Karakter teljes neve: Jasmin Lynne Wellington
Becenév: Jas, Jassy, Mina, Lyly, Jamie
Faj: Defenzor
Nem: Nő
Kor: 18 év
Születés helye és ideje: 1993. szeptember 1., Németország, Berlin
Foglalkozás: Első éves matematika szakos hallgató az erdélyi Bolyai Egyetemen.




Apa: Dr. Martin Wellington, 50 éves, hivatalos foglalkozása szerint agysebész, valójában vámpírvadász. A közelmúltban hivatalos verzió szerint közlekedési balesetben elhunyt, ténylegesen egy csapat vámpír vadászta le ők és feleségét bosszúból. Imádta lányát, kapcsolatuk baráti volt.
Anya: Greta Wellington, szül. Greta Meyer, gyógyszerész. 47 évesen elhunyt, a nyilvános információk szerint, Martinnal együtt, közlekedési balesetben. Halálának tényleges oka nem más, mint hogy vámpírvadászok voltak és az egyik csapat, melynek tagjait négy hónapja megritkították, azok pedig bosszút esküdtek. Kapcsolata kiváló volt Jasminnel, de sem ő, sem Martin nem világosította fel lányukat ténykedésükről. Mivel nem fedeztek fel Jasminben különleges erőt, vele akarták lezárni a defenzor-vámpírvadász-vonalat.
Testvérek: Jasmin volt Martin és Greta egyszem gyermeke.

Egyéb hozzátartozók:
Bernadette Schiller, szül. Bernadette Meyer. 41 éves, Greta testvére. Martinék halála után ő és férje vette gondjaiba Jasminéket. Foglalkozása ápolónő, mindezek mellett remek defenzor.
Edward Schiller, 47 éves, pszichológus, defenzor. Nagyon kedveli Jasminékat, akiket gyermekei helyett gyermekeinek tekint.




Helló! Jasmin vagyok… 1993-ban, szeptemberben születtem, a németországi Berlin városban. Apukám német-angol, míg anyukám német származású. Én magam is hivatalosan a német állampolgár vagyok, hiszen életem gyönyörű tizenhét évét éltem le abban a csodás országban.
Ott pillantottam meg a napvilágot, természetesen jelképes értelemben, hiszen nem egy kertben, hanem kórházban születtem, teljesen egészségesen, szóval azonnal felsírtam és onnantól kezdve ezt a jó szokásomat még egy darabig megtartottam kajakövetelés céljából. Két évesen bölcsődébe kerültem, majd három évesen kezdtem meg ovis éveimet. Itt ugye semmi különös nem történt, a kezdetleges ovis szerelem is elkerült, és nem is csodálkoznátok, ha láttátok volna az ovis pajtásaimat.
Nem volt a jó a felhozatal vagy én voltam válogatós, azt hiszem, így tizenhárom év távlatából teljesen mindegy. Három évig jártam nap, mint nap az óvó nénik nyakára, okozva nekik boldog és kevésbé boldog perceket. Ovi után egy mezei, átlagos általános iskolába kerültem, ahol teljesen jól éreztem magam. Jól teljesítettem, a tanáraimmal és többnyire az osztálytársaimmal egész jól kijöttem.
Itt ismertem meg a későbbi barátnőmet, Emmát. Iskolás évemet sem tekinteném túl mozgalmasnak... Többnyire teljesen átlagos életem volt, hobbi szinten táncoltam, matekfakultásra jártam, megtanultam zongorázni és hegedülni. Mindezek mellett mostanság kezdtem el furulyázni tanulni.
Persze jöhet a kérdés, hogy egy lány, aki szereti a matekot, miért tanul különféle hangszereken. Végtelenül egyszerű: én megtaláltam a zenében is a matematikát, így sokkal könnyebben tanulom, mint a legtöbben. A szüleim szerencsére korán felismerték, hogy jó vagyok matekból, így mint az előbb is megjegyeztem, különórákra küldtek és igyekeztek mindig a matematika nyelvén megértetni magukat.
Igen, én ilyen kis különc csodabogár vagyok, és tízből kilenc ember nem érti, miért szeretem a matekot, de ez vagyok és, és kész. Nem érteni kell, csak elfogadni, hogy ilyen vagyok.
A lényeg, hogy ilyen hozzáállással és előtörténettel érkeztem egy neves, jó hírű berlini gimibe, matekos osztályba. Itt sem történt semmi különös, a fiúk területén is ugyanolyan válogatósnak bizonyultam, mint hátulgombolós koromban az óvodában. Röviden: nem fogott meg senki. Persze attól, hogy nem voltam szerelmes, azért vaksi én se vagyok. Ha jól nézett ki valaki, nem csuktam ám be a szemem.
Csak nem találkoztam senkivel sem, akit szívesebben megismertem volna, akivel lett volna kedvem találkozgatni, akit többnek, mint havernak vagy barátnak tudtam volna elképzelni. Bár nem is bánom. Itt ismertem az én személyes szórakozott professzoromat, Ralfot és ikertestvérét, Sebastiant.
Emma is velünk tanult tovább, és közös, nem titkolt vágyunk, hogy majd híres és elismert csillagászok legyünk, új bolygókat, galaxisokat és csillagokat fedezzünk, a lehető legjobb egyetemre kerüljünk be. Mint láthatjátok, tervben nem volt hiány.
Csak az élet nem éppen olyan, ami szereti figyelembe venni, hogy mit szeretnénk és mit nem, milyen terveink vannak, milyenek nincsenek. Igazából most, tizennyolc évesen is azt kell mondanom, hogy a szülők elvesztése hatalmas csapás. Az enyéim is nemrégen haltak meg. Négy hete.
Nem olyan régen érettségiztem és még vágyaim voltak, boldog voltam... aztán egyszer csak megcsörrent a telefon. Otthon voltam, emlékszem jól, hogy egy anyukámmal közösen vásárolt könyvet olvastam, aminek a címe: Stella zuhan. Valahogy azonnal elkapott a rossz érzés, a félelem. Fel se akartam venni a telefont, de tudtam, attól még amit mondani akarnak a vonal túlsó végén, ugyanúgy valóság lesz.
Végül felvettem a kagylót, melybe egy finom női hang szólt a bele a rendőrségtől. Jasmin Lynne Wellingtont keresték. Mondtam nekik, hogy én lennék az. Ekkor elmondta a nő, hogy a szüleim közlekedési balesetet szenvedtek és azonnal elmentek. Hinni nem tudtam a fülemnek!
Újra és újra és újra elismételtettem a nővel a hivatalos formulát, ő pedig készséggel ismételte ugyanazokat a szavakat újra és újra és újra.
Magamba omlottam, mire a nő kiküldött egy járőrt, hogy azonosítsam a szüleimet a tárgyaik alapján, hiszen a baleset súlyos károkat okoztak, nem láthattam őket. Talán jobb, hogy anya és apa szép emlékkel, mosollyal élnek tovább bennem, de akkor sem tudom túltenni magam a balesetükön. Állítólag egy autó megcsúszott és nekik vágódott. Mondanom sem kell, képtelen vagyok feldolgozni az esetet. Ekkor jelentkezett Detty néni és Edward bácsikám, hogy költözzek hozzájuk és így nem leszünk egyedül. Ráadásul ők vállalják az iskoláztatásomat, hiszen nekik sosem volt gyerekük, hiába szerettek volna mindig is. És úgy érzi Detty néni, hogy anya testvéreként ez a minimum.
Örökké hálás leszek nekik és nem tudom, hogy valaha meg tudom-e hálálni, hogy velem együtt ilyen nagy felelősséget vettek a nyakukba. Hiszen még tanulok, csak a házimunkában tudok segítségükre lenni. Ráadásul rám még minimum hét év egyetem vár, hogy valamirevaló csillagász legyek.
De akarták, ragaszkodtak hozzám és őszintén szólva, nekem is hatalmas segítség, hogy nem kell egyedül fenntartanom egy házat és egy kocsit. Abban állapodtunk meg, hogy a házukat Berlinben kiadjuk, a bevételt pedig felezzük. Hiszen engem illet meg, de szeretnék valami módon beszállni azokba a kiadásokba, ami Detty néniéket terhelik, miattam. Az autónkat pedig megtarthattam, hiszen Detty néniék segítségével tudom fizetni az egyetemet, az autót, egyéb kiadásaimat és még marad is azon felül, amiket nekik adok.
Így jeleztem a berlini egyetemnek, akik felvettek, hogy átjelentkeznék az erdélyi Bolyai Egyetemre, ahova gond nélkül vettek át. És itt kezdődik az én történetem...
Berlinben autóba szállok és elindulok Erdélybe, hogy odaköltözzek Edward bácsihoz és Detty nénihez. Időpontot nem ígértem nekik, abban maradtunk, hogy ma indulok és legkésőbb egy hét múlva érkezem, forgalomtól függően. Szóval most megyek is, berakom a táskám a csomagtartóba és indulok is Erdélybe!
Ott találkozunk!
Sziasztok!

Amiket szeret: Nagyon sok mindent szeretek... Például szeretem a matekot. Nagyon jókat lehet vele szórakozni. De szeretem a zenét, és nem csak hallgatni. Ebből adódóan szívesen zongorázom és hegedülök, de most tanulok furulyázni. Szeretek énekelni, táncolni, rajzolni. Kedvenc állatom a macska és a szurikáta. Szeretem a növényeket, én is nevelek néhányat. Szeretem a baracklevet és kedvenc ételem a bolognai spagetti jó sok sajttal. Emellett szeretek kirándulni, autózni, vásárolgatni, csillagokat lesni, tanulni, olvasni, rejtvényt fejteni és néha végiglapozni egy-egy szép mesekönyvet.

Amiket utál: Utálok minden olyan élőlényt, akinek természetéből adódóan több, mint négy lába van és ezt darabszámra, nem párra kell érteni. Ebbe a listába beletartoznak azok az élőlények, melyek útközben elvesztették egy vagy több lábukat, szóval a pórul járt hatlábú pókot is utálom, nem képez a lábainak száma alapján kivételt. De utálom a mákos, káposztás, mézes ételeket, kivétel a mézes-mustáros csirke. Természetesen a megvetendő emberi tulajdonságokat sem szeretem, így utálom, ha valaki megpróbál átverni, ostobának nézni, vagy csak szimplán lenéz. Nem szeretek veszteni, bár ki szeret? Mindenesetre én legalább tudom kezelni a helyzetet. Illetve valamiért félek a pelikánoktól, bár attól kell a legkevésbé félnem, hogy Erdélyben egy horda pelikán támad meg. Mindenesetre félek tőlük. Azt hiszem más bolondériám nincs is.

Jellem: Jasmin kedves, vidám, szókimondó lány, aki a maga különös nézőpontján keresztül szemléli a világot. Néha úgy tűnik, hogy kicsivel a föld felett jár, elgondolkodik, elmereng egy-egy kérdésen. Ő ilyenkor is figyel, és ábrándozásával nem akar senkit sem megbántani. Jas rendkívül intelligens, nagyon jól számol, kivételes tehetségű lány, ami a matematikát illeti. Emiatt kissé földhöz ragadtnak tűnik, hiszen ő mikor ábrándozik, általában valamilyen komolyabb, racionális kérdésen töri a fejét, nem pedig a szőke hercegről álmodik. Néha bántóan őszinte, mindenesetre humoros, intelligens, művelt lány, akit a legtöbb ember kedvel. Néha kissé naiv, nem feltételez senkiről semmi rosszat. Erre olykor rá is fázik. Mindenesetre magabiztos, nagyszájú, mégis szerény lány, aki örül, ha dicsérik. Makacs, egyszerűen képtelen feladni, de vallja: "Többet ésszel, mint erővel." Erkölcsi normáihoz ragaszkodik, fontos számára a becsületesség, korrektség, a szabályok betartása. Mindezek mellett játékos, kislányos jellem is tud lenni. Szeret meséket nézni, táncolni, barátnőivel összejönni, és a komoly, tudományos könyvek mellett szívesen olvas mesét vagy szépirodalmat. Szereti a történelmet, a tudományos érdekességeket, így rendkívül kíváncsi, kísérletező típus. Szeret zenét hallgatni és néha önnön szórakoztatására képezi le a dalokat a matek nyelvére. Szeret rajzolni, tudományos oldala mellett, kissé művészlélek is. Rossz tulajdonságai, hogy néha bosszantóan okoskodik és tudományos példákat, statisztikákat hoz. IQ-ja kiemelkedő, az átlagon felüli. Jasmin nem tudja, hogy defenzor, szülei sosem avatták be, hiszen Jas szülei halála előtt nem sokkal kezdett csak felfigyelni különös képességeire, de nem volt már alkalom megbeszélni, a szülők pedig remélték, hogy nem kell elmondaniuk, hogy hivatalos foglalkozásukról hazudtak, valójában vámpírokat üldöznek és ölnek, remélve, Jas nem örökli az erejüket. De nem így történt...
Röviden szólva Jasmin egy életvidám, talpraesett és rendkívül eszes lány, aki szereti élvezni az életét és igyekszik mindenben örömét lelni.

Külső: Jasmin 160 cm magas, nagyjából negyvenöt kiló. Alkata törékeny, de mégis arányos. Haja természetesen egyenes, de szereti hullámosítani, göndöríteni, eredeti színe barna, de festette már feketére is. Szeret frufrut viselni, de néha megnöveszti. Haja mindig hosszú, félhosszú.
Ruhái elegánsak, nőiesek, nem túl színesek. Stílusa a visszafogott elegancia. Fiatalos, kerüli a feltűnést. Kedvenc színei a fekete és fehér. Szereti a magas sarkú cipőket.
Arca kislányos, bájos, de mégis van benne valami, ami a legtöbb férfit megfogja. Legtöbben kevesebbnek hiszik a korát, mint amennyi, ezért sminkeli magát. De csak finoman, ízlésesen, természetes báját kihangsúlyozva.

Köszönöm! Addig is, türelmesen várok és figyelek.