● Név: Vincent Frédéric Charles Gaspard Leroy
● Becenév: Ric, Vinny, Charlie
● Nem: Férfi
● Születési hely és idő: Tours, 1685. július 14.
● Kor: 25 (327)
● Faj: vámpír, rendfenntartó



● Apa: comte (gróf) Eugene Nicholas Gabriel Leroy †
● Anya: Mademoiselle de Blois (Blois kisasszonya) Marie Anne de Bourbon †
● Testvérek:
Örökbefogadottak: Isabelle Marie de Foix † , Chatarine Angélique de Savigni †, Henriette Élisabeth de Cléves †, Dorothée Therése de la Plaigne †, Carolina Léopoldine de Lafayette †, Philippe Victor Leroy †

● Egyéb hozzátartozók:Tatyjana Romanovszkaja, életpár †





1685. július 14-én született Tours-ban, Franciaországban, vámpírnak. Drága atyja, Eugene Leroy volt a grófi cím örököse és vámpír, az első életpárja változtatta át még XIII. Lajos francia király idejében. Egyetlen édesanyja, Marie Anne de Bourbon, Blois kisasszonya, XIV. Lajos francia király törvényesített lánya, Louise La Vallière kegyencnőtől született. Első férje, I. Louis Armand de Bourbon-Conti változtatta át, majd rejtélyes módon egyik éjszaka csak a fejét találták meg az ágyában a végrendelete társaságában, amiben mindent Marie Annere hagyott.
Szülei éveket töltöttek el azzal, hogy végre örökös legyen és egyszer csak jött ő. Váratlanul, de annál nagyobb örömöt okozva. Semmi esélyt nem láttak arra a kedves szülei miszerint több gyerekük legyen, így folyamodtak az örökbefogadáshoz. Vagyis annak idején ahhoz, hogy anyja úgy csináljon mintha egyre s másra hozta volna világra a gyermekeket. Valójában vagyonokat áldoztak arra, hogy testvérei legyenek, így lett 5 húga és 1 öccse. Kissé mintha eltúlozták volna a dolgot, de már senki nem igényelte vissza a gyerekét mivel a francia király unokája lett, ami abban az időben nem volt éppen semmi.
Élete első 15 éve gondtalanul telt. Király unokájaként mindent megkaphatott, de őt leginkább a tanulás érdekelte és a harcművészetek, a kardforgatás, lovagi tornák. Nyelveket sajátított el, a hét szabad művészetet a kis ujjában hordozta. De ettől függetlenül kolostorokban tanult, attól függően, hogy katonai kötelezettséggel rendelkező apját merre fújta a szél.
15 életévétől fogva dobták be a mély vízbe, szó szerint. Kiképzések sora várt rá, attól függően mire volt kedve az apjának. Akkor volt az első találkozása a defenzorokkal, akik közül nagyon megtetszett neki az egyik. Aphroditének hívták, mint az istennőt. Szépsége messze földön híres volt ahhoz képest, hogy defenzor volt, még hozzá született. Jó ideig csak játszották a kisded játékait, míg egy este addig fajult el a dolog, hogy "véletlenül" az életét adta. Szülei sokáig keresték, de senki nem gyanakodott arra az ifjúra akivel néhanapján találkozott a főtéren egy kellemes sétára.
Ahogy idősödött, úgy annál több idejét vették el az edzések, kiképzések. Már világossá vált előtte, hogy apja többet akar belőlem, mint egy szimpla kis piti vámpír. Anyja nem mert beleszólni a dolgokba, inkább meghúzódott a háttérben és foglalkozott a testvéreivel. Nekik semmi ilyesmi nem jutott ki, mint neki, Vincentnek, mivel ők "csak" emberek voltak akik annyira mulandóak, mint egy szál virág. Bár ő is követelményeket támasztott vele szemben, a következő francia király főminiszternek szánt, bár a tudta nélkül el is kezdett szervezkedni ez ügyben.
25 évesen nősült meg először. Érdekházasság volt, ki számított egyáltalán másra? Egy spanyol nemesi család leszármazottját, Teodora Immaculada Rodrígezt vette el, kényszerből. Egyáltalán ki is akarna feleségül venni valakit aki már jócskán elhagyta a 30-at? Pár évre rá meghalt szegény, mély gyászba is esett az ifjú, nehogy apja újabb esküvőt fontolgasson. Valójában pedig csak ő unta meg már a vénlányt, csak a terhére volt. Ezek után pedig távozott szüleitől, ki kellett próbálnia a saját szerencséjét.
Első útja a Hannoveri ház által uralt Brit szigetek felé vezetett. III. György brit király tanácsadója lett, igazi angol névvel, Nathaniel Woolgarként ismerték. Nathaniel tanácsára ölette meg a király I. Pál orosz cárt, annak reményében, hogy utódja Bonaparte Napóleon szövetségese lesz. Nem jött be a dolog, így viharosan távoznia kellett az udvarból egy udvarhölgy segítségével. Loretta befogadta, gondját viselte mivel éppen úgy gondolta muszáj valamilyen betegséget szimulálnia amíg elcsendesednek a körülmények. Ám nem lett jó vége a hölgynek, sajnos a saját keze által kellett véget vetnie halandó életének. Mivel rossz tanácsa után keresni kezdték, esélytelen volt még a vadászás gondolata is. Önuralommal rendelkezett, de egy este mégis megtörtént az amit nem akart megtenni, megölte. Ahogy a meleg vére végig csurgott az állán, le az ingére majd ami nem pazarolódott el így, az a torkába távozott. Testét ott hagyta a ház előtt, állattámadásnak álcázva a dolgot.
III. György brit király elmebajban szenvedett, ami leginkább neki köszönhetett. Emiatt régenség lépett fel az országban, IV. György király személyében. Őt sem szívlelte sokkal jobban, mint apját. Ám szolgálatát teljesítette, újra tanácsadó lett és kémkedett hazájának, Franciaországnak. Támadásra nem került sor, valahogy a francia király nem látta értelmét annak, hogy lealacsonyodjon egy régenshez miközben ő király.
Napkirály unokájaként mindig kijárt neki a tisztelet, megbecsülés. Akkor is ha csak egy poros kis kocsmába lépett be, elég volt megemlítenie származását, vagy arcára pillantania és már fel is fedezték benne a híres ős vonásait. Ez történt akkor is mikor egy kis vendégfogadóban szállt meg, Nürnberg környékén. Oda a kötelesség vitte, kiképzést hirdettek meg szigorúan a vámpír berkekben. Rá fért már az ilyesmi, elvégre tanácsadóként nem erre a képességre volt szükség, hanem arra, hogy minél jobban el tudja hitetni a mondókáját valakivel. Az egyik ilyen edzés alkalmával figyelt fel egy idősebb nőre. Szofja volt az egész dolog elindítója mivel úgy látta eléggé puhány lett a vámpírtársadalom. Fura volt egyik este az, hogy csak ketten voltak ott abban a nyamvadt földalatti teremben a sok harci eszközzel. Néhány pillanat múlva ki is derült mért voltak ketten. Szofja egy vámpírgyilkos volt, a saját fajtáját irtotta jó pénzért. A szerencsének köszönhette megmenekülését és azt, hogy fél óra múlva már az ő kezében volt a szőke fej amit egyetlen csapással választott el a testtől. Akkor jött rá, hogy neki vissza kell vonulni a közélettől addig amíg elfelejtik a dolgot Pál cárral.
Időközben húgai már rég vissza adták lelküket a teremtőnek, öccse is a példájukat követte. Bár férjhez mentek illetve megnősült Victor, gyerekeiket sokszor látta. Sose ismertek meg, milyen is lett volna ha anyád bátyjával találkozol miközben a drága jó édesanyád már legalább 60 éve az ibolyát szagolgatja alulról? Szülei se verték nagydobra, hogy az unokákat, dédunokákat is megélték, inkább csak hátulról támogatták őket kisebb összeggel ha jónak látták.
Francia udvarba keresett menedéket, amit meg is adott neki XVI. Lajos francia király. Rokonok voltunk, de sosem kötötte az orrára, hogy akár az apja is lehetett volna ha nem lettek volna gyorsabbak a királyi spermák. Felesége, Marie Antoniette, az "Osztrák nő" kíséretébe tartoztozott egészen halálig. Sokkal több volt ez köztük, mint egy királyné szolga kapcsolat. Magányos éjszakáin a királynét ő vigasztalta, illetve mikor a férje nem ért rá akkor az ő kötelességeit is elvégezte. A trónörökös, Lajos József herceg apja is valószínűleg ő volt, talán emiatt kellett a gyereknek távoznia a másvilágra. Jobban mondva, megfertőzték, hogy tuberkulózisban lehelje ki apró kis lelkét. A király még mindig nem gyanakodott rájuk, mivel ha valaki véletlenül meg is látta őket, annak maradása ezen a földön nem sok volt már. Várva várt trónörökös megszületett, akinek keresztapja ő lett, persze az apa kérte fel. Királyné utolsó gyermeke születésénél már biztosra vette, hogy az apa nem lehet a férje. Ő volt az aki szeretői közül kitartott mindig mellette, nem is lett kegyvesztett. Zsófia Ilona Beatrix hercegnő az ő lánya volt, annak ellenére, hogy királyi vérből származónak jegyezték be. Antónia az élete árán se árulta volna el ezt és ő, Vincent bízott benne. Nagy csapásként érte az amikor 11 hónapos korában elhunyt Zsófia. Anyja vigasztalhatatlan volt, de ő mégis megpróbálta véghez vinni a lehetetlent, megvigasztalni. Sikerült kedvét feljebb tornászni, de akkor jött a forradalom. Kíséretében ő is vele tartott, bár nem szabadott volna. Miközben férje próbálta menteni a helyzetet, addig ők egy másik szobában intézték azt amit felségárulásnak számított egy időben, emiatt is ítélték el Boleyn Anna angol királynőt.
A kivégzés ideje alatt ott volt a tömegben, végig nézte ahogy szeretett királynéje kileheli lelkét és utolsó szavaival is gyerekei védelmét kérte tőle. Sajnos fiát már nem tudta megmenteni, de lányát, Mária Teréziát igen. Őt pedig összeházasították valakivel és elismerték, mint franciák királynőjét, de ténylegesen sosem uralkodott.
Szülei sajnos halálukat lelték egy defenzor támadása keretein belül, amit nem tartott annyira fontosnak, hogy megbosszuljóm, mivel nem volt örökös és ha eltávozik ebből a világból anélkül akkor az egész családi vagyon, uradalom visszaszáll a koronára. Amit nem engedhetett meg, elvégre nem a korona miatt szenvedett olyan sokat, akkor is ha benyújthatta volna rá az igényem. Bár senki nem nézte volna jó szemmel ha egy fattyú ül Franciaország trónján.
Ezzel az útra valóval indult el Oroszország felé. Ott éppen I. Miklós cár uralkodott, aki bátyja után lett cár. Először csak a cári udvar történéseiben vett részt, kisebb nagyobb bálokon. Egy ilyen bál alkalmával ismerkedett meg Alekszándrával, a cár legfiatalabb lányával. Kissé talán túl közeli kapcsolatba kerültek, emiatt kellett a lányt nagy bánatára gyorsan férjhez adni. Szegény párának rossz vége lett, pedig ő bizonygatta a szülőknek, hogy jobb lett volna még pártában maradnia. Áh, igen, ez idő tájt egy diplomata lett a lányok kiházasításával, illetve a cári fiúk feleség keresésével volt elfoglalva. Olga férjét is ő választotta ki, Württemberg trónörökösét. Szegény Olga, majdnem férj nélkül maradt hála apja válogatásának, de attól függetlenül ő lelkesen vigasztalta a lányt a házassági aggodalmai miatt. Annak ellenére, hogy Marija a középső lány, szerelmi házasságot kötött nem volt boldog. Mivel apja nem engedte elköltözni hazájából, így a diplomáciai formaságok mellett szeretőjévé is lette a cár leánynak. Idővel a cár is vissza adta lelkét a teremtőnek, neki pedig elment a kedve egy időre a sok diplomáciai kérdéstől.
Ekkor volt az életében egy nagy fordulópont. Megismerte Tatyjana Romanovszkaja hercegnőt, aki a cári családnak csak félig volt a tagja mivel anyja egy egyszerű szobalány volt akinek afférje akadt az egyik Romanov herceggel. Őt aztán tényleg nem is érdekelte, hogy kinek és mégis minek a leszármazottja, sokkal inkább foglalkoztatta az, hogy megtalálta az életpárját. Hosszú élete során mindig ezt kereste és ott volt az orra előtt. Először lejárták a szokásos köröket, udvarolt, bemutatkozott, beleegyezést adtak a házasságra, majd megteremtette a feleségét, Tatyjana Leroyt. Olyan hatással volt rá az, hogy végre maga mellett tudhatta azt a valakit akire egész élete során várt, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. Vámpírsága elején eljöttek a szigorú orosz udvarból, Olaszországban telepedtek le és élték szép csendben az életüket. Még utód létrehozásán is fáradoztak, bár nem valami sok sikerrel.
Életének egy újabb fordulópontja volt az amikor holtan talált rá. Még mindig Pál cár gyilkosságát verték rá, akkor is mikor már a cárból pornál is kevesebb maradt. A fájdalom annyira elviselhetetlen volt számára, hogy visszatért szülővárosába. Ott kezdte felfedezni újra az élet szép oldalát mikor jött a hívás. A tanács feje Transylvániába óhajtja. Igaz soha nem járta még itt eddig, de attól függetlenül szereti a magyar lányok vérét. Most pedig itt van és várja mit kínál neki a jövő itt.






180 cm magas, szálkás és persze helyes. Elég jóképűnek számít, talán ennek tudható be, hogy elég sok hercegnő, királynő a lábai előtt hevert akár csak egy éjszakai erejéig is. Hideg kék szemekkel rendelkezik, amiket hosszú szempillák rejtenek és kezdenek kivirulni, ha gazdájuk mosolyogni kezd. Sötétbarna, feketébe hajló a haja színe amit magától a Napkirálytól örökölt. Nem szokott valami fura és bonyolult fazonba vágatni a haját, elég simán összeborzolja és már döglenek is utána a nők. Egyszerűen tökéletes kombináció a kinézete, nem? Csupán ráadás az arcán megjelenő kis gödröcske mosolygáskor.
Általában lazán öltözködik. Követi a kornak a divatját, még akkor is ha éppen nem nagyon tetszik az amit viselnek. Kedveli a nyakkendőket, egy rakattal rendelkezik belőle és szereti variálni az öltözetével.

Avataron: Ian Somerhalder






Jellem szerint azt vallja, hogy róla mintázták a tökéletesség szobrát. Persze, mint ebben a szoborba úgy benne is van hiba. Kissé beképzelt, de ez vele jár évek óta. Tudja, hogy szívdöglesztő a magabiztos félmosolya. Nevetése dallamos és abban a rosszfiús kisugárzásban egy kevés erotika is keveredik az esszencia tökéletes eléréséhez. Ez ellen nem tud semmit se tenni, nem mintha akarna. Már rég megtanult bánni a nőkkel, szereti is őket, főleg elcsavarni azt a csinos kis fejüket. Na meg nem szeret behatóbban megismerkedni akárkivel, jobb a játék anélkül, hogy érzelmeket is kötnének hozzá, nem de? Így aztán ne számítson akárki arra, hogy meg akarja majd ismerni. Viszont tudja színlelni azt, hogy valaki nagyon érdekli. Néha túlzott magabiztosság jellemzi. Ám ha valaki ténylegesen felkelti érdeklődését, azzal tőrödik is.
Pontosan tudja mit hogyan mivel és mikor érjen el, ezt ki is használja gy ahogy meg van írva. Helyét mindig megkapja akár társaságban, akár ahova éppen sodorja az élet.



Neve:
Kora: 16
Mióta szerepezel: 3 éve
Multikarakterek: