Általános adatok:

Karakter teljes neve: Toby Wilkinson
Becenév: Toby
Faj: Vámpír
Nem: férfi
Kor:
Születés helye és ideje: Montreal, Kanada; 1992. február 8.
Foglalkozás: "tanuló"

Család:

Apa: Thomas Wilkinson, 36 éves, cégvezető, a kapcsolatunk mindig is nagyon rossz volt. Mindent pénzzel, zsarolással és az öklével intézett el. Sőt, gondolom ez még most is így van.
Anya: Melanie Wilkinson, meghalt 8 évvel ezelőtt, egy autóbalesetben. Lakberendező volt, és mindennél jobban szerettem.
Testvérek: Rosalie Wilkinson, 17 éves, de már egy pár hónapja Ő is vámpír. Kapcsolatunk nagyon jó.
Egyéb hozzátartozók: nincs


1992. február 8.
Egy fiatal lány a szülés fájdalmaitól szenved. Életet adott egy fiú gyermeknek. Nekem. Megszülettem én, aki fenekestől felforgattam a családom életét. Mivel anyám ekkor 17 éves volt, a szülei kitagadták. Ekkoriban költözött össze az apámmal, majd pár hónap múlva össze is házasodtak. Persze mivel mindketten elég fiatalok voltak, nem volt valami fényes az ők házasságuk. Soha semmiben nem értettek egyet, gyakran aludtak külön, és mindig kiabáltak egymással. Szerintem túl elhamarkodott dolog volt az egész házasság. De ha már figyelmetlenül a világra hoztak, vállalniuk kellett a következményeket. Na persze...nem mintha én bánnám, hogy megcsináltak. Sőt...szerintem nagyon helyesen tették. Mert milyen lenne már az élet nélkülem? Pocsék.

1992. augusztus 10.
Kimondtam életem első szavát, ami nem más volt, mint a: szex. Igen, igen. Túl hamar elkezdtem. De hát ki kell használni a fiatalságot. Még akkor is, ha akkor csupán egy fél éves voltam. De azért nem panaszkodhatok. Hiszen most kaptam fiatalságot. Egy egész örökkévalóságra. Sőt, szerintem még többre is.

1993. november 5.
Ekkor született meg a kishúgom, Rosalie. Hogy az igazat megmondjam, mindig is borzasztóan féltékeny voltam rá, de annak ellenére borzasztóan imádtam. Mindig próbáltam a kedvében járni, és óvni mindentől, ami veszély lehet számára. A pasiktól.

1994. szeptember 1.
Első napom az óvodába. Mondhatni elég félénk kiskölyök voltam. Nem nagyon szerettem társaságban lenni. Inkább ücsörögtem egymagam és játszottam bármivel ami csak a kezembe került. Biza...néha még babáztam is. Fiú létemre. Eleget cikiztek miatta, de engem soha sem érdekelt igazán.

1999. szeptember 1.
Első nap az iskolában. Mondhatni egy rémálom volt. Mindig is utáltam a könyveket meg a betűket. A számokról meg már ne is beszéljünk. Kész rémálom volt minden egyes perc, amit az iskola falai között töltöttem. Mégis mindig próbáltam a maximumot nyújtani magamból, csak azért, hogy a szüleim büszkék legyenek rám. Az anyám mindig az volt. Mindig tárt karokkal jött értem a suliba és dicsért meg, akárhányszor jó jeggyel mentem haza. Ellentétben az apámmal. Őt a munkáján kívül más nem érdekelte. Még az anyám sem. Sokszor jött haza részegen a munkájából, és üvöltözött mindenkivel. Anya ilyenkor mindig a szobánkba kísért engem és a húgomat, és azt mondta, hogy apa csak a munkája miatt mérges, de ne féljünk tőle. Nem is féltünk. Mi nem. Viszont anya igen. Rettegett. Hiszen apa sokszor verte meg, ami miatt borzasztóan gyűlölöm.

2001. január 17.
Ez volt életem legborzalmasabb napja. Apa dolgozni volt, a húgom a barátnőivel játszott, anya pedig épp a munkájába sietett. Én egyedül voltam és bámultam a tévét, mivel más elfoglaltságom nem volt. Barátaim soha nem voltak. Délután hat óra volt, amikor megcsörrent a telefon. Felvettem. Egy férfi hang szólt bele, és közölte, hogy az anyám meghalt. Ekkor éreztem úgy, hogy az én életemnek sincs több értelme. Teljesen összeomlottam és csak sírni tudtam. Az én feladatom volt közölni a húgommal és a apámmal. Gondolhatjátok, hogy fogadták. A húgom napokig zárkózott be a szobájába, az apám meg...Hát Őt nem igazán izgatta. Épp, hogy a temetéséről gondoskodott.

2009. január 8.
Ekkor elégeltem meg azt, hogy mindenki úgy kezel, mintha leprás lennék. Főleg egy Victoria nevű lány. Akárhányszor próbáltam hozzá közeledni, mindig csak a barátnőivel röhögött rajtam. Persze sosem voltam az az érzékeny típus, de akkor úgy éreztem, hogy elég volt. Este későig bent volt a suliban, de én megvártam, és követtem. Egy sikátorban aztán észrevett. Soha nem gondoltam volna, hogy képes eszek olyasmire, de megvertem. Nagyon csúnyán. Ami a furcsa az az, hogy egyáltalán nem bántam. Mert legalább megmutathattam, hogy ki is az a Toby Wilkinson. Egy olyan ember (már mondhatni vámpír), akivel nem jó dolog ujjat húzni.
Persze pár nap múlva börtönbe zárattak. Még jobban bosszú vágyat éreztem a lány miatt. Mgfogadtam, hogy ezt nem is fogja ennyivel megúszni.
Az apám soha nem látogatott meg. Sőt...kitagadott a házból is.

2010. május 5.
Ekkor közölték velem, hogy távozhatok. Ez azért egy kicsit fura volt, mert arra gondoltam, hogy több évet is kapok. Örülni örültem is természetesen.
Hazamentem, ahol a húgom már nem az apával élt együtt, hanem valami barátaival. Egy lánnyal és egy fiúval, aki ráadásul a húgom pasija volt. Ekkor még egyikőjük sem volt szimpatikus. Azt hittem, hogy bántani akarják Roset. Nem is sejtettem, hogy már rég megtették.

2010. május 19.
Ekkor változtam vámpírrá. Méghozzá úgy, hogy beleszerettem abba lányba, aki velünk élt együtt. Samantha-ba. Mindennél jobban szerettem, már azt is elhatároztam, hogy feleségül veszem. Két nappal az átváltozásom előtt, közölték velem, hogy mindannyian...vámpírok. A húgom is. Sammy megkérdezte, hogy akarok-e örök életet magamnak, én meg rábólintottam. Mert miért ne tettem volna? Nem is volt más vágyam, minthogy együtt legyünk, amíg csak a világ tart.

2010. augusztus 22.
Ekkor veszítettem el életem szerelmét. Egy vámpírvadász ölte meg Őt, amiért szintén bosszút esküdtem.

2011. február 24.
Elérkezett a következő bosszúm ideje. Biosz óra végén elvettem a Victoria füzetét, mert tudtam, hogy vissza fog érte jönni. És így is lett. Próbált elmenekülni, de nem hagytam. A nyakába haraptam, és élveztem ahogy szenved. Pont annyira, mint amennyire Ő élvezte annak idején.

2011. március 11.
Megtudtam, hogy Vicki a családjával Erdélybe költözött. Így tettem én is. Rose és a barátja is velem tartott. Apa ekkor már rég külön élt tőlünk, így nem nagyon izgatta.
Most Erdélyben vagyok, és várom azt a pillanatot amikor megölhetem Victoriát. Addig is élvezem minden egyes ember kínzását.


Amiket szeret: vér, csajok, kínzás, szex

Amiket utál: Victoria Cavanaugh, az apám, ha valaki nem azt csinálja, amit én akarok. Vámpírvadászok

Jellem: Hát...mondhatni elég pszihopata vagyok. A húgomon kívül senki mást nem szeretek. Élvezem ahogy az emberek síkítoznak a fájdalomtól, akárhányszor a torkuknak ugrok. Bár a húgom tud magára vigyázni, mégis mindig úgy érzem, hogy az az én dolgom lenne. Aki ismer azt mondja, hogy nincsenek érzéseim, de tévednek. A húgomért bármire képes lennék. Imádok a lányokkal szórakozni, aztán mikor élvezik a helyzetet megkínozni, aztán megölni.

Külső: Rövid barna hajam van. Szerintem nagyon is jóképű vagyok, nem potyára jövök be minden lánynak. Nem mondanám, hogy magas vagyok, de azért olyan nagyon kicsi sem. 186 cm. Pont tökéletes, nem? A súlyom ne kérdezzétek, mert nem igazán tudom. Nem szokásom méregetni magam. Szerintem nagyszerű stílusom van. Ami pedig a ruhákat illeti....Általában a hangulatomtól függ, hogy hogyan öltözködöm. De soha nem nézek úgy ki, mint valami hadirokkant.

Zoya