Evangelina Pandora Markes Karakter teljes neve: Evangelina Pandora Markes
Becenév: Angel, Eva, Pandora
Faj: Defenzor
Nem: Nő
Kor: 21 év
Születés helye és ideje: London, 1990. November 1
Foglalkozás: Modell
Különleges képesség: Képes szót érteni a kígyókkal és azok hallgatnak rá.
***
Apa: Wiliam Markes/45 év/ Elhunyt/ A viszonyunk egyáltalán nem volt jónak nevezhető a elején. Nem tetszett neki öntörvényűségem és makacsságom, s én nem értettem mire az aggodalma. Egészen addig amíg el nem mondta, hogy hosszú évekre, sőt talán századokra visszamenőleg a családban mindenki defenzor volt. Ezt követően viszonyunk megenyhült, de ez leginkább annak köszönhető hogy idősebb lettem, és nem igen beszéltünk.
Anya: Walessandra Mort’s/42 év/ Elhunyt/ Édesanyámmal mindig is jól kijöttünk, bár elégé titokzatos nő volt, legalább is szerintem. Amikor megtudtam, hogy defenzor vagyok, ő volt az aki lassanként edzeni kezdett, bár ez nem volt túlságosan ínyemre. Egykor ő is tanár volt azon a defenzor akadémián, de közbejttem én, majd a húgom és végül nem tért vissza.
Testvérek: Oriane Markes/17 év/Él/ Húgommal a kapcsolatom viszonylag egészen jónak mondható volt, bár érződött rajta hogy ő igazán édesapánkra ütött, vagy is hogy a szabályok mindenek előtt. Az a fajta igazi katona csak női kiadásban.
Egyéb hozzátartozók: -
*** 1990. November havának legelső napján jöttem a világra egy Londoni kórházban. Az orvosok és a nővérek nem voltak nagyon elragadtatva, hogy úgy döntöttem nem tartom be anyám kezelőorvosa által írtakat és inkább Halottak napján jövök a világra a várt November 6-7.-ei időpont helyett. Születésem is hűen bizonyítja, hogy már ekkora sem tetszett, hogy azt tegyem, amelyet mások előírtak számomra. Mindennek ellenére azonban mindenki szerint igazán bűbájos kislány lettem anyámtól örökölt csokoládébarna szemeimmel és éjfekete hajammal.
Ahogy a legtöbb gyermek én is hamar kíváncsivá váltam és minden érdekelt, amit csak sikerült a kezeim közé kaparintanom, így szüleimnek igencsak figyelniük kellett, hogy miket hagynak elől illetve az asztalon. Mert bár még nem értem fel, leleményességben nem maradtam el, így némi ügyeskedés és egy nagy meg egy kis szék segítségével szüleim egyik nap már az asztal tetején ücsörögve találtak. Mindent összevetve tehát eléggé okos s energikus voltam. Mindazonáltal sosem voltam hajlandó szót fogadni apámnak… egyedül édesanyámra hallgattam, de ha csak tehettem akkor a saját makacs fejem után mentem.
Négy éves voltam amikor megszületett a kishúgom, aki az Oriane nvet kapta, amelyet édesanyám egy könyvből lesett ki, és megtetszett neki. Húgom kifejezetten apánk hűvös kék szemeit, de édesanyánk fekete haját örökölte. Hiába úgy tűnt egyikünknek sem volt szimpatikus apa szőke haja, hogy esetleg azt örököljük. Az én génjeim legalább is már a későbbiekben is mereven tiltakoztak a hajfestés és a szőke színárnyalat ellen.
Ahogy elkezdtem kamaszodni egyre több barátságot kötöttem leginkább fiúkkal, bár lányok is voltak szép számmal. A fiúkkal a sportolás kötött össze, amiben kiemelkedő voltam, a lányokkal pedig a divat és a szórakozás. Éltem a mindennapi tinilányok életét, eljártam bulizni és persze ha lehet még jobban szembeszegültem apával. A húgomat viszont nagyon szerettem annak ellenére, hogy nem vittem magammal. Négy évvel volt fiatalabb nálam, úgy éreztem, hogy ő az olyan bulikhoz ahol alkoholt adnak még gyerek. Hiába példálózott azzal, hogy én sem voltam még nagykorú, ő akkor is még csak 13 éves volt.
Egy ilyen bulizós éjszaka után mentem haza nem sokkal hajnalhasadás előtt, amikor az udvarunk hátsó részéről dulakodás hangjait hallottam. Fogalmam sem volt ki lehet ennyire korán a kertben, de nagyon reméltem, hogy nem apa az. Nehezen tudtam volna megmagyarázni hogy miért nem alszom pizsomában az ágyamban, zárt ajtó mögött… Bár azt szerintem ő is sejtheti, hogy az első emeletről kimászni nem olyan nehéz dolog. Ahogy hátra mentem döbbenten láttam, ahogy anya és apa egy idege férfival harcol. Megbújtam a ház végében és onnan néztem végig az egész jelenetet, amelynek nyomán a férfi egyszerűen eltűnt. Persze nem sokáig vártam, amíg előbújtam és kérdőre vontam a szüleimet hogy mi ez az egész. hát nem tudnám megmondani hogy délelőttre ki volt jobban meglepődve, ők vagy én.
Nem tudom, csak azt, hogy kiderült a mesék az éjszaka vadászó vérszomjas vámpírokról nem csak mesék. Léteztek és a szüleim mindketten régi defenzor családból származtak, akik amolyan vámpírvadászok voltak. Mi több apa eldöntötte, hogy márpedig belőlem is az lesz… Orianaról persze szó sem volt. Egyértelmű volt, hogy ő nyugodtan dönthet a saját élete felől csak én nem. Innentől kezdve anya megkezdte az edzésemet, hogy fejlődjek és megtudjam védeni magamat ha gy hozná a sors. És persze a lelkemre kötötték, hogy a húgomnak egy szót sem szólhatok ettől az egészről, mert még túl fiatal.
Attól a naptól kezdve úgy éltem az életemet, hogy tudtam, bármelyik pillanatban rám ronthat valami, akár sötét van, akár fényes nappal. Ez az érzés pedig gyökeresen megváltoztatott. Igen hamar megkomolyodtam, ám ez egyben azt is eredményezte, hogy eltávolodtam Orianétól. És amikor betöltöttem a 18. életévemet modellkedni kezdtem, hiszen ez olyasvalami volt,amit mindig is szerettem volna kipróbálni. A legszebb még is az volt az egészben, hogy még tehetségem is volt hozzá, így elég sok divatbemutatón és fotózáson is részt vettem. Ez persze még több szabadidőmet vette el, de még is jól éreztem magamat.
Valamikor egy évvel később anyám az éjszaka közepén berontott a szobámba a húgom kezét szorongatva. Azonnal tudtam hogy baj van és amikor odalentről üvegcsörömpölés hangzott fel, tudtam, hogy mit kell tennem. Megragadtam Oriane kezét, aki bár mindig nagy hanggal volt, akkor túlságosan is halálra volt rémülve, hogy ellenkezni kezdjen. Le kellett jutnom vele a pincébe, amelynek az ajtaján hosszú idő óta nem jutott át vámpír anyám elmondása szerint. És mivel az ő szülei is itt laktak tudhat valamit. Csak le kellett volna vinnem oda Orianét, hogy minden rendben legyen.
Már láttam a pincébe vezető ajtót, amikor hirtelen síri csend lett az egész házban. Nem tudtam mi történt, de egy utolsó elkeseredett lépésként feltéptem az ajtót, belöktem rajta a húgomat és rávágtam a bejáratot. Nekem esélyem sem lett volna bejutni, mert a következő pillanatban valami megragadott és keresztül repített a teraszajtón én pedig elvesztettem az eszméletemet.
Két nappal később tértem magamhoz egy kórházban, ahol az orvos hamar elmondta, hogy a szüleim meghaltak. Amikor persze kérdezték a rendőrök is hogy mi történt, azt mondtam nem láttam, Orianét is kifaggatták de neki fogalma sem volt semmiről sem. Aztán persze miután minden elrendeződött és én is rendbe jöttem kiengedtek a kórházból. A hátamon azonban a mai napig ott vannak az üvegszilánkok által között hegek, amelyek sosem tűnnek majd el. Ennek nyomán modellként nem vehetek fel kivágott hátú ruhákat… ezzel a szerződés módosítással tarthattam meg a munkámat. Amikor azonban felvetődött a lehetőség, hogy magamhoz vegyem a húgomat, nem éltem vele. Megakartam találni a vámpírt aki megölte a szüleinket, de a szervezet nélkül. Eszem ágában sem volt engedelmes kislányként követni mások parancsait.
Így egyszerűen fogtam, összecsomagoltam és elindultam Erdélybe. Úgy véltem, hogy ott majd találok nyomokat arra vonatkozóan, hogy ki akarta kiirtani a családomat. Azonban alighogy megérkeztem Erdélybe felkeltettem valakinek az érdeklődését. A második éjjelemet töltöttem a szállodába, amikor egy férfi bukkant fel nálam, majd közölte, hogy ha nem akarok bajba keveredni, akkor lelépek. A szüleimre sem hallgattam, nem tudom, hogy miből gondolta, hogy majd pont rá fogok, de mindegy. Addig addig ügyködtem, amíg rá nem jöttem, hogy az apám fiatalon a maffiának dolgozott, akik a mai napig pikkelnek rá, amiért felszívódott. Ennek fényében tehát egyértelmű, hogy hamarosan a rossz fiúk is a nyomomban lesznek. Mint egy rossz fogócska… én kergetem a vámpírokat, a emberek meg engem. Ironikus.
*** Amiket szeret: Énekelgetni, sétálni, sportolni. És persze a kígyómat Ízist, aki idomítása nyomán hallgat rám.
Amiket utál: Szabályok, ha megmondják neki, hogy mit csináljon, a szórakozóhelyeket.
Jellem: Makacs és őszinte vagyok, de csak akkor ha ezzel célt érhetek és ha úgy ítélem, hogy az lehetek. Senkiben sem bízom meg, még akkor sem ha azt hiszed benne igen; akkor tévedsz! Mi több jobb ha figyelsz a hátad mögé, mert akár ott is állhatok… egy tőrrel a kezemben. Manipulatív vagyok és néha igencsa szeszélyes, amit akarok azt pedig megszerzem. Mindezek ellenére nem vagyok egy önző ribanc, aki csak és kizárólag saját maga érdekel, bár ezt elég jól elhitetem másokkal. Ahogy azt is hogy látszólag nem szeretek senkit sem, de ez így nem igaz. Egyszerűen csak figyelek, hogy ne szeressek. Vonzom bajt, tehát nem igazán egészséges a barátomnak lenni. Igazi színésznő vagyok, ha nagyon muszáj, mindazon által ez csak egy maszk. Belül jobban félek, mint azt kimutatom, ráadásként bár az arcomra ügyelek hogy ebből ne üljön ki semmi sem, attól még én is érzek. Elég mélyen. A főnököm aggatta rám a Démoni Angyal becenevet ahogy most már szinte mindenki ismer. Az már biztos, hogy szépen telibe talált vele.
Külső: Hosszú éjfekete hajam van, amely a derekamat súrolja, és általában kibontva hordom, nagy ritkán csinálok vele csak valamit, vagy a fodrász, amikor bemutató van. Hófehér bőrömből szépen kitűnnek csokoládé színű szemeim és piros ajkaim. Alkatra vékony, igazán kecses, a kellő helyeken szépen domborodok ezért az ellenkező nem táborában nagy népszerűségnek örvendek.