Karakterkép:"Az igazat bármelyik bolond képes elmondani. De jól hazudni, ahhoz tehetség kell." Általános adatok:
Karakter teljes neve: Kyle Marcus Kingson
Becenév: Kyle, Kingson
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 25 éves
Születés helye és ideje: 1986. március 3. London (Anglia)
Foglalkozás: Mindenféle piszkos ügy. Ismerik őt drogdílerként, szervkereskedőként, már bérgyilkosként is fellelhettük, szóval elég változatos a munkája.
Család:
Apa: Michael Kingson; ötvenes éveiben járhat; szállodavezető; tűrhető a viszonyuk, nem igazán tartják a kapcsolatot;
Anya: Whitney Stone; 47 körül lehet; mikor Kyle elköltözött még háztartásbeli volt, azóta nem tudja mit dolgozhat; semleges a viszonyuk, mára már szinte nem is beszélnek;
Testvérek:Egyke
Egyéb hozzátartozók: Nina Swenson; 21 éves; pultos egy bárban; Kyle egyik cinkostársának a húga és teljesen bele van zúgva a férfiba, aki élvezi, sőt sokszor megfordult már a fejében hogy ki is fogja használni a helyzetet;
Előtörténet:
Nos, nem szeretném sokáig húzni ezt az egészet. Úgy gondolom senki sem szeret több oldalas önéletrajzokat olvasni, én már csak magamból indulok ki. Ki kíváncsi a másikra? Egyszerűbb, ha a végén összefoglalja és azon átfutunk. De mivel most kötelességem írni pár sort, ezért bővebben fejtem ki életemet, hogy mindenki elég jól meg tudja érteni. Nem túl izgalmas, az egész olyan, mint egy mese, csupán nem Happy Enddel zárul...vagyis ki hogy veszi.
'86 március harmadikán jöttem világra Londonban. London Anglia fővárosa, mint tudjuk, ahol elég sokan élnek. Nem csoda, hisz gyönyörű város és szórakozóhelyek híján sincs. Nem mesélek sokat arról, mi volt, mikor hazahoztak a kórházból, mert nem emlékszem. Nem tudom honnan szedi néhány ember, esetleg csak hallomásból, de lényegtelen is. Nekem még három éves koromból sem dereng semmi. Az első emlékfoszlány, ami a "fiatal koromban" szavak hallatán eszembe jut az, mikor Óvodába mentem. Rettentően sírtam, nem akartam ott maradni, mert hát most valljuk be őszintén, az óvoda teljesen felesleges. A gyerekek csak esznek, alszanak és játszanak. Ugyanezt otthon is meg tudják csinálni. Ez az egész nem a gyerek, hanem a szülők körül forog, mert nekik dolgozniuk kell és nem akarják bárkire ráhagyni csemetéjüket. Már kiskoromtól rossz voltam. Tudják az a copfhúzogatós, kiabálós, nem-akarok-lefeküdni fajta. Az óvónők nehezen bírtak velem, de hát egyszer eljött az a nap is, mikor általánosba léptem. Ott aztán rendesen eltaposott mindenki, mivel legkisebbek voltunk. A nagyobbak piszkáltak, nekem meg lehetett bármekkora egóm. Nem volt tesóm, aki megvédett volna és hát elsős korában az emberek az erejével sem dicsekedhet. Ahogy teltek az évek, aztán szép lassan a személyiségem is kialakult. Megrögzött rossz fiú lettem, a suliban elkönyveltek, mint engedetlen diákot, de ekkor még a lányokkal nem szórakoztam. Csak apró diákcsínyeket követtem el, cigiztem, amit túlságosan felfújtak. Gondolom észrevették, hogy a szüleimről még nem is beszéltem szinte semmit. Nos ez azért van, mert olyan, mintha abszolút nem is ismertem volna őket. Etettek, ruháztattak, mikor hazajöttem suliból elhangzott egy "Mi volt az iskolában?", de mikor magyarázni kezdtem, egyszerűen elengedték a fülük mellett. Többet nem válaszoltam, csak egy egyszerű Semmi-vel. Tehát anyám és apám mondhatni levegőnek néztek. Viszont, míg jól elláttak pénzzel, meg amire szükségem volt, egyáltalán nem zavart mit csinálnak.
Jöttek a középiskolás évek. Akkor keveredtem csak igazán bele az életbe. Sok barátom lett, ebben segített magabiztosságom és talpraesettségem is. Ezek a barátok viszont úgymond belevittek a rosszba. Áh, az túlzás. Véleményem szerint csak akkor lehet bárkit is belevinni bármibe, ha az illető hagyja magát. És én hagytam. Ezért kanászodtam el. Drogozni kezdtem, minden nagy buliban ott voltam. Másodikos koromban megtörtént az első bolti lopásom. A szünetekben ittunk, előfordult, hogy részegen ültem be az órákra, amikkel anyámék meglepő módon nem foglalkoztak, mondván nincs idejük az én hülyeségeimmel foglalkozni. Így is jó, nekem aztán mindegy volt. Ahogy egyre nagyobb lettem többféle módon próbáltam pénzhez jutni, ugyanis a szüleim megvonták tőlem, amiért az iskolai teljesítményem átlag alatti lett. Drogot árultam hát, amivel egyszer sem buktam le. Miután leérettségiztem, tehát betöltöttem a tizennyolcat elköltöztem. Volt annyi megtakarított pénzem, na meg a bankszámlámon egy nem is oly csekély összeg, amivel fogtam magam és elköltöztem Erdélybe, hogy jó messze tudjam magam a családi fészektől. Nem mentem el főiskolára, isten ments attól. Dolgozni kezdtem, olyan emberekkel vettem fel a kapcsolatot, akik...hát enyhén szólva nem a legbarátságosabb fickók. Köztük volt Tommas is, aki egyik legjobb cinkostársam és barátom is. Mikor először találkoztunk egy kezdőnek, egy senkiházinak tartott, aztán ahogy bizonyítottam, egyre jobban megkedvelt és mára már mindenben számíthatok rá és ő is rám. Van egy húga, Nina, aki meg kell vallani belevaló csaj. Az a fajta, aki nem fél kimondani, amit akar, azaz ami a szívén az a száján. Vad, szenvedéllyel teli tüzes lány. Már nem egyszer beszéltem vele és nem egyszer próbált ő is közeledni. Csakis Tom miatt nem akarok semmit tőle. Amúgy sem kellene, legfeljebb egy estére, de többre nem. Már csak azért is kedveltem meg ennyire, mert attól függetlenül, hogy tud bátyja drogos ügyeiről, támogatja és nem szakítja meg vele a kapcsolatot, sőt már is próbált ki nem is egyfajta anyagot. Húsz éves koromban öltem először embert megbízásból, ezt hozzáteszem. Valamint ennyi idősen csináltattam meg tetoválásomat is, ami a mellkasomra került: egy fekete, nem túl nagy méretű kereszt. Furcsának gondolják, hogy sokszor olvasó lóg a nyakamban na meg a tetoválás is, ennek ellenére nem vagyok hívő. Nem hiszek istenben, nem vagyok vallásos. Az elmúlt öt évben több megbízatást is vállaltam ezek közt van a gyilkolás, persze ez jóval magasabb áron, mint a drogok. Szervkereskedésből is éltem már meg, szóval semminél sem vagyok leragadva, amilyen munka épp jön, azt hasznosítom és próbálok pénzhez jutni. Piszok gazdag vagyok, még mindig maradt a bankszámlámon egy csekélyebb összeg, plusz az évek során is meggazdagodtam a melókból. A városban élek egy nagyobb lakásban, családi házat nem akartam kivenni. Egy fekete sportkocsim van, amivel elég gyakran láthatnak az emberek, nem szeretek sehova sem gyalog menni. Azt hiszem mindent elmondtam, amit tudni kellene rólam. Jelenleg itt élek Erdélyben, 25 éves vagyok, jóképű, piszok gazdag és élvezem az életemet.
Jellemzés:
Amiket szeret: alkoholt töménytelen mennyiségben; dohányzást; természetesen a nőket; saját magát;
Amiket utál: igénytelen nők; ha valaki nem megbízható; ha hazudnak neki, átverik; ki nem állhatja a palacsintát, a gumicukrot és a vattacukrot
Jellem: Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy igenis van okunk félni tőle. Nem egy barátságos, jó lelkű fickó és a rossz fiúk közül sem az, akit meg lehet változtatni. Megrögzött hazudozó, aki kihasználja a nőket és fennhordja az orrát. Szemrebbenés nélkül bárkinek, bármit az arcába vág. Ha kell hidegvérű gyilkos, vagy bizalmas tettestárs. Rá lehet számítani bármilyen buliban legyen az betörés, lopás, emberrablás. Rettentő okosnak hiszi magát és valójában az is. Tapasztalt, felelősségteljes személyiség, aki egyáltalán nem viseli szívén mások sorsát. Ért a titoktartáshoz és a legtöbb férfival ellentétben, ha valamit megígér, azt is be is tartja. Ha a nő azt kérdezi felhívja-e majd, akkor egyszerűen azt mondja: nem. Nem ígér meg olyasmit, amit úgy sem fog betartani, még a nőknek sem. Nagyon ritka eset, ha ez mégis előfordul. Sok esetben bunkó, sosem szerelmes. Utóbbi talán azért van, mert egyetlen nagy szerelme volt csupán és az sem tartott túl sokáig. Úgy érezte kár annyi időt belefeccölni, ha egyszer úgy is vége lesz. Egyébként nagyon romantikus alkat, megadja a dolgoknak a módját, nem fog egyetlen nőt sem egy sikátorban vagy akár a mosdóban magáévá tenni, de ez nem egyenlő azzal, hogy becsben is tartja őket vagy hűséges, ellenkezőleg. Nem szokott barátkozni, ha akarnak tőle valamit, jöjjenek oda. Miért neki kellene mászkálnia mások után? Nincs elzárkózva senkitől és semmitől, csupán nem látja értelmét annak, hogy az egész város ismerje. Őszinte személyiség, mindig nyíltan megmondja mit akar, még ha az kicsit fájdalmat is okoz a másiknak.
Külső: A nők ideálja azt mondják. Magas (185 cm), szálkásan izmos testfelépítésére igencsak büszke lehet. Tagadhatják akárhogy, a nők egyszerűen bolondulnak érte. Ennek legfőbb oka talán az arca. Kemény férfias vonások mutatkoznak rajta tele magabiztossággal és szórakozottsággal. Szemei sötétkékek, akár a tengerek legmélyebb pontjai. Arcát enyhe borosta borítja, amit már csak lustaságból sem szokott, csak nagyon ritkán borotválni, ennek ellenére ez is csak hasznára válik. Másik oka, amiért ismert személyiség a nők körében az a testfelépítése. Nem az a kigyúrt állt, hanem szálkásan izmos és vékony, mégis van pár izom köteg itt-ott, hasa is nem egy kockát rejt, ami a sok évnyi fizikai munkának köszönhető. Öltözéke legtöbbször elegáns, csak otthon szokott melegítőben flangálni. Ékszerek közül az órát kedveli legjobban, de abból is csak a drágábbakat, ezenkívül általában egy olvasó is szokott lógni a nyakában. Úgy érzi valamilyen szinten ez védelmet nyújt neki, még ha nem is igazán hívő. Piercingje szerencsére semelyik testrészén nincs, viszont egy fekete, kereszt alakú tetoválás található a mellkasán.