Vér áramlik az ereimben, mégsem nevezhetnek embernek vagy bármilyen más hozzá hasonló lénynek ebben a zűrös 21.században. Már lassan 72 éve, hogy a saját utamat járva szedem a finomabb, de annál tapasztalatlanabb áldozataimat a halandók világában. Minden kezdet ugyanoda fut vissza, mikor eljött a halálom napja. Akkor és ott értettem meg igazán az életem valódi célját, a gyilkolást. Természetemtől függően, meg van bennem a hajlandóság, hogy ne csak elfogyasszam a prédámat, hanem alaposan próbára is tegyem a kínzó leszámolásomban. Érthetőbben, elég ha egy apró mozzanatával, vagy netalán beszédével feltünteti a szememben, hogy kiérdemli a halálát általam. Hogy miért ez a színjáték? Mert így vagyok megteremtve, és ilyen a személyiségem is. Valójában, csak ez jelent kiutat a megrögzött mindennapokból. Így jobbnak láttam, ha a ,,macska" technikáját követve, eljátszadozok a naponta frissülő étkeimmel. Hát nem nagyszerű? Mindenesetre, én nem voltam mindig ilyen. Idővel viszont, beleuntam a hagyományos sikolyokba és félelemmel teli reakciókba. Szükségszerűnek érzem, hogy megosszam, az első de egyben utolsó újjászületésemet, azon a napon, mikor vámpírrá váltam. A reinkarnációm folyamata, egy hűvös októberi hónapban, pontosan 27.-én, este felé esett meg. Ifjú koromban, kerültem ki Bukarest forgatagokos városába, amit a szüleim megélhetési magyarázatokkal indokoltak meg. Az ottani életem pedig, fokozottan megbélyegezte a kinézetem. Nem mondanám, hogy az akkori gyerekkori éveim olyan fenékig habosak lett volna mint ahogy a közmondás is állítja. De mindez hamar el is foszlott, mikor leszállt az "az" éj. Egyik, gyerekkori szerelmem, aki még az átváltozásom előtti években szintén szorosan tartotta velem a kapcsolatot, elérkezettnek látta az időt, hogy tudassa velem a természet-feletti hatalmát, amivel felruházták. Őszinte leszek, most az egyszer, hogy igen meglepett az első nekifutással. Majd, néhány órával később kezdtem megemészteni a dolgot, ami kis híján meghunyászkodásra kényszeríttet. Nem véltem ártónak, de jóindulatúnak se. Mégis, úgy éreztem, szembe kell nézzek vele, ha akarom hanem. Ismét visszatértem barátomhoz, noha már a félelem kerülgetett már a puszta jelenlétében. Óhaja az volt, hogy átváltoztasson. Halandóként, elgondolkozik az ember, vajon milyen előnye és hátránya származik abból, ha teljesen más lesz. Elméletileg, a mostani gyatra érzékeim ezerszer érzékenyebbek lesznek. Efelől nincs kétség, de gyakorlatban már jóval nehezebb helytálló érveket hozni. Bevallom, anno még túlontúl könnyelműen vetettem bele magam a dolgokba, amik javarészt folytonosan a rossz felé sodortak. És bizony, ez sem volt kivétel. Kezdőként, nem hozzáértően követtem az utasításokat, míg végül a bonyolult nem hétköznapi szertartást kísérve, 2 hónapig hánykolódva élet és halál között, végül életemet vesztettem. Majd annak hajnalán, újult erővel fel is ébredtem. Vadul pörgött bennem az éhség vágy, miközben átszemlélten fogadtam el, az alapvető vámpírokra jellemző vonásaimat és képességeimet. Mindez olyannyira megtetszett, hogy mai napig sem kívánnék mást magamnak. Jól érzem magamat a bőrömben, akármilyen szörnyszülöttnek vagyok feltűnve az emberek szemében. Már ha vannak még szemtanúk, akik ezt titulálják rólam! A mostani jelenben, a múlt kapcsán, most más városban ékelődtem meg, nevezetesen Kolozsvár külvárosának hangos, egyben sötét sikátoraiban. Norával, a szerelmemmel élek egy bérlakásban, idestova már 3 éve. Napról-napra, egyre tűrhetetlenebb az étvágyam, amit gyakorlatilag képtelen vagyok csillapítani. Dacára annak, hogy körülményesen elintézve rejtsem el a véres lábnyomaimat a külvilág elől. Nincs mit tenni! Nálam az éhség a nagyúr, aminek nem könnyű parancsolgatni. Jobb ezt minél előbb megszoknia mindenkinek.. Ahogy azt is, hogy magamat ismervén nem érem be az egyszerű, kiszabott halállal az áldozataimon. Mert csak egyszer halhatsz meg!

Viktor jelleme, az amolyan kegyetlen és embertelen vámpír csoportjába sorolható. Minden tekintetben szinte lerí róla, a hűvös, rideg és az életet teljes mértékben megvető hozzáállása. És ezt mi semmi sem támasztja jobban alá, mint az étkezési (táplálkozási) modora. Senki sem tagadhatja azt, hogy egy vámpírnak nincs mitől tartania. Sőt, semmi se fenyegeti igazán, amitől tartania kellene. Így legtöbb szabadidejében, csakis az érdektelen életet élvező emberek gyilkolásában lát egyedül élvezetet. Így kérdéses, hogy egyáltalán van e olyan tulajdonsága ami az emberekhez hasonlóvá teszi még? Talán a pengenél is élesebb gondolkozása, és "becserkészési" technikája. Noha még újoncnak számít korához képest a többi vámpír körében. Bátorság, merészség és véréhesség. Ezek a leggyakrabban használt jellemzői, amiket suttogva hallat az ember félelmében, tudván, hogy lehet holnap, ő maga lesz az aki jóllakatja Viktor csillapíthatatlan étvágyát.

Viktor személyes megjelenése intenzíven pajzán és merész a vámpírtársaihoz képest, ha lehet így fogalmazni. Testén, a létező minden színt kizárva, csak feketét hajlandó viselni, ami java részt igazi vagy utánzat bőrből készülnek neki, egyéni szolgáltatásra. Míg az arcprofilján ékesedő sötét smink, és ugyancsak fekete körmei még inkább titokzatosabbá teszik, de annál figyelemre méltóbban vonzza magára a tekinteteket. Hajkoronája, meglehetősen egyedi, és a régi '80 évek styel-ját juttatja eszünkben. Hatalmas sörtékben ágazódik szét a fejtetőjén, ami a már említett vonzóbb megjelenésében részesíti előnyben. Úgy ahogy, Viktor elég nagy termetű , a maga 189 centijével. Kiegészítőnek, gyakran visel ékszereket, természetesen szelíd korlátok között. Nagyjából egy ezüst láncot, és esetleg még két fehér-arany gyűrűt. Míg más testrészein, egy szemöldök és egy szájpiercing csillogtatja fényeit. Akárcsak belsője, külsőleg is olyan hatást kölcsönöz, mint az igazi megközelíthetetlen személynek. Ennek ellenére, a lányok körében igen népszerű az ilyesfajta a megjelenése, mert bármennyire ordítja, hogy ,, MENJ A KÖZELBŐL! " , így is rendszeresen dobbantja meg a halandó női szívek megszámlálhatatlan sokaságát.

Nos Viktor!
Elolvastam az előtörténeted egyszer, aztán még egyszer, sőt még harmadjára is!
Kissé kusza volt, de a javításokkal már jó lesz!
Kíváncsi vagyok hogyan forgatod fel majd Kolozsvár nyugalmát!
ELFOGADVA!
Avatár foglalás, profil kitöltés, és nyomás játszani!
(vigyázz nehogy aztán egy defenzor nyakon csípjen...; ) )