Általános adatok:

Karakter teljes neve: Lamia Katerina Danet
Becenév: Lamia vagy Kat
Faj: Ember
Nem: Nő
Kor: 24
Születés helye és ideje: Moszkva, Oroszország és 1987.Június 11.
Foglalkozás: Stewardess vagyok, de most éppen nem dolgozom.

Család:

Apa: Joseph Danet, vállalkozó ( étterme van), még él, jelenleg 54 éves
Anya: Svetlana Danet, kerttervező, még él, jelenleg 52 éves
Testvérek: Ezio Danet, számítógépes mérnök, él és virul, most éppen 30 éves
Egyéb hozzátartozók:
Elena Danet, az unokahúgom, Ezio 2 és fél éves kislánya
Yelena Danet, Ezio felesége, jelenleg otthon van és ő 29 éves


Oroszország. A legtöbb ember úgy gondol erre az országra, mint egy távoli, veszélyes helyre, ahol minden a maffiáról szól. Azonban én itt születtem, nem is olyan régen, pontosan 24 évvel ezelőtt, egy boldog házaspár második gyermekeként. Egy bátyám van, aki hat évvel idősebb nálam. Ő nagyon boldog volt, mert mindig is szeretett volna egy testvért, bár jobban örült volna egy öcsikének egy húgica helyett. A gyermekkorom átlagos, olyan mint mindenkié. Akkor tanultam meg beszélni, járni és ekkor kezdtem el önállósodni, a játékok országában. Anya mindig is otthon dolgozott így nem kellett a karrier és a család között választania, hiszen jól összetudta egyeztetni a kettőt. Apa az étteremben töltötte szinte minden idejét, de azért a gyereknevelésből is kivette a részét. Engem már kiskoromban is arra neveltek, hogy mindig legyek becsületes, így amikor füllentettem, mindig megbüntettek. A szüleim igyekeztek nem bírálni egymást előttünk, különben a szülői tekintélyüknek annyi lett volna. Négy évesen beírattak balettre, mert saját bevallásuk szerint, ők úgy vették észre, hogy szeretek táncolni és akkor legalább tettek valamit az ügy érdekében. Én a mai napig imádom, pedig azért nehéz egy tánc. A tesóm volt mindig is a példaképem, ő olyan személy, akire még ma is felnézek. Mindig is megvédett és ő azt állítja, hogy még ma is megtenné, de én mindig biztosítom afelől, hogy már nagylány vagyok, tudok vigyázni magamra. Egészen tizennégy éves koromig balettoztam, de ekkor eltörtem a lábamat és sajnos a terv változott. Akkoriban nagyon szomorú voltam, már szinte depressziós. A suli sem oldotta a hangulatomat, mert ott kialakult az a társadalmi rangléta és emiatt én mindig magányos voltam. A menő lányok mindig szép csilli-villi ruhákban jártak és mindig a leghelyesebb pasikkal "kavartak". Én inkább a csendesebb sarkot választottam, de egyedül. Sosem voltam népszerű, de nem is akartam az lenni. Amíg csak suliba jártam, végig kitűnő voltam. Jó érzékem volt a történelemhez, gyakran jártam versenyekre. Aztán középiskolában inkább az irodalom és a különböző nyelvek mentek jobban. Ekkor határoztam el, hogy stewardess leszek. Anya eleinte nem örült, hiszen ehhez sok nyelven kellett megtanulnom, valamit félt, hogy sosem leszek majd otthon. De ez a gyanúja nem igazolódott be. A balett miatt voltak rossz napjaim, hiszen sok lány az osztályomból táncolt. Nekem úgy megsérült a lábam, hogy sajnos nem tudok táncolni és valószínűleg már sosem fogok. Amikor 19 éves lettem, felvételiztem a főiskolára és szerencsére bevettek. Kemény három év alatt kellett mindent megtanulnunk és vizsgáznunk belőle. Én érdekesnek tartom az a módszert, ahogyan tanítanak. Minden tanulónak három nyelvet kellett kiválasztania az anyanyelvünkön kívül és azt tanultuk a három év alatt, míg végül nyelvvizsgát kellett tennünk. Mint friss diplomás leányzó, eleinte nem tudtam, hogy mit akarok. 22 éves voltam és feltett szándékom volt, minél többet látni a világból. Jelentkeztem az egyik nagyon nagy repülőtársasághoz és fel is vettek. Nagyon boldog voltam, mert szerettem volna végre elköltözni otthonról. Sikerült, de otthon voltak gondok. Bár anya sokat segített a főiskolás évek alatt és mindenben számíthattam rá, nem szerette volna, ha olyan gyakran utazom. Én kiakadtam, mert nem értettem, hogy miért csinálja a feszkót, hiszen már nagylány vagyok. Aztán apa is jött a hülyeségeivel, hogy de ez nem jó így, meg ilyenek és ekkor jött Ezio és a barátnője azzal, hogy szülők lesznek. Aznap otthon nagy volt a feszültség. Nem elég, hogy én lelépek a világba, anyuék máris nagyszülők lesznek. Anya elég rendesen kiakadt és egész estére bezárkózott a fürdőbe. Nem úgy van, hogy a legtöbb anya örül, ha nagyi lesz? Hát, anya ezzel nem így volt. Apában vegyes érzelmek voltak. Egyszer azt állította, hogy ez így rendben van, mert milyen jó, hogy a fia végre elkötelezte magát, de másszor azt mondogatta, hogy még fiatal ahhoz, hogy papa legyen. Én nagyon örültem neki, mert a kis csaj mégis csak az unokahúgom. Ráadásul én megbíztam a csajba, hiszen nagyon szerették egymást a bátyámmal. Másnap én elmentem otthonról, életem első útjára. Azóta már több százszor repültem és sok tapasztalatot gyűjtöttem. A világ összes kontinensén voltam már, több mint 50 országban, igaz néha csak egy éjszakára. Sok fényképet is készítettem. Aztán természetesen meg is született Elena és ekkor én hazautaztam. Az is érdekes este volt. Anya mosolygott és boldog volt az unokája láttán, míg apa inkább megdöbbent, vagy nem is tudom. Én pontosan négy hónapja felmondtam. Elhatároztam, hogy bejárom Európát és ehhez éppen elég pénzt gyűjtöttem. Tudom, ez első hallásra tiszta őrület, de nem az, mert én ezt szeretném. Fiatal vagyok még és sok a lehetőség a világban, nekem csupán bátornak kell lennem és muszáj megpróbálnom. Egyébként most éppen Erdély fele tartok. Ha minden igaz, akkor úgy két hetet fogok ott tölteni. Nem tudom, hogy mi vár rám, nem akarok előre tervezni. Vevő vagyok a meglepetésekre és szeretem a kihívásokat. Mint mindenki, én is szeretnék családot és férjet, de nem tudom, hogy mikor érek meg ezekre a feladatokra.



Amiket szeret:
- A mai napig imádom a balettet, bár már nem táncolhatok
- Szeretem a gyümölcsöket, legjobban az epret és a mangót
- Imádom a könyveket, az eddigi rekordom 1 nap alatt 234 oldal(!)
- Szeretek színházba járni
- Szerelmes vagyok a kocsimba, ami egy piros cabrio
Amiket utál:
- Rühellem a húsokat, vegetáriánus vagyok
- Nem bírom az édes cuccokat, főleg a szénsavas löttyöket
- Utálom a régi korban játsszon filmeket, egyedül a Titanic-ot bírtam végig nézni
- Kidobnám az ablakon a kézzel írott leveleket, hahó ez már a 21. század!

Jellem: Úgy utálom, amikor az emberek külsőre ítélnek. Nem is ismernek. Lehet, hogy nem is akarnak megismerni, de azért tehetnének egy próbát, mielőtt elkönyvelnek. Barátságtalan, távolságtartó, rideg. Röviden-tömören ez jellemez. Az embereket egészen addig bírom, ameddig megtartják a tisztes távolságot. Utálom, ha nyomulni kezdenek és rólam akarnak még többet megtudni. Ne értések félre, szeretem, ha a pasik akarnak rólam többet megtudni, és azért nálunk egészen más a helyzet. Ha én elhatározok valamit, akkor az úgy is lesz. Még a kisebb akadályok sem téríthetnek el, mert legyőzöm őket. Jobb, ha senki sem áll a célom és közém, mert én komolyan mondom, eltaposlak az utamból. Általában mindig úgy cselekszem, ahogyan én jónak látom. Manipulatív vagyok, képes vagyok eljátszani bármit és ezt beadni bárkinek. Legtöbbször türelmes vagyok, főleg a pasikkal, de ha felidegesítenek, akkor aztán robbanok, ami elég gyakran előfordul, mert akár egy szóval is ki lehet hozni a sodromból. Vannak kivételes emberek, akik azért élvezhetik a barátságomat, de nem szoktam olyan nagyon kedves és barátságos lenni.

Külső: Tudjátok hogy néz ki az a nő, akire azt mondják, hogy szép? Hát, én ékes példája vagyok ennek, legalábbis mások szerint. Szeretem, ha bókolnak a külsőmre, ezt nem tagadom, hiszen sokat dolgoztam érte. Az alakomért, meg főleg. A mostani kinézetét a balettnek köszönhetem. Ott sosem hagyták, hogy elhízzunk, vagy hogy ellustuljunk. A mozgásom, mindig kecses, olyan igazi dívás. Egyébként nem vagyok túl magas, vagyok vagy 165 cm össz-vissz. Nem szeretnék magasabb lenni, szerintem az már nem olyan nőies, ráadásul a magassarkú is furán mutatna rajtam. A hajam színe szőke, tejfölszőke és nem szeretem összefogni. Eredetileg göndör, de mióta feltalálták a hajvasalót, gyakran alkalmazom. A szemem színe kék és nagyon fagyos a tekintetem tőle. Egy kis sminkkel könnyen kiemelhetem őket. Az arcomon az ajkaimat szeretem a legjobban. A férfiak sokat beszélnek a női szemekről, de valójában sok figyelmet szentelnek az ajkaknak is, hiszen az is nagyon fontos itt-ott.... Ha már a sminkeknél tartunk, fontos tudnotok, hogy nem szeretem őket. Egy rúzs vagy szájfény és egy kis púder az a maximum, amit magamra kenek, bár néha szeretek kísérletezni a különböző szemhéjfestékekkel. Az arcomon nincs bőrhiba, amit el kellene fednem és ezért hálás vagyok. A fogaim hibátlanok, hiszen egy igazán szép nőnek nem lehetnek csúnya fogai. Szeretem őket kivillantani, akárcsak a legújabb fogkrémreklámban a modellek. A mosolyom mindig barátságos, szinte kedves, bár azért ez túlzás. A testemmel én elégedett vagyok, szerintem fontos, hogy egy nő megtanulja elfogadni önmagát. Van egy köldök piercing-em, amit nemrég csináltattam. Tetoválásom nincs és nem is fogok csináltatni. A körmeim mindig ki vannak festve, utálom, ha valami bajuk van, rendszeresen járok a manikűröshöz. Általában csinosan öltözködöm, de ha egész nap csak otthon vagyunk, akkor egy farmer és egy papucs is megteszi. Nem szeretem a szoros, sportos ruhákat. Gyűjtőm a régi darabokat, szeretnék minél több ( főleg 60-as és 70-es évekbeli) ruhákat és ezekhez természetesen cipőket és ékszereket. sosem hordok órát, egyszerűen utálom, ha ott van a kezemen.

Köszöntelek nálunk, Lamia!

Érdekes előtörit hoztál nekünk, el is fogadom, csupán egy avifoglalást kérnék még tőled, aztán mehetsz is játszani!