Karakter teljes neve: Titanilla Anna Lovassy
Becenév: Nilla, Tit
Faj: Defenzor
Nem: nő
Kor: húsz
Születés helye és ideje: Budapest, 1991. 07. 03.
Foglalkozás: tanuló
Különleges képesség: -



Apa: Zoltán Lovassy, 41 lenne, elhunyt, valamit eltitkolt Tit elől
Anya: Annamária Lovassy, 39, varrónő, pszichiátrián kezelik, mintha néha már nem is emlékezne a lányára
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: Sarolta Lovassy, 45, az apja nővére, Tit gyámja, defenzor, ő küldte a lányt Romániába az iskolába


…azt mondták már reggel baromi meleg volt. Nehéz eldöntenem, hogy higgyek-e nekik. Anyám aligha volt magánál, kimerült, legyengült – nem adtam magam olyan könnyen már akkor sem – apámat meg a születés varázsa bűvölte kábára. Miután ezekhez az információkhoz is sikerült hozzájutnom, megkérdőjelezhetővé vált a hitelességük…

Nem mintha bármikor megfordult volna a fejemben, hogy ne hihetek nekik. Túl jó és túl valóságos szülők voltak, nem vertek volna át. Legalábbis gyermekkoromban ezt gondoltam. Ők voltak a minden, a nagy felnőttek, anyu a tökéletes háziasszony és apu a nagy, erős rendőr… Így tudtam. Nem… tényleg nem gondoltam, hogy hazudni fogtok nekem. Mit gondoljak most? Mitől legyek erős, amikor minden amiben bíztam színjáték volt?

Bevetés közben elesett… Anya csak sírt. Keserű, mérgező könnyekkel. Aztán már nem zokogott. Csend volt. Néma csend. Mosolygott… rám. Végül rám sem.

Hideg verítékben fürdőzve ébredtem. Nem először. Rémálmok meséltek fájdalomról és titkokról. Zagyvaságok voltak, hihetetlenek, képtelenségek, természetfelettiről, sötétségről és fényről. Kérdőre vontam, mert láttam őt is. Láttam megrepedni a bőrét, akár a porcelánt, láttam az ajkain rothadó falevelek színét, szemeiben a halál kopárságát. Nem volt benne semmi élő, ahogy előttem állt. Belefájdult a fejem. Nem álmok… nem csak azok. Apám defenzor volt. Ebbe
halt bele… a bevetéssel végül nem kamuztak akkorát…

Megölte a hazugság terhe, az elvesztés fájdalma. A depresszió ölelésébe fonta, megfagyasztotta benne az érzés képességét, közönnyel oltotta a gyászon kívüli világ iránt. Irántam. A lánya iránt…

Elvettek tőle. Apám nővére lett a gyámom és megmentőm. Fogalmam sem volt a látomások miértjéről, anyám mintha az egész témát kerülte volna… menekült előle. A férje öröksége elől. Sarolta felvilágosított, mit jelentenek a képességei, mire használhatom őket. Nem látta értelmét, hogy maradjak. Úgy vélte tanulnom kell. Így kerültem tizenhét évesen Erdélybe…



Amiket szeret: Nikotin, tündérmesék, álmok, pasik, nikotin, vodka, régi könyvek, fodrok, rózsák, nikotin, fonatok, esőillat

Amiket utál: Csótányok, látomások, tűk, tanulás

Jellem: Mint az apja. Forrófejű, szenvedélyes, türelmetlen és meggondolatlan. kiszámíthatatlan, megállíthatatlan... makacs. Lendületes és őszinte. Nehéz eset ez már biztos. Közvetlen és nagyszájú, pedig alapvetően igen nehezen nyílik meg. Igaz barát lehet, hűséges szerelmes és szerető rokon, de túljutni a várárkán, túlélni a krokodilokat és a mérgezett szögesdrótot... hajrá!

Külső: Közepes testmagasságú, vékony, látszólag gyenge, de feszes bőre alatt - az edzésnek köszönhetően - szálkás izmok feszülnek. Gesztenyeszín hajtincsei derekát karistolják, arca porcelánbabát idéz, vonásai ártatlanságok hazudnak. Mimikája, s tekintete válhat csupán árulójává, ajkai szélét rándítva, kihívóan ragyogva netán unottságtól ködösítve. Íriszei színe tengerkéktől éjszínig változik... hangulatától függően. Ajánlom, menekülj, ha látod a harag sötétjét...