● Név: Aiden Trembaly.
● Becenév: Aiden szerintem épp elég.
● Nem: Férfi.
● Születési hely és idő: Kanada, 1440. Szeptember 29. // 1469.
● Kor: 572.
● Faj: Vámpír.

A család

● Apa: Dave Trembaly; Nos ő az apám, akit vámpírtámadás következtében vesztettem el. Kiskoromban (emberként) nagyon jól kijöttem vele, s a példaképemnek tekintettem.
● Anya: Mrs. Trembaly; Az anyám, akinek a nevét homály fedi, hisz nem emlékszem rá.. Kiskoromban vele is nagyon jól kijöttem, s akár csak az apám, ő is vámpírtámadás következtében halt meg.
● Testvérek: Aaron Trembaly; Ő volt az egyetlen egy testvérem vagyis az öcsém, de később egy épület felgyulladásában életét vesztette. Nagyon jó viszonyt ápoltunk..
● Egyéb hozzátartozók:

A történetem

Ha tudja valaki, hogy mi a fájdalom, akkor az együttérezhet velem, hisz nagyon sok fájó pont ért az életem során, s minden át kellett lépnem.. Túl kellett élnem megannyi kínzó és fájdalmas percet, s sosem képzeltem volna, hogy ez velem fog megtörténni egyszer. Az, hogy elvesztettem a szüleimet, s később a testvéremet, majd a nagybátyámat az szinte felér egy kínzással, amit egyszerűen lehetetlen elviselni. Az évek során viszont szépen lassan sikerült elfelejtenem mindent, amit elakartam. S a múltam részeivé váltak, bár sosem felejtettem el őket, de sikeresen túlléptem rajtuk, s onnantól kezdve nem foglalkoztam egyetlen egy fájó múltbéli dologgal sem. Talán meglepő, de számomra nem az, hogy mindent elfeledve kezdtem egy új életet, s egyáltalán sem vágyom oda visszatérni, ahol születtem..
1440-ben Kanadában, s azon belül is Ottawában születtem a családom első gyermekeként. Pár évvel később egy öcsém is született, akit a szüleim nagy örömmel vártak, de én nem annyira, hisz azt hittem, hogy elveszi a családban szerzett "helyemet", de később rá kellett ébrednem, hogy ez egyáltalán sincs így.. 10 éves voltam, amikor elvesztettem a szüleimet, bár akkor még egyáltalán nem sejthettem, hogy léteznek vámpírok.. Ezek után az öcsémmel együtt a nagybátyámhoz kerültünk, aki fiaiként nevelt minket. Az öcsémmel igazán jó viszonyt ápoltam, s olyanok voltunk, mintha igazi barátok lennénk, de jól tudtuk, hogy többek vagyunk, s még pedig testvérek. 18 évesen vesztettem el az öcsémet; Aaront, akire rágyulladt az épület, s hiába próbáltam segíteni neki, hogy kiszabaduljon semmit sem ért, hisz bent égett, s ezáltal meghalt. Nem sokkal később rá egy évre a nagybátyám vált áldozattá, hisz egy vámpír okozta a halálát. Az évek teltek, s a szenvedésnek éltem, de később már a felejtésnek is, hisz rá kellett döbbentem, hogy nem folytathatom a folytonos emlékezést és erre már csak a gyógyír a szépen lassan, de sikeresen véghez vitt felejtés volt. 29 évesen találkoztam egy nővel, akibe rögtön beleszerettem és ő is szeretett engem. Tudtuk jól, hogy nem bírunk egymás nélkül élni, ezért sem távolodtunk el egymástól. Később kiderült, hogy ő az "életpárom", ezért valamilyen szertartást végeztünk el, aminek a következtében vámpírrá váltam majd együtt éltünk egy bizonyos ideig, de később meghalt egy idősebb vámpír által, s ezt sosem feledtem el..
Tíz évvel ezelőtt megismerkedtem a vezéremmel Danteval, akivel egyből jó barátokká váltunk. Sok kalandot és harcot vészeltem mát át vele, s kölcsönösen megbízunk egymásban. Minden szava számomra parancs, s bármit is kérjen az teljesítem minden kifogás nélkül. Igazából Ottawában születtem, de sosem tekintettem igazi szülőföldemnek, s épp ezért is kötődőm Sherbrooke-hoz, mert ide húz a szívem..

Megjelenés

Jellem

User