Karakter teljes neve: Damon Stark
Becenév: Dam, Damon
Faj: Defenzor
Nem: férfi
Kor: 25
Születés helye és ideje: USA, Chicago; 1986. március 20.
Foglalkozás: Üzletember
Különleges képesség: Gondolattal mozgatni tud tárgyakat.



Apa:Peter Stark, reklámügynök és üzletember, a saját cégének társtulajdonosa
Anya: Martha Stark, író volt, meghalt évekkel ezelőtt
Testvérek:
Húgai:
Jennifer Stark, ember, gimnazista, 18 éves
Anne Stark, meghalt kislányként
Öccse:
Ryan Stark, 22 éves, egyetemista
Egyéb hozzátartozók:-



Valamivel több, mint 25 évvel ezelőtt jöttem a világra. A szüleim szeretettel vártak ugyan, de nem mondhatnánk, hogy igazán felkészültek az érkezésemre. Apámnak az utolsó pillanatban sikerült biztos állást találnia, néhány nappal azelőtt, hogy anyámnál megindult a szülés. Nagyon szerettek, és mindent megadtak volna nekem, de 8-10 éves koromig elég sokat kellett nélkülöznünk. Időközben megszületett az öcsém Ryan és a húgom, Jenny is. Öten nyomorogtunk egy kis chicagoi lakásban egészen addig, amíg apának nem sikerült magasabb beosztásba tornázni magát. A testvéreim valószínűleg nem emlékeznek már apám gondterhelt arcára, mikor azt próbálta eldönteni, hogy tűzifára spóroljon e, vagy a taníttatásunkra tegyen félre. Sem arra, hogy anyánk milyen nagy figyelemmel igyekezett beosztani a napi étkezésekre valót. De szerencsére lassan elmúltak ezek az idők.
Általános és középiskolában soha nem tartoztam a legjobb tanulók közé. Na nem azért, mert nem lett volna meg a hozzá való eszem, csak szimplán lusta voltam tanulni, és mindig találtam jobb elfoglaltságot. A legtöbbször lementem a pályára focizni, vagy baseballozni a haverokkal, vagy később, amikor ezt már megengedhettük magunknak, beültünk valahová.
Egyedül a gimis évek végére sikerült kicsit megemberelnem magam, és apám kívánságát teljesítve beiratkoztam a Columbia egyetem marketing szakára. Kezdetben nagyon unalmasnak tűnt az egész, és mondhatni a léha egyetemisták életét éltem, akik naponta megünneplik, hogy élnek, fiatalok, és szép az élet. Valószínűleg kicsit a szobatársak is rossz hatással voltak rám. A mi kollégiumunk volt a leghangosabb. Minden este buli volt, diákok lógtak ki az ablakokon, vagy épp pucéran rohangáltak a folyosókon. Aztán megismerkedtem egy lánnyal, Megannel, aki kicsit észhez térített, és nem kicsit magába bolondított. Hamarosan összeköltöztünk egy kisebb New York-i lakásban, amit együtt béreltünk. Erről viszont otthon senki nem tudott. Se a szüleim, se Ryan, se Jen. Különben is többnyire az akkor világra jött kishúgommal, Anne-nel voltak elfoglalva, és ez nekem pont kapóra jött. Nem hiányzott a faggatózásuk. Soha nem is mutattam be nekik Meget, ugyanis hamarosan szörnyű baleset történt Anne-nel és az anyánkkal. Lezuhant a gép, ami Arizonába vitte volna őket. A család széthullott, én pedig Megan karjaiba és a tanulásba menekültem. Mindent megtettem, hogy lefoglaljam a gondolataimat. Nem foglalkoztam a testvéreimmel, pedig tudtam, hogy apám is cserben hagyta őket. Mégsem voltam rá képes, hogy pátyolgassam őket. Lélekben el akartam határolódni tőlük, részben ezért is kezdtem olyan keményen tanulni. Hogy ne szoruljak apám pénzügyi támogatására, és minél kevesebbet keljen velük foglalkoznom. Azt hisze, ez valamiféle védekező mechanizmus volt a részemről. Így próbáltam megóvni magam egy újabb súlyos veszteségtől.
Időközben befejeztem az egyetemet, és állást kaptam apámék cégénél. Szeretem, amit csinálok, jól is keresek vele, de egy idő után kezdett túl egyszerűvé, túl unalmassá válni a rabiga, keresni kezdtem az izgalmakat, és nem éppen a leglegálisabb dolgokban találtam azt meg. A szórakozóhelyeken, ahová többnyire járni szoktam, összeakadtam egy-két olyan fickóval, akik kicsit letereltek a helyes útról, és így keveredtem bele egy titkos fegyverkereskedelmi hálózatba. Nem annyira a pénzért, mint az izgalomért csinálom, és a jó kapcsolatokért, azért, mert könnyebben összeismerkedhetek befolyásos személyekkel, és így sok olyan helyre kaphatok VIP belépőt, ahová egyszerű halandók be sem tudnának jutni. Egyelőre sikerült láthatatlannak maradnom a törvény szeme előtt, remélem ez így is marad.
Viszont nem régen mint kiderült egy barátomat megölték. Különös módon...kiszívták a vérét. Ami csak egy dolgot jelenthet. Méghozzá, hogy egy vámpír az. Igen, tudok róluk és azt is tudom én mi vagyok. Méghozzá defenzor. De az igazat megvallva eddig nem nagyon érdekelt a dolog, viszont miután megtudtam mi történt elutaztam az egyetlen helyre ahol megtanulhatom használni erőmet és bosszút tudok állni azon a szemét vámpíron aki megölte Tomot. Mert nem hagyom csak úgy a csudába, ha már tudok ellene tenni valamit...

Amiket szeret: utazni, verekedni, pénzt, bulikat, csajokat...
Amiket utál: eső, hideg, drog, könyvek, hazugság
Jellem: Látszólag közvetlen vagyok és barátságos, de senki sem ismer igazán. Nem vagyok túl komoly, de rögtön zárkózottá válok, ha érzelmi témát próbál nálam feszegetni valaki. Ha jobb kedvemben vagyok, akkor általában humorral ütöm el az aktuális kényes témákat. Ha rossz passzban vagyok, néha megesik, hogy szimplán ott hagyom az illetőt. Egyedül a testvéreim felé próbálok némileg megnyílni mostanában, bár 7-8 év után ez elég nehéz. Egyébként elég udvarias vagyok, és türelmes, de utálom az alakoskodást. A legnagyobb gondom, hogy túlzottan laza vagyok ami miatt nem foglalkoztam egészen eddig azzal sem, hogy különleges képességem van(az egyedüli amire használtam az a csajok szoknyája felrebbentése volt...vagy még rosszabb) és, hogy defenzor vagyok. Nehezen fogadok bárkit is a barátságomba. Haverjaim ezer szám vannak, akikkel együtt lógok, szórakozom, dolgozom... de ők csak haverok, és nem barátok. Megan óta a lányokkal is ez a helyzet. Nem tudom, sikerülhet-e valaha bárkinek is áthidalni a két lépés távolságot.

Külső: Általában sármosnak mondanak. Öltözködésben a hanyag elegancia jellemez. Alkatilag sportos vagyok, de nem kigyúrt, csak szálkásan izmos.

Ron