Karakter teljes neve: Nero Wayland
Becenév: Nero
Faj: Vámpír
Nem: Férfi
Kor: 25éves
Születés helye és ideje:1987. május 25, London. Vámpírrá válás: 18évesen Londonban
Foglalkozás: Tanácsadó




Apa: Carlisle Nero Wayland/elhunyt/átlagos kapcsolat
Anya: Keela Wayland/elhunyt/jó kapcsolat
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók:-



Minden történet ott kezdődik, hogy megszületik az ember, és édes gyermek kora van, családban nevelkedik, és megkap mindent, vagy nem! Hát az enyém nem itt kezdődik, a kis pötty koromra egyáltalán nem emlékszem, de nem is akarok. Sportoltam, fociztam, mindig későn értem haza. Anyámék sokat vertek, de nem igazán zaklatott fel a dolog, valamiért nem érdekelt. Elmúltam már tizenhat, mikor úgy döntöttem, hogy semmi kedvem tovább otthon maradni, hogy szapuljanak, megismerkedtem egy lánnyal Zoey-nak hívták, gyönyörű volt azt mondta lakhatok nála, mert tudja mi megy otthon. Ezt nem értettem, hiszen soha nem vittem haza hozzánk senkit, végül egy nap összepakoltam, és se szó, se beszéd kisétáltam a főbejáraton. Zoey már várt rám a kocsijában, nagyot sóhajtottam, és lesétáltam a lépcsőn, majd beszálltam a furgonba. Azonnal sebességbe kapcsolt, és hatalmas port kavarva hagytuk el a lakásomat. A belvárosba vitt, egy sötét házba, éjszaka volt, és nem igazán voltam már életképes aznap, így csak az ágyba vágytam, ki gondolta volna, hogy egy ágy van egy ekkora szobában. Zoey mellém feküdt, és ősi nyelven kezdett sugdosni a fülembe, akkor még nem értettem őket, "varázs szavak" voltak, hogy könnyebben el tudjak aludni, máskor rémálmok kergettek, most mélyen és nyugodtan aludtam, akkor először. Zoey a bájosságával csábított magához, és azzal, amiket értem tett, az első csókunk két évvel később történt meg, betöltöttem a tizennyolcat, és ezt kaptam tőle ajándékba, és még valamit. Szeretkeztünk, ő volt az első lány az életemben, a szex hevében újra suttogni kezdett, azt mondta legyek olyan mint ő. Érzi, hogy én vagyok számára a tökéletes, az igazi az egyetlen, az életpárja. Örömmel rábólintottam, mindent elmondott, én pedig önként ajánlottam fel neki a nyakam, mint a régi vámpír sztorikban. Megharapott, és ivott belőlem, majd magán is sebet ejtett, és hagyta, hogy igyak belőle. Ismét a fülembe suttogott, megnyugtatott, és a csodával határos módon még most is élek. Ám mióta Zoey elhagyott azóta egyáltalán nem vagyok magam. Az első években még mellettem volt, nem hagyott elkanászodni, együtt "vacsoráztunk" mindig, vitt magával, és megtanított az apró fortélyokra, régebben is elég tüzes voltam, de mióta nincs mellettem... Fanatikusok ölték meg, legalább is azt hittem én, három év telt el 21 voltam, mikor kiderült, hogyan halt meg. Defenzorok végztek vele, mikor visszatértem a házunkhoz találtam egy levelet, amiben meg lett fenyegetve, minden lépését figyelték azóta, mióta velem volt, mérgemben hatalmasat üvöltöttem beleremegtek a megmaradt ablakok, széttártam a karomat, és kiengedtem a belső tüzet, felégettem minden emléket, ekkor zárkóztam be teljesen, úgy éreztem, hogy nem fogok többet senkiben megbízni, vándorolni kezdtem.

Napjainkban
Leléptem Londonból, egy kisvárost választottam magamnak, Erdélyben, ott találkoztam egy férfival, akinek gyönyörű lánya volt. A férfi úgy tűnt ismeri a fajtámat, és tud mindenről. Állást kaptam nála, és kérte vigyázzak a lányára Cordelia-ra. A lányka szépen felcseperedett, igazi tündöklő virágszál volt, de neki sosem mondtam el, hogy mi vagyok, igyekszem mai napig titokban tartani, hogy éjjelente hová tűnök néha. Félek, hogy egyszer el kell neki mondanom, és akkor félni fog tőlem. Néhány óvatlan csók már elcsattant, de olyankor hetekig nem látott, nem bírok mellette megmaradni. Csábító illata van, és ez fáj. Összetöri a szívem a felismerés, hogy még mindig képes vagyok érezni bárki iránt is valamit. Néha kell a magány, olyankor szólok Cori apjának, hogy hívja a testőröket, mert nem leszek a lány mellett. Egyszer volt, hogy eltűntem egy hónapra, mert olyan vágyat éreztem a vére iránt, hogy az a falban is örök nyomot hagyott, a lány azt hitte, hogy rá lettem mérges, holott nem így volt. Magamtól féltettem, és mai napig féltem is. Ha lehet csak távolról vigyázok rá, mert tudom, hogy "bántanám". És egyáltalán nem akarom. Most is az irodában állok, és a falnak támaszkodva figyelem, ahogy átvág az úton, hogy valami piszkos ügyet intézzen el, én pedig felidézem Zoey kedves arcát, majdnem ugyan úgy néz ki Cori is. Megrázom a fejem, és igyekszem kiverni a rémképet a fejemből, hogy én is megtehetném azt, mint Zoey velem. Corit magamhoz tudnám kötni örökre, félek attól, hogy meggyűlölne érte. Azt akarom, hogy maradjon életben, sokáig, amíg csak lehet. Én pedig lidércnyomásként őrködjek felette, mert elrendeltetett. Szeretem a lányt, és ez teljes mértékig felemészt belülről. Megrázom a fejem, és elindulok kifelé, hogy csendben kövessem, már éjszaka van. Egy szórakozóhelyre vezet a leányzó útja, így én is betérek oda, és távolról figyelem. Minden szót hallok, amiket kiejt, és amiket hallgat, szörnyű, hogy ilyen világba kell élnie, legszívesebben kiszakítanám belőle, hogy ne kelljen tovább ezt csinálnia. Két órával később indul kifelé a lány, tekintetünk találkozik, és egy mosollyal felém indul, belém karol, és ketten lépünk ki az éjszakába, nekem dobja a kocsikulcsot, én pedig kinyitom neki a kocsiajtót, egy ügyes mozdulattal elkerülöm, hogy ujjaimhoz érjen, majd beszállok én is, rávigyorgok, és közlöm, hogy elviszem vacsorázni. A gázra taposok, és a város legpuccosabb éttermébe viszem a leányzót, ahol megvacsoráztatom, végül kicsit még beszélünk, és hazaviszem. Szerencsém, hogy az apja szobát is adott nekem, így nem kell messzire mennem, csak egy ajtónyira tőle, Cori persze nem tudja, hogy nem alszom egy szemhunyásnyit sem. Megvárom míg elalszik, majd kinyitom az ablakom, és az éjszaka leple alatt vacsorázni indulok én is. Egy csajszit találok aki be van szívva, és piálva is, de most ezzel kell beérnem, nem tehetek meg hosszabb utat, hiszen hamarosan felkel a nap, és nekem újra folytatnom kell a munkámat. Óvatos vagyok, így nem eshet bántódása a nőnek, csak egy kicsit talán kótyagos lesz. Vissza indulok a szobámba, de előtte még ellenőrzöm Corit. Csendben és mélyen alszik, jó látni így, ilyen nyugodtan, és édesen. Meddig tudom megőrizni mellette a hidegvérem? Lehetek újra boldog vajon? És ha igen, akkor Cordelia erre a legjobb?


Amiket szeret: Lovaglás, olvasás, vívás

Amiket utál: Az értetlen embereket.

Jellem: Ahogy a külseje, úgy belső énje se túlságosan bizalomgerjesztő. Hangja általában, hűvös mindenkivel szembe. Úgy érzi hogy a barátságot ki kell érdemelni, neki is, illetve a másiknak is. Mozgása könnyed, mégis látszik rajta a büszkeség, ahogy a férfi belső kisugárzásán is. Tiszteli a halált, és a felsőbb démoni erőket, s minden áron ki akarja tanulni ennek irányítását. Hűvössége mellett, okos is, és hidegvérű. Türelmes, megvárja ameddig eljön az ő ideje, emellett viszont nagyon ambiciózus, és van benne némi egoizmus is.Akiket nem nevez barátjának, vagy nem szeret, azoknak élete nem igazán érdekli, ha szükséges lenne, akár végig is nézné ahogy meghalnak. Viszont ha valaki betekintést nyer, ennek a fiúnak a lelkébe, valami egészen mást ismerhet meg, mint amit a zord, és félelmetes külső mutat.Olyan mintha az alagút végén meglátná a fényt. Ha valakinek a barátja, vagy több lesz azért akár a pokolra is menne.

Külső: Gleccserkék szemek, bozontos haj, 190cm magas, enyhén izmos, de sportos testalkatú. Általában az öltönyöket kedveli, és csak márkás ruhákat hord. Tekintete néha borús, ám mosolyának még nem találták meg a párját.

Zoya