Karakter teljes neve: Caterina Bertolucci
Becenév: Cat
Faj: Defenzor
Nem: Nő
Kor: 21 év
Születés helye és ideje: 1991. augusztus 13.
Foglalkozás: Olasz maffiatag...
Különleges képesség: -



Apa: Ezio Bertolucci - 2009. december 31. óta nem él.
Anya: Alessia Bertolucci - 1991. augusztus 13. óta nem él.
Testvérek: Nem volt, és most már nem is lesz.

Egyéb hozzátartozók:
Őszintén szólva fogalmam sincs hogy kik azok akik megmaradtak a családomból, mivel sosem találkoztam velük. Apám elzárt minden és mindenki elől... Talán azt sem tudják a rokonok, hogy létezek.



2009. szeptember 18. péntek
Elegem van apámból. Mindig is utáltam hogy másképp nevelt mint a többieket, és emiatt mindig is kiközösítettek. Nem tudom meddig bírom még. És félek. Lehet hogy elszökök, vissza se nézek, inkább elmegyek világot látni. Hogy képesek ezt tenni? Tetszik az ötlet, igen... addig ameddig nekem nem kell művelni.

2009. szeptember 20. vasárnap
Ma lettem beavatva. Így visszagondolva érdekes volt, ám már most félek a következményektől... A szertartás körülményeiről nem is beszélve. Az ujjamat megszúrták egy tűvel, majd a véremet Szűz Mária képére csepegtették, végül meggyújtották azt és hűséget eskettek velem: Úgy égjen a lelkem a pokol tűzében, ahogy ez a kártya ég, ha megszegem az eskümet. Így lettem a Cosa Nostra kapitánya.

2009. november 9. hétfő
Utálom ezt az érzést, és tudom hogy csak bajom lesz abból amit most írok... de szeretem Őt. Egyszerűen csak szeretem. Ezt nem lehet, nem tudom bővebben leírni - bárhogy próbálnám kifejezni magam, túl sablonos lenne. Soha nem voltam ilyen, sőt mindig is elleneztem a szerelmet, most viszont mindent odaadnék érte.

2009. november 14. szombat
Olyan őrültséget tervezünk Vele, amibe még belegondolni is félek - de érte megteszem. Az egyik ilyen dolog az, hogy elmegyünk egy klubba..., a másik pedig... hogy elszökünk. Sosem gondoltam volna hogy bárkiért képes leszek ezt megtenni, de mióta ismerem, nem vagyok önmagam. De még így sem vagyok elég jó neki. A korom, a hozzáállásom... mégis megakarok neki felelni, szeretném ha annyira szeretne, mint én őt.

2009. november 26. csütörtök
Lebuktunk. Hogy apám hogy talált meg minket, mit keresett egy bárban, arról fogalmam sincs. Egy biztos: el lettem tiltva Tőle. Egyre jobban várom a szökést, hogy itt hagyjam ezt a kócerájt és Szicília közelébe se jöjjek. Elmegyünk Amerikába és minden megoldódik. Viszont félek. Félek, mert tudom hogy nálam százszor jobb nőkkel fog találkozni, megismerkedni. Mi lesz velem, ha nem többé nem ejthetem ki a számon, hogy "Mi".

2009. december 15. kedd
Minden olyan lassan telik most. Apám arra gyanakszik hogy tervezünk valamit - pedig eltiltották tőlem Őt, már nem is az én csapatomba tartozik -, ami persze igaz... csak nem értem, honnan jött rá. Egyáltalán miért nem bízik bennem? Ő volt az aki mindig arra nevelt hogy bízzak benne, akkor ő miért nem tudja ezt megtenni velem szemben? Annyira dühös volt, mikor ránk talált. Ő, aki maffiatag és erkölcsösnek kéne lennie, mégis pont bennem nem bízik.

2009. december 31. csütörtök - szilveszter éjjel...
Hogy voltak erre képesek? A Capo di tutti Capi-juk volt! Velem is ezt tennék? A kapitányukkal? Azért mert a lánya vagyok? Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek?! Hogy tehették meg??! Még Ő is.. pedig bíztam benne! Az egyetlen ember akiben bíztam... elárult! Elegem van! EZEK UTÁN HIGGYEK AZ EMBEREK SZAVÁNAK?! Miért kellett beszállnom ebbe az egészbe?! Már akkor el kellett volna szöknöm... És most apa... Ez csakis miattam van. El kell mennem. Bármennyire is fáj, itt kell Őt hagynom, muszáj elfelejtenem... Hogy lehetnék azzal az emberre, aki megölette az apámat?

Amiket szeret: Sikátorokban tanyázni, legfőképpen éjszaka. Mindent kedvel ami sötét és ijesztő, és ő maga is imád ehhez illően viselkedni, na meg mások kárára tenni.

Amiket utál: Az összes doktort, meg mindent ami fehér és világos, mert az a betegszobákra emlékezteti. Gyűlöli látni a boldog embereket az utcán, hisz arra emlékezteti a lányt, hogy milyen élete lehetett volna. Utálja is őket - legfőképpen a férfiakat.

Jellem: Nem szívesen adok ki magamról információkat, de ha muszáj, akkor muszáj. Ha egy szóban kéne jellemezni magamat, akkor azt mondanám: vad. Bulizok, piálok, néha-néha még tiltott szereket is használok, persze csak annyit, amennyitől nem veszítem el a fejemet. Bármennyire is el szeretném feledni a velem történteket, nem szeretem azt, amikor nem vagyok képes irányítani a testemet. Általában a társaság középpontjában állok, akkor érzem jól magam, ha bolondozhatok. Viszont azt is meg kell említenem, hogy csak nagyon kevesen tudják az igazi énemet, aki nem a partizásról híres, sőt, nem is ismeri annak a fogalmát. Aki visszahúzódó, aki nem meri elmondani senkinek és semminek, hogy mi nyomja a szívét. Mindezek ellenére ott van bennem az a lény, aki bárkinek képes beszólni, aki ha csak egy rossz szót szólnak hozzá, azon nyomban nekiugrik, vagy jobb esetben csak lehurrogja, és ott hagyja az illetőt. Ennél többet ne akarjon senki se tudni, this is the end.


Külső: Az igazat megvallva rövid, egyenes, szőke hajam van. De mióta feltalálták a hajhosszabbítást, általában hosszú, ennek hála. Az hogy hullámos-e vagy sem, az már csak kedvtől függő. Világoskék íriszeimet szeretem vastagon, fekete szemceruzával , illetve ugyanolyan színű szemhéjpúderrel kihangsúlyozni. Ez tükrözi mind az általános hangulatomat, de ugyanúgy a "munkámat" is. Gondolom arra is kíváncsiak, hogy milyen ruhákat hordok. Nos, az változó. Mint a hajam, ez is hangulatfüggő, bár általában a szakadt, kopott, egyszerű farmer-póló stílust kedvelem.
A magasságom, hát, nem tudom eldönteni, hogy milyen. A magam kis 172 centijével nem vagyok sem nagyon magas, sem pedig alacsony. Viszont szerintem középmagas sem. De sebaj, a lényeg hogy jól vagyok így, a saját bőrömben.


Avataron: Taylor Momsen

Z