Általános adatok:

Karakter teljes neve: Anthony Sawyer
Becenév: Anton
Faj: Vámpír
Nem: férfi
Kor: 27 évesnek néz ki és 23 éve vámpír
A történet a jelenben játszódik, tehát 2011.-et írunk. A vámpírok írják ide a valós korukat és azt is, amennyinek kinéznek! Továbbá vegyétek figyelembe, hogy a jelenlegi legősibb vámpír 817 éves, tehát ennél csak fiatalabb karaktert hozhattok, de 500 évesnél idősebb vámpírokhoz is a Staff engedélye kell!
Születés helye és ideje: 1961. 10. 31. New York - 1988. 06. 24. London
Foglalkozás: Bérgyilkos

Család:

Apa: Jonathan Sawyer – Nem tudom manapság hány éves, vagy egyáltalán él-e még, eléggé elszakadtam a családomtól, bár erről nem a vámpíros dolog tehet, így alakult. De amúgy író, sokféle stílus jellemzi az alkotásait, ha mert olyan, mintha Bret Easton Ellis és a Gépnarancs írója leült volna társalogni a saját stílusában és szépen elbeszélnének egymás mellett, miközben Jim Morrison csak énekelt volna mellettük betépve, és az egészet apám jegyezte volna le.
Anya: Rosalie Tyler – Szintén ugyanaz a probléma, fogalmam sincs hogy él-e még, lévén mikor még tinédzser voltam, apával eléggé külön váltak útjaik, de a filmeket nézve… horror film rendező, szóval azokból tudtam, hogy épp merre járhat.
Testvérek: Nincsen, és igazából szerettem volna, legalábbis néha, de a szobámat senkivel nem osztottam volna meg, és a szülői figyelmet is magamnak követeltem.


Apám mindig azt mondta, hogy amennyire egy áldás vagyok, éppúgy egy átok is… mert én aztán marhára tehetek arról, hogy halottak napján döntöttem úgy, hogy kibújok a napfényre, akarom mondani a kórház neonfényére. Azt se tudtam akkor még, hogy vannak ilyen dolgok, hogy napok, és hónapok meg egyéb ilyesmi. Szóval felsírtam, miután az orvos megütögetett, hogy nézze élek-e…de most komolyan, épp aludtam, vagyis beindult a szülés, de nagyon jól elvoltam odabenn. Szóval, ha az embert mondhatni kierőltetik, akkor ne várják el, hogy majd csak úgy felsírok, hacsak nem azért, mert miért nem hagytak békén?!
Na… ott tartottam, hogy megszülettem, New York-ban, a sárga taxikkal telerakott és felhőkarcolókkal teletűzdelt nagy almában. Pedig tudom, hogy a hatvanas években, mégse nagyon vágom, hogy akkor már nagyban tombolt a maffia korszaka, meg akkor lettek volna a rikkancsok az utcán?! Viszont a hippi korszak egészen biztos, hogy akkor virágzott… milyen vicces, virágzott, amikor a hippik imádták a virágokat. Na, ez most mellékes.
Édesapám…röviden ő író volt, még most is imádom a könyveit, megnyugtatnak, bár ez elég béna kifejezés rá, a lényeg, hogy szeretem olvasni, mert nem kendőz el semmit, ha dugnak, akkor igenis részletezve van minden, de ugyanígy egy irgalmatlan részegedés is minden vele káró rosszal, és a halál sose kellemes. Anyám… tudom sablonos lesz, de remek asszony, ha már engem felnevelt, persze az, hogy… nem, igazából nem hagyott el, apámat hagyta el, és olyan messze nem ment, és bármikor mehettem vele, és nem mondom, hogy haragban voltak, egyszerűen éltek, mert így szerették volna.
Amúgy igazából, nőttem, mint a bolond gomba, ahogy kellett… kamaszodtam, nem tanultam annyira, és imádtam a csínytevéseket, és lógni a haverokkal. Felfújni a gumióvszert, vagy éppen befogkrémezve kihajítani a magasból, és meztelen nőket figyelni, egy eldugott helyen átlapozott playboyban. Aztán jöttek a nagy tervek, hogy mi legyek, színész, vagy autóversenyző, űrhajós, régész, tolmács, író… mindent akartam, de semmit sem. Általános iskola, Gimnázium, valami elit helyen, ahol sportolót akartak belőlem faragni, de én igazából a dráma szakkörre jártam. Én lehettem Hamlet, vagy Rómeó, vagy akár kalóz, maffiózó, és énekelhettem, vagy zongorázhattam… de aztán jött az, hogy egyetem, és nekem már biztos helyem volt a Shakespeare egyetemen, vagy mi is volt az, fene se tudja már. Lényeg, hogy Londonba mentem, elkezdtem a sulit, és be is fejeztem, és…és…és itt jön életem azon része, ami felfordította egész eddigi idilli életem.
Egy előadás után, egy gyönyörű arisztokrata eleganciáját birtokló szőke szépség látványa bénított le, és ragadott el… itt az események összefolynak eléggé. Mintha megállt volna az idő, rémlenek a szép pillanatok, de ha beszélni akarnék róluk, nem tudom szavakba önteni. Szerelmes voltam, életemben először. Pedig nem egy lányt csavartam már az ujjam köré, nem egynek ízleltem az ajkait, és mindegyik hajának selymes érintését még most is érzem, de ez a lány más volt. És én olyan gyermeknek éreztem magam mellette, törékenynek, aprónak… nem is csoda, hisz kiderült, hogy vámpír. Ezen még most is nevetek, pedig már én is az vagyok…
Nem tudom hogy történt, egy ideje már együtt voltunk, de nem érzékeltem az időt, hogy csak napok, hetek, hónapok, vagy évek óta…lassan, mégis gyorsan történt mindent, és csak arra emlékszem…igazából semmire, csak az éles látás, és hallás, az intenzív ízek, és azok az illatok, rengeteg. Vámpír lettem, és ennek a lánynak, Meredith-nek az úgynevezett életpárja. Nem mondom, hogy nem akartam volna, mert imádtam, bármit megtettem volna érte, de az örök élet, kicsit nagy teher egy egyszerű ember számára. Pár napig csak ültem és bambultam magam elé, végiggondolva az életem, hogy mik voltak a terveim, de csak nagy üresség volt bennem, pontosabban csak Meredith-ről szólt minden.
Boldogok voltunk, és bármi meglepő, gyereket terveztünk, még a szüleimet is meg akartam találni, hogy bemutassam nekik, de nem tudtam merre is induljak, és az már egy régi, egy másik élet volt, amihez talán már semmi közöm se volt.
Pár csalódás után, ugyanis a gyerekvállalás nem megy olyan könnyen, bekövetkezett az… a legrosszabb, ami történhet. Eljött a millennium, Meredith avval lepett meg, hogy felkutatta a családomat, és New Yorkban voltunk, ünnepeltünk, de a tömegben elhagytuk egymást. Én őrülten kutattam, de egyszer egy szörnyű fájdalom taszított a földre, ordítottam, nem kaptam levegőt, mintha szívroham lett volna. A kórházban tértem magamhoz, és Meredith nevét kiabáltam…meghalt, elvesztetem, én meg magamba zuhantam, és kizártam minden érzést magamból, ha ő nincs, akkor nekem se kéne léteznem, bár nem akarná, hogy meghaljak.
Erdélybe mentem, teljesen új helyet akartam, amihez semmi közöm sincs, és teljesen új életet akartam, ahol a régi kicsi Tony nem létezett már, aki színész akart lenni.
Gyilkolásra vágytam, bosszúra, vérre szomjaztam… és héj, vámpír voltam, az emberi törvények rám nem vonatkoztak, legalábbis tojtam rájuk. Mindent kipróbáltam, a drogokat, az összes alkoholt, mivel nem nagy hatással voltak rám… nem meghalni akartam, csak szenvedni akartam kicsit, azt az érzést érezni, amit akkor, mikor Meredith meghalt. De semmi, semmi sem történt… nőkért fizettem, hogyha a pusztulás nem jön, ha a kín nincs, akkor legalább az élvezet maradjon, de nem ért föl egyik sem Meredithhez. Így mondhatni haragudtam rájuk, amiért nem az én kedveseim, és perverz domina játékokban kényszerítettem magam alá őket. Szinte nem is ismertem magamra…



Amiket szeret: Alkohol, leginkább whisky, és vodka… marihuána, vagy sima cigaretta. Nők, mint egyfajta szexuális eszköz és persze a különböző luxus vagy sport autók.

Amiket utál: Hogy akkor valami bagatell dolog miatt maradt el Meredith-től, magát hibáztatja a lány halála miatt, így leginkább önmagát utálja a legjobban.

Jellem: Régebben egy életvidám srác volt, aki mondhatni a napsütésnek is ugyanúgy örült, mint az esőnek, kinn forgott a viharban, és a fűben rohangált, békákat gyűjtött, vagy csigákat rakott el az útból. Aztán fel kellett nőnie, pontosabban ez csak akkor történt meg, amikor elvesztette a kedvesét…egy nagyra nőtt gyerek volt csak, de a halált megtapasztalni mindenkit tönkretesz. Szinte árnyéka régi önmagának, de amennyire vágyik a halálra, olyannyira képtelen megtenni, és ezért gyávának tartja magát… pedig talán a régi gyermek akarja, hogy éljen.
Most már csak egy kegyetlen, érzéketlen gyilkos, aki nem törődik semmivel és senkivel...majdnem mint azok a letűnt rendőrnyomozók, akik italba fojtják bánatukat és mikor már minden sok, csak lesöprik mérgesen az asztalt, de holnap új nap virrad.
Nm ismeri a "nem"et!


Külső: Amúgy egy majdnem két méter magas, egészen pontosan százkilencven körüli, rövid szőke, vagy olykor barna hajú, kék szemű srác, eléggé kidolgozott testtel.

Anthony lapod érdekes, ahogy te is
lapodat elfogadom, admin néni színez, addig foglalj avit és utána mehetel játszani, valaki már vár