KATHERINE LOLA LECLAIR Karakter teljes neve: Katherine Lola Leclair
Becenév: Kath, Kathy, Loli, Erin
Faj: Ember
Nem:nő
Kor: 20
Születés helye és ideje: Hely igazából ismeretlen, mivel drága szüleim úgy gondolták, miután unatkoztak nincs rám szükségük, tehát kidobtak egy árvaháznál. Idő:1992.05.29.
Foglalkozás: Tanulok, az akadémián, híres ügyvéd szeretnék lenni majd. valamint Lord Croftnak segítek, mindenben.
Különleges képesség: -
*** Apa:Ismeretlen
Anya:Idmeretlen
Testvérek:Ismeretlen
Egyéb hozzátartozók:Lord Croft, 426/26, ő talált rám, fogadott be, rá mindig számíthattam/számíthatok. Gyerekként olyan volt számomra mint apa, most már egy jó bátyusnak avanzsált át.
*** Hiába várod, az történetem nem lesz tündérmese. Ahogy nem lesz tündérmese, úgy a happy end is el marad. Igazából nem emlékszem vagy tudom, honnan jöttem, kik a szüleim, van-e bátyám. Isabella nővér mesélte nekem el oly sokszor....
Forró, nyári napon, talált rám, amikor az egyik paptól sietett vissza a zárdába. A sötétben nem lehetett észre venni, csak ahngos sírásom jelezte, ott vagyok, segítség. Isabella azonnal bevitt magával, foglalkozott velem, úgy nevelt, mintha a lánya lennék.
Ahogy teltek múltak az évek, próbáltak rendes lányt nevelni belőlem, de mindig rosszalkodtam. Unatkoztam, és a társaimmal mindig verekedtem, veszekedtem. Emlékszem egyszer karácsonyra kaptam egy gyönyörű szép babát, akit Lolanak hívtak. Gyönyörű volt, de a barátnőm ellovasított. Persze én úgy gondoltam, hogy nem vehetik el tőlem csak úgy, és miután az árvaház dolgozói sem léptek ez ügyben.
Így kénytelen voltam én megtorolni, igaz, hogy nagy nehezen sikerült visszaszereznem, de cafatokban. Mérgemben kitéptem pár szál haját, és behúztam neki egyet, majd kiszöktem. Nem akartam visszamenni oda, így a városban csatangoltam. ha visszamegyek, biztosan valami sokkal szigorúbb helyre vittek volna. Egy ilyen rossz kislányt pedig senki nem fogadna be. Én meg nem voltam kíváncsi a szent beszédre, így úgy határoztam én döntök az életemről. Kb. egy napig bírtam a csavargást, a gyomromban már egérlyuknyira nőtte ki magát az éhség.
Így az első adandó embert megpróbáltam kiszebelni, nem akartam meglopni, csak kölcsön venni, egy kis aprót, hogy legalább egy kis szemlét tudjak venni. Első próbálkozásom már kudarcba fulladt, ugyan is lefülelt. Majd magához vett, iskolázott, ami elég fura volt. igaz senki nem tudja hol lehettek, hamis papírokat csináltattunk nekem. Még a lehetőségét is sikerült kizárnom annak, hogy ha igazi szüleim esetleg mégis megszeretnének nézni.
Egyik becsípett éjszakámon rájöttem, hogy nem csak a férfiak tudnak élvezetet okozni, hanem a nők is...
Ahogy telt az idő, rájöttem, nem is vagyok olyan buta kislány, habár szőke hajszínem miatt mindenki elítél. Igaz én is ráteszek egy lapátra, így meglepetésszerűen tudok támadni, hiszen a legjobb fegyver az ész.
Még mindig Gab-nél vagyok, igazából kölcsönösen segítjük egymást: én főzök, mosok, takarítok, rendbe teszek mindent, ő állja az iskoláimat. Tudom, hogy mindent megbeszélhetek vele, én is megosztom a véleményemet vele, akár akarja hallani, akár nem. Sok mindenre megtanítottam a xx.századdal akpcsolatban, cserébe ő megpróbál hölgyet nevelni belőlem, ami elég vicces... tudok a vámpírokról, tudom, hogy ő is az, ezt teljesen el is fogadom, ő is érzőlény. Néha még ugratom is miatta. Igaz, hogy az ő házában élek, de annak ellenére, hogy alátszat és az emberek pletykálkodása csal sosem bújnék be az ágyába úgy, ő számomra egy jó barát, egy báytus aki vezet, ha rossz útra térnék, amiért hálás is vagyok neki.
*** Amiket szeret: Imádok olvasni, sétálni, kick-boxolni, Gab-el beszélgetni, enni, főzni, legjobban a nehezen megfejthető dolgokat, a kihívást szeretem, valamint motozorni. Tudom morbid dolog, de imádom a true blood-ot, Alexander skargardot, egyaránt szeretek játszani férfikkal, és igen nőkkel.
Amiket utál: A kétszínű embereket, akik bántani akarják gabe-t, a hisztis p!csákat, az esőt, a szüleimet.
Jellem: Általában makacs, kedves, magabiztos, személyiséget takar bájos külsőm. Anyámnak köszönhetően aki megszült és magamra hagyott megtanultam, hogy ebben az életben sok jóra ne számítsak. A magam ura vagyok, tudom, hogyan kell irányítani másokat, hogyan érjem el azt amit akarok az eszemmel. A szám sosem áll be, imádok beszélni, ha elakarom mondani a véleményem, akkor kinyilvánítom, akár tetszik, akár nem. A nagy szám miatt mindig bajba keverem magam, de ki is dumálom belőle. Szeretek gondolkodni, használni a fejem. Mindig találok valakit magamnak akivel eljátszadozhatok. Néha hisztis vagyok, de én is nőből vagyok, ki ne lenne néha az? Keresem azt a személyt aki felrobbantja a szívem köré épített rideg és kegyetlen falakat. Vadóc vagyok, a saját fejem után megyek, sosem hallgatok senkire sem, csak és kizárólag Jesse-re. Imádom a veszélyt, bírom a vámpírokat, de csak a tv-n keresztül és Jesse személyében.
Külső: Isten nem sajnált semmit, mindenből kaptam egy picit, így az összeállítás, mondhatni tökéletes lett. Azért mondom, hogy csak mondhatni, hiszen tökéletes ember nem létezik, még Aphrodité sem volt az. Termetem nem haladja meg a 160 centimétert, igaz, hogy kicsi vagyok, de annál szívósabb. Alakom karcsú, törékeny, minden- féle ruhadarab jól áll rajtam, a miniszoknyától a motoros szerkóig. Bőröm hófehér, szinte már áttetsző, tekintetem égszinkék, mely ártatlanságot sugározz. De ugyebár a látszat néha csal! Szőke tincseim a derekamig ér, melyet általában egyenesen hordok, de van mikor begöndörödik. (ilyenkor fogom fel inkább lófarokba!) Szekrényemben megtalálható a szexi miniszoknyától elkezdve, a necc harisnyán át, a magassarkún keresztül, a farmernadrág, motoros dzsekiig. De általában magassarkúban érzem jól magam, konpenzálja magasságom, olyan számomra, mint mások számára az edzőcipő.
Avataron: Amanda Seyfried