MARCUS SEBASTIAN WOLF
Karakter teljes neve: Marcus S. Wolf
Becenév: Marc
Faj: Vámpír
Nem: férfi
Kor:Ennyinek néz ki: 23
Valódi: 212
Születés helye és ideje: Párizs, 1800. Augusztus 21.
Átváltozás: 1823. London
Foglalkozás: üzletember
Különleges képesség:-
***
Adam Wolf, halott
Anya: Maria Wolf, halott
Testvérek: Kristen, Anne és Olivia Wolf, halottak
Egyéb hozzátartozók:-
***
Hol is kezdjem? Talán ott amikor Erdélybe költöztem, vagy amikor vámpírrá változtam? Esetleg amikor az életem teljesen megváltozott? Nem, egy történetet, mindig az elején kell elkezdeni, ez most sem lesz másképp. Ha kíváncsi vagy az életemre és annak minden fontosabb illetve kevésbé fontos eseményére, akkor csak dőlj hátra és merülj el benne.
1800. az év amikor megszülettem, nem sokra emlékszem, csak annyit tudok róla amit elmeséltek. Nyugodt baba voltam, nem volt semmi gond velem. Hiába születtem egy szegény családba attól még nem kicsit voltam elkényeztetve. Négyen voltunk testvérek ebből ketten már tizenévesek voltak és nagyon szerettek velem játszadozni. Ahogy elkezdtem felcseperedni a család otthagyta Párizst és Londonban telepedtünk le. Számomra ez hozta meg a boldogságot. Itt leltem barátokra és szerelmekre egyaránt. A szüleimnek is csupa jót hozott ez a döntés ugyanis, anyám a palotába került és ott nagyon jól keresett. Így már futotta magántanárra is, igaz csak egy gyerekre volt elég a pénz, a többieknek dolgozniuk kellett. Szerencsémre én voltam az a kiválasztott aki részesülhetett a tanulás örömeiben és elsajátíthattam a betűk és a számok varázslatos világát. Ezért a mai napig nagyon hálás vagyok a szüleimnek. Igyekeztem is a legjobbat kihozni magamból, mindig többre és többre vágytam. Így teltek el a délelőttjeim, délután pedig a barátaimmal mászkáltam London utcáin. Emlékszem 16 éves koromban találkoztam egy lánnyal Anne-vel. Minden olyan varázslatosan kezdődött, mintha álmodtam volna. Egyre inkább eltávolodtam a barátaimtól és annál több időt töltöttem vele. Mindig szívesen gondolok vissza rá, pedig mai szemmel semmi különlegeset nem is csináltunk. Vagy kisétáltunk egy közeli erdőbe vagy a réten szaladgáltunk. Esténként pedig feküdtünk a fűben és beszélgettünk miközben a csillagokat néztük. Együtt álmodoztunk a jövőről. Mellette megtanultam jó pár dolgot, amit a mai napig nem tudnék ha ő nem lett volna velem. Szóval ez egy igazi tini szerelem volt, de sajnos csak két évig tartott. Anne 3 évvel később nagyon megbetegedett és elhunyt. Emlékszem még az utolsó együtt töltött napokra. Olyan gyönyörű volt és nagyon törékeny, mint egy igazi tündér. Láttam rajta, hogy nagyon erős és nem fél a halálától, végig mosolygott és mindenkit ő nyugtatott, hogy nem lesz semmi baj. Én voltam az utolsó ember akit behívott az ágya mellé. Akkor már alig bírt beszélni, de mégis elmondta amit szeretett volna. Én pedig figyelmesen végighallgattam és még mindig emlékszem utolsó szavaira. „ Azt akarom, hogy tudd, te vagy az aki mellett leéltem volna az életemet. Az egyetlen olyan fiú, aki mindig odafigyelt rám, aki mindig megnevettetett és mindig újat mutatott. Sohasem kellett unatkoznom melletted és életem legszebb pillanatait neked köszönhetem. Most, hogy ennek vége már csak azt szeretném kérni, hogy soha ne felejts el és tarts ki ameddig ki tudsz. Éld meg az álmainkat és soha ne add fel. Keress egy másik lányt aki mellett szintén nagyon boldog lehetsz és ha néha eszedbe jutok akkor se szomorodj el. Gondolj azokra a napokra amiket együtt töltöttünk, mert azokat senki sem veheti el tőlünk. Te vagy az akit a világon a legjobban szerettem, rajtad kívül soha senki nem kellett volna és soha ne felejtsd el, hogy volt egy lány aki érted élt”- ezekkel a szavakkal búcsúzott, majd szépen, halkan lecsukta szemeit és többé nem nyitotta ki. Egyedül hagyott az élők között a magányommal. Még mindig hiányzik és nehezen hiszem el, hogy lesz valaki akivel szintén ennyire boldog lehetek.
Aztán újabb pár év eltelt, amikor találkoztam Sarahval. Gyönyörű nő volt, de mégsem szerettem annyira, mint Anne-t. Vagyis szerettem, csak nem voltam beké szerelmes. Emlékszem, hogy egyik nap amikor találkoztunk, mesélt valami vámpírokról, meg defenzorokról. Mivel akkora elég sok alkoholt fogyasztottam el, nem sok minden maradt meg ebből. Másnap pedig egy furcsa szertartás szerű eseményre vitt magával. Érdekes volt és kicsit fájt is, ekkor mondta el, hogy én vagyok az életpárja és beavatott minden vérszívós dologba. Mondanom sem kell, hogy innentől vele maradtam, sőt újra fellángolt a szívem és szerelmes lettem. Ám a sors furcsa fintora miatt vele sem lehettem elég időt együtt. Egy defenzor megölte, azóta nem is volt egy nő se sokáig mellettem.
Főleg csak esténként van rájuk szükségem, hogy kielégítsék a vágyaimat. 1877-ben otthagytam Londont és felköltöztem az Államokba. Ott találkoztam néhány vámpírral akik segítettek és nem voltam többé magányos. Jack és James az ikerpár és Thomas meg Allie. Így öten minden hülyeséget megcsináltunk éltük az életünket, amíg kiderült, hogy a városunkat ellepték a defenzorok. Akkor szétváltunk és én újra egyedül maradtam. Írországba költöztem és építészként kezdtem el dolgozni. Kezdetben nagyon szerettem, de hamar otthagytam és visszatértem Párizsba. Egész pontosan 1920 őszén vettem ki ott egy lakást. Akkor csöppentem bele az üzletemberek világába, ami természetesen nagyon megtetszett. Aztán sorba jöttek a bulik és folytattam a csajozós életemet. Egyre inkább elmerültem ebben az új világban. Bárokba jártam, új barátokra tettem szert és esténként sem magányosan kellett hazatérnem, hiszen mindig volt aki hazakísért.
1970-ben Egyiptomba tettem néhány éves látogatást, ahol nem mással, mint Allie-vel futottam újra össze. A férjét Thomast megölte egy defenzor, így nem kellett sok és lecsaptam rá. Nem is kérette sokáig magát, akkora már elege lett a magányból és azt sem tagadta, hogy tetszem neki, így aztán együtt tengettük napjainkat. Persze már nem volt annyi hülyeség, már eléggé megkomolyodtunk. Aztán egy nap Allie bejelentette, hogy elege van már a sivatagból és Egyiptomból. Pár nappal később pedig elhagyott, de nem is személyesen közölte, csak egy cetlit hagyott maga után, hogy lelépett.
Nekem sem volt akkor már tovább maradásom. A következő néhány évben bejártam a világot. Minden olyan helyre eljutottam, ahová még Anne-vel készültünk együtt. Persze élveztem, hiszen az összes hely gyönyörű volt, csak nagyon hiányzott. Akkoriban szinte minden nap rá gondoltam és őt kerestem más emberekben, de nem találtam rá.
Pár évvel ezelőtt pedig Erdélybe költöztem. Ahogy hallottam, ott vámpírokból, de sajnos defenzorokból is elég sok található. Úgy döntöttem senkinek sem fogom elárulni, hogy mi és ki vagyok. Egy ilyen helyen jobb ha az ilyesfajta dolgokat titokban tartom, amíg el nem jön az ideje nyílt lapokkal játszani. Most csak, mint sima halandóra néznek az emberek, de így is elérek mindent amire csak vágyom. Más szóval sikeres vagyok, millióim, sőt milliárdjaim vannak a bankban és luxus körülmények között élek. De persze ezt is komolyan csinálom. A pénzem különböző kártyákra van felosztva és a ház amelyben élek, az erdő szélén van. Kívülről, nem nagy szám, de ha beteszed a lábad, tátva marad a szád. A legújabb luxus cikkekkel van felszerelve az egész ház. Ép ezért esténként nem is haza szoktam vinni az aktuális csajokat, hanem egy hotelszobába, de arra se volt eddig panasz.
Most úgy érzem eljött az én időm és szeretném megtalálni a páromat. De addig is beérem a jelenlegi helyzetemmel.
***
Amiket szeret: golf, séta, cigi, szerencsejátékok, nők, bulik, pia
Amiket utál: magány, ha nincs kit hazavinni este
Jellem: Mit is mondhatnék magamról? Kicsit önfejű, kicsit kedves és egy kicsit humoros is. Na de komolyra fordítva a szót. Leginkább azt tudnám elmondani magamról, hogy meggyőző és néha lehengerlő vagyok. Azok akik megérdemlik, hogy kedves legyek velük az is vagyok, de akik nem azokkal nagyon goromba tudok lenni. A nőkkel tudok bánni, egy-két mondat és már a lábaim előtt hevernek, ezt eddig ki is használtam.
Néha megbántok másokat akaratomon kívül, de akkor próbálok a kedvében járni és viszonylag hamar túllépünk rajta. Ha megtalálnám a nőt, akire vágyom tudnék romantikus is lenni.
Külső: Magas, barna haj, igéző barna szemek, vékony testalkat. Nem mindig követem a divatot, szeretem inkább én megteremteni.
Fiatalos, friss és egyáltalán nem megszokott. Szeretem az elegánsabb öltönyöket, de nem zárkózom el a laza cuccok elől sem. Néha keverem is a stílusokat, de csak módjával, hogy együtt is jól nézzen ki.
Szeretem a napszemüvegeket és a karórákat, az utóbbit gyűjtöm is. Szóval ne lepődj meg ha minden nap másikat látsz rajtam.
Avataron: Josh Hartnett
Kezdőlap
Tárgy: Marcus S. Wolf 
