Karakter teljes neve: Ariana Carmen Ashwin
Becenév: Carmen
Faj: Defenzor
Nem: nő
Kor: 18
Születés helye és ideje: 1993. 03.13. USA, Portland
Foglalkozás: A szülei adják neki a pénzt.
Különleges képesség: -



Apa: George Ashwin 45 éves és a foglalkozása pilóta. Nagyon keveset találkozok vele a munkája miatt. Ha meg találkozunk, akkor meg pihen, ezért nem akarom zavarni. Persze nagyon szeret, mert én vagyok az egyetlen lánya.
Anya: Rachel Angel Ashwin 42 éves. Ő egy nagyon befolyásos cégvezető asszony. Általában a munkájával van elfoglalva, így késő estig dolgozik. De mindent meg akar adni nekem, amit csak tud.
Testvérek: Nincsenek testvéreim

Egyéb hozzátartozók:A nagymamám, Mary Ashwin 67 éves. Már egy ideje a nyugdíjas éveit éli. Olyan 7-8 éves korom óta minden nap meglátogatom. Vele beszéltem meg a tapasztalataimat, szerelmi ügyeimet és minden mást.



George és Rachel Ashwin lányaként születtem 18 évvel ezelőtt. Az anyám és az apám még abban az időben nagyon sok időt töltöttek velem, de az idők során egyre jobban lekötötte őket a munkájuk. A gyermekkoromat a takarítónőkkel és a bébiszitterekkel töltöttem. Szinte ők voltak a családom.
A szüleimmel egy fényűző birtokon éltünk Portland-ben. Az épület, amiben laktunk több emeletes volt. Tágas szobákkal, amik a legmodernebb tárgyakkal voltak felszerelve. Nagyon szerettem itt lenni. Mindent megkaptam, amit csak akartam. Ruhákat, tévét, állatokat és minden mást, amit csak megláttam. Amikor még kicsi voltam, nagyon örültem ezeknek az ajándékoknak, ezzel kicsit enyhült a fájdalom, amit azzal okoztak, hogy nem volt velem az anyám és az apám, viszont ahogy kezdtem idősebb lenni, rájöttem, hogy ez nagyon rossz dolog. Amikor még táncoltam, egy fellépésemre sem jöttek el. Csak a takarítónők, akiket megbíztak azzal, hogy jöjjenek el helyettük. A szüleimmel ellentétben a nagymamám mindig eljött a fellépéseimre. Tudtam, hogy nem mindig érnek rá, hogy megnézzenek, de nagyon rosszul esett, hogy egyetlen egy fellépésemre sem jöttek el. A nagymamámra mindig számíthattam. Sokszor mentem el a birtokára meglátogatni. Amikor elmentem hozzá finom sütikkel várt és egy-két süti evés közepette elmondtam neki, azt, ami velem történt, vagy ami bántott. Akárhányszor mondtam el neki a sérelmeimet, ő mindig végig hallgatott, majd elmondta, hogy ő mit tenne a helyemben.
Olyan 17 éves lehettem, amikor meg akartam látogatni őt. Már éppen ki akartam nyitni az ajtót, amikor észrevettem, hogy az ajtóra egy cetli volt ragasztva.
Kedves Carmen!
A bejárónőtök szólt, hogy jössz hozzám, de nekem el kell mennem egy barátnőmhöz, mivel beteg lett. Olyan fél 6 körül jövök haza. Ha úgy akarod, várj meg. De ha úgy döntesz, hogy haza mész, nem fogok meg haragudni.
U.i.: Nagyon szeretlek!

Egyáltalán nem akartam haza menni, ezért bementem a házba. Még sosem néztem igazán körül a házban, így most itt volt az alkalom. A földszinten minden szobába benéztem. Azonban nem volt benne semmi különös. A földszint után az emeletet vizsgáltam meg. Ott volt többek között a nagyi hálószobája. Bementem és körül néztem. Az ágya szépen meg volt vetve. A könyveket elrakta a könyves polcára. Ebben nem volt semmi érdekes, de egy valamin megakadt a szemem. A szoba tele volt festményekkel, régi fényképekkel és néhány régi újság cikkel. A fényképeken ott volt a nagyi fekete felkötött hajjal és egy férfi, aki karót szorongatott a kezében. Ezen egy kicsit meglepődtem, de tovább nézegettem a fényképeket. A férfi szinte minden képen rajta volt. Nem tudtam, hogy ki lehetett ő, de biztosan nagyon fontos lehetett a nagyi számára.
A fényképek után az újságcikkeket néztem meg. A címlapon ez állt: A szerencsétlen baleset. Ezekhez fénykép is volt mellékelve, amin az a férfi volt, aki a többi fényképen is rajta van. Az arca jól kivehető volt. A nyaka el volt törve és két piros kis lyuk volt rajta. A fénykép alatt volt egy, egy mondatos magyarázó szöveg.
Ezt a Joseph Ashwin nevű férfit, túrázás közben érte a halál.
Ekkor jöttem rá, hogy ki ez a férfi. Ő volt a nagyapám. Egyszerűen sírni volt kedvem, ezért gyorsan megfordultam és futni akartam, de a nagymamám a hátam mögött állt. Akaratlanul megöleltem és síni kezdtem. Miután lenyugodtam, leültünk az ágyra és elmagyarázta az egész történetet. Azt, hogy a nagypapámat nem túrázás közben érte a halál, hanem egy vámpír áldozata lett. Elmondta azt is, hogy ők defenzorok, azaz vámpírvadászok voltak. Ez egy kicsit sok volt nekem. Én mindig azt hittem, hogy vámpírok nem léteznek. De ez még csak a kezdet volt. Azt mondta, hogy ez családonként öröklődik. Az apám sajnos nem követte a hagyományt, mert megijedt, hogy ő is ilyen sorsra kerül, mint az apja. Most, hogy nem állt be defenzornak egy generáció kimaradt és a nagymamámnak kellett megvédenie az embereket a vámpíroktól. Elmondta, hogy amikor 18 éves leszek hivatalosan is defenzor leszek. Ez már túl sok volt nekem, ezért ott hagytam és hazamentem. A szülinapomig nem is láttam őt. Amikor eljött a szülinapom reggel a nagymamám várt az ágyamnál. Tudtam, hogy most már nem menekülhetek el előle. Csak ennyit mondott: Ma hivatalosan is defenzor lettél! Gratulálok!
Aztán magához ölelt és egy puszit nyomott az arcomra. Nem tudtam, hogy mit tegyek. A nagymamám már helyettem is válaszolt. Elmondta, hogy el kell mennem Erdélybe, mert ott sok ember veszélyben van és azt is, hogy vámpírölés a véremben van. Nem kell különösen gyakorolnom. Azután egy repülőjegyet nyomott a kezembe és elment. Át kellett gondolnom, hogy mit tegyek. Itt hagyom az itteni életem és vámpírokat írtok, vagy itt maradok és folytatom az unalmas életemet. Úgy döntöttem, hogy elmegyek. Azonnal elő vettem pár bőröndöt és bele pakoltam az összes ruhámat. Pár óra múlva elmentem a repülőtérre és felszálltam a gépre. Út közben végig azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan értette a nagyi, azt, hogy a vámpírölés a véremben van.

Amiket szeret: Szeretek úszni, énekelni, vásárolni és táncolni.
Amiket utál: A sportok közül a sakkot, mert azt a sportok közé sorolják, pedig nem is kell benne futni vagy mozogni. Az ételek közül a gombát és a májat. A többi kajával nincsen semmi bajom. A legnagyobb félelmem, az hogy elhagy minden barátom és a családom.
Jellem: Sajnos eléggé szégyellős vagyok, mindig attól félek, hogy nem lesz téma, amiről tudnék beszélni valakivel és megunnak, ezért nem mindig kezdeményezek a barátkozásnál. Ugyanakkor nagyon türelmetlen vagyok. Utálok várni és hamar megsértődök. Tudom, ez nem valami jó tulajdonság. De hát ez van.

Külső:
Haj: szőke
Szemszín: Kék
Magasság: 167 cm
Öltözék: Szeretem az elegáns ruhákat, de általában farmert és feliratos pólót szoktam felvenni.

Kedves, Ariana! Üdv az oldalon! Ment neked egy PM

Köszönöm a javítást, elfogadva!
Fogalj avatárt, majd nyomás játszani!