Karakter teljes neve: Dante Pietro Lazzini
Becenév: Dante
Faj: Vámpír
Nem: férfi
Kor: 24-nek néz ki, valós kora 523
Születés helye és ideje: 1489, Olaszország, Firenze. Átváltozás: 1513
Foglalkozás: Egy üzlethálózatot vezet, persze a háttérből.
Különleges képesség: teleportálás



Apa: Rodrigo Lazzini, halott, előtte utcazenészként dolgozott
Anya: Carolina Lazzini, halott, festőként dolgozott
Testvérek: nincs

Egyéb hozzátartozók: életpárom, Elizabeth, de már meghalt




Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy olasz kisfiú Firenzében. Művész családból származott, a szülei nem kerestek túl sokat, szegényesen élt. Az iskolában lenézték, kevés barátja volt. De ahogy nőtt, egyre erősebb és helyesebb lett, a nők megfordultak utána. Maga is elkezdett foglalkozni a művészettel, dalokat írt és énekelt, történeteket írogatott egy kisfiúról, aki művész családba született, nem szerették az iskolában, de egy napon fenekestül felfordult az élete. Ez lennék én. A nevem Dante Pietro Lazzini, de hívjatok csak Dan-nek, vagy Dante-nak. Egyikért sem harapok. Kivéve, ha annyira ínycsiklandozó vagy, hogy nem bírom megállni. De akkor már mindegy, hogy hogyan szólítasz, mert így is, úgy is véged. Erre csupán egyetlen magyarázat van; vámpír vagyok és a véred akarom. És így el is jutottunk 1513 júliusáig, amikor is megismerkedtem Elizabeth Lawrenc-szel. Csodálatos nő volt, gyönyörű, okos és kedves. Fekete, hosszú haja szállt a szélben, világos bőre szikrázott a napfényben. Zöld szemei pedig ellenállhatatlanok voltak. Teljesen megbabonázott, azt kell mondjam, szerelem volt első látásra. A legtöbb férfi megfordult utána, udvaroltak neki. Virágokat küldözgettek, verseket írtak, örök szerelmet ígértek neki. Ettől engem az idegbaj kerülgetett. De tudtam, Liz számára csak én létezem. Szerelmünk valódi volt, igaz és kölcsönös. Ő is csak annyira szeretett engem, amennyire én őt; az életemnél is jobban. Bármit képes lettem volna feláldozni érte. Még az emberi létet is, cserébe a halhatatlanságért, melyet felajánlott nekem. Beavatott mindenbe. A vámpírok és defenzorok világába. Ahol az élet gyilkolásból áll. Mesélt az életpárokról... De ami köztünk van, az valóban ilyesfajta szerelem? Vagy csak fellángolás? Azt mondta, szinte biztos benne, hogy az életpárja vagyok. Megéri kockáztatni? A szerelem elvakított, ha meghaltam volna, azt se bántam volna. De átváltoztam vámpírrá. És elkezdődött a valódi életem. Liz-zel együtt voltunk három évszázadig, boldogan éltünk, utazgattunk, gyilkoltunk. Mielőtt bekövetkezett az új életem fordulópontja, a nap, melyet sosem feledek el. De ne rohanjunk ennyire előre. Az átváltozásom után évtizedekig csak vándoroltunk. Végül kétszáz év elteltével megállapodtunk Erdélyben, ahol a vámpírélet központja volt. Viszont a Tanácsba csak Liz halála után kerültem be. El is mesélem, hogyan történt... Egyik éjszaka Kolozsvár utcáit jártuk, éppen vadásztunk. Megfelelő áldozatot kerestünk, fiatalt, élettel telit, kinek oly csábító a vére, hogy nem tudunk neki ellenállni. Mindig a tökéletes emberrel végeztünk, a "jó" nem volt elég jó nekünk. De nem találtuk meg... Helyette viszont összeakadtunk egy csoporttal, akik arra tették fel az életüket, hogy a miénket kioltsák. Defenzorok. Nem is emberek, nem is vámpírok. Élők, de mégsem tartoznak az emberek világához. Varázslattal rendelkező lények, akik el akarnak törölni bennünket a föld színéről. Ezzel próbálkoztak, és sikerrel jártak aznap éjjel. Erősek voltak, mind idősebb volt, nem kezdők. Erejüket bevetve végeztek Elizabeth-tel, akinek utolsó szavai ezek voltak: "Menekülj!". Nekem szólt, azt akarta, hogy én túléljem az éjjelt. Meg akartam menteni, de láttam, a helyzet reménytelen, és ezt ő is tudta. Szeméből sugárzott az aggodalom és a szeretet, mielőtt meghalt. Ahogy élettel teste a földre hullott, futásnak eredtem, és meg nem álltam addig, amíg biztonságos helyre nem érek. Akkor és ott megesküdtem, hogy végzek a gyilkosaival. Ez mindössze két hétbe telt. Hat defenzor volt ott, ebből hármat ott helyben megöltünk, három azonban még mindig élt. Sorban, egyesével vadásztam le őket, és fokozott kegyetlenséggel végeztem velük. Akkor váltam olyanná, amilyen most vagyok, amikor végeztem az utolsó defenzorral is. Kegyetlen, gyilkos szörnyeteggé. De megérte, nem igaz? Ennek már kétszáz éve... Százötven évvel ezelőtt jött elő a képességem, a teleportálás. Ez egy ritka és különleges képesség, éppen ezért kerültem be a Tanácsba. Egy ideje a tagja vagyok, tiszteletbeli tagja. Megfontoltságról és kegyetlenségről híres. Célom, hogy a földön élő összes nyamvadt defenzort lemészároljam, amiért hat társuk egykor megölte a szerelmemet, az életpáromat. Azóta nem találtam újat, de nem is kerestem igazán. Liz volt az én egyetlen és igaz szerelmem, majd amikor eljön a nap, és én is a túlvilágon leszek, újra egyesülhetünk. Szerethetjük egymást. Vagy ha nem is létezik az a messzi világ, az sem számít. Az élet nem élet nélküle. Csak a bosszú hajt, a vágy, hogy eltöröljem a föld színéről ezeket az átkozott lényeket. lényeket.

Amiket szeret: vért, vérszívást, más emberek kioktatását, éreztetni, hogy én vagyok a jobb.

Amiket utál: a buta embereket, ha kioktatnak, a hideget

Jellem: Hát, hogy is mondjam... Eléggé vezető egyéniség vagyok. Mindig kimondom, amit gondolok, nem érdekel, ha megbántok vele másokat. Úgyis nekem van igazam. Na, ezt is szeretem. Ha igazam van. Ha mások tudtára adhatom, hogy igazam van. Szeretem a hatalmam, mind a vámpír- és embertársadalomban. Mindkettőben jelentős vagyok. Általában utálok mindenkit, persze egy-két kivétel mindig van. Nem vagyok valami barátságos vámpír, de bunkó sem. Inkább semleges. Aztán majd úgyis kialakul, hogy melyik irányba billen a mérleg.

Külső: 186 cm magas vagyok, fekete hajam van és barnás-zöld szemem. Testem izmos, erős. Hasamon hat kocka van, a karom is izmos, szóval elmondhatom magamról, hogy egy szexisten vagyok. Általában stílusosra borotválom az arcszőrzetem, de előfordul, hogy teljesen leszedem. Ez éppen attól függ, hogy mennyi időm van. Bozótra sosem növesztem meg, nem áll jól. És ráragad a vér. Azt meg nem szeretem. Mindig követem az aktuális divatot, haladok a korral, ahogy mondani szokták a vámpírok.

Avataron: Orlando Bloom

Z