Karakter teljes neve: Myron Leander Wennell
Becenév: Többnyire Myron vagy Ander,esetleg Ron
Faj: Defenzor
Nem: férfi
Kor: 30 éves
Születés helye és ideje:. Anglia,London, 1982. Jul. 19.
Foglalkozás: Író


Apa:Dorian Wennell, korán elhunyt. Nagyon kevés emlékem fűződik hozzá. Hogy úgy mondjam egyfajta ’’ rejtélyes légkör” lengi körül.
Anya: Anne Morris, vámpírok végeztek vele.
Testvérek: A családom igen népes. Egy öcsém volt,Ashford. Ő anyámmal együtt gyilkosság áldozata lett. Van egy nővérem Avellana, vele jónak mondható a kapcsolatom. Végül pedig van egy féltestvérem Dryden,apám idősebb fia. Sokban hasonlítunk,szeszélyes akárcsak én,így van köztünk némi súrlódás.



1982.júliusában születtem,London városában. Anyám első gyermekeként jöttem világra.
Akkor,még egyben volt a család,bár apámat nagyon ritkán láthattam,s túl kevés időt töltettet velem. Ezért ma is képtelen vagyok leírni,azt milyen volt külseje vagy jelleme.
Még is tudom és érzem,hogy sok mindenben megegyezünk. Anyám szomorú tekintetét látva,bizonyosan hasonlítok rá külsőleg is. Ahogy egy kicsit nagyobb lettem,már kezdett feltűnni az a furcsa titokzatosság amiben éltünk. Nem ismertem apám foglalkozását,s ha bármit is kérdeztem felőle,kitértek a válasz adás elől.
Kezdetben igyekeztem mindenre úgy tekinteni mintha normális lenne. Anyám mindent meg tett annak érdekében,hogy úgy éljünk mint egy szokványos család.
Bennem , mégis egyre csak gyűltek a furcsa érzések. Szoros kapcsolat fűzött anyámhoz, és fájt ha azt láttam aggódik férje miatt s bánkódik. Megéreztem,hogy fél,folyton retteg valamitől,ami számomra ismeretlen. Kisgyermek voltam még,egészen kicsi,de furcsamód felfogtam,sőt egészen átéreztem micsoda teher súlya ül a vállán.
Már akkor megfogattam,ha szembekerülök valaha azzal a névtelen szörnnyel,aki ily fájdalmat okoz annak akit szeretek, megfizetek neki minden könnyért amit anyám elejtett.
Valami azt súgta,én képes vagyok rá,hogy ezt megtegyem. Csupán 8 éves lehettem,mikor apám hosszú hónapok után sem tért haza. November volt,s két hónappal korábban még mindannyian boldogok voltunk,mert anyám életet adott,második testvéremnek,húgomnak Avellanának. Ashford,az öcsém, akkor töltötte be a harmadik életévét. Apám sohasem tudta meg,hogy lány született. Azon a télen nem jött haza,s soha sem láttuk többé. Anyám mindig is féltett minket. Egyikünk sem járhatott iskolába,ragaszkodott a magán tanárhoz, s nem tűrte ellenkezésünket.
Azután,hogy egyedül maradt velünk sosem lett már a régi,mindig ideges és érzékeny teremtés maradt.Eltelt 10 év. Ashfordnak és Avellanának még kevesebbet beszélt a történtekről,ők szinte semmit nem tudtak apánkról. Titkolt mindent,hallgatott s állapotát elnézve igyekezett a saját emlékezetéből is törölni mindent.
Én azonban nem tudtam felejteni,ahogy ma sem tudok.
De amennyire lehetséges volt, már akkor elfojtottam magamban,minden háborgó érzelmet,csak ,hogy anyám ne lássa rajtam ,mennyire szenvedek magam is.
Betöltöttem a 18-at, amikor különös látogatónk érkezett. Anyám ismerte, s meglepetésemre úgy mutatta be őt,mint Dyren Wennell. Azt mondta, az apám előző házasságából született. Jól tudtam ez mit jelent, és nem tetszett a tény,hogy van egy eltitkolt féltestvérem . Az a hír amit hozott azonban még jobban felkavart. Bejelentette apánk meghalt.Ezt sohasem mondtuk ki így,bár mi is jól tudtuk,nincs rá remény,hogy életben legyen . Dyren szavai mégis szörnyen kegyetlenül hangzottak. S akkor még nem is mondott el mindent. Mindenek előtt anyámmal beszélt, s én kétségbeesve hallgatóztam a szoba ajtajánál, azon dühöngve, féltestvérem micsoda arcátlan és érzéketlen hangon beszél, s háborgatja fel a múltat,ezzel felszakítva anyám minden sebét. Anyám minden szavára hevesen,szinte zokogva válaszolt,s tagadott ,ellenzett minden elhangzott szót. Dyren végül úgy határozott velem kell beszélnie.
Magam is meglepődtem, mert azt amit elárult , mintha mindig is tudtam volna.
Azt mondta Defenzor vagyok,az apám is az volt , ahogy ő maga is az, és húgom szint úgy gének útján örökölt mindent. Elmondta, ne várjam,hogy valaha viszont látom az apámat. Őt megölték a vámpírok,azok akik ellen minden Defenzor felesküdött.
Mindez igazolta megérzéseimet,s fűtötte a bennem eddig csupán parázsló bosszú vágyat. Dyren a tanárommá lett, amit anyám ellenzett , attól tartva ellenségeink felfedeznek minket,de egy ideig kénytelen volt tűrni Dyrent a háznál,mert én ragaszkodtam hozzá. Egy szörnyű nap azonban félelmei kegyetlenül beigazolódtak.
Dyren talált rá Ashford és anyám holtestére, egy éjszaka. Ha én fedezem fel az iszonyatot , akkor sem lehetett volna erősebb fájdalmam,mikor tudomást szereztem a tragédiáról. Dyren beszélt le arról,hogy valami ostobaságot tegyek magammal. Azt mondta, talán én vagyok az egyetlen aki apám helyére léphetek,de főleg Avellana az aki számít rám. Ez meggyőzött. Dyren javaslatára beiratkoztam a Defenzor képzőbe,ahol ő is tanár. Hogy magam at eltartsam,emellett , írónak álltam,ebből egészen jól megélek.
Húgommal ugyan elváltak útjaink,de mindig mindenben szívesen segítem.



Amiket szeret: Tél, zene,hegedű,írás,komoly irodalom,versek,színház,magány,cigaretta

Amiket utál: tétlenség,igazságtalanság,vámpírok

Jellem: Nehezen tudom önmagam jellemezni,úgy hogy ne esek túlzásokba. Vérmérsékletem, alapfokon rendkívül nyugodt. Talán kissé túl hidegnek is tűnhetek az érzékenyebbek szemében. Kifelé mindig is szerettem volna erősnek és magabiztosnak mutatkozni, és ma is igyekszem ezt a kissé flegmatikus, magányos farkas jelmezt magamon tartani. Belül azonban szüntelen feszít a tettvágy, mert az elfojtott vagy elfelejtett indulatok és érzelmek nem halnak meg. Ezek vagy magányomban törnek rám, vagy a legkevésbé várt pillanatokban. Ezért,ha tehetem, kerülöm a társaságot.
Bevallom, van, hogy olykor elégedettséggel tölt el, ha különcségemmel megbotránkoztatom embertársaimat. Nehéz rajtam kiigazodni. Hangulatom ingadozó. Néha lehúz a melankólia, máskor meg boldog vagyok, ha egyáltalán boldog lehet a magamfajta, sokat tapasztalt, meggyötört lélek.

Külső: Első pillantásra,nem tagadom,megjelenésem meglepő.
Az tény, hogy nem hétköznapi arcszerkezettel rendelkezem. Az arcom, csupa ellentmondás. Magamat nem fényezném,de még is, találkoztam már véleménnyel,mely azt állítja furcsaságom,különleges vonzerőt kölcsönöz nekem. Családom férfitagjai, mind apám sötét, kissé vörösbe hajló és göndör haját örökölték, így én sem vagyok kivétel. Feltűnő lehet, szemeim különleges színe. Ugyan is íriszemben egyszerre négy szín fedezhető fel. Ezt a változatosság kedvéért, egyedül én örököltem az anyámtól.
Alkatomat nézve, hosszú és vékony vagyok. Tartásom méltóságot sugárzó, az évek során magamra erőltetett, látszólagos visszafogottság miatt. Termetem elég magas, 184 cm. Öltözködés terén, előnyben részesítem az eleganciát és a sötét színeket. Megszokott viseletem,egy fekete, hosszú kabát,amit egy kék sál egészít ki.



Avataron:Benedict Cumberbatch.