Általános adatok:

Karakter teljes neve: Veronica Carte
Becenév: Vero, Roni, Nica
Faj: Vámpír
Nem: nő
Kor: 22
Születés helye és ideje: Franciaország, 1989.07.12.
Foglalkozás: modell

Család:

Apa: Marcus de Carte, tanácstag, mellette pedig üzlet ember.
Kapcsolatunk mára már lassan helyre rázódik, köszönhető ez annak, hogy sokat voltam távol tőle, és bármennyire is emlékeztetem az édesanyámra hiányoztam neki.
Anya: Cosette de Carte, elhunyt
Testvérek:-

Egyéb hozzátartozók:-



Hol is kezdjem talán az elején rögtön, hogy hogyan is kerültem erre a világra.

Az 1900-as években vagyunk valahol. Nagyszüleim született vámpírok voltak, így édesanyám is. Pont ez volt annyira vonzó a család ezen ágában, hogy akármennyire is ritka dolognak számít vámpírok körében a gyermekáldás nálunk ez valahogy még is csak lehetséges, de menjünk tovább.
Édesanyám belépett a bálozók közé, el is érkezett az első bálja, de semmit sem tudott arról, hogy a szüleinek mik a tervei vele. A család rosszul állt anyagilag, de ezt jól titkoltál, úgyhogy az egyetlen menekülést az jelentette, ha lányukat jól adják férjhez. Aztán azon az estén bemutatták egy nála jóval idősebb férfinak. Nem elég, hogy öreg volt, és egyáltalán nem kedvelte, az arca enyhén torz volt egy balesett miatt és tegyük hozzá, hogy ember. Hazafelé nagyanyám közölte vele, hogy az a férfi a hónap végén el fogja venni feleségül. Ő erről hallani sem akart, ezért amikor a kocsi megállt egy kereszteződésben, hirtelen felindultságomból kiszállt, és rohanni kezdett. Csak szaladt bele a vak éjszakába, majd a Szajna partján találta magát. Könnyei pedig hullottak, mint a záporeső, mert nem értette, mért kényszerítik olyanra a szülei, amit nem akar. Bánatában és mérgében ártani akart magának, de mielőtt megtehette volna, egy férfi lefogta. Értetlenül nézett majdnem fekete szemeibe, amik a következő pillanatban kékek lettek. Nem vonta kérdőre, csak egyszerűen felkapta és haza vitte. Nem tudta, hogy honnan tudja hová kell vinnie, addig, amíg a szüleit meg nem hallottam. A jelek szerint miután kiugrott a kocsiból, még nem mentek utána, mondván, hogy majd lehiggad, és haza megy, de mivel ez nem történt meg keresésére indultak, és ehhez segítséget is kértek. A férfi felvitte egyenesen a szobájába, és a lelkére kötötte, hogy ne tegyek semmit sem, az elkövetkezendő napokban. Egész éjjel ezen a titokzatos férfin járt az esze. Másnap reggel a szolgáló öröm ujjongva jött a szobájába majd közölte, hogy öltözzön, mert a vőlegénye lent várja, és mert azonnal el akarja venni. Szabályosan majd nem elájult ezt hallva, de engedelmeskedett. Így hát felöltözött, és elindult lefelé. A lépcsőn lefelé haladva, fel sem nézett, csak mikor egy kéz a kezéért nyúlt. A tegnap esti férfi állt előtte, belenézett a szemeibe és végleg elveszett a tekintetében. Soha többé nem eresztette el, ahogy a férfi sem.
Szerelmünk gyümölcseként születtem meg én, de az öröm mellé szomorúság is párosult. Nem elég, hogy sokáig kellett várniuk a megérkezésemre, de édesanyám meghalt egy támadás során, én is csak dajkámnak köszönhettem, hogy élek, mert időben elbújt velem.

Egy vidéki kis birtokra vitt haza édesapám. eleinte nem tudtam mi tévő legyen, ahogy magával sem tudott mit kezdeni. Egy darabig elvonult a világtól, és csak a tanács dolgaival foglalkozott, ha kellett.
Kisbaba koromban egy pesztonka vigyázott rám, aki anyám helyett anyám volt. Apa egyáltalán nem foglalkozott velem, néha bejött hozzám, megnézett, de csak ennyi. Lassan 8 éves lettem, amikor is házitanítót kaptam, plusz ráadásként az illető vámpír volt. Nem csak iskolai szinten tanított engem, hanem megtanított arra is, hogyan kezeljem vámpír oldalamat, legfőképp az önuralomra tanított, és az alakváltásra, ami jelen esetemben egy hófehér tigrisnek felel meg. Ezen kívül megtanított a Sais tőrök használatára, hogy meg tudjam magam védeni bármitől is. A lelkemre kötötte, hogy ezek, vagy legalább az egyik mindig legyen nálam. Elmondhatom magamról, hogy amíg más korombéli lányok rendes iskolában tanultak egész életükben, én ezt csak tiniként élhettem meg, de ekkor is egy leányiskolába adott be édesapám, és csak a szünetek ideje alatt voltam otthon. Ilyenkor mindig kihasználtam a lehetőséget és az erdőbe menekültem, mert apa nem szerette, ha körülötte téblábolok.
Ahogy növekedtem, láttam a szemében, hogy egyre szomorúbban tekint rám. Sikerült kiderítenem,hogy ez azért van, mert túlságosan is emlékeztetem édesanyámra. És tényleg igaz volt, nem kérdeztem rá, de a tekintete, és az, hogy olyan keveset mesélt nekem róla, és alig találtam emlékeket elárulta őt. Néha már örültem, hogy nem kell mindig haza utaznom az iskolából, mert már nem szerettem. Olyan érzés volt haza menni, mintha csak egy üres ház várna. Tudom, hogy szeret engem, de túlságosan emlékeztetem arra, akit valaha és talán még most is szeret.
Lassan kijártam az iskolát, nem volt mit tennem haza kellett mennem. Haza ahol tudom, hogy szeretnek, de nem mutatják ki nekem. Egy évig voltam otthon, de nem nagyon élveztem. Ekkor kiharcoltam magamnak, hogy hagy utazzam Franciaországba a nagyszüleimhez. Nem kellett sokat kérlelnem apámat, elengedett. Kb. fél évig voltam a nagyinál. Nem tudtam mit kezdeni magammal, nem tudtam, hogyan legyen tovább az életem. A nagyi elvitt egy bemutatóra ekkor, ahol az egyik legjobb barátjának a munkáit mutatták be. Bementünk a színfalak mögé, ahol épp vita folyt. A nagyi megkérdezte Pierre -t, hogy mi a gond, mire ő meglátott engem, és azt válaszolta, hogy most már semmi sem. Megkért, hogy ugorjak be az egyik modell helyett, aki nem tudott jönni. Mire én azt válaszoltam neki, hogy én ehhez nem értek, és nem is vagyok megfelelő erre a szerepre. Pierre megkért, hogy tegyek néhány lépést, majd forduljak visszafelé. Megtettem, erre ő : Na látod, megy ez neked. Azzal át is adott egy nőnek, aki elvitt, hogy kisminkeljenek, ruhát adtak rám, és még sorolhatnám mit tettek. Mikor kiléptem a kifutóra a gyomrom görcsbe rándult, majd megindultam. Eleinte úgy éreztem, hogy menten hasra esek, de szerencsére nem következett be. Aztán a második ruhánál már nem volt semmi gondom, sőt a végén Pierret én kísértem ki a kifutóra. Nagyon megtetszett ez a dolog. Pierre segített nekem, hogy mindent kitanuljak a modell szakmával kapcsolatban, és vigyázott rám. A nagyi nem féltett tőle, és ettől a világtól. Tudta, hogy Pierre vigyáz rám, és Pierre maga pedig az ellenkező nemet szereti, így dupla biztonságban vagyok. Apa mikor megtudta mibe vágtam bele, eleinte nem örült, majd mikor látta, hogy nem keveredem semmi bajba, és nem ártalmas számomra, megenyhült. Sőt azt hiszem, néha hiányzom is neki, mert amióta modellkedni kezdtem, keveset vagyok otthon, mivel a kollekcióval utazom, és Pierrerel.
A sok – sok év alatt egyedül nagyinál, és Pierrerel töltött idő alatt éreztem azt, hogy szeretnek. Tudom, hogy apa is szeret, de soha nem mutatta ezt ki nekem.
Pierre egy tragédia miatt elvesztette az ihletét, amit a ruhatervezésben kamatoztatott ki, így visszavonult a divat világától, én pedig magamra maradtam. Nem volt mit tennem, minthogy hazatérni.



Amiket szeret: szereti a nyugodt környezetet, ha vannak körülötte emberek, a természetet

Amiket utál: kiabálás, vita, vihar

Jellem:
Megértő, kedves lány. Kicsit nehezen kiismerhető, mert nem mindenkit enged azonnal közel magához. De ha egyszer valakivel barátságot köt, az örökre szól. Viszont ha csalódást okoznak neki, azt nem tudja megbocsátani egy könnyen, sőt talán soha. Ha valaki vissza akarja nyerni a bizalmát, annak meg is kell dolgoznia érte. Nem egy könnyen jön ki a sodrából, ha még is inkább szó nélkül ott hagyja azt a személyt, aki feldühítette. Ha már sokáig nem bírja a nagyváros zaját, vagy úgy érzi, hogy kezd kimerülni, akkor a természetben keres menedéket. A természet hangjai, és békéje feltölti őt friss erővel. Félénk, de próbálja erősnek mutatni magát. Akit közel enged magához, csak az ismerheti meg igazából, hogy kis is ő valójában. Szeret szeretni, de legfőképp szeretve lenni. Nehezen lehet kihozni a sodrából, ezért nyugodt természetűnek mondható. Ha valaki esetleg feldühíti, azt fogja és faképnél hagyja. Ravasz, mint egy róka, kevesek jönnek rá, mi is az igazi szándéka.

Külső:
Szem: Szeme az ég kékjével vetekszik. Aki mélyen belenéz, és meglátja, mit is rejthet ez a szempár, talán örökre elveszik benne.
Haj: Általában szőke, de előfordulhat, hogy vörösen jelenik meg. A haja lágyan omlik a vállára, akár a tavaszi szél fújdogálja a fák lombját.
Magasság, alkat: 178 cm magas. Alkata akár egy nádszál, vékony és karcsú. Bőre érintése olyan, mint a legdrágább selyem. Bőre hold fehér.
Viselet: Szeret öltözködni. Kedveli a színes ruhákat. Mindig elegáns a megjelenése, de ez a munkájából adódik. Ha van alkalma, akkor a természetbe megy, ahol persze nem ilyesmi ruhákat visel.

Üdvözöllek az oldalon Veronica!

Szép, összetett előtörténet.
Természetesen semmi kifogásom sem lehet egy szép, vámpír nővel kapcsolatban.
ELFOGADVA