Park Ji Hae Karakter teljes neve: Park Ji Hae
Becenév: Ji, Ji Hae, Jong Minnek: Csibe
Faj: Vámpír
Nem: Nő
Kor: 55, de 19 - 20-nak látszik.
Születés helye és ideje: Masan, Dél – Korea, 1956. június 20. Átváltozás ideje: 1974 október 3.
Foglalkozás: Lakberendező
Különleges képesség: -
*** Apa: Park Hyun Soo, halott
Anya: Park Ho Sook, halott
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: Choi Jong Min – életpár, orvos, a kapcsolatunk nagyszerűnek mondható
*** Kiskoromra annyira nagyon nem emlékszem, de megpróbálok mindent elmondani, ami megmaradt belőle: Átlagos családba születtem, volt egy kis éttermünk, abból éldegéltünk meg, viszonylag rendesen. Apámról csak annyi maradt meg, hogy komor személyiség volt, és csak ritkán mutatta ki az érzelmeit. Anyámról több maradt meg, még mindig a szemem előtt van, ahogy betakart este és mesélt nekem, ahogy főzni tanított, ahogy leszidott miután rossz fát tettem a tűzre.
Átlagos család, átlagos gyermeke voltam. Szót fogadtam, tanultam. Kicsiként sokat babáztam, hercegnősdit játszottam a barátaimmal.
Az iskolában igen jól teljesítettem. Nem én voltam a legnépszerűbb gyerek. Inkább csöndes, visszahúzódó voltam, aki állandóan rajzolt, olvasott vagy tanult
Szépen lassan cseperedtem. Komolyabb emlékeim nincsenek, csak képek: az iskolából, a barátaimról villanások, családi momentumok, ünnepek. A legösszefüggőbb emlékem az, hogy talán 15 éves koromban haza kergetett egy kutya.
Legszívesebben felkeresném a barátaimat, hogy meséljenek nekem, de ez lehetetlen. Hogy nézne már az ki, hogy eléjük állnék, azzal a szöveggel, hogy „Ji Hae vagyok a barátotok, aki 18 éves korában elhunyt, pedig mégsem, mesélnél a régi szép időkről”?
A tizennyolcadik születésnapom után nem sokkal nagyon megbetegedtem. Pontosan nem tudták megállapítani, hogy mi bajom volt, de a magas lázamat sehogy sem lehetett levinni, annyira legyengültem, hogy nem tudtam kikelni az ágyból.
A szüleim, amikor csak lehettek mellettem voltak, de nem sok ilyen alkalom volt.
Akkor ismertem meg Őt, a doktort, aki kezelt engem: Choi Jong Mint. Igazából őt már azelőtt is ismernem kellett volna, mivel állítólag elég gyakran járt az éttermünkbe, ahol mindig segítettem, ha kellett. Ott nem nagyon keltette fel az érdeklődésemet. Viszont az beleégett az emlékezetembe, mikor megláttam a kórterembe belépve, orvoshoz képest igen fiatal külsővel. Abban a pillanatban valami furcsa érzés fogott el, de nem a kórságom miatt, az hétszentség.
Jong Min, ahogyan csak tudott próbált javítani az állapotomon. Mindig kedvesen bánt velem, sokat beszélgetettünk. Lassan ráfüggtem a társaságára.
Az állapotom nem javult, sőt rosszabbodott. Már egy hetet sem jósoltak nekem.
Még aznap este a doki bejött, vagy egy percig csak egymást néztük, végigsimított a kezével a tűzforró arcomon, majd megcsókolt. Ez enyhén szólva meglepett.
Majd mindent elmondott.
Először azt hittem, hogy ez csak valami lázálom. Miután felfogtam mindent, beleegyeztem, hogy átváltoztasson. Eléggé elhamarkodott döntés volt, de nem bántam meg.
Láttam a saját temetésemet.
A kórházban pont akkor halt meg egy lány, akinek semmilyen hozzátartozója nem volt, de nagyon hasonlított rám. Őt temették el Park Ji Hae néven. Többen jöttek el, mint amire számítottam. Család, barátok, tanárok, utcabeliek. Sokan sírtak, még apám is, akit akkor láttam először itatni az egereket. Anyám teljesen összeomlott – nem sokkal utánam ő is eltávozott az élő emberek sorából. Ezután egy hónapig nem szólaltam meg.
Megtanultam pár idegen nyelvet, elvégeztem egy egyetemet, lakberendező lettem. Jong Minnel remekül megvagyunk, de persze mi is egymásnak szoktunk menni, főképp akkor, mikor szóvá teszem neki, hogy miért nem vesz feleségül, állandóan leráz ezzel kapcsolatban.
Körübelül a nyolcvanas évek elején Dokikám bemutatott egy másik vámpír párnak: Annának és Alexandernek. Annel nagyon jó barátnők lettünk, Alexszel is egész jó baráti kapcsolat alakult ki. Szerintem nagyon édes kis párocska, jó rájuk nézni. Viszont vagy három éve eléggé összevesztek, hogy min azt nem tudom, de Anna azóta nagyon hallani sem akar Alexanderről. Azt szeretném, hogy minél hamarabb kibéküljenek, emiatt alkalmanként felkeresem Alexet és elmondom neki, hogy mi van a párjával. Tudom, hogy ez nem teljesen fair Ann – nel szemben, de én tényleg csak jót akarok nekik.
*** Amiket szeret: Olvasni, rajzolni, Jong Minnel kettesben lenni, bolondozni, édességet enni, vásárolni, zenét hallgatni, sportolni, plüssök, játszani.
Amiket utál: Vitázni, egyedül lenni, nagy pókok, ha leszidnak.
Jellem: Idegenek társaságában csöndes, visszahúzódó v, velük nehezen tudok beszélgetést kezdeményezni. A barátaim előtt teljesen más személyiségű vagyok. Alapjáraton energikus, optimista vámpír, fantáziadús elmével és iszonyat kíváncsi természettel megáldva, amivel alkalomadtán kikészítem a körülöttem lévőket. Néha hirtelen megölelem a barátaimat, és nem nagyon akarom elereszteni őket, néha meg én igénylem ezt. Nem vagyok az az ellenségeskedő fajta, de nem is ismeretlen fogalom számomra.
Külső: 163 cm, vékony. Az átváltozásom után a hajamat befestettem szőkére. Barna mandulavágású szemeimmel néha kancsalítok. A kényelmesebb ruhákat részesítem előnyben, bár nem vetem meg az extrémebb darabokat sem, általában a hangulatomat tükrözi az öltözködésem. A színes öltözködés jellemző rám az esetek nagy részében. Szoknyát nagyon ritkán hordok, akkor sem a legnagyobb örömmel. Mindig van nálam egy napszemüveg. Sminket nem szoktam túlzásba vinni, csak a szememet szoktam erősen kimázolni.