?

Név:Nina Bennett
Becenév: Nina
Nem: Lány
Születési hely és idő:1994.agusztus 10.-én Atlantába
Kor:17
Faj: Ember

A család

Apa:Gustav Bennett.43 éves Iparosi vállalkozó, miután anyukám meghalt kidobott, szerinte nem illek bele a tökéletes családi képbe ami kell neki.
Amióta kidobott , csak utálatot érzek íránta.
Anya:Claire Morgana. meghalt,
Testvérek:Dixie Bennett. 16 éves, tanuló,Ő az egyetlen akibe teljes mértékbe megbízzok,neki köszön hetek mindent amim most van.Ott segítek neki ahol csak tudok.
Egyéb hozzátartozók:

Kristen Morgana, 29 éves Kanadába, Sherbrook-ba él egyedül, pincérnő, mindent megad nekünk, amire szükségünk van.





Az én életem kicsit sem olyan mint a többi korombeli lánynak, inkább..mondhatni tragikus.1994 nyarrán születtem Atlantába, mint szüleim
első gyermeke. Apám Gustav Bennett kőgazdag iparosi vállalkozó , míg anyukám Claire Morgana egy Atlanta-i étterem főszakácsa.Dixie, a kishúgom
1997-ben született mint szüleim második gyermeke,Dixie-vel olyan kapcsoltunk van/volt amit nem dobnék el semmiért sem.Egy átlagos család voltunk, annál is átlagosabb élettel.A húgommal a legjobb neveltetést kaptuk, nem panaszkodhatok ,hogy volt valamiben hiányom, de nem is kényeztetek el. .9 éves lettem és anyukám mindig arra tanított
,hogy ha felnövök ne akarjak más lenni mint boldog, mert ha valaki boldog akkor semmiben sem szenved hiányt.Majd teltek a hónapok és apukám egyre több
családi programot mondott le, vagy éppen bent maradt este a munkahelyén, úgy éreztem valami megromlott , majd pár hónappal betöltöttem a 10.évemet és
reggel apukám olyan hírrel jött ,hogy ott már sejtettem , hogy mi már nem lehetünk boldogok, anyukám meghalt súlyos tüdőbajban, előre tudták ,hogy
megfog halni,csak nem akartak megijeszteni minket , Teltek az évek és betöltöttem 16.évemet ..Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékeztem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, tehát nem ittam semmi alkoholt..Miközben Dixie teljesen kifordult magából, piált, nem járt esténként haza, vagy éppen dohányzott
nem terheltem apámat ezzel és inkább én gondoskodtam róla, mivel apám este sem járt haza amúgy is én gondoskodtam volna róla, vettem a fáradságot és megtettem mndent ,hogy apának és a húgomnak jó legyen..Egyik nap családi gyűlést tartott amit kicsit furcsáltam, de egyben féltem ..azzal állt elő h mi nem segítsük semmibe , csak "nehezékek" vagyunk a számára, meg ,hogy nem tudd felnevelni rendesen minket, mivel egyedüli szülő és ideje nagy részét munkahelyén tölti. ezért elküldött minket anyai ágon nagymamánkhoz
Emiley Woode-hoz aki New Orleans-ba élt egyedül, úgyhogy szívesen látott.Az iskolába mindenki hallotta mitörtént velünk, és naponta vagy 40-szer kérdezték
,hogy jól vagyok, én persze mind a 40szer mondta "igen, persze."...bevették.. magamban mindig azt mondtam Igen, jól vagyok, ne aggódj miattam, csak akkor fáj ha lélegzem...Nagymamánk nagyon kedves volt mindvégig velünk, amikor testvérem szomorú volt mindig azt mondta nagyink :'' Akarni kell a jót, a rosz a múltba hull. ''..hm.szép gondolat, csak egy dologgal nem számolt, ez egy olyan tragikus esemény ,hogy egy fiatal lány elveszti azt az embert aki nélkül nem tudta volna még elképzelni sem az életét , és most gondolj bele ,hogy még értelmet nyer ez a gondolat?szerintem nem.Majd már azt hittem ,hogy boldogok lehetünk,
mikor kórházból hívtak ...nagyink autóbalesetben elvesztette az életét...Pár hónapig gondoskodtam Dixie-ről , kaptam munkát egy kávézóba és ott a raktárba lakhattunk, így éltünk, majd anya húga Kristen felkeresett minket Kanadából, és mondta ,hogy nehogy már egy raktárba éljünk,így hozzá költözhetünk.Nem volt választásunk ,nagynénikhez költöztünk Sherbrook-ba.



Szeretek divatosan öltözködni, de csak mértékkel, így vagyok az élénk színekkel is. Szeretek másokra jó elsőbenyomást tenni, nem cask a jellememmel hanem
az öltözködés terén is. Ígényes, Kreatív vagyok a ruháim terén, régen divattervező
szerettem volna lenni.Egy élettel teli fiatal lány vagyok, közép magasságú , sötét barna haj , kék szem.Egy régi nyaklánc állandóan a nyakamba van, a nagymamám adta nekem , anyukámé volt a nyaklánc, nagyim azt állítj megóv a sötétségtől.

Avataron:-Grace Phipps




Kedves, bátor, erős akartú empatikus lány vagyok, hirtelen haragú..amit nem nagyon szeretek magamba,rossz ember ismerő,mindenkiben látok valami jót
imádok nevetni, szeretem a viccet.Szeretek bulizni, céltudatos, okos, folyton gondolkozok.. állandóan mosolygok , ez az állandóan mosolygás
onnan jön ,hogy nem szeretem ha szomorúnak , vagy éppenséggel sírni látnak, mert az ellenségim gyengének , sebezhetőnek vélnek.Mindig
egy normális családról álmodtam, szeretem a jó társaságot, de néga egyedül a legjobb, önfeláldozónak tartam magam, hisz akit szeretek azért bármit megtennék.
Dixie-vel a testvéremmel szemben szigorú vagyok, kicsit túlzásba viszem ,hogy adom azt a nagy felnőttet én akarok gondoskodni mindenről, mindenkiről
mindent írányítani akarok, azt hiszem boldogulok, majd pofára esek és csendesen tűröm..





Neve:Mizser Dia
Kora:15
Mióta szerepezel:max. fél éve.
Multikarakterek: nincs