Karakterkép: Általános adatok:
Karakter teljes neve: Mercurio Crubast
Becenév: Mercurio
Faj: Vámpír
Nem: Férfi
Kor: 26 (203)
Születés helye és ideje: 1808. Január 12. Vámpírrá változás: 1834. Június 22.
Foglalkozás: Modell, színész, befektető, és emellett persze egy cég vezetője, ami jelenleg is éppen lekőrözi a Windowst.
Család:
Apa: Jackson Crubast, munkanélküli zenész, halott, viszonyuk jó volt, szerették egymást, de a vér tönkretette a kapcsolatukat.
Anya: Gerthrud Crubast, munkanélküli, halott, viszonyuk átlagos volt, de a vér hatalma ezt is megrontotta.
Előtörténet:
Születésemtől fogva, átlagos gyerek voltam. Nem, nem lehet azt mondani hogy átlagos, átlagon aluli. Nem voltam sem jó sportoló, sem jó tanuló, sem olyan gyerek aki különösen segített szülein, sem olyan aki különösen rendes volt. Tökéletesen átlagos voltam. A szüleim beírattak egy iskolába, összekoldult pénzből, és ez is csak az előbbit bizonyította. Nem voltak jó képességeim semmiből, sőt, rosszabb tanuló voltam mint az átlag. Felmerülhet a kérdés tehát, hogy honnan van ma ez a nagy sikerem. Hiába voltam gyenge mindenből, járhattam iskolába, elvégezhettem azt, és egyetemre mehettem. Azért mert átlagos voltam, mai szemmel átlagos, de akkor régen aranyat értem. Írás tudó voltam, iskolázott, nem volt csoda hogy könnyen lett munkám. Egy híres és gazdag nő lovait gondozhattam, ami nekem tökéletes volt. Ezt lehet csupán elmondani életemről azelőttről, mielőtt minden megváltozott, mielőtt megrontotta életemet a vér édes íze.
Alig voltam 26 éves, és egy gyönyörű nővel találkoztam. Az úrnőm látogatta meg, persze csüngtem minden szaván, kerestem az alkalmat hogy bekapcsolódjak a beszélgetésbe, hiába nézett rám az úrnőm tüzes szemekkel. Mosolygott rám az a nő, és elképesztően gyönyörű volt, képtelen voltam ellenállni. De nem is kellet, másnap, összefutottam vele a városban, s ő szólított meg. Éreztem iránta valamit, kerestem őt minden nap, s beszéltem hozzá. Boldoggá tette egyszerű, és értelem nélküli életemet. Életemnek ez az a pontja, hogy arról a sok dologról ami velem történt, nem csak egyszerű, értelmetlen életről mesélhetek, nem. Égett a vérem, és mikor először mondta el ő, hogy mi is, örömmel telve nyújtottam neki ereimet. Vérem adtam neki, mikor ő igazán nem is szeretett. Bolond hóbort volt, szerettem, akartam őt, de ő csak véremet akarta, és természetes gyönyörűségéből fakadt az hogy vele akartam lenni. Nem tett vámpírrá, nem tett az élettársává, ami nem fájt nekem. Elvégre, nem voltam kész rá hogy örökké vele legyek, én csak értelmet akartam az életemnek. De ekkor bukkant fel, ő. A nagy ő. Arról, akiről mindenki ódákat zeng, verseket ír. Igen, fölébredtek ez az érzelmeim, de igazából még akkor is csak aludtam. Aludtam, még nem éltem még nem termékenyített meg az élet. Az úrnőmhöz többet nem mentem, nem akartam neki nyújtani ereim, a nagy ő, ki Isobel volt, ő neki akartam nyújtani. Nem éreztem úgy hogy igazán élnék mintha csak a testem egy börtön lett volna, könyörögtem neki hogy változtasson át. Eremet nyújtottam, s ő az ő erét nyújtotta. Ittam véréből, a véréből, abból az édes nedűből. Megszűnt kettőnk teste körül a határ, ez volt a legcsodásabb földi öröm. Mikor befejeztem az ivást, éreztem hogy élek. Élek, éreztem hogy most, végre valahára, élek, fölébredtem, éreztem hogy érzek, és nem az vagyok aki régen.
Vámpír létem csodáit fölfedezvén, élővé váltam. Nem az emberi lét az élet, hanem ez. Ez volt számomra a szabadság, a végtelen szabadság. Úgy éreztem bármit megtehetek, és cseppet sem érdekelt hogy az valakinek tán fáj. De a lét mégis olyan szörnyű volt, éreztem a vér illatát. A vérét, mely olyan csábító volt, a vérét ami meg akart bolondítani. Nem tudtam felfogni minek szorítsam magam korlátok közé, miért nem eshetek neki mindenkinek akinek vérét kívánom. Párom megrettent attól hogy milyen vad lettem, de ez nem vadság volt. Gyermek voltam aki most született meg, és tanítani kellet. A párom ezt tette, tanított. De én, a régi életemből el akartam valamit intézni. El akartam magam vágni tőle, mert gyengének, senkinek éreztem magam tőle. Amit gyengítőnek éreztem, ami gyenge pont volt nekem, azt meg akartam semmisíteni. Megrontott a vér utánni sóvárgás, nem voltam olyan egyszerű lélek mint a többi, másképp kezeltem az új létet. Meglátogattam szüleim, akiket gyengének gondoltam, és vérüket vettem, ittam a vérükből, de túlzásba vittem. Annyit ittam, hogy végül meghaltak. Ezzel, úgy éreztem egy erős pont vagyok, aminek nincs gyengéje, és szabad. Hiába volt a párom, egy lépés tartott csak attól vissza hogy belevesszek a sötétségbe, képtelen voltam a gondolkodásra. Míg nem egy nap, egy különös eset jött el. Defenzorok vadásztak rám, állítólag rég kiszemeltek maguknak, és azóta nyomomban voltak hogy szüleim vérét vettem. Erősek voltak, a párom meg akart védeni, de lemészárolták. Épphogy meg tudtam menekülni, gyenge senkiként. Éreztem, hogy nem vagyok mindenható, a hatalmam nem végtelen. Tudtam hogy nem vagyok szabad, és tudtam hogy nem veszhetek bele a sötétségbe. Elkezdődött életem új szakasza, amikor elértem tudatos önmagam.
Úgy döntöttem, hogyha nem vagyok nagy valaki, hát azzá teszem meg. Elutaztam Erdélybe, ott akartam élni. Egyetemre jártam, történelmet, és jogot tanulni. Tanulmányaimra koncentráltam szívtam magamba a tudást, és mivel mást nem tehettem, tovább tanultam. Sorra tettem le a diplomákat, míg végül nem volt az a tantárgy amit egyetemre lépvén nem taníthattam volna bármikor. Itt Erdélyben voltak társaim, aminek nagyon megörültem. Barátságot kötöttem egy vámpír lánnyal, nem volt szerelem, csak barátság, de megmentett a magánytól. Rose Vandha volt a neve. Megkedveltem, és a sok tanulást, és az egy helyet unni kezdtem. Elutaztam vele Franciaországba, ott töltöttünk néhány hónapot, aztán azzal töltöttük az időnket hogy nevezetességeket nézünk meg Európában. Számtalan ilyenre sor került, és javasolta hogy keressek valami szakmát, valamit amivel a tanuláson kívül, emberként kerülhetek vissza az emberek közé, és élhetek. Megfogadtam tanácsát, visszautaztam Erdélybe, és színészi egyetemre jártam. Nagy volt a tehetségem, ezért a Nemzeti színházba is felvettek, és mind az első megjelenő filmekben, mind pedig a mostanában megjelenőkben szerepelek sokszor. Vámpír szépségemet kihasználva pedig modellkedni is kezdtem, de a felhalmozott tudás sem veszett kárba. Programozni kezdtem, egy új számítógépes rendszert hoztam létre ami jobb volt mint a Windows, és magamról Crubastnak neveztem el. Céget alapítottam ezen a néven, ahol vámpírok dolgozhatnak csupán, kihasználtam tudásukat, és számos új programot adattam ki velük, de az elektronikai pályán, új jobb teljesítményű, gyorsabb számítógépeken is dolgozik a cég, na meg persze, kiadott egy saját internetet az országban, ami a leggyorsabb jelenleg.
Jellemzés:
Amiket szeret: Nagyon szeret utazgatni, színészkedni, programozni, és persze imádja a kávét és a sütit. Alapjában véve szeret társalogni az emberekkel is, de sokkal jobban keresi fajtársai társaságát. Na meg mindent ami spontán. Kedvenc csajozós duma: Milyen a vércsoportod?
Amiket utál: Hosszú unalmas monológokat, ha minden tervszerűen megy, megtervezett dolgokat, a savanyú ízt, ha nem tesznek elég cukrot a kávéjába, stb. stb.
Jellem: Tulajdonképpen, nem egy bonyolult elme. Imád szórakozni, keresi annak minden módját, emiatt is van hogy nem szeret tervezgetni, egyszerűen mindent úgy csinál ahogy jön. Nincs benne igazán felelősségtudat, az egyedüli dolog ami ellen nem igazán vétkezik az a vámpír tanács által felállított szabályok némelyike, bár azért azokat többségben betartsa, nem akar halott lenni. Emellett, a női nem rabja is, szívesen szórakozik ember nőkkel, megbolondítva őket szépségével, ezért is szerepel minden héten valamelyik magazin címlapján mindig másik nővel... Akit máskor nem is igazán lát, de ezt igazából azért teszi, mivel ezzel az élettel akarja megtalálni új életpárját.
Külső: Sötétbarna feketés haj, barnás, néha ha használja kontaktlencséjét akkor kék szem jellemzi. Természetesen, a vámpírok bűvereje benne is ott van, így rendkívül jóképű, és a filmjei érdekében, ahol póló nélkül lássák, na meg a modellkedés miatt, kemény hasizmokat épített ki az évek alatt. Hátán viszont húzódik egy heg, ami annak köszönhető hogy a defenzorok ejtettek rajta egy sebet, de nem tűnt el nyomtalanul valami oknál fogva, maradt utána egy heg. A frizurája elég változó, mindig az a hajviselet jellemző rá amit a legutóbbi fotózáson állítottak be neki. Az öltözete nagyon változó, mindig az amiért fizetnek neki hogy divattá tegye, ami persze meg is történik...