig éldegéltem így Selmánál, mikor egy napon véletlenül mégis csak kimerészkedtem a szobából, és a nappaliban összeakadtam egy férfivel. Kiderült, hogy valamiféle nyomozó, de az már a hangjából is érződött, hogy nem amerikai. Később kiderült az, hogy a férfi erdélyből érkezett és Selmán keresztül kereste a húgát, aki még tizenévesen szökött meg Erdélyből, hogy Amerikában szerencsét próbálhasson. Hát...a szerencséből kurválkodás lett. Innentől azonban, hogy betoppant ez a férfi, az én életem is megváltozott. Sokáig mesélhetném, hogy mi is történt pontosan , de a lényeg az, hogy ez a Selma ismerte Peter húgát, aki történetesen az én anyám volt. Az erdélyi férfi, miután minderre rájött, úgy döntött, hogy magához fogad. Eleinte nem is akartam ilyesmiről hallani, visszaszöktem az utcára, de rájöttem, hogy ott nekem nem jó, szóval, döntöttem, és a férfivel tartottam. Elutaztunk Erdélybe, és azóta élek én ezen a vidéken. Nem mondom, hiányzik a new yorki pörgés, de a friss levegő és a természet az pótolhatatlan. Peter elég sokat mesélt nekem az anyámról, akit csak így tudtam megismerni, és ha nem is értettem meg őt, amiért elhagyott, azt valamilyen szinten felfogtam, hogy miért húzott el Erdélyből. Na de az egy másik történet...

Az évek múltával, ahogy idősebb lettem, Peter fokozatosan beavatott a családi titokba, és tizenhat-tizenhét évesen már arra oktatott, hogy ha defenzor leszek, mire is figyeljek oda. Hogy meglepett-e az a sok történet a családunkról, a vámpírokról, és arról hogy valójában én is különleges vagyok? Váratlanul ért, de nem volt nehéz feldolgoznom. Aztán mikor elértem a tizennyolcadik életévemet, bekerültem a defenzor képző akadémiára. Csúcs volt, tetszett ott minden, az oktatás, a diákok, igazából akkor kezdtem jobban barátságokat kötni. Volt pár barátnőm is, de egyik sem komolyabb, egészen addig, míg meg nem ismertem Lolát. Róla tudni kell, hogy már távolról is kitűnt a többiek közül, mindig is tetszett, de sosem sikerült a közelébe kerülnöm, hisz ő egy gazdag családból származott, én viszont annyira nem. Aztán valamilyen módon mégis összekeveredtünk és remek három hónapot töltöttünk együtt. Szép volt, jó volt, míg nem ért véget..

Hálásnak kellene lennem azért, mert a barátnője beavatott a kis titkukba, hogy csak egy fogadás tárgyát képeztem? Meglehet, én azonban mindkettejüket rühellem, gyűlölöm, ki nem állhatom. Azóta igen csak megváltoztam, félek attól ,hogy ismét bedőlök valaki csapdájába, ezért próbálok mindent és mindenkit érzelemmentesen kezelni. És hogy feldolgozzam a dolgokat, az utóbbi időben jobban barátkozom az alkohollal, és a kábítószerek egyes formáival. Sőt, néhány hete belekeveredtem egy kis üzletbe is, bár nem tudom, hogy mennyire veszélyes, valószínűleg az. De mit számít, ha cserébe ingyen kapom a füvet?


Amiket szeret: cigaretta, kávé, ital, fű, nők, szabadság, autók-motorok, veszély.
Amiket utál: habos cukorkákat, hisztérikákat, nevelőapját, az uborkát

Jellem: Elég higgadt, nehéz felbosszantani, de ha ez történik, akkor elég nehéz őt megfékezni. Csalódása miatt a nőket már csak mosogatórongyként kezeli, úgy gondolja, hogy csak egy valamire jók, egyik előtt sem nyílik meg igazán. Alapvetően mindenkiben csak a rosszat látja, mindenkivel úgy viselkedik, ahogy az illető megérdemli,általában bunkó, mindenkit megbánt, még azokat is, akiket esetleg nem kellene. A lelke mélyén, valahol azonban még mindig ott lakozik megbújva az a kisfiú, aki annyira tudott szeretni, az már más kérdés, hogy szinte elfojtja magában, és talán sosem engedi szabadon. Nem veti meg az italt, drogokat sem, ezekkel pusztítja önmagát.

Külső: Első benyomásra egy kicsit riasztó alak tűnik fel előtted, olyan, akivel nem szívesen találkoznál össze az utcán. Nem azért, mert tróger módon öltözködik, egyszerűen csak a szigorú vonásokból és a tartásából adódik ez. Tekintete rideg, arcvonásai komolyak és kemények, a gyakori borosta elrejti a jóképű arcot, bár állítólag attól markánsabb... Ruházata a sportos felé hajlik. Általában farmert visel valamilyen inggel, vagy pólóval. Kedveli a fekete színeket is, vagy bőrdzsekit, vagy egy hosszú, fekete kabátot visel. Cipőből kétféle található meg a ruhatárában. Az egyik egy egyszerű tornacipő, a másik egy bakancs, illetve van egy motoros csizmája is. Alkalmanként azért ő is ki tud öltözni, ha erőt vesz magán.

_________________