Karakter teljes neve: Anastasia Brechkovsky
Becenév: Nia, Nassy, Sia, Anna,
Faj: Ember
Nem: Lány
Kor:10
Születés helye és ideje: 2002. 04.16., Erdély
Foglalkozás: -
Különleges képesség: -



Apa: Alexander Brechkovsky - meghalt
Anya: Natalia Brechkovsky - meghalt
Testvérek: -

Egyéb hozzátartozók:
Nem tud senkiről a családban.


Kis kacsa fürdik, fekete tóban
Anyjához készül, Lengyelországba...
Gyerekek garmadának hangja hallatszott már az utca végén is. köztük az enyém. Itt még boldog voltam, minden tökéletes volt. Anyuékra vártunk az óvodában, hogy mehessünk haza. A barátnőm, Rorry is hozzánk tartott aznap. Szerettem azt a napot. Na de hogyha magamról kell mesélnem, akkor nem az óvodánál kéne kezdeni, ugye? Menjünk vissza az elejére. 2002 volt az az év, amikor megszülettem. A gyerekkorom ezen részéről nem nagyon tudok mesélni. Tipegő lettem, majd szobatiszta, végül beszélni is megtanultam. Úgy tudom nem volt velem semmi gond mikor kicsi voltam. Már nem mintha most olyan magas, meg naagy lennék, de azért értitek a különbséget. Szóval lényegében átlagos voltam kisbabaként is, óvodásként is. Minden rendben volt körülöttem, a családdal sem volt probléma, anya és apa is mindennél jobban szeretett a világon. Boldog voltam, hogy itt élhetek, velük, közöttük. Egészen addig le sem lehetett vakarni a mosolyt az arcomról, amíg el nem jött az a szörnyű nap. Néhány hete történt, egyik este. Már előtte lévő nap is szólt nekem anya, hogy elmennek egy előadásra, amire már hónapokkal ezelőtt jegyet kaptak. Persze minden további nélkül rábólintottam, hiszen nekik is szükségük van szórakozásra. Láttam rajtuk azt a vidámságot, a lendületet a készülődésbe, hiszen nélkülem szinte sehova nem mentek. A leckém már rég kész volt másnapra, így segítettem mindenféle kiegészítővel, ékszerekkel, kabáttal, táskával teleaggatni anyut. Persze mindezt hagyta, jókat szórakozott rajtam, miközben tudálékosan közöltem egy-egy adott darabra, hogy elavult, vagy hogy nem illik a jelenlegi viseletéhez. Boldogan mondogatta, hogy a "kis divatszakértő" amin én önelégülten mosolyogtam. Annak ellenére, hogy még csak most töltöttem a tízet, nagyon érdeklődök a divat iránt. Nem tudom, miért lett számomra ilyen érdekes, de mindenki elfogadta, hogy én ezt szeretem, nekem erre van szükségem ahhoz, hogy vidám legyek.
Aludj baba, aludjál,
nyuszika is alszik....
Reggel, amikor felkeltem azonban nem azzal a mosolygó arccal találtam magam szemben, amire számítottam. Ez az arc sokkal inkább látszott szomorúnak, sajnálkozónak.. és a legfontosabb dolog, ami feltűnt.. nem az anyukámé. Sosem ébredtem még fel ilyen könnyen, csak úgy kipattantak a szemeim, és kétségbeesetten néztem körbe, majd állapodott meg tekintetem az eddig idegennek vélt nőn. Mostanra rájöttem, hogy Roxanne mamája ült az ágyam szélén, arra várva, hogy felébredjek.
- Hol van anyu? - néztem bele jó mélyen a szemeibe, közben a háttérben keresve anyát, vagy apát, hátha csak elbújtak. Vagy biztos megakarnak viccelni. Mert igen, ez is eszembe jutott ám, hogy csak a bolondját járatják velem.
- Sajnálom.. annyira sajnálom.. - ölelt magához, én pedig értetlenül ültem az ágyon. Mit sajnál? Nem értem, mi történt, de senki sem akarta megmondani, és ez kezdett zavarni. Lehet, hogy kicsi vagyok, de nem tudatlan. És biztos, hogy baj van, mert a könnyek, amik Roxanne anyukájának a szemébe szöktek, nem arról árulkodtak, hogy valami jó dolog történt. Végül engedett az ölelésen, és a kezét nyújtottam felém. - Gyere. - törölte meg szemeit, majd elindult velem a nyomában egyenesen lefelé.
Nem tartott sokáig, hogy kiderüljön. Amikor kijött a rendőrség, végképp értetlenül álltam a történtek előtt, és az egyik nagyon kedves bácsi elmondta, hogy miért a nagy felhajtás. Hát olt ok erre. A szüleim meghaltak éjszaka egy autóbalesetben. Ebben a másodpercben szakadt nálam a cérna, és törtem ki teljes zokogásban. Tudtam, hogy nincs más hozzátartozó a családunkban, se nagyszülők, se keresztszülők, senki. Legalább is elméletben. Áthelyeztek hát a helyi árvaházba, és most ott kell élnem a többi gyerekkel. Nem szeretek árva lenni. Bármikor bejön valaki, szívből remélem, hogy én leszek az, akit hazavisznek. Nekem szükségem van a törődésre. Szükségem van a szüleimre.


Amiket szeret: csoki; cukorka; aranyos ruhák; emberek; játékok; mosolyogni; futni; bújócskázni

Amiket utál: egyedül lenni; unatkozni; aludni; nyugton maradni

Jellem: A világ legkedvesebb kislányának is lehetne nevezni. Mindig elbűvöl mindenkit, és a légynek se tudna ártani, ha akarna se. Imád játszani, és új embereket megismerni, illetve emellett mosolyogni is. A múlt eseményei -, a szülei balesete - persze kihatottak életére, azóta régi önmagához képest sokkal komorabb, csendesebb. Persze ha megolgozik érte az ember, akkor kicsalhat belőle egy mosolyt.

Külső: Nem egy könnyen elfelejthető kislány. Bájával, és mosolyával rögtön belopja magát az emberek szívébe. Világosbarna, hosszú hajjal, és kék szemekkel rendelkezik. Nagyon vézna kislány, na nem azért, mert nem eszik, szimplán nem látszik meg rajta. Korához képest is átlagos magasnak számít, persze mivel még csak öt éves, így mindenkinek le kell rá néznie.

Avataron: Mackenzie Foy

Z