Cherry Alston Karakter teljes neve: Cherry Alston
Becenév: Cherry
Faj: Vámpír
Nem: nő
Kor: 26 (50)
Születés helye és ideje: Anglia, Batley, 1962. 05. 17.
Foglalkozás: Munka? Inkább hobby. Műköröm építés, tetoválás, harcos. Hogy jön össze a három? Egyszerűen.
***
Apa: Sebastian Alston, 302, földbirokos, a családi vállalkozás feje, Ha beszélünk akkor egész jó a viszonyunk, de nem csöngök minden nap a telefonon, csak azért, hogy beszéljek vele. Már régen elszakadtam tőlük és külön életet élek.
Anya: Mary Alston, 65, Evidens, hogy anyám is a családi vállalkozásban van, Ugyan az mint apámnál. Csak egy sorral feljebb kell tekintened.
Testvérek: Én nem tudok róla, de ez nem jelenti azt, hogy nincs.
Egyéb hozzátartozók:
Élet párok: Josh, Madhu, Nelly, Káin mind halott.
Uhhhh, hogyan tudnék pár sorban 50 évet összefoglalni? Kitalálta ki ezt a népszámlálást? Biztos Lucas volt! Mi van, csak nem fogyatkozik a néped? Hogy ismerem-e? Van olyan vámpír, aki nem ismeri vagy hallott róla?
***
Akkor lássuk az én kis mesémet. Hogy mesébe illő-e az életem? Ezt döntse el mindenki maga, de azért hozz egy széket, mert a mesém nem most kezdődőt. Egész pontosan 1962-ben. Igen, ebben az évben születtem meg, egész pontosan Batley-ben. Ennyi érdekes történt, másról nem tudok beszámolni. Nekem nincs erről emlékem és anyámékkal nem szoktunk erről beszélni. Még is csak 50 éve volt. Lássuk mi következik ez után ami érdekes lehet. Ja, hogy a családról még nem írtam semmit. Ami érdemes tudni az nem más mint hogy az Alston család egy igen régi nemesi vámpír családnak számít Angliába. Apám ősei, hogy kerültek ide, azt magam sem tudom, de nem is érdekel. Azt még elárulom, hogy apám földbirtokosként kezdte az ipart. Oh, Te kis buta mikre nem gondolsz, dehogy földművelő paraszt volt. Még csak az kéne. Soha nem művelte a földet, inkább kiaknázta a benne lévő erőforrásokat. Az Ő idejében ez nem is volt nehéz. Soha nem mélyedtem bele a múltjába nagyon, csak is felszínesen. Ami engem jobban érdekelt kis gyermekként, hogy lettem. Annyit mondtak, hogy találkozott anyámmal és családot alapítottak érdekből. Szóval ennyire egyszerűen lettem. Térjünk vissza rám, mert még is csak én számítok, nem pedig a család tagjaim. Jaj, még meg kell említenem két személyt, ha már a családnál vagyunk. Az egyik Sonja a másik pedig David. Mondhatni egy nagy boldog család vagyunk, csak ez nem igaz. Sonja és David is a család része ugyan, de nekem semmi közöm hozzájuk. Bizony, élet párok. Most már tényleg én jövök. Hol is kezdjem? Már tudom, ne sürgess! 18 éves voltam mikor először rám talált a szerelem vagy élet párom, ha úgy tetszik. Ő volt Josh. Első látásra, hallásra, szaglásra szerelembe estem és éreztem azt a bizonyos fényt. Persze akkor még kezdő voltam ebben a szakmában. A lényeg, hogy megtörtént a rituálé és vele voltam.....lássuk csak, 5 évet. Szegényt gyorsan elvitte a halál és most már biztosan merem állítani az fájt a legjobban, még is csak az első volt. A halála után, már semmi nem kötött a poros Angliába, így tovább álltam. Nem utaztam nagyon messzire, csak egy kontinenssel arrébb. Egész pontosan Amerikába, de mivel nem akartam szem előtt lenni, ezért sehol nem maradtam sokáig. Egy kis örült vérengzésre vágytam és amit akarok az megkapok. Meg kell jegyeznem, nincs oly rossz ízük a Jenkiknek, mint azt híresztelik. Az életem főként utazással telt és csak akkor álltam meg pihenni, mikor egy eldugott kis faluba érkeztem. A lakosok indiánok voltak és megtetszett a kultúrájuk. Több időt töltöttem itt és már nem éreztem, hogy tombolnom kéne. Megviselt Josh elvesztése. Szóval itt tengődtem egy kis faluban egy darabig, majd tovább álltam Costa Rica-ban. Ott találkoztam Madhu-val, aki egy indián volt. Szintén mint korábban. Első szaglásra és tudtam, hogy ez mit jelent. Vele nem volt egyszerű dolgom, mert mire felfogta, hogy tényleg vámpír vagyok és hozzám tartozik, az idő volt. Viszont hasznosan telt a „türelmi” idő, mert tetováló művész volt és bevezetett ebbe a világba. Megtetszett és mai napig gyakorolom ezt a remek elfoglaltságot. Így visszagondolva, az elején nem volt valami könnyű, visszafojtani a vér iránti késztetésemet, de azóta sok idő eltelt. Vicces, mert sokszor az alany volt a vacsorám. Hogy ne legyek unalmas, térjünk az elvesztésre. Vele sem voltam túl sokat, mert mikor átváltozott igen csak tüzesnek bizonyult és pár falút ki is irtott. Azonban elért ide is a vámpír tanács keze és kiiktatták. Hogy úsztam meg? Ügyesen. Eszem ágában sem volt meghalni és egyességet kötöttem. Én túl éltem, Ő nem. Egyszerű, mint egy matek példa. Szenvedtem e? Nem is keveset, mert igen csak megkínozta az a majom. Nem mutatkozott be, úgy hogy nevezzük csak majomnak. Majd megkeresem és remélem törleszthetek. Önző dög vagyok, amiért nem mentem után a halálba, de nem bánom. Ismét utazás következett, de nem törtem ki vérengzésbe. Egy kis pörgésre vágytam, ezért látogattam el Velencébe a karneválra. Uh, oda vagyok az ilyen szösszenetekért és ezt is élveztem. Akkor még nem tudtam, hogy nem csak bulizni fogok. Úgy, úgy, jól gondolod. Itt találtam meg a harmadik élet páromat, Nelly-t. Nem elírtam a nevét, Te kis butus. Lány volt. Én sem hittem, hogy ez lehetséges, de megtörtént. Még ki sem hevertem a jóképű indiánt és már is éreztem a vonzódást, ráadásul egy lány iránt. Nem kicsit hidaltam le maradjunk annyiban, hiszen soha nem mozgatott a nemem. Még is jól éreztem magamat vele és éreztem iránta, ahogy Ő is irántam. Vele elég sokat voltam és teljesen más élményekbe részesültem az oldalán. Ő vezetett be a műköröm építés rejtelmeibe, amit mai napig gyakorlok és szerintem ezen a földön nincs nálam jobb szakvámpír. Nem térnék ki rá jobban, ha nem gond, de ha gond sem, írók róla többet. A lényeg, hogy elvesztettem és legyen ennyi elég. Valamit viszont kénytelen vagyok megemlíteni még vele kapcsolatban, a halálát. Egy defenzor csapat végzet vele, csak azért, mert vámpír volt. Kénytelen voltam elmenekülni annak érdekében, hogy életbe maradjak. Ekkor találkoztam először a defenzor fogalommal. Nekem igazából semmi bajom velük, azon kívül, hogy megakarnak ölni azért, ami vagyok. Inkább elmentem, minthogy roston vámpír legyek. Ismét ugrunk az időben és egy másik országba tévedünk. A török riviérai mindig is mozgatta a fantáziámat, hát megnéztem magamnak. Elég sok időt töltöttem az országban és megismerkedtem Aaronnal. Nem, ő nem újabb áldozat. Ő csak egy férfi, aki gyűlöli a defenzorokat. A kapcsolat, részemről csak játéknak indult, de egy idő után tanítvány lettem. A fejébe vette, hogy vámpírharcost farag belőle. Tényleg csak játéknak gondoltam az egészet, de azért a hasznos szó is felmerült bennem. Még is csak meg kell magamat védeni. Megtanított mindenre amit csak tudott. A műköröm építés egy kicsit a háttérbe szorult ezekbe az időkben, de a több órás edzések után, valahogy nem volt kedvem építgetni. Persze, hogy az én körmeimre volt időm. Egy nő legyen mindig nő, még akkor is, ha sárban mászkál. Azt nem mondom, hogy nem voltak összetűzéseink, mert ragaszkodtam a női mivoltomhoz. Nem is érdemel több szót ez a dolog. Ezekben az időkben tapasztaltam meg azt, milyen, amikor sokáig nincs élet párja a vámpírnak. Időm nem volt keresni egyet és abban az erdőben rajtunk kívül más nem mászkált. Kezdtem becsavarodni, és én mondom nem egy leányálom! Elmentem Aarontól, hogy keresek magamnak egy kis fényt. Amúgy is tudtam már mindent, vagy ha még sem majd megtanulom mástól s máshol. Amint valakinél éreztem, csak egy pici vonzalmat, már kaptam is utána. Az ötödik után már nem számoltam a pácienseket. Mondtam, hogy kezdtem megörülni, és ha valaki valamit görcsösen keres, annak ez a vége. Mint minden mesében itt is eljön a fehér herceg, fehér lovon. Káin nem volt, se fehér, se herceg és még lova sem volt, de a megmentő jelző illik rá. Ez volt ez az ország ahol legtovább maradtam. Nem volt semmi gond köztünk egészen addig, míg nem kezdett el üzletelni az arabokkal. Oh mennyi golyót kapott, de egy vámpírt nem olyan egyszerű megölni. A baj, csak az volt, hogy erre ők is rájöttek és felbéreltek egy defenzort a kiiktatásra. Mondtam már, hogy nem kedvelem ezeket a vámpír gyilkosokat? Sőt a nem kedvelem nem is elég kifejező.
Csak egy nyisszantás volt az egész és Káin feje a porba hullott. Ahogy bele gondolok, még mindig érzem a pengét a nyakamon. Of Course, képletesen kell érteni. Ezek után apám azt mondta, hogy még nem látott olyan vámpírt, aki ennyire fogyasztja a párjait. Én, az embereken kívül mást nem szoktam fogyasztani, arról meg tehetek, hogy hullanak mellőlem, mint a legyek. Talán meg vagyok átkozva. Haladjunk tovább, mert lassan elfogy a papír és másikat nem mellékeltek hozzá. Ismét elutaztam. Valahogy nem szeretek azon a helyen maradni, ahova rossz emlékek fűznek. Gondolom ezzel mindenki így van. A különbség csak az, egy ember és egy vámpír között, hogy mi intenzívebben élünk meg mindent. Hát akkor, ez miért lenne kivétel? A lényeg, hogy Erdélybe mentem, mert az a hír röppent fel. Hogy Lucas valamire készül és szeretné maga köré gyűjteni a harcosokat. Nos, én is valami olyasmi lennék, ezért töltöm ezt a népszámlálós ízét. Azt nem tudom mennyire fogtok örülni egy női harcosnak, de ha egy kicsit is mozgatna, akkor nem itt ülnék, hanem a sóhivatal előtt. Tudtommal minden harcosnak szólt a felhívás, hát itt vagyok.
*** Amiket szeret: A munkámat, a változatosságot, incselkedni, világos színeket
Amiket utál: emberi étket, egyhangúságot, parancsolást
Jellem: Megfontolt, bölcs, erkölcsös, a-a ez így nem helyes. Örült, játékos, szenvedélyes. Nah, ez már sokkal jobban tetszik.
Akkor lássuk a három jelző mit is takar, amit magamra aggattam. Örülten, tudok valami után vágyakozni és olyan nincs, hogy nem kapom meg. Ha kell, elkérem, elveszem vagy megszerzem. Teljesen mindegy, hogyan jut hozzám, csak nálam legyen. Más nem számít. Szeretek macska egér játékot játszani, de nem csak az áldozataimnál. Az idősebb vagy erősebb vámpírok bosszantásától sem riadok vissza. Szinte mindent játéknak fogok fel, ilyen a természetem. Szenvedélyesen űzőm a munkáimat, de nem is ez a legmegfelelőbb szó rá. Nekem kikapcsolódás, bár van mikor a tetovált alany lesz a szenvedélyem. Ha egyszer megérzek egy édes, finom illatot, mely teljesen megbabonáz akkor kénytelen vagyok megkóstolni. Ha a többi tulajdonságom is érdekel, akkor ismerj meg.
Külső: 165 cm magas vagyok, ha nincs rajtam pipő. Talán ezt nem kéne már jobban emeli, de imádom a magas sarkú cipőket. Hajam jelenleg barna, de néha kell az image váltás. Szóval soha nem lehet tudni, éppen milyen színűnek láthatod. Szeretem a változatosságot és ez a hajam színére is igaz. Ruhatáramba a nőies darabokat részesítem előnybe. Mondjuk úgy, hogy tipp-topp csaj vagyok s ennek megfelelően öltözködöm. Az ékszeretek is nagyon kedvelem, főleg azokat melyek csillognak.