First topic message reminder :

Helyszín: Chester hálószobája
Időpont: Jelen

Csak zuhantam és zuhantam a sötétségbe, míg egyszer meg nem pillantottam egy ismerős kék szempárt. Bágyadt szemeimet még jobban kinyitom és körbe nézek. Egy réten vagyok, ahol süt a nap, az égen meseszerű bárányfelhők, kedves kékség, de minden ködös itt lent és ahol ott van ő… Igen… itt van Noel! Az én Noel-em!
- Noel… - Nézek rá hitetlenkedve, de felülök és magamhoz szorítom. El se akarom engedni. Soha többé!
– Te élsz! Istenem! Szóval csak álmodtam! – Mondom mosolyogva, nevetve, szinte hangosan kacagva és több tonnás kő zuhan le a szívemről. De azért elszomorít, hogy Chester csak a fejemben létezett. Kár… Hiszen, ő nagyon aranyos és kedves volt. Ő a legnagyobb veszteségem így.
- Nem, nem álmodtál Édesem. – Súgja szomorúan, csendesen, szinte éppen hallani szavait. A szavait eleinte alig hiszem. De sajnos, muszáj lesz.
- Akkor… ez az álom… igaz? – Kérdezem csendesen és elsírom magam. Ha lehetséges, még inkább magamhoz szorítom Noel-t, nem akarok felkelni, amit átéltem fájdalom, az elmúlt hónapokban, sokkal erősebb lett. Nem akarom elengedni, nem, kizárt dolog! Könnyeim patakként mossák arcomat.
- Sajnálom, Édesem. Ez csak egy álom. De szeretném, hogy tudd, én szeretlek, mindig szerettelek és hidd el, most is így van. Örökké így lesz! Tudom, hogy te mindent megtettél, tudom, hogy milyen áldozatokat hoztál értem és nem hibáztatlak, egy pillanatig se! – Simogatja meg az arcom és megcsókol. Szerelmesen csókolok vissza, hihetetlen szenvedéllyel és mégis gyengéden.
- Kérlek, ne tűnj el, Szerelmem! – Súgom sírva és újra megcsókolom, szerelmesen és hosszan.
- Én mindig veled vagyok, sosem tűnök el. – Feleli kedvesen mosolyogva.
– Megígérem. Mindig ott leszek melletted, még ha nem is látsz, nem is hallasz, de nekem bármit elmondhatsz. Meghallgatlak és becsületszavamra, segítek, ahogy tudok. De veled leszek, Szerelmem! Viszont kérnék valamit! – Néz rám gyönyörű kék szemeivel és ha lehet, újra és újra belé szeretek, de tudom, hogy el fogom veszteni.
- Mit kérsz, Édesem?
- Hogy légy boldog! Kérlek, Szépségem! Törekedj arra, hogy boldog légy! És ha más férfi oldalán találod meg a boldogságod, ne szegülj ellen! Szeretnélek boldogan látni… - Simogatja meg gyengéden az arcomat. – Most megyek, Szépségem. Neked is ideje felkelned, mert valakire a szívbajt hoztad! – Mosolyodik el. Istenem! Ez a mosoly!
- Szeretlek! – Mondom, majd megcsókol és érzem, mintha kirántana valaki a hideg vízből, vagy valami őrült kábulatból, tompaságból lassan ébredezni kezdek. Mintha egy súlyos és nehéz takarót rántottak le volna rólam.
Mélyet sóhajtok és félek belegondolni, hogy vajon mire ébredek.

+16

- Kérlek, tegyél…- sóhajtom elgyengülten, de azon kezdek morfondírozni, hogy ezt hangosan is kimondtam ezek szerint?! Basszus, minek gondolhat?! Bár szerintem észrevette már eddig is, hogy egy nyámnyila alak vagyok, egy puha pöcs, csúnyábban fogalmazva. De bevallom, le van blokkolódva a fantáziám is, hiába néztem pornó magazinokat, vagy filmeket, nem sokat segítenek, meg különben sem eshetek neki úgy, ahogy ott láttam. De leginkább azért, mert tuti elbénáznám, meg azok nem a valóságra törekszenek…vagy tényleg jó lehet, ha egy nőt szóval…nyelvvel, vagy ujjal érintenek…ott, és azzal izgatnak?! Ezt jobb, ha hangosan nem mondom ki, mert így is égek, mint a fene. És tenni meg végképp nem fogom, különben sem tartunk ott, még csak csókolózom. Miért nem nővérem van?! Bár nem hiszem azzal beszélnék erről, de anyámmal sem. Most hívjam föl aput gyorsan?! Szép lenne, mondanám Lailanak, egy pillanat, és felhívom apámat a fürdőszobába bezárkózva, és gyorstalpalót kérek női kielégítésből. Az is lehet addig várakozna, hogy bealszik, vagy megunja. És egyáltalán van itthon óvszer?! Lévén semmilyen kapcsolatom sincs, minek lenne?! De már megint előre haladtam nagyon! Csak csókolózunk, bár ahogy altestem reakcióját figyelem, neki már ez is jó, és felszabadultan lélegzik fel mondhatni, hogy végre engedek a vágynak.
- Istenem, annyira gyönyörű vagy… és ez a pillanat annyira varázslatos, hogy nem akarom elhinni, és nem akarok, hogy valaha elmúljon. – mosolygok rá, és a nyakába csókolok megint, bevallom, szerintem azért teszem, mert így hallhatom, ha jól esősen nyög egyet. Az már sokat segít, ha úgy nyög, akkor jó, ha amúgy, akkor nem jó. Kell a megerősítés, bár nekem talán az igen ez most jó, se lenne egyértelmű! Istenem, annyira szánalmas vagyok!
- Remélem tudod, hogy nem örülök annak, amit magaddal műveltél az utóbbi időkben…bár én nem szólhatok semmit, lévén most is be vagyok tépve…és udvariasan meg kéne, hogy kínáljalak, vagy az már annak számít, hogy elkábítalak, hogy kihasználjalak?! – kérdezem nevetve. Boldog vagyok, az anyag is hat, de boldog vagyok! Csókolózni a világon a legjobb dolog!!!
- De valld be, csak azért gondoltál rám, mert nincs még egy ekkora balek ismerősöd… bár bevallom, én is mindig csak rád gondoltam. Envy a megmondhatója…csináltam egy olyan kinézetű sims-t is, mint te, és ott összejöttünk, és szóval…nekik jobban ment a móka, mint most nekem…de ők elkapkodták. – és ezt miért is mondom?! Fogd már be a szád! Jesszusom, elmondod, hogy azon élvezkedtél, ahogy a sims-ek összejöttek?!
- Ha rossz fiú lennék, akkor ezt olyan hangsúllyal mondanám, hogy ejnye, ezért megfizetsz kislány…de nekem szerintem ez nem is áll jól. De akkor se szép, amit magaddal teszel… - Noel mit szólna, jut eszembe, de nem mondom ki hangosan, és szemétnek érzem magam ezért, hisz én is megbecstelenítem az ő nevét. Hagynom kéne, hogy Laila kijózanodjon…csak ez akkor menne, ha nem csókolna ilyen édesen! De Noel tuti kitekerné a nyakam! De akkor vegyük úgy, hogy Noel nevében, én most vigyázok erre a törékeny teremtésre. El se tudom képzelni, ahogy mások fogdossák, hozzáérnek…undorító!
- Rengeteg időm van… - nyögöm, hisz megbabonáz, teljesen, és istenem, akarom, akarom őt, úgy! Ez de gázul hangzott, még így fejben is!
- Vá-vá-vá-várj… - kapkodom a levegőt, ahogy alá kerülök, és habot fúj végig a mellkasomon, nem akarom bevallani neki, hogy itt élvezek mindjárt az alsómba, ha ezt nem hagyja abba. Vagyis ne hagyja abba, mert nagyon tetszik, de szégyen szemre süljek el korán, előtte, mit gondolna rólam?!

+16!

- Biztos vagy benne, hogy én vagyok a legmegfelelőbb személy arra, hogy az első nő legyek az életedben? – Kérdezem őszintén, hiszen ez fontos alkalom egy férfinak is, nem csak a nőknek. Számára is meghatározó élmény, hogy kivel veszti el az ártatlanságát, ki vezeti be a testi örömök rejtelmeibe, ki az, aki szigorúan idézőjelesen „férfivá” teszi, és nagyon nem mindegy, hogy aki ilyenkor vele van, az hogyan bánik vele.
Hogy kellően odafigyel rá, hogy figyelmesen bánik-e vele, hogy igyekszik, törekszik-e arra, hogy Chesternek is jó legyen, de ne túl korán és ne is túlkésőn. És valamiért az jár az agyamban, hogy ki más lehetne erre a nemes alkalomra a legmegfelelőbb és kellő tapasztalattal rendelkező személy, ha nem én? Hiszen én tomboltam végig az elmúlt napokat, bőven van tapasztalatom és figyelnék rá. És nem tudom, miért jár ez a fejemben, de mióta utoljára találkoztunk és felébredtem… ez jár a fejemben. Hogy jó lenne Chesterrel. Az ágyban is és egyébkéntis…
- És nem azért kérdezem, mert tartok attól, hogy technikailag elakadnánk. Hanem azért, hogy biztos kellek annyira, hogy rám áldozd az ártatlanságod? – Kérdezem teljesen őszintén, nyíltan. Hiszen voltam annyi férfival, hogy tudjam, mi az, ami általában tetszik nekik, tudom, hogy hogyan húzzam tovább az élvezeteket, de vajon kellemes emlék lehet-e egy olyan lány, aki sokkal tapasztaltabb, aki számára nem te vagy az első… még a nap folyamán sem.
Utóbbi mellékes információt azért nem jegyzem meg, nem szeretném, hogy azt higgye Chester, hogy egyik ágyból a másikba mászok, ami eddig ugyan szent igaz, nem is tagadom, de Chester nekem nem egy állomás, utána nem akarok következőt. Őt akarom és kész. Ennyi. Hiszen nem azért jöttem hozzá, mert annyira hiányozna a szex.
Mert szexben köszönöm szépen, volt részem elég. Amire most vágyom azt szeretkezésnek hívják, és lényeges különbség van közte, ezt tudom így is, félrészegen, bebogyózva. És ami fontos, Chesterre vágyom, hogy vele legyek, és ha nem jutunk el az ágyig, vagy nekem tetszik itt a földön is, sőt! Így kifejezetten izgis. Még hűtő előtt, a földön sosem… Mindegy. Szóval azt se bánom, ha ma este egy őrült, heves csókcsatában éljük ki magunkat és reggel apró csókokkal ébreszthetem, esetleg egy saját kezűleg készített reggelivel. Ennek még a gondolata is tetszik.
- Nincs annak akadálya, hogy itt maradjak Veled… Reggelig… Vagy az azt követő reggelig… Vagy tovább… Sokkal tovább! – Mondom arcát simogatva, finoman hajába túrva. És valahogy egyre jobban tetszik a gondolat, hogy minél tovább maradjak, hogy akár több közös esténk és nappalunk legyen.
- Nem tudod, hogy mit műveltem magammal az utóbbi időkben… Jobb is így. Ez olyan... ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel-dolog. – Simogatom meg az arcát, majd megcsókolom finoman, kicsit tovább bonyolítva a csókot, gyorsítok, miközben ajkaimmal övét kezdem falni. Csókunkba belesóhajtok, hiszen ahogy kicsit követelőzőbb lesz, az eléggé „hatással van rám”.
- Nem, azért gondoltam rád, mert édes vagy, jó veled és hiányoztál. És kerestelek másokban, de te… te vagy. – Mondom ki mosolyogva ezt a hihetetlen magasröptű észrevételt.
– És a simsek is rád vallanak, de hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól… - Csókolom meg újra, kicsit finomabban, de ehhez vissza kell fognom magam. Hiszen az én szívesen is lendületesebben ver már…
- Tudod, azzal, hogy rájöttem, hiányzol, és nem tudlak kiverni a fejemből, az eléggé azt jelzi, hogy kezdek jó útra térni. – Mondom kedvesen.
– De ne félts, minden rendben van. Ésszel csináltam, amit csináltam. – Nevezzük nevén: ésszel dugtam orrba-szájba komplett Erdélyt! Nem akartam teherbe esni, pláne nem akartam valami kisebb, rosszabb esetben valamilyen komolyabb betegséget elkapni.
Nem vágyom semmilyen körülmények között orvoshoz járni, legyen az nemi beteg gondozó vagy szülész-nőgyógyász.
- És ugyan nem biztos, hogy szép, de tanultam belőle mindenképpen. – És igen, eszembe jutott Noel, aki valószínűleg olyat mondana, hogy b@*# meg is lenne benne, de kellett valamit tennem, hogy kitombolhassam magam, hogy rájöjjek, mennyire is kell nekem Chester. És most, hogy itt vagyok, kezdek egyre inkább biztos lenni magamban.
- Akkor most kihasználjuk azt a rengeteg idődet és csinálunk valami jót! – Súgom, miközben a tejszínhabot nyalogatom le. Majd ő leállít. Ahogy szól, rögtön megállok.
- Valami baj van? – Kérdezem kedvesen, megértőn, miközben fölötte feküdve, szorosan hozzásimulva, nyakát kezdem el cirógatni finoman. – Szeretnéd, hogy lassítsunk? – Igen, az ő véleménye érdekel és számít. És ha akarja, igen, lassítok, nem akarom lerohanni, nem akarom elrontani az estéjét.
- Kérlek, legyél őszinte, nem szeretném tönkre tenni az estédet! – Hajolok füléhez és szinte alig hallhatóan súgom fülébe szavaimat, miközben elcsábít illata egy pillanatra.
- Én ugyan lehet, hogy félig részeg vagyok és annyiféle és fajta drog van bennem, hogy kétlábonjáró vegyilabor is lehetnék, de számítasz!

+16

- Nem tudom, de ez betudható a fű mennyiségnek, amit elszívtam, ám leginkább annak, hogy az ember nem tud a szívének parancsolni, hogy mit akarjon… hidd el, elég sok nő tapadt azért rám, mert nem vagyok Conan, a barbár… de egyik előtt se csináltam úgy hülyét magamból, mint előtted…és te jól kezelted, amivel persze rögtön zavarba hoztál. Aztán megcsókoltalak…jesszusom, utáltam magam érte, pontosabban meglepődtem, hogy megtettem, és nem bántam meg, de akkor se lett volna szabad. – és remek, csak szerelmet vallok neki, ha nagyon figyel, ami remélhetőleg nem nagyon jön össze, ha eléggé ki van ütve. Már csak az kell, hogy kiderüljön, múltkor nagyon is hallotta, ahogy azt mondom neki, hogy „szeretlek”. Válaszolva arra, amit valószínűleg az álombéli Noeljának mondhatott, és nem nekem. De nem is én lennék, ha nem csinálok magamból komplett idiótát!
- Bár azt hiszem a húgom, és a te bátyád már fogadásokat kötöttek ez ügyben…Envy eléggé szurkol nekünk, nagyon rápörgött arra, hogy így az ujjaid köré csavartál. – vallom be szégyenlősen, hisz többet beszéltem egy idegen lányról, mint alapjáratban bárkiről az elmúlt évek alatt.
- Laila, ha így jobban tetszik… - veszek nagy levegőt, majd átfogom finoman a nyakát. Vagy nem is így kéne, vagy nem is fog rá emlékezni holnap?! Mindenesetre a szemébe nézek, a lehető legkomolyabban, hogy ha ez az arcom a tükörből nézne vissza rám, megrémülnék, hogy ilyen komoly tekintetem is van?! Mindegy, vissza a feladatra! Nagy levegő, szemébe néz. - Rakastan sinua – valahogy így volt, persze nem jól ejtem tuti, meg a google fordítónak se lehet teljesen hinni, így remélem nagyjából nem mondok valami hülyeséget, és tényleg finnül van, vagy legalábbis ahhoz hasonló. De elvileg azt mondtam neki, hogy szeretlek, csak én vagyok olyan mulya, megkerestem finnül, hogy majd egyszer megmondom neki így, hát most itt volt az alkalom! És ez elég indok, hogy igen, bármimet neki adnám!
- Micsoda?! Velem szeretnél lenni…hú, kicsi lány, ezt majd azért gondold át józanul…és ha Envy hazamegy, tőlem alhatsz itt néha napján, örülnék neki, ha valakivel megoszthatnám a kihúzható kanapémat. Majd veszek neked egy szép ágynemű huzatot, meg egy édes kis plüsst, akit szorongathatsz, és remélem Kimi nem ver laposra, mert nálam pizsi party-zol. – nevetek egyet, de a szívem akar kiugrani a helyéről, hogy Laila szeretne velem tölteni pár estét. Hát nem lesz könnyű, hisz ez a kis zug eléggé egy agglegénylakás!
- Azért, hogy nem tudom, sokkal rosszabb dolgokat képzelek el, és nem örülök neki, hogy ezt tetted magaddal. Jöhettél volna hozzám, adogatni tisztességes puklikat inkább, mint így kicsinálod magad… beleőrülnék, ha bajod lenne. – megtehetem, hisz előbb vallottam neki szerelmet!
- Én csak itthon gubbasztottam, bár alapból se vagyok az a nagy eljárós…ha kimozdultam az jutott eszembe, hogy vajon te mit szólnál ehhez, vagy ahhoz… és néha láttalak,de az csak hallucináció volt… - istenem, amit mond…basszus,jobban meghatódok, mint egy csaj!
- Jól van na…elég volt Envytől hallgatnom, hogy akasszak ki egy táblát, ha épp rólad fantáziálva nyúlok magamhoz…bocsánat, ez nem tartozik ide. – pirulok el, hisz nem hiszem akarja tudni, milyen egy perverz egy állat vagyok.
- Hát nem tudom én vagyok-e a jó utad vezetője… - nevetek egyet.
- Tudom, hogy okos kislány vagy, de attól féltelek… - és tényleg, az kell, hogy valami baja essen, bármi! Én pedig nem tudok segíteni neki.
- El tudom képzelni miket tanulhattál… - ejnye- ejnye kislány!
- Öhm…izé…khm…nem akarom csalódást okozni neked, de szégyenbe se akarok kerülni, de félek mindjárt elmegyek, és ez elég kellemetlen lenne. – vallok végül színt, hisz a játéka, jesszusom, iszonyatosan élvezetes, meg maga az egész lány! Ezért kikotrok a mélyhűtőből gyorsan egy fagyasztott borsót, és maradjunk annyiba, nem kellemesen, de a cuccosomra teszem, az hátha lehűti. És Laila meg tuti komplett idiótának néz majd.

+18!
- Tudod, mikor megcsókoltál, még magam se tudtam, hogy mit akarok. És rajtad éltem ki a bizonytalanságom. Hogy te megcsókoltál és én mindenben bizonytalan voltam, hát végre haragudhattam úgy, hogy volt rá vélt okom. De a legjobb, hogy nem bánom. Kellett az a csók, hogy kilépjek a világomból, hogy kicsit kapcsoljak, nem csak az én fájdalmam van a világon. És ha így utólag belegondolok, igenis jó csók volt. – Mosolygok rá huncutul, majd hogy nyomatékot adjak szavaimnak, most én csókolom meg. És olyan jól esik, mint egy finom falat.
- És attól, hogy te hülyének érzed magad, az nem feltétlenül van így. Nagyon aranyos vagy, hozzád foghatót nem is ismerek! – Majd ismét megcsókolom, testéhez simulva és kiélvezve teste minden egyes finom rezdülését. Tetszik, hogy ilyen hatással vagyok rá! Bennem is elindít valami lavinát, ami nem akar megállni. Azt hiszem, ezekkel a hasonlatokkal kezdek nagyon költői lenni, beüt a kokó.
- Kimi diszkréten sunnyog, ami az ügyet illeti. Azt mondja, mintha lenne egy második, sokkal kevésbé problémás húga. Bár még fűzni akart ehhez valami, de nem is emlékeznék rá ilyen állapotban, meg kitört köztünk a párnacsata, meg hazavágtuk anyu egyik vázáját, Ami nem tudom, hogy jön ide, de gondoltam, lényeges lehet. Aztán mégsem. – Nem is tudnám letagadni, hogy drogoztam. Bár őszinte vagyok és kimondom, amit akarok, csak az agyam néha tévútra visz, és olyan szálakat szövök a beszélgetésbe, ami a fejemben még teljesen beleillett, de ha józan ésszel utána gondolok, semmi köze hozzá.
És mindehhez kusza, bonyolult gondolatok jönnek, mintha nekem kéne befejeznem most és azonnal az Évszázad-trilógiát. És igazából még azt se tudom, hogy a kábítószerezéshez hogy jön Ken Follett, de jobb is, ha nem kezdek el ilyen filozófiai mélységekbe leereszkedni, mert úgyis alul maradok.
De a rögtön vissza is zökkenek a jelenbe, Chesterhez, aki finoman fogja át a nyakam és meghat, ahogy finnül mondja el, hogy szeret! Igyekszem visszafogni magam, hogy én mamlasz, el ne sírjam magam, mikor olyan jól esik, hogy elbőgném magam és annyi csókot adnék neki, amennyit meg nem un és a biztonság kedvéért legalább még tízet, hogy érezze, ez nagyon jól esett nekem.
- Se vain yllätti minut! – Súgom a fülébe, hogy nagyon meglepett.
- Mielestäni et voi kuvitella mikä oli hyvää! – Súgom halkan tovább, hogy ő el sem tudja képzelni, ez mennyire jól esett.
- Ja eräs kauneimmista julistus rakkaus. – Életem egyik legszebb szerelmi vallomása volt ez.
- Rakastan sinua, Chester! – Ezt biztos érti. És jól esik kimondani, főleg úgy, hogy az anyanyelvemen tehetem. Hiszen nekem úgy a legtermészetesebb. Nem kell fordítani, gondolkodni, semmi bizonytalankodás és jól esik hallani.
Főleg Chestertől. Hiszen ha nem is tökéletes a kiejtése, bár szerintem szépen és ügyesen mondja, de szívből mondja, őszintén. És ettől olyan tökéletessé válik a pillanat.
- Okés, tetszik az ötlet. Mástnem feldobjuk az estédet azzal, hogy két nő között fekszel. Bár a dolog pikantériájából levon, hogy az egyik a hugid, de szerintem, jól ellennénk. Bár azt hszem, most kifejezetten rossz példát mutatnék neki... – Majd huncutul teszem hozzá, incselkedve, célozgatva erre-arra.
– Igaz, a tesóját is éppen rosszra csábítom! – Majd adok egy leheletfinom puszit a nyakára, majd a füle mögé többet.
- Azért nem öngyilkossági kísérleteket kell elképzelni! – Mondom nyugtatólag.
– Ha burkoltan szeretnénk fogalmazni, csináltam pár őrültséget, önszántamból, hogy kitomboljam magam, hogy el tudjak szakadni attól, ami fáj, azzal, hogy azt a még bennem lévő fájdalmat elnyomom és megmutatom magamnak, hogy igen, vannak jó dolgok az életben és meg kell tapasztalni a rosszat, a kevésbé jót és magát a jót is, hogy tudd értékelni azt, ami tökéletes. Szükségem volt arra, hogy meglássam másokban és magamban a szépet. És így tudtam elfogadni magamban, hogy kialakulóban van egy érzés bennem... irányodba. És itt ne arra gondolj, hogy azon törtem titkon a fejem, hogy hogyan kövezzelek meg! – Bökök felé nevetve.
– Hanem inkább erre... – Csókolom meg finoman, majd nyelvem gyengéden furakszik szájába, hogy kicsit mohóbb, érzékibb játékba csalva. Majd finoman megállítom a csókot és csak huncutul nyalogatom nyelvét. Imádom hergelni!
- És néha láttál? Lehet, hogy nem csak hallucináció volt... – Incselkedem vele, de miért is ne? Hiszen viszonylag közel lakunk egymáshoz, nem kizárt, hogy arra járt, amerre én. Kicsi a világ, ebbe biztos vagyok! Majd a következő beszólásán elnevetem magam.
- Ügyesen kell csinálni, hogy mások ne tudjanak róla! – Somolygok rá, bár nem vagyok az a fajta, aki önmagához szokott nyúlni, hiszen az elmúlt hetekben erre a célra volt bőven jelentkező, aki kielégítette mindenféle vágyamat, több-kevesebb sikerrel. Akinek nem ment, annak segítettem, akinek ment, azzal könnyű dolgom volt és annak baromira örültem.
– Ha huncut vagy, érdemes úgy elrejtőzni, hogy még véletlen se találjanak rád... – Folytatom incselkedve a témát, amiben ugye nem vagyok azért olyan profi, de azért javarészt ismerem magam, nem kell azért félteni.
- Te határozottan jó jel vagy, hogy én kezdek jóútra térni és visszaváltozni a teljesen kifordult önmagamból! – Majd nem tudom megállni, hogy ne hülyéskedjen el a dolgot...
– Te vagy az isteni jel! – Viccelődöm el röhögve a dolgot. Majd csábosan nézek rá, teljesen elárulva magam.
- Szeretnéd, hogy megmutassam? – Kérdezem hívogatón, de ezzel gyakorlatilag el is mondtam neki mindent, amit biztosan legalább sejtett, ha nem éppen 100%-ig volt benne biztos. Bár szerencsém, hogy nem számoltam a delikvenseket, mert igencsak zavarbaejtő eredmény jöhetett volna ki.
Így legalább tippelhetek, ha megkérdezi, hogy ugyan mégis hány férfi és nő ágyában fordultam meg, alábecsülhetem a számot. Igaz, a nőket legalább tudom, abból azért nem volt olyan sok. Maradjunk annyiban, hogy egy kezemen meg tudom számolni és ez éppen elég.
- Miért lenne kellemetlen? – Nézek rá értetlenül.
– Volt neked valaha orgazmusod? Mert nálam az nem éppen a kellemetlen kategóriát érinti... – Mondom, majd elveszem a borsót az ágyékától.
– Komolyan lefagyasztod magad, mikor még szükséged lehet rá? – Kérdezem nevetve.
– Na, ne szivasd magad, nincs értelme... És ha elmész, nagy ügy, akkor elmentél és én nagyon fogok mosolyogni, hogy sikerült neked örömet okoznom. – Majd mély levegőt véve kissé komolyabban fűzöm hozzá.
- Ne görcsölj így rá! Ha nagyon őszinte akarok lenni, láttam már férfit merevedéssel és nincs okod emiatt szégyenkezni. Teljesen normális dolog és be kell vallanom, nekünk nőknek ugyanolyan vonzó egy férfi izgalmával szembesülni, mint ahogy nektek, férfiaknak, izgató egy nő izgalmával találkozni. – Majd sóhajtok egyet.
– Majd meglátod... – Majd elmosolyodom és kezével felhúzom ruhámat és bugyin keresztül kezdem magam simogatni kezével és az érzéstől felnyögök, hiszen tőle ez őrjítően jó!

+18

- Ugyan már, az jogos volt…nem voltál túl még Noel-en, ami nem jelenti azt, hogy most túl vagy…soha nem fogod elfelejteni…hiába búcsúztál el akkor az álmaidban. Nem is kérnék ilyet, és épp ezért félek közelebb kerülni hozzád, mert te nálam jobbat érdemelsz. Olyat, mint Noel, és én a közelébe se érek…ha bár megígérem neki, hogy vigyázok rád szívesen. – vallom be végül, hisz Noel a fejemben van már egy ideje, főleg ahogy Laila így spiccesen rám mászott, Noel nem akarná, hogy így viselkedjen, azt akarná, hogy boldog legyen, és kezdjen új életet, és mutassa meg másnak is, milyen édes kis pöttöm szépség, akiért megbolondulsz, és akinek a kacaját olyan jól esik hallgatni. Noel, ha hallasz... öhm… áldásodat adnád ránk?! Persze megértem, ha nem… jobbat érdemel nálam, és akkor legalább a barátja hadd legyek! Bár mi van, ha Laila tényleg engem választana sok alak közül?! Akkor megengednéd, ígérem nem befolyásolom a döntését! Olyan törékeny szépség, és ott a bátyja, de kéne egy ember, aki a karjaiba zárja mindig, aki mellett aludhat, és csókot lehel lehunyt szemhéjára. Aki elmerül az illatában, és csodálja, akit elbűvöl… jobb embert nem is találnál rajtam kívül! Nem akarom fényezni magam, de akkor se lennék olyan szörnyű választás, és még változhatok!
- Hát igen…én se futottam még össze olyan alakkal, aki hajnalok hajnalán, segg pucéran fürdik a tóban, miután egy Geronimo csatakiáltással bele vetette magát. – nevetek egyet, de megint megcsókol, amitől felsóhajtok, és ahogy testemhez feszül az övé, alig merek levegőt venni, így is csak kapkodnám, mint egy fuldokló.
- Remélem Envy nem hajtott rá a bátyádra…tőle kitelik. Amilyen fiatal eléggé nyíltan kezeli a szexualitás témáját, ellenben velem. – nevetek egyet, persze majd kifaggatom Envy-t, de egy tíz évvel idősebbel, meg alapból se akarjon tizenhárom évesen ilyeneket, hogy kapcsolat, meg szex…
- Igen, kissé én is belekavarodtam, és gondoltam majd nagy értelmesen bólogatok, hogy igazad van, és mosolygok kábán…vagy ha ezzel arra akartál utalni párna csatázunk, nem tudom, két darab párnám van, egyen a húgom, egyen én fekszem. – istenem, miket vett be ez a lány, és mennyit ivott, és lesz egy-két szavam Kimi-hez is, amiért ezt hagyta, bármennyire egy nagy állat, és kacsintással agyon nyom.
- Öhm…egy szavadat se értem…bevallom ezt is csak ki kerestem a google fordítóból, és biztos nem jól értettem, szóval, ha most anyázol, akkor bocsánat, én csak azt akartam mondani, szeretlek…és meg akartalak lepni azzal, hogy finnül mondom…bár pocsék kiejtéssel. Neked annyira gyönyörű…bár miért lepődök meg, hisz finn vagy… - nevetek zavarodottan, de ahogy suttog, én csak nagy és mély levegőket veszek, hisz megőrjít ez a lány, komolyan!
- Szóval most te is azt mondtad, hogy kapjam be?! Hát jó…de ne sértődj meg, nagyon szexi volt akkor is…szóval gáz lenne, ha kérném, káromkodj csak tovább nyugodtan, mert nagyon tetszik?! – mosolygok rá.
- Nálam nem tudsz rosszabb példát mutatni, az egyik reggel merevedéssel ébredtem, mire oldalba rúgott, hogy fogjam vissza magam, tüntessem el, és nyomás ki a fürdőbe lehűteni magam, vagy verjem ki, de ez undorító. És ez az én hőn szeretett húgom. Hát tehetek én arról, hogy férfi vagyok?! Persze másik nap meg azt vettem észre, hogy tanulmányozza, vagyis csak felemelte a takarót és nézte. Mondom, te mit csinálsz?! Azt mondta, érdekelte, hogy mi van…de megint azt mondta csak, hogy undorító, és hogy benne ilyen biztos soha nem lesz, kell a fenének. – és ezt miért mondom el Laila-nak, így is elég elme roggyantnak gondol már, de én csak tetőzöm.
- De azt akartam kihozni, hogy szerintem nem merne mellettünk aludni… vagy komolyan rád szólna, hogy valamit csináljál velem, mert nem fér el tőlem… - nevetek egyet, de azért viszonylag elég zavartan.
- Na ezt a kis monológodat nem értettem, de kérlek, ne csinálj mostantól ostobaságot, vagy rángass bele engem is, bánom is én, de nehogy valami történjen veled. – tényleg féltem, ha bár a gondolat hány perverz alakkal lehetett dolga a napokban, istenem, csak úgy összefeküdt akárkivel!?
Belenyögök a csókba, tényleg mindjárt el fogok élvezni, ahogy játszadozik velem, incselkedik a nyelvemmel, melyet buja játékkal kényeztet.
- Bevallom, próbáltalak bármilyen lányban megtalálni, de inkább szűzen halok meg, mintsem akárkivel legyek. – újabb szerelmi vallomás, remek!
- Te jobban zavarba hozol, mint a húgom, ezzel a huncut mosolyokkal, meg ahogy beszélsz ezekről a dolgokról…- de istenem, de jó lenne, ha hozzám érne, a saját kezemet már unom. Vagyis csak poénkodom, annyiszor nem végeztem önkielégítést, de mindenképpen jó lenne, ha az ő kezei kényeztetnének. – És láttam már sok mindent, de még semmi nem hozott ilyen izgalomba, mint a te puszta jelenléted. – és még egy bók, remek, haladok! De ez az igazság, már mondtam, sok magazint, filmet néztem, de akkora izgalomba nem hozták a szerszámomat, mint ez a lány, aki úgy csókol, hogy elakad tőle a lélegzetem.
- Deus ex machina, mi?! –betépve ilyenek jutnak eszembe, remek!
- Hát bevallom, kíváncsi lennék miket tudsz, te huncut kis boszorka, de ráérünk még arra…ha úgy alakul kettőnk közt. – vagyis, ha valami kapcsolatféle lenne, akkor majd próbálgatjuk mi a jó a szexben és mi nem. Jesszusom, miket csinált ez hosszú napokig, vagy hetekig?!
- Őszintén?! Volt orgazmusom…üres élvezet, ami ahogy jött, úgy ment. Nem nagyon tapasztaltam még meg milyen az igazi élvezet… - és lehajtva a fejem, figyelem meredten, ahogy elveszi a zacskó borsót, a félig lefagyott tökömről, ami azért erősen küzdött, szóval még jó állapotban meredezik a nadrágomban.
- Már megbocsáss kislány, te most is mosolyogsz elég elégedetten… - vigyorgok rá, persze az, hogy vele elmenjek, az isteni lenne, de akkor se kéne a gatyámba élveznem, mert egy csajjal csókolózom.
- Kérlek, hadd görcsöljek már rá…ha már fordított az állás, és nem a lány a szende szűz, szeretnék én a bendzsa alak lenni. – nevetek, de ahogy a kezemet a ruhája alá vezeti, felnyögök én is. Jesszusom, olyan forró, és…és…és nedves! Vajon megengedné, hogy…végig se gondolom, mire a kezem önállósítja magát, és a bugyi alá csusszan, hogy érezze azt a csábítóan forró nedvességet, mire megint csak felnyögök. És várom a további öntudatlan instrukciót magamtól, a kezem magától simogatja, akkor talán mindjárt az agyam rejtett szeglete ad valami parancsot, hogy mit tegyek még az Laila élvezetéért, bár tőlem utasíthat, hogy mit csináljak neki, amivel neki jobb és jobb lesz! Nem merek a pornóra hagyatkozni, és nem fogom felhívni a szüleimet, hogy na most súgjatok!

- Őt soha nem fogom elfelejteni. Számomra Noel… Mindig fontos személy marad. Hiszen életem első nagy szerelme, akivel sok-sok jó dolgot megélhettem. És ő tényleg remek srác volt. Humoros, vicces, kedves, órákat lehetett vele beszélgetni, és egyszerűen imádtam, hogy néha olyan volt, mint egy nagy gyerek, mégis lehetett vele komolyan beszélni. – És eszembe jut kisfiús mosolya, ragyogó kék szemei, szőke, rövid haja, ahogy magához ölel, és ahogy nevet rám… És az a pici gödröcske az arcán. És ahogy mackós ölelésében elveszek, ahogy magamba szívom édes illatát.
Ahogy ölelésében súgom el neki, hogy mennyire nagyon szeretem. És míg élek, szeretni fogom, mert a szívem egy kis darabja örökké az övé lesz, és sosem felejtem el. Érzem, hogy mosolygok, úgy, ahogy csak Noel miatt tudok mosolyogni. Kicsit más, mint az a mosoly, mikor Chesterre gondolok, de Chester…
Ő külön személy az életemben. Fontos és máshoz nem is tudom hasonlítani. Valami különös őrület ez, ami miatt állandóan rá gondolok és ő jár a fejemben.
- És ne hasonlítsd magad állandóan Noelhez. Te is teljesen egyedi vagy, és ő is az volt. – Mondom, hiszen annyira alábecsüli magát, hogy el sem hiszi, tényleg kedvelhetem, és tényleg jelenthet nekem többet, mint hinné.
- A húgod tizenhárom éves, a bátyám nála hattal több. Ami tíz évvel később nem is lenne probléma, most azonban eléggé liliomtiprás lenne, ha a bátyám a húgodnak próbálná csapni a szelet. Főleg, hogy a tesód általános iskolás, az enyém meg egyetemista. – Mondom mosolyogva.
– Szóval, ha a tesód rá is hajt Kimire, nem tartom valószínűnek Kimi ezt viszonozná, legalábbis kérne pár év türelmet. – Hiszen jelen helyzetben az a hat év nagyon sok. Két külön világ: a gyerekes próbálkozások a nőiességre, naiv gondolatok és ábrándozások kora még Envyé, míg Kimi próbálgatja az önálló életet, a nagy felelősséget másokért és önmaga tetteiért, az egyetemi bulik és óriási csajozások korát éli, átszórakozott éjszakákét, amit még Envy nem engedhet meg magának.
Természetes korosztályos különbségek ezek, amik mondjuk, három-négy év múlva nem jelentenek akadályt, de most még sok az a hat év. Az hagyján, hogy a finn törvények szerint a testvérem nagykorú, de pont itt a bökkenő. Envy hagyján, hogy kiskorú, de a még a fiatalkorúság határát sem érte el, azt a tizenhat évet.
Így még inkább nő köztük a távolság, és akkor nem is vettük figyelembe, hogy Envy-Drága még szinte kislány. Hiszen csak tizenhárom, alig több mint tizenkettő. És a lányok gyorsan érnek, de ez akkor is nagyon sok. Hiszen még az általánosból sem ballagott el, a bátyám pedig ma-holnap diplomázik.
- Ne érts félre, kérlek! – Magyarázom meg.
- Amennyire ismerem Envyt, annyira szimpatikus és kedvelem, örülnék, ha a kis Jasmin is hasonlóan őszinte és nyitott természet lenne, de Jasmin-nél sem támogatnám, hogy ilyen idős fiúkkal kezdjen. – Mint Kimi.
- Hiszen legyünk őszinték: a tizenhárom évesen tán még nem is menstruál, ha meg igen, lelkileg nem érett arra, amire a teste igen. Persze nem folyok ebbe jobban bele, mert zavarba hozlak, de kitérőnek annyi, hogyha a tesód szeretne valakihez csajos kérdésekkel fordulni, míg itt van és egyébként bármikor, rám számíthat. – Ajánlom fel segítségem, hiszen hadd ne Chesternek kelljen a női menstruációs ciklusról, meg a különféle védekezési módokról beszélgetnie Envyvel, mikor ezt azért egy nőnél jobban senki sem tudhatja.
- Envynek még élnie kell, szórakoznia, tanulnia, tervezgetnie a jövőjét, ábrándoznia kell, terveket szövögetni, hogy milyen fiúk tetszenek a suliból, hogy hol szeretne tovább tanulni. Példaképek kellenek neki, és ki kell élveznie a korai tiniévek minden szépségét, hiszen ezek soha többé vissza nem térő évek! - És talán a legszebbek az ember életében! Első szerelem, első igazi barátságok és első csalódások kora, a maga időszakának való szépségekkel és fájdalmakkal.
- És ha korán, teszem azt most, keveredik komoly kapcsolatba, hiszen Kimi nem az egyéjszakás kalandok híve, ha már róla van szó, akkor nagyon sok mindenről le kell mondania Kimiért, azért, hogy felnőjön Kimi világához. És ezt nem bántásból mondom, hanem pont azért, mert nagyon kedvelem a kishúgod, de még sok köztük az a hat év. Bár be kell vallanom, szeretném, hogy idővel ők majd egy párt alkossanak. – Mondom mosolyogva. Hiszen Envy később nagyon jól kiegészítené Kimit.
- De egyelőre köztük ez lehet egy mély barátság kezdete, ami később lehet szerelem is. – Magyarázom. Hiszen mindenki tudhatja, hogy imádom a bátyám, a legjobbat akarom neki, ezzel párhuzamban pedig Envyt is kedvelem, hiszen Chester hugija és eleve szimpatikus lány. Néha találkoztam vele azóta a tisztásos eset óta és kifejezetten kedvelem, így neki se akarok rosszat.
- Persze most mi kombinálunk, és ki tudja, lehet, hogy egyikük fejében sem fordult meg még csak hasonló sem. – Persze mi meg már majdnem az esküvőjüket tervezzük…
- Akkor viszont azt a két párnádat épségben kell hagyni! Majd ha átjössz hozzánk, besettenkedünk Kimihez, lenyúljuk a párnáit, és majd azokkal párnacsatázunk. Hogy aztán mi tudjunk a sajátjainkon kényelmesen szunyálni. – Nevetek. – Nehogy már a mi párnáink menjenek tönkre! – Kuncogok, de igazából én se gondolom komolyan, hogy képes lennék Kimi párnakészletét hazavágni. Elsősorban azért, mert imádom a bátyám, másodsorban azért, mert olyan órákon át tartó csikizős kínzásban részesítene, hogy fájna minden egyes porcikám a végére.
- Csak azt mondtam, hogy megleptél, és el sem tudod képzelni, hogy mennyire jól esett. És életem egyik legszebb vallomása volt ez. És a végét szerintem értetted. Azt mondtam, hogy én is szeretlek téged. – Fordítom le magam, majd füléhez hajolva, halkan suttogom a szavakat tovább.
- Mitä haluat? Mitä voin sanoa suomeksi? – Mit szeretnél? Mit mondjak finnül?
- Minä rakastan sinua? Tai että se oli hyvä sinulle? – Azt, hogy szeretlek? Vagy hogy jó veled?
– Aivan oikein. I feel good kansassi. – Így van. Jól érzem magam veled. Súgom tovább. És így most lehet igazán érezni, ahogy keverem a két nyelvet, hogy angolul kicsit belassulok. Hiszen ahogy elkezdek finnül beszélni, nem kell gondolkodnom, nem kell fordítani, amit gondolok, rögtön mondhatom is ki.
És ilyenkor nem mindig megy, hogy az agyam rögtön átálljon angolra. Hiába beszél az ember anyanyelvi szinten több nyelvet, én például németül és angolul, sohasem lehet az olyan tökéletes, mint az anyanyelved. Főleg, ha nem vagy tiszta, ittál és drogoztál, néha becsúszik, hogy gondolkodni kell, mert hiába, na, nekem is csak a finn szavak jutnak eszembe először.
- Hmmm… - Gondolkodom el egy pillanatra homlokráncolva, hiszen értem, amit mondd, teljesen felfogom, de néhány másodpercig csak állok némán és próbálom összerakni angolul a szavakat, hogy megértessem magam Chesterrel, mert most spontán finnül szólalnék meg, amiből szegénykém egy szót nem értene. Így lassan, de biztosan elkezdem összerakosgatni a szavakat fejben és a pár pillanatnyi rövidzárlat után folytatom a mondanivalómat.
- Ne haragudj, csak néha nehéz váltani a finn és az angol között. Főleg most, hogy nem vagyok tiszta. – Mondom sokkal lassabban, mert próbálok visszatérni az angolra.
– Többnyire szokott menni, és nem feltűnő a váltás, csak most… hogy ittam, meg mindenféle… nehezebben jár az agyam. – Magyarázom kicsit gyorsabb tempóban már.
- Egyszer komolyan ki kell próbálni egy ilyen „ottalvós-bulit” veled és a tesóddal. Meg ha gondolod, jöhet Kimi is, és akár nálunk is lehet. Ha van kedved hozzá. – Vázolom a hirtelen elképzelésem.
– Nálunk van hely, és ha ragaszkodtok a formalitáshoz, a tesód aludhat velem, de van vendégszoba, kettő is. Ha nem szeretnél velem aludni. – Mert ki tudja. Lehet, hogy nem olyan fajta, aki szeret másokkal aludni. Bár a tesója, ha nála van, vele alszik, de aztán végül is… Mindegy, a lehetőséget megadtam, én szívesen alszom vele, de ha nem akarja, én nem fogok erőszakoskodni.
- Maradjunk annyiban, hogy finoman és nőiesen fogalmazzak, kicsit… szabatosan éltem, nemre való tekintet nélkül. – Vázolom diplomatikusan, majd hozzáteszem.
– Persze nem vagyok leszbikus, és még biszex sem, mert egyik lányhoz sem fűzött semmi érzelmi dolog, csak némi cocain, speed… vagy teszem azt, LSD után az ember nem nagyon válogat a nemek között… de azt hiszem, ezt jobb, ha nem most fejtem ki. Vagy talán jobb, ha ki sem fejtem, mert ez olyan, „hagyjuk, ne firtassuk”-téma. – Próbálom elterelni a figyelmet, bár szerintem nem azon fog a legjobban kiakadni, hogy nőkkel és férfiakkal egyaránt voltam együtt, hanem inkább a kokain és egyéb kábítószer használati kérdésen fog megakadni, pedig a felsorolás tényleg a teljesség igénye nélkül történt, használtam én mást, csak nem kell tudni róla.
- Most már itt vagyok és megígérem, hogy nem kell szűzen meghalnod… - Majd suttogva teszem hozzá.
– Segítek rajta! – Azzal magamhoz vonom, újra megcsókolom, mohó hévvel, majd elkezdem szépen lassan levenni a szabadidőnadrágját, hiszen én szóltam előre…
- Akkor használjuk is ki, hogy ilyen jó hatással vagyok rád… És ez a kis huncut boszi, kényeztet picit. Csak hogy halovány elképzelésed legyen… - Súgom huncutul. És végig csókolom testét ajkaitól indulva, a nyakán át, a hasáig, majd lejjebb kúszok és combját kezdem apró, finom csókokkal beteríteni, lágyan harapdálom, miközben kezem eléggé lényegre törően simul férfiasságához és kezdi lágyan kényeztetni, miközben ajkaimmal csak csókolom és csókolom combját és hasát.
Nem akarok még nagyon előreszaladni, hiszen van időnk, hadd élvezzük ki.
- Most segítek megtapasztalni, hogy milyen az igazi élvezet… amikor olyasvalaki kényeztet, akit szeretsz… - Súgom, és feljebb kúszok, szenvedélyesen megcsókolom, miközben kezemmel kényeztetem, eleinte csak lassan, aztán ha odajutunk, gyorsíthatunk is a játékon.
- Akkor görcsölj, de hidd el, segítek neked. Nem kell félni, csak addig megyünk, ameddig jó és ameddig te szeretnél. Nem megyek tovább egy mozzanattal se tovább! – Súgom és szenvedélyesen megcsókolom. Közben elmosolyodom, ahogy tesz Chester keze egy kis önálló mozdulatot, ennek örülök, szeretném bátorítani.
- Szeretnéd, hogy irányítsalak, vagy szeretnél egyedül próbálkozni? Utóbbi sem baj, sőt! Szívesen leszek kísérleti nyuszi, hogy felfedezz… - Súgom, miközben újra megcsókolom, kezem közben lágyan kényezteti férfiasságát, hogy felfedezze milyen, ha nem magának nyújt örömöt, miközben fel-fel kell sóhajtanom ujja érintésétől.

+18

- Nem is várnám el, és ő se akarná, hogy elfelejtsd, nem azért mondtam…csak szerintem ezért a viselkedésedért, amit az utóbbi napokban műveltél, szerintem megdorgálna, bár lehet engem is kiherélne, amiért hagyom, hogy rám mássz. Bár, ha tudnám uralni a testem, én tényleg nem kívánnálak…vagy valami ilyesmi…csak csinálod ezt a bájos pillantást, szempilla rebegtetést, meg csókolgatsz, és így maradjon, az eddig elnyomott vágyam a helyén, és ne törjön özönvízként felszínre, ha itt az alkalom?! Szóval ezért sajnálattal tartozom Noel-nek…- remélem ezen nem sértődik meg, hisz nem az emlékét akarom megsérteni, csak nagy zavaromban fecsegek össze vissza, baromságokat, és próbálom elviccelni szokásomhoz híven a dolgot, hisz Noel akkor is nálam jobb pasit szeretne neki, annyi szent. Az is lehet Kimi-re bízta rá, én úgyse tudnám megvédeni. Halálra nevettetném a támadóit, vagy mi?!
- Sajnálom, azért csak valami mérce az, hogy az előző fiúd, egy robusztus alkatvolt, mint mondjuk a bátyád, aki egy pillantással megölne engem, és aki sokkal jobban is értette a nőkhöz, mint én, és jobban is mutatott melletted, mint én, aki bokorban bujkált, és a tizenhárom éves húgom próbált veled összehozni. – hát igen, biztos minden nő ilyen pasira vágyik, és az anyósok is ilyen férjet akarnak a lányaiknak, akin úgy mutat egy öltöny, mint tehénen a gatya, és aki odaállt a szülei elé, amikor Envy a pocakban volt, és azt mondta : Hát újra találkozik Ripley… ez van, ha a gyereknek nincs semmi se megtiltva, és éjszaka a nyolcadik utas: A halált nézi.
- Nem hiszem, hogy a bátyádnak felkeltette az érdeklődését…szóval inkább az lehet, hogy Envy hajt rá, bár az biztos, hogy sokkal jobb báty példakép, mint én. De remélem azért nem azt fogadta meg, hogy hazamenve tőlem, már nem lesz szűz, mert kitekerem a nyakát! – komolyan, és nem azért, mert hamarabb veszti, mint én, hanem mert még nagyon fiatal hozzá, és a szüleim az én nyakamat tekerik ki, hogy így vigyázom a húgomra. Mert egy dolog füvet adni neki, más dolog óvszert, hogy menj drága húgocskám, dugj valakivel. A nyár nem erről szól, csak mert több kilométerre van otthonról, hogy bármit tehet! Bár nem jogosan háborodok fel, hisz most se tudom mit csinál, vagyis elengedtem bulizni, azt hiszem, még pénzt is adtam neki…szörnyű testvér vagyok! Bár elég sok időt tölt Kimi-vel, ő jó hatással van rá, és vigyáz rá, amíg én meg az én húgára vigyázok, vagy valami hasonló. Komolyan, Kimi-ben bízok, ő meg tudja védeni Envy-t, aki szintén meg tudja védeni magát, de hamarabb csinál bonyodalmat, mint talál megoldást, az nem az ő stílusa. Ezért egyszer meg fogják verni, csak igazából mindenki imádja a hülye kis fejét, mert amilyen ördögfióka, olyan angyalian bájos a mosolya.
- A húgom elég akaratos… komolyan, ha már úgyis a szexnél tartunk, az képes lesz ráordítani a csávó farkára, hogy már pedig álljon fel. De szerintem Kimi kordában tartja őt, és vigyáz rá…bár nem azért hoztam el magammal, hogy mással legyen, de lehet nincs olyan veszélyben a bátyád mellett, mint mellettem. – és komolyan, el is tudnám őket képzelni együtt, nagyon kis édesek, én meg nagyon sokat szívtam, hogy ne legyek teljesen magamnál, és ilyeneken agyaljak, hogy a tizenhárom éves húgomnak ki felel meg.
- Megértelek, nyugodj meg, én se azt mondom, hogy áldásom rájuk, csak szerintem most Envy abban a korban van, hogy szívesebben tapasztalná a pár évvel későbbi dolgokat, mint ezt az életszakaszt, amiben van. Én is ilyen voltam, bár tudom a fiúk mások, de vagy autóztam volna, vagy megnéztem volna, milyen is egy olyan igazán teszek mindenre buli, ahol leiszod magad, és másnap azt se tudod mit műveltél. De Envy értelmes lány, remélem inkább vágyik arra, hogy barbiezzon még, mintsem hogy egy pasival csókolózzon. Jesszusom, és mi van, ha mégse?! – akkor elhoztam Erdélybe…de basszus LA-be vagy New York-ban nagyobb fertő éri, mint itt. Itt viszonylag elég nyugi van, nem sok ember, és nem tudom. Mivel én nem szoktam nagyon élni a városba, éjszakánként. Most meg elengedtem az egy szem húgomat?!
- Már késő, zavarba hoztál… én ilyenekről nem is akarok tudni, és nem is tudok…persze ha valami baja van, mondtam azonnal szóljon, bármivel legyen is kapcsolatos, és maximum akkor szólok neked, hogy te majd kioktatod. Bár hidd el, elég hamar el lett már mondva minden, a szüleink elég szabad elvűek, mint valami hippik, anyám képes lenne most itt állni mellettünk és elmagyarázni, hogy tegyek a kedvedre. – és megint elszégyellem magam, hogy erről beszélek, hisz elképzelni Laila-t ruha nélkül is valami őrületes fantázia, amelytől altestem azonnal életre kel, dehogy őt kényeztetni, az maga a mennyország.
- Ezt majd mond el neki is szerintem, mert ő most ott tart, hogy ki akarja fejleszteni a predátorokat, és onnan akar szerezni magának egy pasit, vagy fel fogja fedezni a csillagkaput, és már pedig rámászik Rononra, és természetesen, hogy velem kalandozik majd egy telefonfülkében… nem is tudom honnan vesz ilyeneket! – honnan, hát a lökött bátyától, akivel hétvégente skype sorozat nézést csinálnak. Tényleg, most hogy itt van, tarthatunk Ki vagy doki maraton-t, amikor be is öltözünk, szerintem Laila nem értékelni, vagyis nem hiszem, szívesen vesz részt ezen.
- Komolyan, már össze akarod boronálni őket…de nem illenek szerintem össze, Envy szeretetre méltó lány, de ég és föld, ő meg Kimi, ahogy én se vagyok az a pasi, akivel eddig dolgod akadt. - Nem is tudom mi lehetne közös bennünk?! Hisz Laila…nem is tudok róla semmit, maximum a tánc szeretet, és hogy csodálatos hangja van, és egy fantasztikus srácot vett el tőle a sors. Én meg egy nagyra nőtt gyerek vagyok, nem mondom, hogy anyáskodni kell felettem, de akkor is teljesen az ellentéte vagyok! Ahogy Envy se fog soha összejönni Kimivel, és nemcsak a kor miatt, hanem mert két külön világ a kettő!
- Szerintem ne tervezzük meg így az életüket, Kimi se örülne neki, Envy végképp nem, és ő csak a nyárra van itt, ami nem sokára letelik. – bár fájna, ha Envyt szomorúnak látnám, mert tényleg beleszeretett Kimibe, talán beszélnem kéne vele erről, mármint a húgommal, vagy megkérhetném Laila beszéljen vele.
- Vehetünk csak párna csatára alkalmas párnákat is, amúgy is toll allergiám van, bármennyire tetszene, ha szállna a sok toll. – istenem, de jó lenne vele aludni!
- Komolyan, zavarba hozol végképp…nekem is nagy dolog volt, hogy nem dadogtam el… van egyáltalán dadogó finn, vagyis nem finn, hanem finnül beszélő amerikai, aki dadog?! – ez most honnét jön?!
- Imádom hallgatni, ahogy beszélsz…nagyon szexi, most már bevallhatom, akkor is nagyon tetszett, amikor finnül bemutatkoztál. – mert különleges, és fantasztikus, gyönyörű!
- Nem akarom tudni, hogy mennyi mindent ittál és szedtél be, bele is halhatsz…- és komolyan aggódom érte!
- Én nem alszom Kimivel, ha nem baj…szerintem a reggeli merevedésemet úgy letöri, hogy Chestilia lehetek egy transzvesztita bárban…már pedig egyet láttam a környéken, bár elég jól keresnek, de akkor sem… - komolyan, elég ha a húgom piszkál vele, bár belegondolok, hogy egy reggeli szex Laila-val…hmmm…jesszusom, már ilyenek járnak a fejemben?!
Basszus, és ahelyett, hogy lehordanám, mit művelt, magamban átugorva a szexualitás elég sok lépcsőjét, a legjobb férfi vágyat képzelem el, Laila és még egy csaj. Bikavadító lenne! De nem, szűz vagyok, és ez nem szép dolog Laila-tól, hogy ilyen életet élt, ha csak pár hétig is, de a férfiasságomon érezheti, nem tudom letagadni, hogy nem hozott lázba az elképzelés. Így nem is mondok semmi inkább!
- Jesszusom! Na, nem…nem fogsz semmit inni és beszedni most már, nem hagyom…és mielőtt szólnál, a fű nem olyan kemény drog azért, mint ezek…a bátyád hogy engedhette?! – komolyan elszabadul az agyam, ez a törékeny kislány, olyan brutális anyagokkal!
Aztán elakad a lélegzetem, és majdnem elélvezek a hangjára…hú, és ha ezt finnül mondaná, akkor végképp elmennék, szóval ne tegye! Így is csak nyelek egy nagyot.
A kezem ökölbe szorul attól, amit művel, és csiklandós csókjaitól elnevetem magam, de fantasztikus egy érzés, mikor is a keze…uram atyám, odaér, pont oda, és olyan puha, és finom az érintése.
- Hát…ez…öhm…nagyon jó… - vagy mit is kell ilyenkor mondani, köszönömöt, vagy elég a dicséret, vagy csöndbe kell maradni és átadni magamat a dolognak, vagy nyögni kéne?!
- Öhm…tudod mit, csak szólj, ha nem jó…ugyanis kipróbálok valamit, ha nem tetszik, azonnal kiabálj, vagy bármi. De ha tetszik, irányíts, hogy legyen még jobb. – azzal felkelek, finoman elfektetem Laila-t, és feljebb húzom rajta a szoknyát, végigsimítok a combján és egy pillanatig hezitálok tényleg ezt akarom-e, de csak nem mindenki profin kezdte! Lassan leveszem róla a bugyiját, finoman kezdem csókolgatni a lábát, egyre feljebb haladva, bevallom, elméletben tudom mit akarok tenni, gyakorlatban meg a vakszerencse! Finoman széjjelebb tárom a lábát, és…szóval megcsókolom…ott…valami íze kéne, hogy legyen?! Vagy nem kéne ennyire görcsölnöm, csak engedd el magad Chester! Nyelvem lassan kezdi kényeztetni, ügyetlenül, de megint segít az öntudatlan szex tudásom! De várom a reakcióját, mit tegyek még.

- Komolyan, félek belegondolni, hogy a te képzeletedben hogyan nézhet ki Noel, de minimum úgy, mint egy óriás, aki téged mindenáron ki akarna nyírni, de minimum kiherélni. Ő inkább olyan volt, mint egy nagy mackó. Ránéztél és azt hitted, hogy megesz vacsira bárkit, közben hatalmas szíve volt és volt egy kiskutyája, akit én kaptam meg, Desire. – Aki mostanra hatalmas Dobermann kisasszonnyá nőtte ki magát, de így szeretjük azt a kis h**lyét, aki a légynek se tudna ártani, mert ha a szomszéd macskája a ráfúj, összevizeli magát. Na, igen. Ez a mi kis Desire-ünk. Egy gyáva nyúl.
Persze sosem engedtük, hogy más állatokat bántson, de legalább odamehetne megszimatolni. Nem… Kizárt dolog. Inkább vinnyogva a kert végébe fut. Bár legalább az emberektől nem fél. Amit nem értek és főleg most nem, hogy egy macska két kilós, attól nyüszögve menekül el, de egy embertől, aki mondjuk van hetven kiló, kinyílik a csipája. Ez a kutya tényleg huzatos. De szeretjük.
- És lásd, hogy Noelnek volt humora, igen, egy telefonról nevezte el a kutyát. És kifejezetten örültünk, hogy a kutya mondjuk nem Nokia lett, hogy nekem imponáljon a finn márkával, mert nem tudnék fapofával végigmenni az utcán, egy Nokia nevű kutyát fegyelmezve. – Már elképzelni is szörnyű. „Nokia! Ül!”, „Nokia! Áll!” Legalább, mint egy paródiában. Bár ha jobban belegondolok, Noelből még ki is néztem volna, hogy akkor adja a kutyust, mikor csak csapta a szelet, elnevezi Nokiának.
Majd Chesterre nézek, mélyet sóhajtok és észrevételére, lehetőségeimhez mérten, egész komolyan igyekszem válaszolni.
- Noel tényleg magas volt és erősebb testalkat, de nem mérhetek egész életemben mindenkit Noelhez. Igen, tetszik, hogy ő úgy nézett ki, ahogy, de ez nem jelenti azt, hogy te, aki nem vagyok olyan magas, nem is jöhetnél számításba. – Bár imádtam elveszni Noel karjaiban és táncban nem féltem, hogy leejt, meg egyébként se, de nem a testalkata miatt és a szép szemei miatt szerettem. Hanem az fogott benne meg először, hogy a hatalmas test érző szívet takar.
Mint egy édes kis plüssmackó. De ha Chester nem ilyen, mármint nem ilyen mackós alkat, attól még én látom benne azt, ami megfog. És az az őszintesége, a ragyogó, világra csodálkozó tekintet és a kisfiús mosoly.
- Azért nem hiszem, hogy a tesód tizenhárom évesen felkészült lenne a szexre. Tizenhárom évesen nem hiszem, hogy bárki felkészült lenne arra, hogy szexuális életet éljen. Én se tizenhárom voltam, mikor elvesztettem… - Kettővel több, na. Az a kettő is számít. Jobb, mintha kettővel kevesebb lettem volna. Huh! Egy matematikus rejlik bennem... Mélyen elveszve. Nagyon mélyen.
- Melletted sincs veszélyben. Talpraesett, nagydumás hugid van, és nem kell félteni. Van bőven esze, ahhoz meg pláne, hogy ne csináljon őrültségeket. – Majd megnyugtatásul fűzöm hozzá.
– Hidd el, tudom. Párszor volt nálunk is. – Mosolyodom el huncutul, hiszen ha azt hiszi, hogy engem nem érdekel, mi van vele, nagyot téved. Sokat kérdeztem Envytől, és ő szorgalmasan el is mondott mindent, hiszen csajok között ez azért máshogy megy.
Bár tapintatosan kerültük a témát, hogy tetszene nekem Chester… Na jó, egyszer-egyszer szóba jött, és akkor nyúzott Envy rendesen, de némi csokival vagy más finomsággal simán lekenyereztem. Tudom én, hogy kell bánni a tesókkal. Meg a csokiért én is kompromisszumkész vagyok.
- El kell vennem a jó hangulatodat, mert a kishúgod ismerve, inkább jár a csók a fejében, mint a Barbie babák. De tizenhárom évesen hadd járjon a feje a csókolózáson, és amíg megmarad a dolog a gondolatok szintjén, addig jó. De mondom, én itt vagyok kéznél, és szívesen dumálok ilyesmiről a tesóddal. Persze veled szívesebben művelem a dolgok gyakorlati részét. – Mondom huncutul, incselkedve a végét és próbálom elterelni a figyelmét, hogy nehogy hazarángassa rögtön a tesóját, sarokba állítva, mindössze erényeinek féltésének okán. mert Envy helyben kiakad.
Mondjuk, hasonló esetben én is ezt tettem volna, ha Kimi hazarángat valahonnét. Bár akkor tört volna ki a palotagyalázat, mert szerintem, magam ismerve, úgy üvöltöttem volna Kimivel, hogy a haja földkörüli pályára áll.
És nem kell félteni Kimit sem, ő olyan csendes gyilkos, és ha rólam van szó, el tudja magát engedni és a csendes, angyali arc eltűnik és perceken belül úgy üvöltözünk egymással, hogy senki nem állítaná a skandináv népekről ezek után, hogy nyugodtak és higgadtak.
- Szólnék akkor anyukádnak, hogy ügyes nagyfiú vagy és úgy az izgalmas, ha magad fedezel fel. Legalább sokat látsz, és szerintem, tetszene, ha fel tudnád fedezni a női testet… Úgy, hogy nem sürget senki, hogy mindent magadtól fedezhetsz fel és azt tapasztalsz meg, amire csak kíváncsi vagy. – Súgom incselkedve, játszadozva. Hiszen itt vagyok én, akinek van bőven tapasztalata, talán kicsit több, mint egy átlagos 17 évesnek…
Na jó, azt hiszem az elmúlt hetet figyelembe véve, nem csak kicsivel… Komolyan! Már tartottam attól, hogy a bátyám az egyetlen személy, aki idősebb, mint tizenhat év, de fiatalabb, mint huszonhat, beszél angolul és nem volt még meg.
- Egyébként ezek ígéretes tervek. Nekem is voltak ilyenjeim. És még most is vannak. De nem csinálok sültbolondot magamból azzal, hogy elmondom kislányos terveimet. – Nem, és még csak gondolatban sem fejtem ki, hogy titokban nagy vágyam volt… Nem!
Majdnem bedőltem, de ez egy tizennégy éves kori ötlet volt és azóta csak megjegyeztem… És már felnőttem. Háromévnyit. Az is valamit.
- De annyit elmondok, hogy hasonlított a legnagyobb álmom a tesód egyik elvetemült ötletéhez. Úgyhogy meg tudom érteni. – Mosolygok és félek, hogy még a végén kiszedi belőlem. Most úgysem állok a helyzet magaslatán, így képes lennék bármilyen perverz titkomat gond nélkül kikotyogni. Amiből lenne bőven és az biztos, hogy Chester egy perverz őrültnek titulálna, mert szerintem, van pár olyan dolog, amivel eléggé felül tudnám múlni a legvadabb elképzeléseit.
- Ami meg az elvetemült ötleteket illeti… Hidd el, tudnék mesélni. Csak jobb, ha nem teszem, mert a végén őrültnek tartanál. – Méghozzá perverz őrültnek és kilökdösnél az ajtón, hogy nem vagyok eszemnél. Még nem is voltam.
- És te még lehetsz, akivel dolgom akad… - Incselkedem és be kell látnom, kívánom őrülten Chestert. Akarom, és szívesen kiélném a perverzióim vele, bár a felénél egy normális ember sokkot kapna.
- Sajnálnám, ha Envyvel többet nem találkoznék. Remélem, még jön ide. Imádnivaló a tesód. – Mondom kedvesen. Hiszen tényleg megkedveltem a kiscsajszit. Olyan kis őszinte és magával ragadó.
- És milyen izgalmas lenne, ha reggel a szétszórt tollpihék között ébrednénk, és egymás testét cirógatnánk a pihékkel… - Vetem fel az ötletet egy csábító mosoly kíséretében és jelzésértékűen simítom végig ujjaimmal oldalát, majd finoman odafújok egy kis levegőt, hadd rázza ki őt is a hideg, olyan jó értelemben, ahogy engem is, hadd fokozzam vágyait.
- Édes volt így is és egyszerűen levettél a lábamról. Ennél szebbet nem is mondhattál volna. – Súgom, majd oldalát lágyan cirógatva csókolom meg újra és érzem, hogy nagyon belelendült a csókolózásba, nagyon jól megy neki. Annyira jól, hogy fel is kell nyögnöm tőle. Úristen!
- Megtanítalak finnül, mit szólsz? Egyéni ösztönző rendszert fogok alkalmazni és hidd el, imádni fogod az órákat. – Somolygok és biztosra veszem, hogy tudnék olyan megoldást találni, hogy hamarabb tanuljon meg finnül, mint én üzbégül.
- Hát, lehet, hogy te nem akarod tudni, hogy mi mindent ittam és szedtem be, de az az igazság, hogyha tudni akarnád, akkor sem lennék képes elmondani, mert nem tudtam fejben tartani már. – Nevetek a saját nyomorom, de ez az igazság. Azt se tudom pontosan miket vettem be, mit ittam rá és milyen sorrendben.
Volt benne minden és a többség bogyóforma volt. Nem szúrom magam, tűből elég volt a kórházban, meg a tetoválónál. Tényleg… a kis hópelyheim, a csuklómon. Ha Chester észreveszi, talán tőle is kapok fejmosást, bár Kiminek bejött. Neki is van tetoválása, kettő is. Akkor nem is nagy ügy az én három kis hópihém. Anyuék eléggé ki voltak akadva, hogy ez soha többé vissza nem csinálható és minek a hópehely.
De anno Kimi is megkapta a magáét, mikor magára rakatta a napocskát, azaz engem, a másiknál is volt némi botrány, de ha Kimnek lehet Laila-Napocskája, nekem is lehet Kimi-Hópelyhem. Amolyan viszonzásképpen. Elvégre az ember életében a testvére a biztos.
És nekem most már Chester. De amikor a tetoválás készült, megelőlegeztem neki egy hópihét. A bal csuklómon egy hópehely Kimi, ő lett a háromból a legnagyobb pihe, a két kisebből az egyik Noel, a harmadik pihe pedig a jövőbeni szerelmem jelképezi, aki akkor magamnak sem titkoltan, Chester volt.
De ezt csak én tudom. Meg Kim.
- Komolyan egy szörnyetegnek hiszed Kimit. Mintha nem is pasiból lenne… Biztosítalak, ő is férfiből van. – Öhm… Ez így most félreérthető? De miért? Hiszen tudom, hogy férfiből van, amióta élek, ismerem. Piciként még fürödtem vele. Nagyként is, csak nem ruha nélkül.
Vagy lehet, hogy volt olyan is, mikor nagyon részegek voltunk… akkor megesik bármi. Azaz bármi azért mégsem. De lépjünk is azt hiszem túl ezen a kérdésen…
Ez Kimi és az én dolgom, meg, ha odáig el is jutunk, akkor Chesteré. És remélem, meg fog érteni, vagy nem tart majd őrültnek. Nem szeretném elveszteni őt is.
- Lehet, hogy keményebb drogok, de a hatásuk is sokkal ütősebb. – Nevetem el magam. – És Kimi nem tudja, mert ha tudná, akkor én lennék a reggelije. Tudod, rám és az őrületeimre nem vonatkozik az a kijelentés Kimivel kapcsolatban, hogy ártatlan bárány lenne. – Majd tapintatosan és jól átgondolva, hogy miit és hogyan mondjak, folytatom.
– Mi jó testvérek vagyunk, csak nagyon hirtelen és nagyon hangosan tudunk összeveszni. De amilyen hevesen összeveszünk, olyan hevesen békülünk ki. – Magyarázom.
– Volt olyan, hogy összevesztünk, aztán Kim leült az ágyra, duzzogott, én meg az ölébe hajtottam a fejem és máris minden rendben volt. – Mondom mosolyogva.
– Szóval valószínű, hogyha kiderülne, hogy drogoztam, Kimi kiakadna, és nem tudnám már hogyan engeszteljem ki. – Sóhajtok. Majd újabb sóhaj csúszik ki a számon, ami annak köszönhető, ahogy Chester megszabadít alsóneműmtől és nyelvével lágyan kényeztetni kezd.
- Ez mesés… - Sóhajtom és érzem, hogy minden egyes apró szőrszálam égnek áll, elönt a forróság és remegni kezd a lábam. Akaratlanul is felnyögök és karmolok egyet a járólapon, hiszen… leírni sem tudom. Ez az az érzés mennyei.
- És ez ne tetszene? Komolyan gondolod? – És ahogy kényeztet, finoman meghullámzik a testem, ajkaim szétnyílnak az élvezettől, azt hiszem, az elmúlt hetek egyik legjobb élménye ez.
Van benne érzés, féltés és rengeteg érzelem, amitől be kell vallanom, az orális szex és szeretkezéssé válik. És így már külön élmény.
- Tetszik, hogy lágy vagy, mégis van benned szenvedély… Ami neked talán fel sem tűnik, de akkor is mennyei… - Utalok arra, hogy ajkai és nyelvei játékában ezt érzem, és ez most kifejezetten tetszik. Mintha érezné, hogy most, ebben a percben erre van szükségem.
Ettől elmosolyodom. Majd komolyan teszem hozzá..
- Remélem, nem hiszed azt, hogy csak azért jöttem most hozzád, mert rád akartam mászni, „más nincs”- elven. Mert nincs így. Minden esetre, nem bánom, hogy így alakult. Mert sokat gondoltam rád… - Akkor is, mikor mással voltam.

+18

- Jól van nah… sajnálom, de a bátyádból indultam ki, és egy olyan alkatú pasi jobban is illene hozzád, arról nem is beszélve, Noel tuti kiherélne, ha csak rád pillantok. Bár szerintem levegőt se mernék venni a közeletekben. – nevetem el magam, de tényleg így van, szerintem Noel daraboka törte volna a csontjaimat, ha ránézek Laila-ra, pedig valljuk be, ez a lány vonzza ám a tekintetet, a gyönyörű fekete hajzuhatagával, a pillantásával, a kis tündéréhez hasonlatos pisze orrával, és akkor a kacajáról ne is beszéljünk. Hisz megnevettettem! És megcsókoltam, ha ezt akkor teszem meg, amikor Noel még él…akkor nem is találkozom Laila-val, de ha mégis, nyomban a síromat áshattam volna.
- Miért, a Nokia kifejezetten vicces lett volna…Én egyszer az egyik fehér egeremet Delorean-nek hívtam, a Vissza a jövőben autómárkája után. Vicces volt, de hallgatott rá. Jó lett volna a kutyát is szólongatni…Nokia, gyere ide, Nokia. – nevetem el magam. Hisz lehet tök jó haverok lettünk volna ezzel a sráccal, és aztán ver laposra, mert megnézem a nőjét. De akkor valószínűleg nem jönnek Erdélybe, és sose találkozom vele, de én meg lehet nem rúgok be annyira, hogy itt kössek ki, hanem tényleg Kolozsvárra megyek és turistaként tényleg végeznek velem. Vagy maradhattam volna a fenekemen is, hisz mai napig agyalok azon, hogy visszamenjek Los Angeles-be, és akkor a UCLA-t elvégezzem.
- Miért ne?! – erre én se tudom a választ, ahogy arra sem, nekem milyen lányok jönnek be. Annyi biztos, hogy Laila-t megláttam, és azonnal elvarázsolt. Pedig semmi bajom a szőkékkel, anyunak is szőke göndör haja van, olyan mint egy angyal! A vörösök is kifejezetten a kedvenceim, a húgom miatt, imádom a húgom, nem beteges értelemben, de szeretem és kész. Az meg, hogy magas, vagy alacsony, teltkarcsú, vagy vékony…nem, vékony semmiképp! Szeressen enni, sőt, imádjon! De ahogy Laila-t elnézem, ahogy a habot falta le rólam, ezzel nincs probléma, pedig tökéletes egy alakja van, gyönyörű, festményre való szépség, fotózni kéne, megörökíteni ezt a csodát!
- Jól van na, de most nem fogok elé állni, hogy ne tedd…meg anyuék felelőssége, lassan itt a nyár vége, megy majd vissza, ott majd apa és anya vigyáz rá. – mert bevallom, nem tudom mit mondhatnék neki, én megbántam, hogy ezeregy alkalom közül nem éltem a lehetőséggel, de csak azért, mert akkor olyan tapasztalataim lennének, hogy Laila itt sikoltozna az élvezettől, de közben élvezem, hogy az első együttlétem ezzel a meseszép lánnyal történik! Persze nem tizenhárom évesen kell dugni, ezt aláírom, de szerintem Envy-t nem nagyon vonzza ez a dolog most.
- Ne csináljon őrültséget?! Ugyanarról az emberről beszélünk?! A húgom csak azt tud! – de én meg nem vigyázok rá, hisz most is egyedül van valahol, egy olyan városban, amit nem is ismer. Remek báty vagyok, de Envy feltalálja magát, és ha figyelek is rá, akkor is ki tud játszani.
- Tudom…de csak azért volt ott, mert ti nagyobb lakásban laktok…amúgy meg faggattam rólad, de nem mondott semmit. – csak mosolygott sejtelmesen, de miért, azt nem tudom meg soha!
- Jesszusom, ne már… inkább beszélj majd vele te…nekem ez borzasztó kellemetlen lenne. – ismerem magam, és komolyan, ne akarjon csókolózni, bár isteni egy dolog! De akkor is, a húgom ne csókolózzon pasikkal, vagyis lányokkal sem, meg no!
- Szívesen fedezlek fel, de azért bénázni se akarok, minél jobban a kedvedben szeretnék járni, de tény és való, nem anyám tanácsait hallgatni. De annyira csak nem szúrhatom el a dolgot… bár tudom a pornó, nem szexuális tapasztalat, de talán meríthetek belőle ötletet, hogy mi a jó egy nőnek, nem?! – például azt, hogy most süllyedj el szégyenedben, ki az aki a pornót bevállalja, meg különben is! Pornóban aztán a nők élvezete sehol nincs, mi van, ha nem is jó dolog, ha nyelvvel izgatják őket, vagy amikor ujjal érintik meg, az se kellemes?! Egyáltalán el fogom találni mit hova rakjak?! Talán figyelni kellett volna biológián!
- Na, miért is nem?! Hadd nyugodjak már meg, hogy csak van valami közös bennünk. – kuncogok egyet, és nem tudom miért, de megcsiklandozom, mert jól esik, és mert hallani akarom a kacaját, ami megnyugtat, és a mennyekbe emel, és ezeregy dolog még, a lényeg, hogy a leggyönyörűbb szólam, amit hallottam valaha, az az ő kacaja. Vagyis hazudok, az anyám nevetése is egy külön típus, na meg a húgomé, de Laila nevetése, varázslatos, és földöntúli!
- Őrültnek?! Nem te ugrálsz éjszaka meztelen egy tóba, Geronimo felkiáltással, szóval… - nevetek.
- Öhm… lehet csak képzelődöm, de olyan perverzen csillog a szemed, hogy kezdem félteni az ártatlanságomat, mit fogsz vele tenni…és az még jobban aggaszt, hogy így tapasztalat híján is akarom mindet, bármi is van a kis buksidban. – jesszusom, pedig ki tudja miket próbált ki az ágyban az elmúlt hetekben?! Akarom tudni!
- Biztos jön majd, de most végez az általánosban, szóval szerintem nyár végén megy is vissza, de majd maximum mi utazunk hozzá… - remélem nem gáz, hogy azt mondtam „mi”.
- Hogy mi?! – kerekedik el a szemem, és a lélegzetem is elakad, ahogy végigsimít az oldalamon, a hideg is kiráz, megremegek, a lehető legjobb értelemben, és ahogy megérzem a levegőt, mely finoman árad ajkaiból…beleborzongok, és akaratlanul nyögök egyet.
- Igyekeztem azért… és esküszöm, ha csókokkal jutalmazol, bármit megtanulok. – nevetek egyet, és megcsókolom, csak nyögjön még egyet, mert az valami bódulatos volt! Tőlem nyögött fel! Legalább is remélem nem azért, mert nem volt jó!
- De remélem leállsz most már…a kedvemért?! – kérdezem óvatosan, de akkor se csináljon butaságot!
- Héj, nem szörnyeteg, csak egy vadállat, az nem ugyanaz! – és legalább velem ellentétben, vigyáz a húgomra, komolyan, le a kalappal előtte, hogy elviselni Envy-t. Imádom a húgomat, de csodálom, hogy egy idegen ember, aki nem ismeri, képes kibírni vele öt percet. Csak tizenhárom éves, de elmehetne többnek is, amilyen nagy a szája!
- Engem Envy lehordott, hogy nem iszom alkoholt…komolyan, a saját húgom oktatott ki, miért nem piálok, mint minden más, normális húszéves. – nevetek, de így volt!
- Ugye nem baj, ha erre nem reagálok semmit?! – jah, csak nem cuppantotta le a testvérét, de ami a legjobban foglalkoztat, pedig nekem sose fordult meg a fejembe, hogy egy lányt arra vegyek rá, pedig voltak jelentkezők, de szóval most érdekelne, milyen lehet?! Állj le, Chester!
- Én nem mondom el…engem így is kiherél, hogy mit műveltem a húgával. – igen, a húgával, akin most próbálom ki, milyen egy nőt nyelvvel kielégíteni. De mesés! Őrülten jó! Az íze…valami bódulatos! Ha ezt tudom, akkor már minden lányt megízleltem volna, ha nem is dugok velük, vagyis bocsánat, szeretkezem, ezt tuti mindegyiken bevetem. És ahogy nyög, arra bíztat, hogy folytassam!
És miért is hagynám abba?! Azért, mert én vagyok a szűz, neki akarok élvezet okozni, hisz az nagyobb gyönyört okoz nekem. Így is majd elsülök, ahogy nyöszörög, ahogy a teste lágyan meghullámzik. Így gondolok egy merészet, amúgy se árt felfedezni a női test rejtelmeit, meg ezt is láttam, és nem bírom végiggondolni az éveket, pro és kontra, mert ujjam, basszus, és kettő, mi lesz, ha nem jó…de belé csusszan, miközben ajkam mohón tapad gyönyörének forrására, be nem telve ízével.

+18

- Egyáltalán nem volt féltékeny típus. Ha valakivel együtt vagyok, akkor hűséges vagyok, és nem csapongok. És ha ő élne… én nem hiszem, hogy itt lennék. - Hiszen csak miattam költöztünk ide, hogy nekem jobb legyen. A pszichológus tanácsolta a sürgős környezetváltozást, anyunak meg sokan rebesgették, hogy az itteni egyetemen is nagy szükség van római és büntetőjog tanárra.
Így anya felvette a kapcsolatot a helyi egyetemmel, átvették és mi rögtön pakoltunk és ültünk repülőre. Kárpótlásként kaptam a Wranglert, ami égbe szállt, de a biztosító fizet, így kapok újra egy Volkswagen Scirocco-t.
Már úgy érzem, készen állok arra, hogy újra egy Scirocco-t vezessek. Persze olyan metálkéket nem szeretnék már, hiszen olyan volt a régi, amiben balesetünk volt. Amiben Noel meghalt.
De már kiszemeltem egy fehéret. Egyszerű és mégis gyönyörű. Majd ahogy Desire-ről beszélünk, újra elnevetem magam.
- És ahogy ismerlek, ez neked még jobban is tetszene, mint Desire. De tudod mit? Kap most vezetéknevet is! – Jön a teljesen infantilis ötlet, de most így, ilyen állapotban, minden vicces és vidám és nem bánom, hogy ilyen eszement ötletem támad.
Mást nem holnap nevetünk rajta egyet.
– Legyen a tiszteletedre a kutyus vezetékneve Nokia. Így Nokia Desire lesz a teljes, becsületes neve. – Mosolyodom el az ötleten, de még mindig megkérdőjelezem, hogy normális vagyok-e. Végül is, az vagyok, csak tán mostanság üt be a kokó, amit nem sokkal indulás előtt szereztem és szívtam, így jelen helyzetben nem vagyok teljesen normális. Komolyan! Kokain? Észnél vagyok én?
- Mert nálam sokat nyom a latba, hogy milyen ember vagy. És hidd el, sokat láttam az elmúlt hetekben. Hiába néz ki valaki jól, hogyha önmagán kívül senki más nem érdekli. És te is jól nézel ki, erre szavamat adom. Van benned egy kisfiús báj, és fogadni mernék, hogy akárhány lányt az ujjad köré csavarhatnál, ha akarnál. De mielőtt ilyen galádságra vetemednél, elcsábítalak én… Biztos, ami biztos. – Súgom nevetve és megcsókolom finoman, játékosan. És istenem! Ez a csók! Olyan könnyed és egyszerű! Olyan természetesen magával ragadó! És olyan finom!
- Lehet, hogy ő csak őrültséget tud csinálni, de vele van a bátyám és ő figyel rá, nem engedi, hogy bajba kerüljön. Kimi egy őrangyal tud lenni! – Tudom, hiszen rám is annyiszor vigyázott. El se hiszem, hogy milyen mázlista vagyok egy ilyen testvérrel. Tényleg…
- És hidd el, a tesód rólad nekem elég sokat mondott. – Mosolygok huncutul.
– Persze, csak olyan csajosan, fagyizgatás közben, meg összeültünk hárman bleurayezni, vagy wii-ztünk… Próbáltalak általa téged is elhívni, de mindig olyan választ kaptam, hogy teljesen zavarba hozott a húgod… - Na igen, kitért arra, hogy nem kizárt, hogy Chester otthon éppen kielégíti magát, amit vizuális típusként, mondanom sem kell, hamar elképzeltem. Ráadásul az elképzelt kép hatott is rám rendesen…
De ebbe inkább ne follyunk bele, hiszen mondtam, mindig találtam valakit, aki kielégítette volna ezen vágyaimat, így érthető, hogyha Chester gondolata felizgatott, már akkor is rohantam valakihez és közben Chesterre gondoltam.
Persze, a becsület kedvéért hozzá kell tennem, ha tetszett valaki és nem Chester hiánya miatt rohantam el, akkor ment a szex magától is, csak ugye mégsem olyan, mint akkor, hogyha valakit szeretsz.
- Szívesen beszélgetek Envyvel. Rendes lány és teljesen megkedveltem. Csajos dolgokról is biztosan el tudunk majd beszélgetni… Mármint olyan csajos dolgokról, mint a védekezés, pasizás és egyebek… - Amiről egy pasi nem tud, vagy nem tudhat.
Kivéve a bátyám, mert én vele beszéltem meg ezeket, természetesen ő sem tudja átérezni ezt és a nőgyógyászati vizsgálatot pedig kifejezetten utálatosnak tartja és szerinte ez már majdnem engedélyezett szeméremsértés. Persze megállapodtunk abban, hogy ez amolyan szükséges „rossz”, de nem fáj, nem kellemetlen, csak ugye a tudat, hogy egy idegen férfi matat benned…
De az elmúlt hetekben nem csak idegen férfi, hanem nő is volt, így a nőgyógyászom hozzájuk képest visszajáró partner. Ezen el is nevetem magam.
- Persze, meríthetsz. Nincs baj azzal. Meg úgyis szólok. Nem kell aggódnod, szívesen irányítalak, ha érzem, hogy nagyon elveszel. Például, amit az előbb csináltál az ajkaiddal, nagyon jó volt. Nagyon tetszett. Máskor is kipróbálhatnánk. Sőt! Ha úgy érzed, viszonoznám én is. Gondolom, ha néztél pornót, biztos izgat a gondolat, hogy milyen lehet, ha egy lány a szájával elégít ki… - Majd elmosolyodom és a fülébe súgva teszem hozzá, csak hogy fokozzam a vágyait, hiszen férfiból van és éreztem az előbbi reakcióját… és nem felejtek… Attól, hogy akkor nem fűztem hozzá semmit, észrevettem teste apró reakcióit, mozdulatait, rezzenéseit. Rá figyelek. Az ő élvezete érdekel.
Tudni akarom, hogy mit élvez és most akkor hadd játszunk a fantáziájával picit. Jó játék is az, ami most jön.
- És ahogy éreztem, annak a gondolata is tetszett, hogy én és egy lány… - Súgom a fülébe erotikusan.
– Elképzelted? – Incselkedem a fülébe búgva, szinte nyögve.
– Ha egyszer szeretnéd, megoldhatjuk, hogy ez az álmod is valóra váljon. – Bár szeretem, de az élvezetéért és a beleegyezésével nem lenne félrelépés. És persze tartanánk szabályokat, de ezt most mondom.
Egy szerelem teljesen kezdeti szakaszában, nem tudhatjuk még mi lesz. Csak azt tudom, mit érzek most és remélem, ez kölcsönös. Közben Chester megcsikiz és én hangosan nevetni kezdek. Közben próbálok „menekülni” csiklandozó ujjai elől, de ez az én állapotomban egy döglődő hal vergődéséhez hasonlatos.
- Oké, oké, elmondom. Megadom magam! – Azzal nevetve lengetem kezem, jelképesen, mint egy fehér zászlót.
– Amikor megnéztem a Twilightot a bemutatóján, elhatároztam, hogy az én férjem lesz Emmett. – Nevetek a saját birkaságomon.
– Tudod, ez tizennégy évesen még jól hangzott. Ma már nevetséges, tudom. – Lihegem a nevetéstől kifúlva.
- Annak csak örülök, hogy kíváncsi vagy. Mert ha szeretnéd és részedről sem egy éjszaka van tervben, kipróbálhatunk mindent. – Súgom incselkedve. De tényleg Chester az első, akivel hosszú idők óta komolyan gondolom és nem csak egy-két estére. Aki ha nem pótolná Noel-t, mert őt soha nem lehet pótolni, ő az, akit mindig szeretni fogok, csak most mintha akkora lenne a szívem, hogy más szerelemnek is van hely, nem csak Noelének.
Hiszen nem is tudom, hogy eddig miért nem vettem észre Chestert… De mindegy. Nem is ez számít, hanem az, ami most van és most szinte egymásba gabalyodva fekszünk a konyhába, játszadozunk, könnyedén, boldogan, nem törődve a világ kisebb-nagyobb problémáival. Csak egymással és a tesóinkkal.
De a lényeg, hogy most jó így, nem akarom, hogy máshogy legyen. És nem bánom, hogy szűz. Majd nem lesz az, pláne, ha rajtam és vágyaimon múlik. Hiszen kívánom Chestert.
- Az jó lenne. És akkor útba ejthetjük Finnországot is, hogy próbálgasd nyelvtudásod. – Mondom huncutul, hiszen egy finn hétvége, csak ő és én… és elhiheti, hogy más nyelvtudását is próbálgathatja, ha rajtam múlik. Nem vagyok a jónak elrontója. – És ne hidd, hogy csak csókokkal foglak jutalmazni! Lesznek más, vonzóbb jutalmak is. Persze, a feladat nehézségeivel arányosan… - Súgom, de elhiheti, hogy nagyon meg fogom jutalmazni, ha ügyes. Úgy, ahogy csak a legvadabb álmában reméli.
- A kedvedért igen, leállok róluk. Többet nem nyúlok kábítószerhez, ígérem. – Bár ezt is drogosan ígérem meg neki, és remélem, a több heti próbálgatás nem eredményezett némi függőséget. De ha igen, leszokom. Ha megígérek valamit, akkor tartom magam hozzá.
És most ígértem meg, hogy többé nem fogok drogozni. Ebbe beletartozik a kokó, spuri, ex, lsd és mindenféle gomba, hernyó és egyebek, amiket még kipróbáltam és használtam többé-kevésbé naponta. És ezek adták azt a mámort, élvezetet, amire vágytam, amit Chestertől akartam.
- Azért mert leüvölti néha a fejem, még nem vadállat! – Nevetek.
– Hidd el, Kimi nem egy őrült, vérengző vadállat. Tud gyengéd is lenni. – Erre számtalan példát tudnék hozni!
- Envy néha inkább a nővéred, mint a húgod. – Kuncogok. Hiszen Envy érettebb a koránál, de azért nem kell annyira előrehaladnia. Ráér még az életben. Most legyen tizenhárom éves.
- Miért nem fűzöl a dologhoz semmit? Most kicsit elvesztettem a fonalat, hiszen ha őszinte akarok, mielőtt eljöttem, akkor szedtem be valamit, és az kicsit tompít. Azért nem vagyok sajnos toppon. –Vallom be töredelmesen.
- Úgyis mindent megbeszélünk Kimivel és ha kell, elmondom, hogy igenis élveztem és jó veled. És szeretlek. És ez lesz a varázsszó. Mert nem tudna bántani senkit sem, akit szeretek. – Mosolyodom el. Hiszen Kimi szorgosan irtotta a fiúkat mellőlem, de ha szerettem valakit, azt komolyan vette és nem üldözte el.
- Fontos neki, hogy boldognak lásson, és ezért szinte bármit megtenne nekem. Például eszébe sem jut bántani azt, akit szeretek. – Mosolygok és az ajkai… milyen bársonyos… És olyan finoman kényeztet! Érzéssel és odaadással. Újra és újra fel kell nyöszörögnöm.
Ez olyan mesés! Majd ujjaival hatol belém. Ettől felnyögök és a testem fura ívben feszül meg. Nem tudom pontosan leírni, de mennyei, ahogy érzéssel belém hatol, mindenem remeg. Ez, ahogy szeret, sokkal inkább élvezetet ad.
- Ettől bármikor el tudnék menni! – Szinte nyögöm a szavakat, majd megfogom a kezét, és finoman mozgatni kezdem, egy kis segítséget nyújtva neki.

+18

- Nem is csodálom, hisz csak pillantson rád bárki, megölte volna őket… - remélem nem veszi sértésnek, de Noel-t is egy akkora állatnak, ha nem nagyobbnak képzeltem el, mint Kimi-t, ami bőven elég indok, hogy még most is rettegjek, hogy a mennyországból lesújt rám. Pedig én nem bántom a nőjét, esküszöm! Ő mászott most rám, bár nem tiltakoztam tudom, de látod jól milyen gyönyörű, ki tudna ellenállni neki?!
- Amúgy, ha még élne, te nem csináltál volna butaságokat. – és boldog lenne, nem lenne semmi fájdalom a szemiben, bár első találkozásunkhoz képest már nem olyan intenzív, de még mindig látszik benne, az apró szenvedés, amely figyelmeztetően ott van, hogy sose leszel igazán boldog. Pedig én igenis boldoggá fogom tenni, ha törik, ha szakad! Nem hagyom, hogy valaha is szomorkodjon most már! Az élet elvette tőle Noel-t, de én visszaadom Laila-nak az életet, persze nem így, ahogy ő csinálta a napokban, hogy tojni bele mindenbe. Lehet én is szívok, de ebbe a lányba nagyon sok minden van most.
- Először várjuk meg a kutyusod mit szól majd hozzám… - kezdek rettegni, hogy lehet abba a kutyába költözött Noel szelleme, és mihelyst meglát, apró darabokra szaggat, bár Envy mondta, hogy egy jámbor állat, annak ellenére, hogy dobermann, vagy rottweiler, vagy mi!?
- Hát, szerintem, ha neked tetszek, akkor az már csak jó lehet…magamnak nem akarok tetszeni, én megvagyok azzal, hogy te olyan gyönyörű vagy, hogy nem tudok betelni vele. – de nem?! Leszarom hogy nézek ki, ha neki bejövök, akkor az a lényeg, a többi meg nem fontos! Viszont az már igen, hogy mutathatok mellette vajon?! Lehet, hogy szégyellnie kéne, hisz egy ilyen csoda mellett, én?!
- Nem tudom, sose csavartam senkit a ujjaim köré…a csajok valahogy úgy érezték, nekik kell cselekedniük, én meg megvoltam a semmit tevésemmel. De fogalmam se volt milyen galád dolgokat terveznek…persze, ha akkor jössz, veled bármiben benne lettem volna szerintem… - vallom be, hisz ő Laila, és na…szóval nagyon tetszik, és őt én is el akarnám csábítani, még ha nem is tudom, azt hogy is kell.
- Csak ki ne készítse az őrangyalát… Envy nehéz eset azért…nem is tudom mi lesz azzal a pasival, akit kiszemel magának. – nevetek egyet, mert Envy már csak ilyen, ha akar majd egy pasit, rámutat, te kellesz, most és ha az nem engedelmeskedik, akkor lehet péppé veri. Kinézem a húgomból!
- El tudom képzelni… a húgom már csak ilyen…engem leéget mindenki előtt… én próbáltam csikizéssel is kiszedni egy kis információt, de semmi…pedig az hatni szokott!
- Jó, nem akarok tudni róla…majd megbeszélitek…de a védekezést majd én elmondom neki, félő így is rajtam akarja majd gyakorolni az óvszer felhúzást. – félő!!!
- Nyugodtan irányíts…egyedül lehet elveszek…bár tudom mi a férfi és a nő közt a látványos különbség, és szerintem eltalálom mit hova tegyek…- csak kurva zavarba vagyok, és megint dadogok már! – Hogy micsoda?! – döbbenek le, és a hangom pár oktávot ugrik. Hogy ő mit tenne velem?! És mit ne mondjak, azonnal lepörög az összes látott pornó azon bizonyos része, amikor az történt! És érzem, hogy ég az egész arcom. És röviden szólva a férfiasságom bőszen jelentkezik, hogy igen-igen, végre, itt vagyok, csináljuk baby, akarom, naná, csak ez a mafla úgyse fogja bevallani, mert annál jobban tisztel, de bukj rám szivi!
Aztán még egy pofon, amitől nyögöm kell…most valljam be, hogy igen, pontosan elképzeltem, ahogy egy másik lány hozzá ér, miközben Laila azért engem figyel.
- I-i-igen, elképzeltem. Bocsánat, sajnálom, udvariatlan dolog volt tőlem. – vallom meg szemlesütve. De ő és még egy lány?! Nekem egyedül is a bőség zavara, de hogy még valakivel?! Hirtelen csapott le rám elfojtott vágyam zuhataga, na!
- Akkor te nem fogsz segíteni a húgomnak, mert az a majomember elvesz tőlem, és nem adlak! – mondom akaratosan, de mint egy durcás kisgyerek, hisz tudom mi az a Twilight, és Emmett megint csak egy nagy darab állat, aki rám néz, és meghalok!
- Hát… ha te nem csak egy éjszakát akarsz, én itt leszek minden este. – mint egy béna tv műsor körülbelül, de jó hogy nem egyet akarok! Istenem, ha egyet akarnék, akkor már rég rámásztam volna, és kikövetelem, és akkor nem lennék szűz se már! Én beleestem, teljesen, életemben először szerelmes vagyok!
- A-a-a nyelvtudásom?! – nyelek nagyot, hisz az előbb is azt próbálgattam rajta valamilyen szinten!
- Öhm…be-be-benne vagyok. – remek, ez a dadogás most már maradni fog?!
- Tőlem lehet az, hogyha drogra vágysz, akkor teperj el…azt mondják a szex mindennél jobb…vagy elszívunk egy füves cigit…sajnos Amszterdam óta nem tudok letenni róla, hogy néha napján ne szívjak el egyet, és süteményben isteni! – jesszusom, szex?!Én nem vagyok normális!
- Remélem a húgommal is gyengéd lesz… - miről s beszélek már?! Hogy Kimi és a húgom, úgy ahogy most mi?!
- Mert…nem tudom, elfelejtettem… - és tényleg. Miért nem fűzök a dologhoz semmit?! Mert először elképzeltem, hogy a testvérével, de aztán elragadott a hév, és már csak azt láttam magam előtt, ahogy a feje az én ölemben, és erre a farkam rándul egyet.
- Azért ne rögtön, nem akarom, hogy kicsináljon, bármennyire szeretsz is engem… - már csak az kell, hogy Laila elmondja Kimi-nek mit műveltünk a konyhapadlón!
- Szeretném, ha tényleg miattam, és nem a drogoktól lennél boldog… - komolyan!
Nagyot nyelek…nekem mondja?! Én a szimpla nyögésétől el tudnék most menni!
És akkor a kezemet megfogva vadabb iramot diktál, jesszusom, én menten szétrobbanok!
- La-la-laila… - nem tudom mit mondjak, csak dadogok, levegő után kapkodva. Pedig bevallom azt szeretném, hogy végre beléhatoljak. Bár lehet hamarabb veti rám magát, mintsem én magamhoz térek az extázisból és behatoljak. Pedig gondolatban megvan, ahogy leszakítom róla a maradék ruhát, vadul tapad ajkam melleire, és … várjunk csak, míg ujjam kényezteti, másik kezem mellét markolja, és ajkam másik mellét kényeztetni, nyelvemmel finoman pöckölve mellbimbóját, megszívva, kicsit megharapdálva. Isten áldja, az ösztönöket!

+18!
- Hidd el, mikor versenyre mentünk, néha olyan ruháim voltak, hogy szerintem többet nem akartak, mint igen. Persze ez táncfüggő, és azért elmondható, hogy többnyire konszolidált ruhám volt, de voltak kivételes esetek. De hidd el, Noel nem gyilkolta végig a közönséget. Táncon kívül meg ha úgy alakult, hogy a ruhám többet láttatott, mint amit szerinte jó volt, akkor csendesen Kimihez somfordált és együttes erővel bojkottáltak, sok lúd disznót győz - elven. – Nevetek.
– De komolyan! Hihetetlenül össze tudtak fogni, ha arról volt szó, hogy mit vegyek fel! – Talán ez hozta őket közelebb egymáshoz és így lettek barátok. Igen, a divat csodákra képes! Barátságokat teremt!
- Ha Noel élne, én Finnországban lennék, vele együtt, és valószínű, hogy soha egy pillanatig eszembe se jut, hogy Erdélybe jöjjek. – Majd hozzáteszem, hogy megértse.
– Helsinkiben fejeztem volna be a sulit és ott jártam volna egyetemre. És azért mentünk volna haza ilyenkor, hogy Noel tanulhassa a nyelvet, hogy míg én középiskolába járok, addig ő belerázódjon, és ha kell, tudjon majd segíteni a tanulásban. – Magyarázom el.
– Noel nem volt született finn. Ő is csak tanulta a nyelvet, hogy haza tudjunk majd költözni. – Imádta Finnországot. Bár szerinte tévét nézni őrület otthon. Hiszen nem is szokták szinkronizálni a filmeket, hanem a két hivatalos nyelvvel, a finnel és svéddel feliratozzák.
Ami ugye eléggé terjedelmes, de szerintem, gond nélkül kibírható. Persze, ő Alaszkában ahhoz volt szokva, hogy angolul nézte a filmeket, felirat nélkül. De ez is csak egy kis kellemetlenség. Szerintem kibírható.
- Nyugi, Desire odalesz érted. Ő egy nagyon békés lélek. És akkor még tapintatosan fogalmaztam. Ugyanis Desire retteg a macskáktól. Komolyan, ha meglát egy kiscicát és nem futhat el, összevizeli magát. És ezt képzeld el egy majd’ ötven kilós dobermannál! Eléggé vicces, ahogy mind a négy lába reszket egy pöttöm kiscicától. – Azért persze ne higgyen minket állatkínzóknak kiegészítem a történetet, csak hogy értse. – Nyugi, nem cicust akartunk etetni vele, csak egy ismerős kapott egy kiscicát és meg akartuk mutatni Desire-nek a cicát. Persze szájkosár és póráz volt rajta, és Noel fogta, nehogy baja essék a cicusnak, mikor Desire Noel lábai mögé bújt, farkát behúzva, amint kis Cirmos nyávogott egyet. Azt hittük vicc, de amikor közelebb raktuk a kiscicát, ő még nyüszíteni is kezdett, szóval rájöttünk, hogy egy pöttöm, húszdekás cirmoska is sakkban tud tartani egy ötven kilós kutyát. – Kicsi a bors, de erős. Ez ebben a helyzetben igaz is volt. Egyszerűen hihetetlen, de hát mindenkinek van egy félelme, és a mi kutyánknak a macskák azok. Felénk nem a kutya kergeti a macskát, hanem a macska a kutyát. Ironikus.
- Az pedig jó, ha magadnak is tetszel! – Simogatom meg az arcát.
– Hiszen ha tükörbe nézel, egy nagyon helyes, kisfiús arcú srác fog visszanézni rád, ártatlan, csodálkozó kék szemekkel! De ezek a kék szemek viszont egyszerűen gyönyörűek! És a kócos haja is nagyon jól áll neki, még ha nem is tudja. Viszont neki hiszi el magáról, hogy helyes, pedig így van. És én szeretném őt meggyőzni, hogy igenis jól néz ki! És segítek abban, hogy elfogadja önmagát, mert nincs oka elégedetlenkedni. – Sokan ölnének ilyen szemekért, ilyen édes tekintetért, ilyen bájos, imádnivaló vonásokért. Még ha nem is hiszi, de nagyon jól néz ki és azok a lányok sem véletlenül másztak rá. Megvan a maga bája, a maga stílusa és én ezért is szeretem.
- Kimi, ha másról van szó, kifejezetten nyugodt és higgadt. Ellenben velem. Azaz velem is higgadt, békés, csak a mi kapcsolatunk természetéből adódóan más. Míg a húgod neki egy barát, akivel más hangot üthet meg, mint velem, hiszen egy barátság megszakadhat, még akkor is, ha az egyik fél igen fiatal, sokkal jobban kell vigyázni a szavaidra egy barátság legelején. Aztán úgyis megismerik egymást. Míg ugye engem születésem óta ismer, értem azért nagyobb felelősséggel tartozik, és rengeteg időt töltünk együtt, ebből adódóan nem csak testvéri a kapcsolatunk, hanem annál azért mélyebb… ha lehet így fogalmazni. Hiszen azért a tánc eléggé olyan helyzeteket teremt, ahol sokkal közelebb kerülünk egymáshoz, fizikai kontextus szintjén is. Emiatt is fordul elő, hogy néhány pár egymásba habarodik. – Számtalan példa mutatja, hogy sok pár jön össze és folytatja a táncot közösen.
Néha tartós a kapcsolat, néha nem, a többi már csak intelligencia kérdése. Hiszen lehet békésen válni, de lehet tányérokat csapdosva is.
- A hugid aranyos, ne kínozd! Nem érdemli meg a kis Ördögfióka a kínzást! – Nevetek, hiszen Envy tényleg egy szuper csajszi és egyszerűen imádnivaló! Olyan vidám, életrevaló! Vele aztán nem unalmas egy délutáni program, legyen az bármi!
- Majd meg kell mondani neki, hogy ahhoz, hogy óvszert húzzon rád, fel kell izgatnia. Hidd el, hamar rájönne, hogy ezt ő így, ebben a formában nem akarja. Bár be kell vallanom, hogy én is Kimivel tanultam meg az óvszeres mizériát és rengeteget szórakoztunk közben. Vicces dolog a bátyádon tanulni az óvszerhasználatot. – Kuncogok, hiszen azok mulatságos órák voltak! Mint amikor állandóan lufit fújtunk belőle.
– Maradjunk annyiban, hogy megtanultam Kiminek hála szájjal felhúzni az óvszert! – Nevetem el magam. Na igen, részegen és bedrogozva őszintébbek vagyunk, mint kellene… Talán ezek azok az infók, amikre Chester nem kíváncsi…
Mármint, hogy mit tanultam meg Kimivel, meg Kimin, meg nélküle, vele és egyéb. Majd látom, hogy az orális szex eléggé zavarba hozza. Pedig azzal még az ártatlansága sem vész el, mégsem az a monoton élvezet, amit csak a keze nyújt.
- Tudni szeretnéd milyen érzés? – Incselkedem azért tovább vele.
– Megint csak a bátyámra tudok hagyatkozni, aki szerint az egész közelebb áll a tényleges szeretkezés érzéséhez, mint a kezed, persze, azért nem ugyanolyan, mégis arra hasonlít leginkább. És még az ártatlanságod is megmarad. – Persze én nem vagyok pasiból, így míg élek, nem fogom tudni megmondani senkinek, hogy milyen érzés pontosan egy férfinak az orális szex, de hiszek a tesómnak és Noelnek, akik szerint oltári jó érzés.
De ugye ezek azok a pillanatok, amikor nem mondhatom azt, hogy mikor Noellel csináltuk, „ő igenis élvezte, szóval ne aggódj, neked is tetszeni fog, amit a számmal művelek”. Szóval jelen helyzetben tán mégis jobb, ha a bátyám hozom fel, mintha a Noellel való szexuális életemet kezdeném Chesternek boncolgatni.
Persze nőként el tudom mondani, milyen érzés nekem, de ha annyit mondok, hogy hihetetlenül jó, akkor még szerényen fogalmaztam.
Mesés érzés, de gondolom, az előbbi reakcióimból Chester is észrevette, hogy nagyon tetszik a dolog, és őrülten élvezem!
Közben rátérünk a két nő közötti testiségre és egyszerűen imádnivaló, ahogy ettől Chester zavarba jön.
- Hey! Ne gyere zavarba! Megtettem, igen. Csókolóztam nőkkel és még nagyon sok minden történt, elhiheted. Ha néztél pornót lányokkal, akkor nyugodtan elengedheted a fantáziádat… - Utalok arra, hogy igen, nagyon sok mindent kipróbáltam. De persze nem volt minden jó, vagy kellemes, és azért azt nem hagytam, hogy idegenek kikössenek. Chesternek igen, megengedném, de egy egyéjszakás kalandnál? Soha.
– És ettől nem kell zavarba jönnöd, pláne nincs szükség szabadkoznod. Nincs gond. Én mondtam el, mert tudtam, hogy benned bízhatok, és mert reméltem, hogy tetszik a gondolat, hogy én és egy másik lány. De megsúgom, jó érzés egy másik lánnyal lenni. Persze érzelmileg nem tudnék kötődni egy nőhöz, nem tudnék egy lányba se beleszeretni, de incselkedni, játszadozni jó, még ha egy pillanatig se gondolom hosszútávra a dolgot. Lehet, hogy tán ment volna, de igazából nem vonz a dolog. Valahogy előbb kedvelek meg valakit, mint barátnőt, mint hogy beleszeressek. – Magyarázom meg. Hiszen egy férfi számára vonzó a kép, vonzó a gondolat, de az istenért nem tudnék nőbe beleszeretni.
Majd szóba a Twilight. Édes, ahogy Chester féltékennyé válik, de komolyan egy kitalált karakterre, Emmettre kell féltékenynek lennie?
- Chester! Emmett Cullen nem létezik. Ő csak egy kitalált személy. De tizennégy évesen jó volt játszadozni a gondolattal, hogy életre kel és a férjem lesz. Mondom, tizennégy évesen… és egy olyan „személyről”, aki nem létezik. Maximum a színész, aki megformálja. – Aki szintén jól néz ki, de azt hiszem ez az a megjegyzés, amit nagyon mélyen megtartok magamnak. Így is érzem, hogy eleve féltékeny, hátha még kicsit realizáljuk a dolgot.
- Ha te sem egy estét akarsz, és én sem, akkor mit szólnál, ha elkezdenénk megismerni egymást? Úgy értem eljárhatnánk a közösen ide-oda, hogy megismerjük a másikat, és ha még mindig ezt érezzük… - Mosolyodom el.
Hiszen én nem vagyok semmi jónak elrontója. Megvan a vonzalom és az esély, hogy megismerkedjünk, hogy összejöjjünk, ha jól alakulnak a dolgok.
Lehet, hogy jobban megismer és rájön, remek vagyok barátnak, vagy tán még annak se. És ezt bár nagyon bánnám, de még mindig jobb, mintha összejövünk és kiábrándul belőlem.
- Igen. És hogy feldobjam a kedved, Finnországban a hivatalos nyelv a finn mellett a svéd. Szóval, még a svéd nyelvtudásodat is lehet fejleszteni. De majd szépen lassan haladunk, hogy mindent ki tudjunk élvezni… - Súgom, és újra megcsókolom puha ajkait. Imádom őt csókolni! Teljesen belejött és érzem, ajkainak már nem idegen a csók, egyre ügyesebb már!
Közben elmosolyodom, ahogy felajánlja a segítségét.
- Chester! Az elmúlt két hónapban én szinte mindennap drogoztam. Biztos rászoktam valamilyen szinten, szóval gondold át az ajánlatod, mert nem kizárt, hogy lesznek elvonási tüneteim. És akkor leteperlek, nem viccelek. – Mosolygok, de érzem, hogyha ilyen eszközökkel akar segíteni, akkor nagyon sokszor lesznek elvonási tüneteim. Kifejezetten többször, mint az várható.
De élvezni fogom Chester segítségét…
- Tudod… Nem mindegy, hogy milyen gyengédségről beszélünk. És azt hittem, egyelőre úgy a helyes, ha a tesód nem tapasztalja meg Kimi minden gyengédségét… - Mondom tapintatosan, hiszen nemrég beszéltünk arról, hogy Envy még kislány és nem kell a szexualitást megtapasztalnia még. Várhat vele még, nem veszt semmit, nem marad le semmiről.
- Csak annyira… mintha elgondolkodtál volna egy pillanatra. – Mosolyodom el, de tényleg fura lett egy pillanatra. Persze majd elmondja, ha akarja, ha nem, akkor pedig olyan fontos nem lehet.
- Ne képzeld el egy vérengzős őrültnek! – Nevetek.
– Hidd el, csak velem olyan hirtelen haragú, de még engem se bántana. Jó, amikor kicsik voltunk, néha adtunk egymásnak, nem is kicsit, de mostanra már csak szeretgetjük egymást. – Mondom mosolyogva, majd ismét megcsókolom Chestert, újra és újra kósza, szöszke tincseivel játszadozom.
- Miattad tudnék boldog lenni… - Súgom, és újra felnyögök, ahogy ujjaival kényeztet, ahogy másik keze és ajkai melleimmel játszadozik. Testem újra és újra meghullámzik, lábaimat dereka köré fonom, kezem pedig tovább kényeztetni.
Az előbbi lassabb tempót, most kissé mohóbbra gyorsul, és lábaimmal közel húzom magamhoz, amennyire csak lehet és ágyékommal igyekszem az övéhez préselődni egy halk nyögés közepette. Úgy kívánom őt!

+18

ÉS nekem miért kell elképzelnem a ruháit, hogy a nadrágomban…vagyis várjunk, már nincs rajtam semmi, tök pucér vagyok, szó szerint…így Laila pontosan láthatja, hogy bármi olyasmi jellegű dolog mit vált ki belőlem. Például elképzelni őt egy elég vékony, és elég rövid selyem hálóingben, ami alatt semmi nincs, még bugyi, vagy melltartó sem…bár estére minek melltartó, nem egészséges és borzasztó kényelmetlen lehet, és Laila mellei így is több, mint szépek…nos, egy olyan lenge öltözetben bekúszik az ágyba mellém, hozzám préselődik. Na, ugyanaz a reakció történne, mint most látható is, arról nem is beszélve, ha tökösebb lennék, akkor leszaggatnám róla a ruhát mohón, és magamévá tenném…Envy, a fenének hoztad el anya könyveit! A kis cseles a borítókat lefedte, hogy én gyanútlanul kezdjem olvasni, és mivel izgalmas volt, hogy ne lett volna az! Rögtön azzal indult, hogy a csaj arra ébred, valaki épp orálisan elégíti ki…szóval én meg olvasom, hogy majd legalább a női testet is megismerem, és ez így ment a feléig, amikor is valahogy lecsúszott a borítás, vagy nem is tudom, de megláttam anyám nevét! De addigra már túl voltam egy elég intenzív szexuális kurzuson…
De kicsit elkalandoztam, ha bár Laila testén merengettem a szemem, és közben próbáltam némelyik jelenetet vele elképzelni, amire az erekcióm, most már fogalmazzunk nyíltan, egész jól reagált, de szinte már könyörgött, hogy fogjam már be, és ne húzzam tovább az időt, lévén itt a lehetőség, most én is akarom, ne szalasszam már el, dugjam már meg…vagyis bocsánat! Szeretkezz már ezzel a lánnyal, az isten verje meg, mert menten szétrobbanok! Valami ilyesmit kezdett üzenni, és nem mondom, hogy nem szorítottam vissza a dolgot, de már elég kellemetlen, bár az gázabb lenne, ha menten elélvezni, ide a konyhapadlóra, vagy ami még rosszabb, Lailara…miért nem hagyta rajtam a nadrágot?! És miről is beszél?! Basszus, elkalandoztam, nagyon nagyon nagyon messze…öhm…rajta…még dereng valami tánc ruha, jah igen, az indított be…meg Noel, aki mi is?! Sajnálom haver, nem figyeltem rád elég jól, tudom, de most nézz rá! Te is másfelé kalandoznál, ha valami fantasztikusról beszélne, akkor is! De milyen kutya, meg milyen macska?! Mi van?! Teljesen elvesztettem már a fonalat…igen, most tompulok be teljesen a fűtől, és a fantáziám most szárnyal tovább még inkább, egészen elképzelve Lailat meztelenül, az ágyamon. Leszórhatnám rózsaszirmokkal, talán tetszene neki, én meg csődbe mennék…nem vagyok sóher, de sokat kérnek a rózsáért! Talán, ha anyám könyvéből olvasnék fel neki, akkor mit szólna?! Csináljuk meg azonnal a jelenetet, vagy mi?! De kinyílt a csipám a szexuális életemet tekintve…már azonnal akarok mindent, Lailaval, természetesen, csak vele!
Komolyan…mit szólna, ha én is úgy ébreszteném reggel…az a baj, hogy most iszonyat másnapos lesz, de talán megpróbálhatjuk, hacsak nem felejtem el a dolgot reggelig, vagy ha egyáltalán itt alszik, és még állapota ellenére is nem kel-e még hamarabb nálam?! Mindegy! Esküszöm majd beállítom az órát, hisz tetszett neki, amit csináltam…de mondjuk még párszor akkor majd gyakoroljuk, és reggelire egy kis kényeztetés sose árt. Nekem tetszeni fog, mert istenem…az a forróság, ami akkor fogadott, nem akartam volna elszakadni onnét soha! És, ha majd benne leszek…jesszusom, szerintem azonnal el fogok menni, ahogy hozzá érek.
- Figyelj…engem nem érdekel hogy nézek ki, és azok után miért néznék tükörbe, ha téged nézhetlek?! Azt a gyönyörű arcodat, a csodálatosan selymes, hosszú hajadat, a szemeidet, amelyek csillognak, az édes kis pisze tündér orrodat…- az nagyon tetszik benne, az orra, olyan kis édes, kis manó, de a lehető legszebb értelemben! De ne felejtsük el, majd felírom, bókokat keresni, rengeteget!
- Szóval te ilyen kis vadmacska vagy?! – miért fokozod a dolgot, Chester?! Így is mindjárt elélvezek, erre megtetőzöm a dolgot azzal, hogy elképzelem Lailat, amint kihasználja szűzi testemet, és megmutatja neki mi is az a gyönyör, amit mellőztem tőle évek óta! Mert Laila egészen érthet a dologhoz, nagyon is, ha belegondolok miket művelt az elmúlt időkben, és az én testem önként ajánlja fel szolgálatait, hogy vele is meg lehet tenni ugyanazokat, bármi legyen is az! De már megint a tánc…csak ne utálnám annyira! Bár az is egyfajta szex, ezt olvastam valahol…de imádom Lailat, viszont, hogy én táncoljak…az ki van zárva! A húgomat most piszkálgatom, hogy keressen magának valakit, én nem leszek a partnere!
- Hidd el, kitelik tőle, hogy elérje a célját…de én nem akarok a részese lenni…tőlem gyakorolhat egy banánon, vagy uborkán, de ne az én fütykösömön. – ami most eléggé izgalmi állapotban van, hogy bármit lehessen tenni vele. De basszus! Lehet nincs is nálam óvszer…lévén minek lenne, ha valaki engem akar megerőszakolni?! De a férfiasságom olyan szinten akarja már, hogy ebben a gyönyörűségben legyek…de nem, várni kell, nem úgy megy az! Lehet lefekszem vele, de azért babát nem akarok…egyszerre csak egy dolog, szüzesség elvesztése!De mindenesetre, tényleg kinézem a húgomból, hogy nekem esik, hogy márpedig én kéznél vagyok, és tudni akarja, hogy működik a férfi, és rá akarja húzni a gumit! Bár bevallom, én se tudom hogy kell, mindig elszakadt, és eléggé megcsaptam vele magamat...igen, ott lenn, fájdalmas!
- Kimivel?! – a hangom elég magas oktávot üt meg megint…de basszus, a saját testvérén. Nem akarom tudni mit csináltak ezek! Hisz csak nem járnak, meg volt köztük bármi is…amit nem tudsz, az nem fájhat. – Micsoda, hogy a száddal…az ő… mindegy, nem akarom tudni. – tényleg nem, jobb, ha tényleg nem tudok semmit…csak azt, hogy…azt a kurva, mekkora szája lehet Laila-nak, ha képes bekapni egy…és önkéntelenül nézek az ölembe, szerény méreteimre, de basszus, Chester! Itt van álmaid nője pár centiméterre se, te meg ne matematikai egyenletekkel, ilyen feltűnően meg főleg nem kéne nézegetned a brédet, elképzelni milyen lenne, ha azok a bársonyos ajkak ölelnék körül, és a nyelve…
- Ah… - szakad fel egy sóhaj a torkomból, ahogy magam előtt látom, ahogy…bassza meg!
- Hagyd abba Laila, mert menten elélvezek… - vallom be végül gyengeségemet, és próbálok aszexuális dolgokra gondolni, de csak az ugrik be, hogy Laila meztelenül, a fürdőszobámban…ami nagyon izgalmas, lévén van egy nagy kád, és ennyi…amiben ketten pont beleférnénk, és habfürdő, és…a kurva életbe, ez így nem lesz jó! Másik kép, gyorsan másik képet! Épp az ajkaival kényeztet, mert istenem, ahogy a fülembe búgja, hogy szeretném-e tudni?! Naná, hogy szeretném, bukj rá szépségem! Chester, te bunkó, perverz állat! Csak most tanulsz csókolózni, és ilyeneket akarsz!
- Ne jöjjek zavarba?! Hát már késő…iszonyatos zavarban vagyok, ugyanis csak fél füllel tudok már rád figyelni, pedig tudom fontos egy lány beszélgetést követni…de főleg mióta a nadrágom sincs rajtam, és ilyen édesen súgsz a fülembe, csak azt tudom elképzelni, miket művelnél veled szívesen…és akkor te még itt fejtegeted, hogy te és egy másik lány miket műveltetek. – nyögöm, hisz aucs…szétrobbanok! És engedjem el a fantáziámat?! Nem jó ötlet! Két lány együtt…Laila együtt valakivel, csókolóznak, meztelenek…istenem!
- Gondolom, mert egy lány még jobban tudja mi lehet jó egy másik lánynak… - de, ha nő lennék, is szeretnék veled lenni!
- Sajnálom… - most csöppenek bele, a mi van, ha majd párkapcsolat lesz, és Laila gyönyörű nő!
- Én benne vagyok! – pedig szinte meg se hallottam minden szót…csak azt, hogy mi ketten, és mi lenne, ha…mi van, ha azt mondta, mi lenne, ha te leugranál?! Én meg, igen, érted bármit!
Mindent ki tudjunk élvezni?! Istenem…de megmozdulni se tudok, lebénít az élvezet, ha már csak beszél is, az is izgat, és akkorákat nyelek, mert esküszöm gombóc van a torkomban!
- És az nekem miért baj?! A szex függőség jobb, mint a drog, nem?! – akarom, akarom, akarom! Persze, ha szarul lesz, akkor nincs mese, orvos! De ha a testem használja, állok elébe!
- Bízok Kimiben, de remélem azért nem gázol bele a húgomba, mivel félő, hogy Envy-nek nagyon tetszik a testvéred…és szerintem te jobban tudod, az első szerelem, piszkosul fáj, mikor visszautasítják. – nekem fogalmam sincs róla! Én most vagyok először szerelmes.
- Már nem tudom, mert ha el is gondolkodom…nagyon máshol jár az eszem…vagyis rajtad…nagyon is rajtad…
- Jó, ahogy a hajtincseimmel játszol, nagyon tetszik… - vallom be, és lecsukott szemmel, élvezem ujjai játékát.
- Szeretnélek is boldoggá tenni téged… - nyögöm, és teszek is azért, ha nem is érzelmileg, de egyelőre szexuálisan. A teste meghullámzik, amire felnyögök én is, sőt…bassza meg, felmordulok, mint valami állat, mert tetszi, hogy így reagál rám! Az meg, ahogy ágyékát enyémhez nyomja…megbolondít…
- Laila…nincs nálam gumi… - vallom be megszégyenülten.

+18!

Elmosolyodom, ahogy bókol. Hetek óta az első őszinte bókok, amik nem azért szólnak, hogy hadd dugjon már meg, leegyünk túl rajta, mert feszít a nadrág, hanem azért mert fontos vagyok. És bár tudom, biztos vagyok abban, hogy elfantáziált, nem is kicsit, hogy milyen lehetne, ha ő és én.
De én is gondoltam erre. Sőt! Rá is gondoltam! Leginkább akkor, mikor másokkal voltam. Na igen, volt olyan, hogy hamarabb mentem el, mikor Chesterre gondoltam.
Persze, tagadhatatlan, hogy volt olyan is, hogy annyira szét voltam esve, hogy nekem aztán már minden mindegy volt, mert annyira fáradt voltam, hogy egy ágy látványától is könnyedén elmentem volna. Közben rátér arra, hogy vadmacska vagyok. Igen, szeretek irányítani, főleg most, hogy látom, Chesternek szüksége van arra, hogy valaki irányítsa, segítsen neki, hogy ne legyen kis elveszett.
De ezért vagyok most én. És egyébként szeretem azt is, ha a partnerem irányít. De tudom, Chesternél is hamar el fog jönni az idő, hogy a kezébe akarja majd venni az irányítást és majd akarja a szárnyait próbálgatni.
Addig viszont itt vagyok vele és segítek, ha kéri, bár ahogy érzem, teljesen jól mennek a dolgok maguktól.
- Én vadmacska? Csak akkor, amikor vadmacskának kell lennem. – Súgom, majd megölelem és megcsókolom.
– De szerencsés tulajdonságomnak tudom be azt, hogy át is tudom adni az irányítást. – Súgom, hiszen azért nem ragaszkodom görcsösen ahhoz, hogy én irányítsam a szeretkezést. De tudom jól, a férfiak azért szeretik, ha a nő tud és mer irányítani. És biztos vagyok abban, hogy egyelőre Chesternek is könnyebb és neki is imponál azért, hogy merem irányítgatni.
- Nézd, el kell neki magyarázni, hogy a tested nem játékszer. Nem azért van, hogy ő gyakoroljon rajta. És azon, hogy nem szolgáltatod be magad óvszertanulási alanynak, nem is sértődhet meg. – Majd mosolyogva teszem hozzá, mert ezzel biztos ki lehetne cselezni Envyt.
– Vagy mondd meg neki, hogy ő felhúzhat rád óvszert, ha te feltehetsz neki pesszáriumot. Hidd el, rögtön rájön, hogy azért a kettő, még ha nem is ugyanaz, de hasonló. – Hiszen Envynek előbb vagy utóbb meg kell tanulnia, hogy a bátyja teste nem arra van, hogy szórakozzon rajta.
- Elhiszem, hogy Envy kíváncsi, én is az voltam. De a kíváncsiságom megfelelő módszerekkel orvosolva lett. És belőttük Kimivel, hogy mi az, amit nekem lehet és mi az, amit neki. És igyekszünk ezekhez tartani magunkat. – Igen, igyekeztünk. Többnyire ment is. De hallom, hogy Chester hangja hirtelen megváltozik. Mit mondtam?
- B@sszus! – Kapok a szám elé, mély levegőt veszek és megpróbálom a dolgot helyrehozni. Megpróbálom semmissé tenni, amit mondtam.
Most komolyan, bánom, hogy be vagyok drogozva, mert nem forog úgy az agyam, ahogy kéne, túl őszinte vagyok, meggondolatlanságot mondok, rosszul fogalmazok, és mindent teljesen összekutyulok.
Rendbe kell hoznom. Sürgősen rendbe kell hoznom! Ez így sehogy sem jó. Okés… Mit akarok elmagyarázni? Én se tudom. Remek. Okés. Szedd össze magad Laila, ez így nem mehet tovább. Kapd már össze magad!
- Nem tudom elmagyarázni. – Ennyi. Ennyi? Komolyan? Ennyi az összes hozzáfűznivalót az előbb elhangzottakhoz? Aha. Több és jobb nincs.
- Majd ha józan leszek, megmagyarázom a dolgot, de félek, hogy most bármit mondanék, csak jobban belekutyulódnék. – Legalább ez őszinte és reális válasz. Ez is több, mint a semmi. Persze, nógathat ezek után magyarázatért, de majd azon is túl leszünk. Közben szinte látom, ahogy elképzeli a helyzetet. Talán magával Kimivel látja, hogy mit teszek vele. De az biztos, hogy magán is elképzeli, legalább férfiassága rándulása éppen ezt jelzi.
- Elképzelted? Hm? – Súgom a fülébe, majd finoman fölé kerekedem, felhúzom magamhoz, ahogy az ölébe ülök és istenem, olyan közel járunk ahhoz, hogy magamban érezzem, hogy azt elmondani se tudom, de már megveszek a vágyakozástól.
Felnyögök, ahogy ágyékaink összesimulnak és mohón, vágyakozva csókolom már meg, hogy határozza el magát, ne csak vergődjünk, kérem szépen, hanem igenis, ha akarja, akkor adjon valami jelet és komolyan, úgy vetem rá magam, mint éhes gepárd a vacsorára.
- Nem baj! Én nem bánom, ha elmész… Nagyon is szeretném… Őrülten kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz érezni, ha én okozom az örömödet. – Azzal hozzásimulok férfiasságához és tényleg szeretném, ha elmenne. Felőlem mindegy hova, akár rám, belém, tényleg mindegy.
Csak élje át egyszer, hogy milyen, ha más okoz neki örömet.
- Szeretnék neked örömet okozni és ezért mindent bevetek. Szeretném, hogy elmenj, és akár bennem is. – Súgom.
– Gondolj csak bele… nekem nagyon tetszene. – Őrület! Szinte rámászok szegény srácra, ez már minimum erőszak! De kívánom, akarom, vele akarok lenni!
És ha nem akarja, csak állítson le, egy szavába kerül csak, de akkor szóljon, mert esküszöm, mindjárt erőszakot teszek rajta!
- Nem tudom. Semmilyen függőségem nem volt még, de szeretném, hogyha a szexfüggőségünk lenne a legnagyobb problémánk. Hogy amikor megkívánjuk egymást, azon gondolkodjunk, hova bújjunk el, hogy magunk lehessünk… csak te és én… - Súgom és megcsókolom, immár vagy századjára. De ez a csók, de finom!
- Nagyon remélem, hogy a húgod nem esett bele Kimibe. – Sóhajtok. Hiszen Kim nem is gondolna Envyre még „úgy”. Eszébe se jutna.
És hadd ne kelljen összetörnie egy kislány szívét! Envy olyan aranyos és tényleg, Kim is kedveli, de nem úgy! Hiszen ő még tényleg pici hozzá!
Majd elvesztem a fonalat! Ajkaink kérdeznek és válaszolnak, mohón, szenvedélyesen, szinte falva, be nem telve egymás ajkaival.
- Nem baj. Szedek gyógyszert! – Súgom Chester fülébe. Hiszen biztosra mentem mostanság, nem volt elég mindenféle jöttmenttel, hogy óvszerrel védekezem, biztosra akartam menni. Így írattam ki gyógyszert, nehogy teherbe essek egy hibás óvszer miatt!
Így ha azzal baj is adódott volna, a gyógyszer biztosan véd. És Chesterben bízom, tudom, hogy egészséges, semmi bajom nem eshet tőle, így Chesterrel elég lesz simán a gyógyszer.

+18

- És szerinted most minek kell lenned?! – bevallom, könnyebb az ő kezébe adni az irányítást, minthogy én bénázzak, de a közhiedelemmel ellentétben, nekem baromira tetszik, hogy Laila irányít, őrületesen szexi…és nem mondom, hogy soha nem fogom majd átvenni a hatalmat fölötte. Istenem, ahogy elképzelem, hogy alattam van, hogy felnéz rám…jobban tetszik, ha nem vagyok fölül, ő amúgy is sokkal jobban mutat fölöttem. Amikor az előbb habot evett rólam, az is mennyei volt! Érzem nagyon el fogok hízni, ha minden finom ételt egymásról fogyasztunk el! Persze nem rántottát akarok enni róla, de egy kis csokoládé krém, ami lefolyik a mellkasán, és finoman kenődik szét a pocakján, amin végigszántana a nyelvem. Majd lehet epret tunkolnák bele, vagy az is lehet, hogy banánt. Szeretem a banánt! Irtó finom gyümölcs…de elkalandoztam…amikor sokkal izgalmasabb fantázia képek kellenének. Mint például… Laila csókjai, melyet megédesíthetne mondjuk a cseresznye, de imádom a cseresznyét…jesszusom, Chester, koncentrálj már! Itt van álmaid nője, és…
- Szeretnélek meztelenül látni. – vallom be, és végre! A sarkadra álltál…ugyanis nem nagyon várok választ, lévén nem is kérdeztem, hanem kijelentettem a dolgot. Bár nem olyan nagyon takarja már a ruha, de ha rajtam semmi nincs, rajta se legyen már! Lassan kezdem el lehúzni róla a még megmaradt…egyáltalán mi ez?! Koktélruha, vagy egybe van vagy csak szoknya, meg top?! Uh…de istenem, azok a keblek…ruhában is varázslatosak voltak, de így teljesen csupaszon…ahogy azok a halvány rózsaszín mellbimbók…komolyan, elbűvöl, és megbabonázva nézem őket. Majd kíváncsi férfi, maradjunk kisfiú lévén, megérintem őket, tapintom, élvezem, ahogy még jobban összezsugorodik az a csodálatos dolog, amiért irigyled a babákat, ha egy bombázó nőt látsz…ez elég beteges hasonlat volt…jobb is, hogy ilyenek csak a fejemben hangoznak el, persze ott se kéne, de amiről csak én tudok, az csak számomra tök égő.
Kicsit morzsolgatom ujjaimmal, majd nyelvem incselkedik velük, megízlelem, megszívom finoman, fogaim is finoman ráharapnak, miközben másik mellét kezem kényezteti. Nem érdekel, megmutatom neki, hogy én nem egy önkontrollt nem ismerő tinédzser vagyok, nem fogok elmenni, csak mert ő annyira gyönyörű, hogy meglátom, és röviden szólva feláll…
- De nem kell, irányíts csak… - jókor mondom, miután letepertem, csakhogy ruha nélkül láthassam. Pedig biztos levetkőzött volna, ha kérem…de most mohó kisfiú vagyok, aki karácsonykor megkapta álmai ajándékát, és bár már hetekkel előtt megtalálta a szekrénybe, mégis kitartott idáig, de most már nem bír, és szaggatja a csomagolást. Bevallom, Laila szebb, mint képzeltem ruha nélkül, pedig csak a hűtőből áradó gyér fény világítja meg…úgy felfedezném minden porcikáját…csókkal behintve mindenütt!
Elröhögöm magam…pedig, ahogy elképzelem a jelentet a húgommal, az marha kínos…de szégyen szemre, azt se tudom egy pesszárium hogy néz ki!
- Én próbáltam elsajátítani az óvszer felhúzást…de mindig elszakadt, és nem egyszer fájdalmasan csattant ott… - vallom be, nem igazán férfiasan. Elég puhány alak vagyok, maradjunk annyiban…lehet még homoszexuálisnak is bendzsa lennék.
- Tudod mit…mindegy, hagyjuk…ha van is valami perverz kapcsolat köztetek…akkor mindenképpen ugrálni fogok körülötted röhögve és mutogatva, hogy én tudtam! – kész, nem tudom ép ésszel gondolkodni már, ne is várjon már senki, semmit! Elvesztem, a fűtől, Laila-tól, a boldogságtól…a szerelem, amely lecsapott rám hirtelen és összenyom, és megbolondulok tőle! Ugyan már, majd kimagyarázza, nem történt semmi, ha meg igen…mai világban bármi lehet…de most semmi sem zavar, mert Laila itt van velem!
- Nem tudok hazudni, láthatod, hogy eléggé elképzeltem dolgokat… - mondom szem lesütve…mi van, ha egy perverz, kéjenc alaknak tart?! De istenem, ahogy leteper, ahogy már csak egy laza mozdulat és benne lehetnék…érzem a forróságot, a nedvességét…akaratlanul sóhajtok egy nagyot, és nyögök egyet.
- Tetszik, hogy így rám vetetted magad… - vallom be, mert tudom, hogy mulya vagyok, de akkor is szexi, amit művel. És akkor azt mondja, szeretné látni az élvezetemet…hát bevallom, én is, hogy milyen az, ha tényleg akarom a dolgot, és nem csak azért, mert a testem követeli az enyhülést.
- Nekem már a puszta léteddel is örömet okozol, Laila…ezért volt rossz, hogy nem láttalak hónapokig… - kínzó fájdalom volt már gyakorlatilag…amibe belepusztul az ember!
- Tetszene?! – mi is…mivel az agyam annyi mindent képzelt el vele, hogy nem is tudom már miben lenne Laila benne?! De össze kell írnom a dolgokat…egy kis kényeztetéssel ébreszteni valamelyik reggel…fürdés közben szeretkezni, fogmosáskor akár…ki szeretném próbálni milyen egy étterem mosdójában, egy szórakozóhely sötét sarkában, ahol dübög a zene és villognak a fények, az operában…nem is járok operába! Részlet kérdése! Az ágyon, hogy ő van fölül, majd én…egy autóban…bár nincs is jogosítványom, és autóm se…autós moziban! Egy liftben is, bár még liftet nem találtam. Könyvtárban, egy eldugott részlegen…hú, és úgy szeretném lesöpörni az asztalt, feldobni rá és…honnan ennyi perverz ötlet?!
- Igen?! Hát amennyi ötlet az előbb végigfutott a fejemen… - miért akarom megosztani vele, hogy még nagyobb perverznek gondoljon?!
- Majd beszélek vele…Envy-vel…de lehet neked kéne elmondanod, hogy mit csináljon, ha mégis?! – tényleg, szegény húgom… ha beleesett a srácba, akkor mi lesz?! Tényleg fiatal még, hogy ilyeneken agyaljon, hogy szerelem, és akkor még egy nála hat évvel idősebb srác!
Aztán a gyermeteg tudatom, mit hazudok, a bennem lappangó kiéhezett férfi, csak azt hallja meg, hogy nem baj…és bevallom, azért kitapogatom, és gyorsan fejben, mintha egy két ismeretlenes egyenletet szeretnék megoldani számolom ki, rakom össze, hogy akkor most ezt ide rakom, és akkor az oda belemegy és…istenem, Chester ne gondolkodj! Jön ez ösztönösen magától…elvileg…és mi van, ha rossz helyre teszem, és ha fájni fog neki, vagy ha azonnal elmegyek, vagy ha elpuhul, vagy hogy mondjam?! Csak csináld már! Na, szép…magammal vitázok…miközben egy lány könyörög, hogy tegyem már meg…és ez most nem olyan, mint a többi…azok is rám másztak, de Laila teljesen más…majd csöpögsz még miatta, most csak…
A lehető legfinomabban beléhatolok…istenem, az a forró nedvesség és puhaság, ami ott fogad…levegőt venni is elfelejtek…és szégyen szemre, megkönnyezem a dolgot…ekkora gyík vagyok, hogy sírni kezdek, csak mert végre egy lányban lehetek! Hát gratulálok Chester Pilgrim!

+18!

- Most azt hiszem, irányíthatlak nyugodtan, úgy könnyebb neked. – Mosolygok.
Hiszen a kezdeteknél mindenkinek szükség van némi megértő segítségre. Hogy nem kell görcsölni, minden, ami akkor történik természetes és nem kell szégyenlősködnie. Nincs oka rá.
- Tessék, nyugodtan. – Felelem mosolyogva, hiszen őrülten tetszik, hogy végre kimondja, mit szeretne. És vetkőztessen bátran, övé vagyok, szeretném, hogy megfosszon a ruhámtól. Én már alig várom. És ahogy elkezd vetkőztetni, felnyögök, hiszen ez mesés.
Olyan gyengéd és mégis kissé mohó. Nem is csodálom. Hosszú évekig fojtotta el vágyait. És újabb nyögés hagyja el a számat, ahogy ujjai finoman játszadozik melleimmel.
- Hmmm! – Sóhajtom. És testem finoman megfeszül, ahol ajkai is melleimre tapadnak. Tagadhatatlan élvezem, finoman hozzá-hozzá simulok, újabb és újabb elveszett sóhajok és nyögések szaladnak ki a számon.
Valósággal remegek és már nem is számolom, hányadik nyögés csúszik ki számon, de nem az első és nem az utolsó. Az elmúlt hónapokat, ha összegzem, Chester a maga tapasztalatlanságával is legjobb. Sokkal jobb vele, sokkal élvezetesebb, mint azokkal a férfiakkal, akik ki tudja hány nőn mentek már végig oda-vissza. Mert nem a tapasztalat számít…
Hiszen Chester is tapasztalatlan még, de minden jön ösztönből és attól, hogy szeret, hogy vigyáz rám, hogy fontos vagyok, attól lesz igazán jó és be kell vallanom, ahogy nyelve finoman nyalogatja, kényezteti melleimet, közel visz ahhoz, hogy menten elélvezzek. Igen, még bennem sincs, de én képes lennék azonnal elmenni.
- Ne aggódj, menni fog minden magától. Majd ha elakadnál, kisegítelek. De azt hiszem, semmi szükség nem lesz rá. – Súgom mosolyogva, hiszen azért talpraesett, feltalálja magát, nagyot bakizni nem lehet. Ha valami kellemetlen, úgyis átveszem azt a bizonyos irányítást, hogy jó legyen.
- Jesszusom! Nem tépni kell azt a nyomorult óvszert, hanem egyszerűen csak felhúzni és nem a nyakadig, csak addig, ameddig bennem vagy. – Mosolygok.
– De ha gondolod, próbálkozhatunk vele és megtanítalak rá. – Bár egyelőre kényelmesebb a gyógyszer, de nem árt, ha tudja ő is, hiszen ember vagyok, tévedhetek, és ha kihagyok egy szemet, akkor szükség lehet rá.
Ha csak nem akarunk babát, de én ezt még nagyon nem akarok. Van egy húgom, imádom, de anya nem akarok lenni. Még egy jó darabig.
- Ez… elég bonyolult. – Mosolyodom el szégyenlősen, ez már kész vallomás.
– Ő a tesóm, és sokat jelent. És ez kölcsönös. És kinevethetsz. Komolyan. – Mosolyodom el.
– De nem vagyok Kimibe szerelmes. – Vele nőttem fel, imádom, de nem szerelemmel. Bármi történt köztük, annak nem szerelem volt az alapja. Hanem valami más.
Igazából nem gondolkodtunk rajta, hogy mi, de jól esett minden, ami történt. És senkinek nem beszéltünk róla, senki nem tud róla, csak most Chester.
- És Kimi se belém! – Fűzöm hozzá, hiszen azért nehogy félreértse a helyzetet.
– Ez az egész akkor kezdődött, mikor elmentünk bulizni, és mind a ketten sokat ittunk, és jött egy fogadás, hogy Kimi nem mer megcsókolni. – Nem tudom, miért mondom el, hiszen nem most kéne. De Chesterhez őszinte akarok lenni! Hogy tudja, őt szeretem.
- És te vagy az első, akinek erről beszélek. Mert te fontos vagy. És mert bízom benned. – Mondom és megcsókolom. Hozzásimulok, szorosan, hogy lépjünk most túl ezen. Legyen elég ennyi, majd ha tiszta vagyok, beszélünk róla, de most kényeztessük egymást.
Mohón csókolom, ajkait valósággal felfalom! Olyan finomak!
- Megtartom jó szokásom, hogy rád vetem magam. – Kuncogok és tovább folytatom a csókot, lihegek, bele-bele nyöszörgök édes ajkainak kényeztetésébe.
Az elviselhetetlenségig fokozódik már a vágyódásom és titkon arra az elhatározásra jutok, hogyha kell, én tényleg rávetem magam. Csak elég egy bólintás, hogy részéről rendben és én önállósítom magam, arra törekedve, hogy minden testi élvezetet megadjak neki.
- Lássuk be, kellett az a pár hónap, hogy rájöjjek, mennyire hiányzol, ha nem vagy. És hogy az, hogy mindenkiben téged kereslek, az jelent valamit. – A végére pedig már feladtam. Látni akartam és néhány koktél után odajutottam, hogy minek fogja vissza magam?
Kívánom a csókját, érintését, akkor minek egy bárban ücsörögjek egy csomó ismeretlen között, ha valahol ő is otthon van. És Envy számát ismerve könnyen megtudhatom a címét. És kihasználtam a lehetőséget. Örültem, hogy feladtam.
- De ígérem, többé nem kell mellőznöd… Veled leszek! – Eszemben sincs elszakadni tőle. Jó vele, minden értelemben.
- Igen. És látom, hogy sok minden futott végig a fejedben. Azokra is mind sor kerülhet… - Kuncogok. Hiszen annyi vicces, izgalmas és szexi hely van, ahol lehet szeretkezni! Például itt, a konyha kövén, de egy réten, egy erdei házban, egy jakuzziban, medencében, amikor mindenki azt hiszi, hogy az ölében ülök, és csak csókolózunk, míg a hullámok ringatnak…
Valójában mi gerjesztjük a medence hullámait.
És a sötétben, egy erdőben, az iskolában… Egyszerűen nem képes leállni a fantáziám! Autóban, első és hátsó ülésen, motorháztetőn, a konyhapulton, lépcsőn… Állj le, Laila!
- Mi mindenre gondoltál? Kíváncsi vagyok, hogy kipróbálhassuk mindet! – Súgom és megcsókolom.
– Persze hozzá kell tennem, hogy az én fantáziám se tétlen, én is gondoltam erre-arra… - Kuncogok.
- Beszélek Evyvel. Bár az előbb elmondottak tükrében… - Miszerint Kim és köztem történt egy s más… - De mindegy. Megbeszéljük Envyvel, hogy Kimi még idős hozzá. Legyenek barátok, de nem egy korosztály. Még. – Mondom kedvesen, megértőn. Hiszen Envy még kislány.
Majd érzem, hogy Chester kicsit habozik, pontosan szólva, hirtelen elbizonytalanodik. Gondolom, végigfuttatja a biológia órán elhangzottakat, bár nincs nagy hibalehetőség.
- Segítek… - Súgom, és kicsit irányítom kezét, így biztos könnyebb neki. Így érezheti, hogy nem hagyom elveszni, és minden, amit biológia órán mondtak, tény és való, nem hazugság.
Valóban minden odavaló, ahova írják a tankönyvek.
Majd lassan, finoman hatol belém. Úristen! Ez az érzés! Hmmm… De jó! Akaratlanul felnyögök és megremegek az érzéstől. Mikor Chester szemébe nézek, lassan mozogni kezdek, finoman, óvatosan, hogy szokja a teste az érzést. Majd észreveszem, hogy szép kék szeme könnyessé válik.
- Fáj? Nem jó? – Kérdezem suttogva.
– Hagyjuk abba? – Aggódom érte és abba hagyom a lassú, egyenletes mozgást.
Hiszen ha nem jó, hát hagyjuk, próbáljuk meg máshogy, esetleg máskor. Kívánom, mint az őrült, de mást nem eljátszom előtte magammal és akkor bár nem ugyanolyan formában, de felgyülemlett vágyaimat le tudom vezetni, és úgy, hogy ő is élvezheti.
Engem az se zavar, ha előttem nyúl magához, sőt! Kifejezetten izgalmas lenne, bár ahogy bennem van és érzem, ez mesés érzés, leírhatatlan, ahogy érzem minden rezdülését és ő érez engem, bennem van.

+18

- Könnyebb is, meg őrülten tetszik...esküszöm, ha tudnám is mit kell tenni, akkor is játszanám a bénát, vagy könyörögnék, hogy vezess... nagyon szexi... - de komolyan, bikavadítóan jó érzés, ahogy...nem is tudom hogy fogalmazzak, mert nem akaratos, hanem határozott, és tudja mit akar. Én is tudom mit akarok, de míg én csak a célt látom, neki van fogalma arról hogyan is juthatunk el oda. Komolyan, szívem szerint azt kérném, itt a testem, erőszakolj meg szépségem. Hisz én meg tudom adni, amit te akarsz, csak nem tudom hogyan, aztán idővel úgyis rájönnék a dologra...eddig is csináltam vele olyanokat, amiről fogalmam se volt, de a kezem, meg a nyelvem is tette a dolgát, és a nyögéseit visszaidézve, csak nem olyan rosszul...komolyan, mindenképpen nem egyszer, nem kétszer, rengetegszer ki akarom csak szájjal elégíteni, mert az mennyei érzés volt...egyszerűen imádni való volt, ahogy éreztem a teste apró rezdüléseit, amely arra volt reakció, amit én műveltem vele. Ahogy forrósodott, és nőttön nőtt a nedvesség...az a selymes, kellemes...hú...szavakba nem tudom foglalni, de anyám könyveiben elég jól le van írva...égtem is rendesen, amikor olvastam!
- Bocsánat, hogy ilyen vagyok...de most úgy érzem hogy megütöttem a főnyereményt... - vallom be, hisz követelőzőnek érzem magam, hogy csak úgy le akarom szedni róla a ruhát, nem is várok engedélyt rá, hanem neki esek, és ki tudja, lehet tönkretettem a ruháját...és mellékesen mi van ha tök drága volt, egyedi, ajándék, bármi?! Én meg nekiestem, majdhogynem letéptem róla, kihámoztam belőle és úgy faltam a testét, mint egy gyerek a legfinomabb édességet. De az is! Őrjítően buja, savanyú és édes egyszerre, keserű, szomjat oltó és mégis szomjat kiváltó, perzseli a torkot, mégis enyhíti a kaparó érzést, feltüzel és lecsillapít egyszerre...mámorító érzés, mely megtébolyít, ha nem vethetem bele magam és fulladhatok meg ebben a gyönyörben! És az a nyögés...a hangja, és teste lágy hullámzása, ahogy apró érintéseimtől szinte szikrázik, és perzsel és megőrjít...
- Sajnálom...bendzsa vagyok na...egy nyomorult óvszert se tudok felhúzni... - szégyellem el magam. De egyszer mentem be, hogy majd veszek gumit, hogy kipróbáljam milyen, mire az eladó ezeregy kérdést szegezett nekem, hogy mekkorát, redőset, síkosat, milyen színűt és a többi...mire kétségbeesett ábrázattal kirongyoltam az üzletből és hazáig futottam.
- Me-me-megtanítani rá?! - megint ez a dadogás, sose volt, most mi váltja ki...azon kívül, hogy szeretnék elsüllyedni, mert a perverz fantáziámat bezzeg nem kell félteni...szájjal tenné fel?! Hülye! Kézzel...és nem beszélve arról, hogy úgy is őrülten izgató lesz majd, hidd csak el...ahogy a kis finoman puha keze lassan felhúzza a...hagyd abba, hagyd abba, hagyd abba, mert elsülök, és nem kéne se a testére, hogy a melleit beborítsa, és főleg nem az arcába, még ha izgató is iszonyatosan bármelyik opció!
- Hát...minden családban vannak furcsaságok. - mondom egy laza vállrándítással... bízik bennem, és őszinte akar lenni...ez nagy szó! Istenem, de imádom!
- Csak ne csinálj butaságot, kérlek...a rám veted magad dolog, nem számít annak...csak a kemény drogokat, meg ivást mellőzd...bár mellettem nem lesz nehéz...kis piától is ki tudok dőlni...vagyis nem kidőlök, vagy hányok, de egy pohár sör és olyan vagyok, mint aki a fél bárpultot elfogyasztotta. - nevetek, mert ez az igazság. Egyszer bemesélték nekem, hogy az egy pohár víz, az vodka, és meghúztam, úgy berúgtam tőle, hogy csak na...és másnap közölték, hogy placebo az egész, csak vizet ittam rendületlenül.
- Ígérd meg, hogy nem ítélsz el miattuk... - mondom szemlesütve, de én meg miért vagyok őszinte vele, miért teregetem ki őrült fantáziám szennyeseit?! Mert így neveltek, és mert neki nem tudok nemet mondani, és ha kimondom, akkor mindegyiket újra elképzelem vele, és nyögnöm kell, zihálnom, és figyelni arra, el ne élvezzek.
- Gondoltam arra, hogy egy reggel megleplek azzal, hogy kis kényeztetéssel ébresztelek, ha itt alszol mondjuk, bemászom a takaró alá, szétfeszítem a lábaidat, és elveszek mesés ízedben... vagy, hogy tusoláskor a hideg csempének nyomhatnálak, esetleg fogmosáskor mögéd kerülhetnék...vagy kíváncsi lennék, milyen egy nyilvános helyen, egy étterem mosdójában, például...vagy most ugrott be, az asztalnál ülve nyúlkálni, mint a filmekben. Vagy egy discoban, a sötét sarokban, a tüc tüc zene ütemére benned lenni...színházban, a páholyban csinálni egy darab alatt...hogy én lennék fölül, majd te...és milyen lehet egy autóban...autós moziban akár...egy liftben, vagy a könyvtárban, a polcoknak nyomódva...vagy egy asztalon...és miért mondom el neked ezeket, hisz gondolom egy beteg alaknak tartasz már így is. - és tényleg miért fejtettem ki neki mindent, jobb volt, amíg a fejemben volt, és csak én élvezkedtem rajtuk, most lehet el fog rohanni, és még meg is ver. Nem hiszem ő bármi ilyen extrém dolgokra gondolt, és pedig én vagyok a szűz!
- Dehogy, dehogy...sa-sa-sa-sajnálom, csa-csa-csak...mo-mo-most tu-tu-tuti hü-hü-hülyének nézel, de-de-de me-me-megható a do-do-dolog... - nyögöm ki rekedten, dadogva, könnyes szemmel. Leírtam magam nála, teljesen, bár elsüllyednék! Meghatódni, amiért egy lányba lehetek?! Jesszusom, ember, szed már össze magad! Nagy levegő, kifúj szépen...ösztön, bízz az ösztöneidben! Finoman eldöntöm, hogy ő legyen alul, és a lehető legóvatosabban, mintha legalábbis ő lenne szűz, kezdek mozogni...bevallom a lassúság miattam kell, mert mentem elélveznék, ha gyorsítanék. Finoman megcsókolom, és lábait derekam köré vetem...csak ne sírj, ember, az nem férfias! Megmarkolom a fenekét, élvezek benne lenni, a nyakát csókolgatom...tisztán akarom hallani, ahogy nyögdécsel, és ha mondja, hogy hagyjam abba, mert nem jó, bár bevallom nekem most nagyon jó, nem azért mert felül vagyok, hanem mert benne, és élvezetes...leírhatatlan...mesés...ez a lágy ritmus, ahogy testünk összeér, ahogy...hirtelen fordulok egyet, hogy alulra kerüljek...
- Szeretnék felnézni rád... - vallom be kisfiúsan, hisz ahogy rajtam lovagol, az sokkal jobb, minthogy én uralkodjak fölötte, ahogy mellei finoman mozognak, és talán megtámaszkodik a mellkasomon, és sokkal gyönyörűbben néz majd ki a teste, ha fölöttem feszül meg egy lágy ívben, mintha alattam remegne meg. Vajon torkából sikoly szakad ki, és tényleg el tudom juttatni a csúcsra?! Ne gondolkozz, élvezd te mamlasz!

+18!

- Nem vagy béna, ilyen eszedbe se jusson. Nagyon jó veled… El sem hiszed mennyire. Ne légy kishitű! – Súgom a fülébe szerelmesen. Hiszen jó vele és most, ahogy bennem van, csak jobb. Bár maga az érzés nem új, hiszen már voltam férfivel, de Chesterrel ez mesés.
Sokat dob a dolgon, hogy van benne érzés, érzelem. Ez számít.
- Ne aggódj, nem csak egyszeri alkalom lesz az, hogy vezetlek! – Nem baj az, szeretek én vezetni. Igaz, jobban kell figyelni, hiszen akkor nekem kell figyelnem arra, hogy Chesternek is jó legyen, de nem bánom. Nekem fontos, hogy jó legyen neki, hogy élvezze, és hogy ez az alkalom a lehető legszebb legyen neki. Hiszen erre, míg él, emlékezni fog.
Így rám is. Ez de jó érzés! Örökre emlék leszek Chesternek, ha esetleg úgy adódna, hogy nem illenénk össze. Amit kétlek, de szeretnék fontos lenni Chester-nek, ez számít! Hogy fontos legyek neki, hogy emlékezzen rám! Örökre!
- Nem baj. Én se tudok betelni veled. – Nevetek és megcsókolom. Puha ajkai már gyakorlottan csókolnak, nyelve gyengéd játékot mer kezdeményezni. Teljesen jól belejött a kis játékunkba, igazi csókvirtuóz lesz belőle.
- Jajj, nem születünk úgy, hogy rögtön vagánykodjunk azzal, hogy óvszert tudunk felhúzni. Majd belejössz, megtanuljuk, ügyesek leszünk. – Súgom és ígérem, megtanítom neki. Ez végül is alap dolog, nekünk is szükségünk lehet rá, hogyha bármi gikszer beüt, például elfogy a gyógyszer, rosszul leszek, kihányom és nem hat.
Hiszen én még nem akarok babát.
Fiatalok vagyunk hozzá, élnünk kell, nem babázni. Van még időnk egyáltalán a családalapításra gondolni, nem hogy arra, hogy a tettek mezejére lépjünk. Jesszusom! Nem kéne…
- Persze, hogy igen. Először a kezemmel, aztán a számmal játszadoznánk… Nem tudom, mit szólnál hozzá? – Incselkedem és hagyok időt, hogy fantáziája beinduljon, elképzelhesse a jelenetet, ahogy kinyitom az óvszer csomagolását…
Természetesen a fogaimmal. És ugye azért óvatosan, hogy ne cincáljam darabjaira, mert az ugye nem túl szerencsés. Persze, nálunk nincs gond, amíg szedem a gyógyszert és egy jó darabig szándékomban áll szedni, addig ez ugye nem is kérdés.
Hiszen nem kell gyerek, ezt már letisztáztam és szerintem Chesternél vita tárgya a fogamzásgátlás szükségessége.
- Igen, vannak furcsaságok. Csak nem szeretnélek elveszteni, mert még előtted furcsaságokat csináltam és úgy érzed, hogy hazudok azzal, hogy akár csak érintőlegesen is, de nem mondom el. Te is rengeteg mindent elmondtál, a bizalmadba fogadtál, ami megtisztelő, úgy gondolom, én is tartozom annyival, hogy őszinte vagyok, és nem titkolózom. – Bár történt sok minden, nagyon sok minden, órákig mesélhetnék, de talán a részletekbe nem folyok bele, vagy nem most folyok bele.
Meg úgy általában nem kell kivesézni, hogy mi történt, mert csak rossz szemmel nézne ránk, elsősorban Kimire. Azt meg nem akarom, hiszen pont ahhoz, ami történt, két ember kell minimum. Én is ludas voltam, nem csak Kim.
- Nem, dehogy tartalak beteg állatnak! Ezek tetszenek. És alig várom a reggelt, ha így fogsz ébreszteni, csodás és hihetetlen reggelnek nézek elébe! – Úristen! A gondolat önmagában is felizgat, hogy reggel úgy ébreszt, hogy ajkaival kényeztet és akkor még a többi, felsorolt eshetőségről nem is beszéltünk. Hiszen fogmosáskor,tusoláskor, asztal alatti simogatás… Ezt kell nekem csak elképzelni, mindjárt elmegyek, mint a déli busz.
- Megható? – Megható elveszteni a szüzességed? Én például nem is sírtam. De hát ugye ki hogy éli meg. Úgy tűnik, Chesternek sokat jelentett a dolog. Még a végén lelkiismeretfurdalásom lesz, hogy elvettem a szüzességét. De ha egyszer annyira jó és akarta ő is!
Majd fordul kissé a kocka. Én kerülök felülre és igyekszem a lassabb tempót tartani, hiszen érzem, nem kell neki sok. Lassan, finoman mozgok, gyengéden támaszkodom meg mellkasán, finoman karmolászom, halkan fel-fel sóhajtok, mert félek, hogy egy hangosabb nyögés sok lenne és elmennék. Finoman remegek meg újra és újra, ahogy apró kis mini-orgazmus-félék söpörnek végig rajtam.
Nem az az üvöltözős, vergődős gyönyör, hanem azok a kicsik, amik még az üvöltözős rész előtt vannak.
- Ezt nem fogom elfelejteni és felírom az emlékeimbe, hogy szereted, ha én vagyok fölül… - Súgom erotikusan a fülébe, amibe lassan belecsókolok, cimpáját pedig finoman nyalogatni kezdem, gyengéden harapdálom.

+18

- Ha te azt mondod, hogy jó velem, akkor az jelent valamit... - vallom be, hisz nekem ez az első alkalom, és remélem nem az van, hogy nem akar megbántani, mert azonnal szóljon, ha valami nem jó! Inkább próbálkozzunk még, de oda az élvezetem, ha neki nem ízlik...vagyis az ízlik szó furcsa rá, de a lényeg, ha őt nem juttatom csúcsra, kurvára nem izgat, ha én esetleg elmegyek...lévén én menten el tudnék élvezni, ahogy csak benne vagyok, valami őrjítő érzés. Olyan tipikusan...húú...szóval ilyen egy lányban lenni...akkor sose akarok kiszállni! Még jó, hogy ilyen gondolatok csak a fejemben vannak, mit gondolna rólam Laila?!
- Akkor annak csak örülök...vezess majd Laila... - nevetek egyet, ahogy elképzelem enyhén dóminaként, istenem, ez a csaj alapból gyönyörű, ruhában is egy angyal volt, de így meztelen maga az élvezet, a gyönyör, a...nem is találok rá szavak, de ha tudom, hogy ez van a ruha alatt, lehet nem csókot lopok tőle,m hanem leszakítom a ruháját...persze erre nem lettem volna képes, és hazudnék, ha azt mondanám a vizes ruhája nem indított be akkor este...ezért is zavart, hogy meztelen voltam a találkozásunkkor, ugyanis a kis pajtás a lábaim közt nem fért a bőrébe, és neki ki kellett nyilvánítania, hogy milyen guszta falattal hozott össze a sors. De most már örülhetsz pajti, benne vagy..abban a kellemesen finoman puha forróságban...hmmm...
- Szeretlek Laila... - mondom végül magyarul, remek vagyok, hisz ezt meg lehet nem is érti. De ez van, ha az ember nagyon unatkozik, akkor ugyanazt a szót nagyjából minden nyelven megtanulja. De ő nem tud betelni velem?! Én nem tudom mikor fogom megunni ezt a gyönyörűséget!
- Mi-mi-mit szólnék?! - remek, ez a dadogás mindig előjön majd, ha valami iszonyatosan beindít, ha ennél jobban még be tud valami indítani! De ahogy elképzelem a száját...jesszusom! A lábam megrándul, és a lábujjaim begörbülnek, és nem sok híja van, hogy ne süljek el, vagy fel, vagy mi az...de még nem akarok elmenni, előbb menjen el ő, úgy megnézném milyen akkor.
- Bízom benned Laila....és majd idővel szépen elmondasz mindent, amit szeretnél...csak máshogy fogalmazz olykor, hogy ne értselek félre. - nevetek, hisz ez a Kimi és ő közte lévő dolgok eléggé abszurdak.
- Akkor majd gyakorolnom kell, hogy a legtökéletesebb nyelv technikámat tudjam bevetni...aztán majd kapsz reggeli narancs levet, meg muffint is... - bemászok majd a takaró alá, finoman szétnyitom a lábait, és fejem elmerül abban a forróságban, abban a gyönyörben, abban a nedvességben...istenem, és az íze, valami mesés!
- Sajnálom tényleg...nem miattad van, nem tudom kontrollálni a reakciómat, ilyen a dadogás, és most ez a sírás is... - röviden szólva, rohadt égő voltál Chester!!!
- Mert így gyönyörködhetek benned...és a melleidben... - ez van, férfi vagyok, és abból is a legrosszabb fajta, aki őszinte...de istenem, így el fogok menni, nem sok van hátra...most szólnom kéne, vagy mit tegyek, és azt vajon megérzem, ha ő elmegy...vagy lehet annyira béna vagyok, hogy a csúcsra se tudom eljuttatni, de istenem, mindjárt eszemet vesztem!

- Biztos lehetsz benne, hogy élvezem, hogy együtt vagyunk. De tudod, ha nem hiszed, magad is utána járhatsz! – Somolygok, hiszen tényleg élvezem. Jó Chesterrel, ebben biztos vagyok és szeretném, ha elhinné ő is, hogy annak ellenére, hogy most van együtt először nővel, attól még ő is lehet isteni. Nem olyan bonyolult a dolog, igazából ketten vagyunk, és együtt tudunk úgy működni, hogy mindenkinek élvezetes legyen.
Meg ugye sok hibalehetőség nincs is. Rossz helyre nem teheti.
- Ennyire szereted, ha irányítok? – Incselkedem, nem kicsit flörtölő hangnemben. Csábítón, arra törekedve, hogy minél jobban felizgassam és elmenjen.
Hogy átélje azt a gyönyört, amit nem csak egy fantáziakép adhat, amit én adhatok neki, a saját testemmel. Huh… ahogy ebbe belegondolok, teljesen kiráz a hideg, beleborzongok abba, ahogy elképzelem Chestert miközben elmegy.
Ráadásul bennem.
- Szeretlek, Laila? – Kérdezek vissza, hiszen magyarul nem értek, de azért tervben van, hogy némi magyar tudást összeszedek, főleg, hogyha úgy nézzük, a magyar a finn testvérnyelve. Így kifejezetten érdekes lehet magyarul tanulni.
- Ez mit jelent? – Kérdezem mosolyogva, kíváncsian. Hiszen ezt a szót nem ismerem. De valamit nekem mondott és úgy, hogy szép vágású kék szemei szerelmesen csillognak, és szinte felfalnak. De közben magával is ragad, őrülten rabul ejt.
- Igen, kíváncsi vagyok, hogy tetszene, ha először kezemmel kényeztetnélek… Persze lassan, finoman… Majd lejjebb kúsznék és nem csak a kezem kényeztetne tovább, hanem a szám is megízlelne téged. Óvatosan, lassacskán kezdenék, ha elmennél közben, azt se bánnám. Kíváncsi vagyok, hogy mikor elmész, milyen lehet az arcod. Mert így édes. – Mosolyodom el, hiszen úgy néz rám, mint egy istennőre.
Ami jól esik, nagyon is jól esik, de zavarba is hoz. Hiszen én azért nem vagyok olyan tökéletes, mint ahogy ő láthat.
- Maradjunk annyiban, hogyha kitisztulok, akkor, ha úgy alakul, megbeszéljük. Bár nem beszéltem ilyesmiről senkinek sem… - Tényleg. Minden, ami Kim és köztem történt, arról két fő tud, és az Kim és én vagyok. Mint a legilletékesebb.
De a szüleinknek bolondok lennénk elmondani, mert akkor mindenki kombinálna. Pedig mi nem vagyunk szerelmesek. Szeretjük egymást persze, hiszen testvérek vagyunk és nekem a legjobb barátom Kimi, de néha… Szóval, ha olyan helyzetbe kerülünk, előfordul, hogy nem tudunk egymásnak nemet mondani.
Közben Chester lejjebb kúszik, és finom ajkaival kezd kényeztetni. Ettől felnyögök és finoman megfeszül a testem, hiszen… Nem is tudom…
Ha lehet úgy fogalmazni, ő ösztönösen jól bánik ajkaival és nyelvével. Olyannyira, hogy képes lennék azonnal elmenni.
- Bátran gyönyörködj bennem, neked is és nekem is jól esik. – Mosolyodom el, de mosolyomba nyögés keveredik, ahogy finoman kényeztet. Huh…
- Így el fogok menni, azt ugye tudod? – Nyöszörgöm.

+18

- Magam is utána járhatok, mégis hogyan?! - kérdezem meglepődve, hisz érzem, hogy élvezi, vagyis az önbizalommal rendelkező énem el akarja hinni, hogy amit én teszek, arra reagál Laila ilyen jól, és nem azért, mert eléggé szét van csúszva, és közben másra gondol, hanem mert én is örömet okozok neki a magam béna módján.
- Nem tudom...de élvezem...és te amúgy is domináns személynek még szexisebb vagy, én meg szeretek úgymond olyan lusta lenni, hogy csak élvezkedjek, mintsem bármit cselekedjek. - ez teljes mértékben igaz, én sose voltam az a magamtól majd megteremtem a világ békét. Persze Erdélybe magamtól jöttem és egyedül élek itt...de már jó ideje agyalok azon, hogy visszamenjek, mert elég uncsi egy hely...volt...amíg Laila nem lépett az életembe, ez a nő valami mennyei! és lehet enyhe anyakomplexusom is van, és nem a kor miatt, hanem mert szeretem, ha törődnek velem, pedig anyámmal nagyon jó a viszonyom, de én ilyen kis puhány, mulya, anyám asszony katonája lettem.
- Azt jelenti, hogy szeretlek, csak magyarul mondtam...sajnálom, nagy unalmamban, elég sok nyelven megtanultam ezt. - vallom be szem lesütve, elszégyellve magam, hisz nálam nagyobb lúzert nem hordott hátán a föl, aki ennyire nyálas alak lenne!
- Hú-ú-ú..ne mondj ilyeneket, mert mindjárt megtapasztalod, és szeretném, ha nem az jönne le, hogy nem tudom tartani magam, mert korai megömléssel küzdök... - ez kéne a legkevésbé, de az én fantáziámat nem lehet megállítani, már érzem is, ahogy forró szájában elveszek, bársonyos ajkai körül ölelnek, és én elélvezek abban a gyönyörű helyben...de nem tudom, eddig még nem mozgatott meg az orális szex.
- Figyelj, majd elmondod, amikor úgy érzed...csak arra kérlek, majd érthetően fogalmazz, nehogy félre értsek valamit. - nem akarom tudni mit csinált a testvérével olykor, de remélem nem szopta le, vagy szeretkezett vele, vagy bármi sokkal szexuálisabb, mert most egy csók, nem olyan gáz...de annál durvább dolgok, azért a kíváncsiság határán is túl vannak.
Eltávolodom tőle...pedig csak gondolatban agyaltam azon, hogy nyelveim újra vadul kényeztethetnék, de mire feleszméltem éreztem azt a mesés ízt, azt a forrón csábító nedvességet nyelvemen. Elhúzódtam tőle, mert...nem is tudom, nem akartam, hogy így menjen el...így finoman belé hatoltam újra...ölembe vettem finoman, így ültünk gyakorlatilag, és finoman ringatóztunk...mire nekem nem is kellett más sok hátra...de szerintem Laila nem ment el, tessék...ennyire egy pancser alak vagyok, még azt se tudom elérni, hogy csak a lány után élvezzek el...bevallom, sose tudtam, hogy megyek el...de lehet ezek után nem is akartam volna megtudni, ugyanis egy gyermeki kuncogást hallottam meg, először azt hittem, hogy a húgom az, amitől iszonyat elszégyelltem volna magam, és mérges meg ideges, meg szerintem minden lettem volna egyszerre...de rá kellett jönnöm, ez a kisfiús nevetés belőlem jött, miközben elélveztem Laila-ban. Remek, ha belé hatolok sírok, ha elmegyek nevetek, mint akit csiklandoznak legalább!

- Hogyan? – Mosolygok rá huncutul, kezét megfogom, majd testem legtitkosabb pontjához vezetem és simogatni kezdem magam kezével, hadd érezze csak izgalmam.
- Mondjuk így… - Súgom-búgom fülébe, hadd élvezze a játékot. Nekem legalábbis tetszik. Nagyon is.
Majd elnevetem magam, olyan vidáman, spiccesen. Máshogy nem is tudnám, hiszen vidám vagyok, ez köszönhető Chesternek is, meg azoknak a gyanús, fehér bogyóknak, amiket nyakra-főre szedtem. De feldobnak, ellazítanak, édes bódulatot adnak, nekem tetszik.
Oké, nem egészséges, de ami jó, azzal mindig valami baj van.
- De jó! Szuper vagy! Mármint hogy elkezdtél tanulni idegen nyelveket. Főleg magyarul. Annak itt sokkal nagyobb hasznát veszed, mint bármilyen másik nyelvnek. – Hiszen ez azért igencsak magyarok lakta terület. Persze, román határokon belül, de akkor is.
És én szeretem a kis testvérnépünket.
Majd eddig jutok a gondolataimban. A testemet körülvevő érzések egyszerűen elzárják minden módját annak, hogy egy értelmes gondolat is szárnyra kelhessen a kis fejemben. Bár nem tartom kizártnak, hogy a kis vidám bogyók is besegítenek abban, hogy gondolataim kuszábbá váljanak, mint egy hajcsomó. Tudom, érdekes gondolat, de ugye most nem akadunk fenn az ilyenen?
Majd érzem, hogy lassan, de biztosan közeleg a gyönyör.
- El fogok menni, Chester-em! – Szinte nyögöm a fülébe a szavakat, és kicsit mohóbbra irányítom a mozdulatokat, hiszen ha jól látom Chester mozdulataiból ő is hamarosan átéli élete első gyönyörét úgy, hogy nővel van és nem egymaga.
És ennek azért meg kell adni a módját.
Magamhoz húzom arcát, csókolni kezdem. Ennek kell a legszebb orgazmusának lennie, hiszen az első. Oh, bárcsak emlékeznék én is az első orgazmusomra. Vagy józanul tán emlékszem is? Öhm… lehet.
De haladunk előre, csak előre és heves extázis veszi kezdetét, Chester felkuncog, én pedig a gyönyör legfelsőbb fokán járok, mikor meghallom a kacajt és én is elnevetem magam, hiszen olyan édes.
- Szeretlek, te kis aranyos! – Súgom a fülébe szerelmesen, nevetgélve, már amennyire az lehetséges olyankor, mikor az ember elélvez. De összességében nekem is ez volt életem egyik legjobb gyönyöre.

Erre mondaná azt apám, hogy na látod fiam, ez a szex…benne vagy a lányban, mozogtok, szóval égetitek a zsírt gyakorlatilag, mert a szex nem rossz dolog, nem bűn az, ha egy nővel vagy, persze fiam, ha meleg vagy, az kicsit kacifántosabb, de a szex, az már csak szex…
Mire anyám rákontrázna mindenre, hogy a férfiak g-pontja úgyis a végbelükbe van, és különben is, mi az a g-pont?! De ezt nem merném megkérdezni, olvastam róla, sokat is, hogy a nők így vannak vele, meg úgy…de most milyen ciki lenne Laila-tól megkérdezni, hogy izgattam a g-pontodat is?! Jó volt, biztosan, nemcsak megjátszottad?! Mert bármit megteszek ám, csak szólj hogyan jó neked, és akkor megteszek minden tőlem telhetőt…
Bár én sikeresen elélvezek. És nevetek egyszerre…ez piszok égő, bár én se lennék magamnál!
Az első orgazmusom, és eddigi életemben az egyetlen…hisz ha nagy nehezen rávettem magamat a maszturbálásra, nem tudott semmi felizgatni, és végül meg is untam az egészet, komolyan gáz ezt mondani, de a kezem belefáradt a huzigálásba, a másik kezem pedig a csatornák közti váltogatásba.
De ez valami mennyei érzés…bevallom, szívem szerint azt mondanám, szinte nyaggatnám Laila-t, hogy próbáljuk meg újra, mert érezni akarom ezt a gyönyört, ezt a vad érzelmeket, amik cikázni kezdenek bennem, de mindkettőnknek jobbat tesz majd a pihenés…
És nem mellesleg, hirtelen nyílik az ajtó…egy férfi hangját hallom, és a konyhából pont rálátok a párosra…
Kimi?!
Envy?!
Mi történt?!
Majd ők is meglátnak…a fenébe működik ez az egész oda-vissza?!
Meglátnak, a húgom pedig kitaccsol.
Na, szép kis este elé nézünk az biztos!
Laila is ki van ütve a maga módján, Envy-vel ki tudja mi történt…de szerintem jobb, ha mindenki itt marad is együtt alszunk szépen.

Nem vagyok teljesen magamnál, minő meglepő...egy éve, vagyis annyi még nincs, de mióta visszatértünk a húgommal Erdélyből, nyugtatókon élek, nem mintha segítene elaludni, még ha iszok is rá, akkor se történik semmi, betompulok, de olyan semmilyen vagyok, semmi reakciót nem vált ki belőlem semmi sem, mintha nem is éreznék, közömbös vagyok az élettel szemben is, nem reagálok le semmit, ha erőmből telik, akkor csak sírok, mint egy hülye gyerek.
Los Angeles-be vagyok már…elvileg lakást keresek, de már régen megtaláltam az ideális otthont, amibe azt hittem Laila is csatlakozik, olyan jó lett volna, ha itt van velem…bár ő nem szereti ezt a klímát, de én örültem volna, hogy bikiniben flangál, alul öltözötten…és szerintem a tengert ő is imádta volna, jó érzés a hullámokra kelni, már amennyit este alszom.
Envy hívott megint…igazából velem akart jönni, de jobb ha anyuék vigyáznak rá, én nem tudtam, és bár befejeztem az iskolát helyette…az egy vicces történet volt, de a tanárnő kedves volt, segített, és tanulgattunk otthon Envy-vel, kicsit lefoglalt, kellett, hogy eltereljem a figyelmemet, úgy mindenről.

Kedves Laila…
Annyira szeretném azt írni, hogy „Drága Szerelmem” de tudom, hogy így se olvasod el ezt a levelet, hátha még így szólítanálak…
Eltűntem, tudom jól, téged kellett volna választanom, vagy legalábbis a húgomat hazavinni, majd visszajönnöm hozzád, cserben hagytalak, és…

Laila, szeretlek, kérlek, higgy nekem, sose találkoztam még ilyen varázslatos személyiséggel… ha látnád ezt a kilátást, szerintem imádnád, festői, és a tengerre néz, tudod a víz miatt…

Édesem, rád gondolok egyfolytában, csak veled álmodok…Envy szerint fel kéne, hogy hívjalak, de nincs merszem, bevallom, képtelen vagyok, nem tudom mit mondhatnék…

Annyi levelet próbáltam írni, de nemhogy nem küldtem el, befejezni se tudtam őket…felhívtam-e valaha?! Rengetegszer, de vagy kinyomtam, vagy elsírtam magamat, mikor felvette valaki.
Szeretem őt, miért ne szeretném, de valami összetört bennem…bár neki sokkal nagyobb fájdalmai lehetnek, megint egy újabb baleset, jézusom, azt se tudom mi a baja…Kimi-t hívtam, vele úgy ahogy tudtam beszélgetni, de titokzatosan beszélt, azt mondta, hogy jól van, de ennél többet soha. Annyira éreztem, hogy Laila ott lehet a háttérben!
Csináltattam neki is egy kulcsot, és…be kéne dobnom a tengerbe, mert vettem neki egy gyűrűt, még Erdélybe találtam egy antikvitásba, bevallom aznap este akartam odaadni, azért mentem ki, a kabátomba volt. Tudom, nagyon korai a dolog, de én ha nem is megkérni akartam, csak megláttam azt a kis gyűrűt, és eszembe jutott, nem eljegyezni akartam…csak elhitetni velem, hogy rám bármikor számíthat, mégse vagyok ott.
A nyár végén idelátogat majd elvileg Envy, megnézni milyen lakást vettem ki, bevallom jó érzés lesz, hogy nem vagyok egyedül…mellette aludtam az elmúlt időben, szorosan hozzá bújva, mint egy hülye gyerek az anyjához.
Biztos látta, hogy zokogok, csak nem említette…hiányzik Laila, és magamat okoltam mindenért, még most is…de legalább most nem tudok elmenni a dokihoz, újat meg nem kerestem, úgyis fölösleges pénz volt, nem tudtam vele beszélni rendesen, utálom, ha páciensként próbál azért haverként kezelni, hogy kiöntsem neki a szívem.
Ma nem vettem be a gyógyszert, a magam módján lazítottam, tekertem egy füves cigarettát, az majd kiüt kicsit…persze lelkiismeret furdalásom volt, amiért Envy betépett aznap…de szerencsére elhitték, hogy tudta nélkül fogyasztott marihuánát, de én inkább szívom továbbra is, ez jobban eltompít, a nyugtatókat meg nem akarok túladagolni, annyira hülye nem vagyok azért.
Kiültem a teraszra, a naplementét figyeltem…bár megoszthatnám ezt a látványt valakivel…Laila, bár itt lennél, bár megbocsátanál, bár hozzád bújhatnék, pedig neked jobban szükséged lenne egy vállra, mint nekem, hisz te szenvedtél megint balesetet, én csak…megint sírni kezdek, kezembe temetem arcomat.

Azóta, amióta a baleset történt, nem láttam Chestert. Tán a föld nyelte el, vagy ősi ellenségévé esküdött, igazából nem tudom megmondani mi lelte. Eltűnt, felszívódott, nagyjából úgy, mintha sose létezett volna.
Így megpróbáltam én is úgy tenni, mintha Chester sosem létezett volna. Nehéz volt.
De Noel halála után azt hiszem, erősebb lettem.
Persze miután összeomlottam és összeszedtem magam. De úgy döntöttem, hogy ismét talpra állok, és ha kell, élek a mának, de a Kaszás már nagyon kerülget, nem kesereghetek. Élnem kell, kihasználni a perceket.
Így nem haboztam az év végi felvételinél.
Azonnal megjelöltem egy finn egyetemet, a University of Jyväskylä-t, ahol színészetet és táncművészetet tanulok. Bár pszichológusnak készültem, de most úgy érzem, erre van szükségem.
És lám, nekem is lehet szerencsém, az egyetem beleegyezésével elhívtak Los Angeles-be egy filmforgatásra, az egyetem pedig hihetetlen módon beszámítja a forgatást, mint gyakorlati jegyet. Komolyan, ez hihetetlen!
Teljesen odavagyok. És most itt vagyok Los Angelesben. Van egy barátom is. Nem mondom, hogy dúl az elvakult szerelem, de jól érezzük magunkat egymás társaságában, a kapcsolatunk pedig még kezdeti stádiumában, mondhatni gyerekcipőben totyog, de alakul és ez számít. A srác egyébként énekel, zenél, és szintúgy színészkedéssel foglalkozik, szóval legalább szakmabeli és megért a nyűgjeimet.
És persze szerepelek vele a filmben, ő mint főhős, én meg mint főhősnő, így kifejezetten érdekes minden forgatási nap. Most azonban úgy döntöttem, hogy az első Los angelesi szabadnapomat egy nagy sétára és csavargásra használom fel.
Persze, csak miután sokáig, úgy nagyjából délelőtt 9-ig kicsit lustálkodtam és néztem a délelőtti meséket. Utána elkészülök, és mivel terjed a hír, hogy kivel forgatok, kezdenek szivárogni a fotósok, a riporterek és már autogrammot is kértek tőlem, így igyekszem jól elvegyülni. magamra kapok egy farmert, egy csinosabb felsőt, egy kényelmes magassarkút, a fejemre nyomom a napszemüvegem, táska a vállra és irány a nagy forgatag.
Persze, kicsi a világ, így össze is futok Antonnal, egy szintén színész sráccal, aki a mi munkánkat koordinálja, segíti és persze a barátnőjével, Jasmine-nel.

Nagyon kedvelem őket, mert nagyon aranyos páros, de vagy fél óra beszélgetés után végül elköszönünk és én igyekszem elvegyülni a tömegbe, hogy fel se tűnjek senkinek.
Jó érzés egynek lenni a sok közül, újra szürke kisegérnek lenni, nem pedig színésznőnek, aki éppen az új slágerfilmet forgatja az új slágerszínésszel, akivel titokban még jár is.
De ez lett az életem.
Ezt választottam. Titkon azért, hogy megmutassam Chesternek, hogy én igenis képes vagyok valamire. Én le tudok tenni az asztalra bármit. Erős vagyok. Nélküle is. Azt hiszem legalábbis. Valójában hiányzik.
Sokat gondolok rá. De annak kell örülni, ami van. Nem amiatt, ami nincs.
és most örülök, hogy forgatok. Haladunk a munkával, a társaság nagyon jó. Főleg Antonék társasága, akikkel eleve sokat járunk össze. Mert Jasmine rendes lány, Anton jófej, humoros és velünk szokott lenni Chris is. És még páran a stábból.

( Ezen a képen látjátok Christ, engem, Antont.)

(Ő Jasmine, Anton barátnője.)

Szóval ennek kell örülnöm, nem Chester hiánya miatt nyűglődni.