Sorin Olariu Karakter teljes neve: Sorin Dan Olariu [Szorín Dán Olári(j)u
Becenév: Meg fogsz lepődni, egyszerűen Sorin.
Faj: Ember
Nem: férfi
Kor: 18
Születés helye és ideje: Románia, Temesvár 1993. július 15.
Foglalkozás: Tanulok, szóval a szüleim vérét szívóm.
Különleges képesség: ---
*** Apa: Radu Olariu, 48, középiskolai irodalomtanár, felhőtlennek mondanám a viszonyunk, de nem hazudok mert jó gyerek vagyok, szóval inkább olyan nem törődöm vele, hátha akkor nem idegesít annyira.
Anya: Livia Olariu, 45, fogorvos, kapcsolatunk hullámzó, a legjobban az befolyásolja mikor milyen marhaságot csinálok.
Testvérek: Mihai (23), és Stefan (16) Olariu, mert hogy hárman vagyunk fivérek. Én vagyok a középső, így nekem jutott a villámhárító szerep kettejük között.
Egyéb hozzátartozók:Hörcsög számít? Mondjuk mindegy mert már megdöglött... papagáj? Az meg megszökött. Nem én voltam... jó akkor amúgy nincs más.
*** Ajj ajj. Meséljek? Lesz mit, szóval biztosan itt ragadsz egy darabig. Kezdjük az elejéről, honnan máshonnan? 1993. tikkasztó forró gatyarohasztóan meleg nap, és szegény Livia Olariu-nak nem csak a meleggel kellett megküzdenie, hanem azzal is, hogy engem a világra hozzon. Végül, úgy látom sikerült mert itt vagyok. Másodiknak érkeztem a családba, és szerintem nem árulok el nagy titkot ha azt mondom egy fiú után most lányt vártak. De hát nem jött nekik össze, így a név választással is bajban voltak. Sorina lettem volna, ha az orvos nem úgy kiált fel, hogy: „gratulálok kisfiú!”. Na de sebaj, lecsapták az „A” betűt és már el is voltam keresztelve. Sorin Dan Olariu. Ja kárpótlásul kaptam egy második nevet is, hogy ne érezzem magam rosszul annyira. Én nem emlékszem jól, de a képeket visszanézegetve anyám nem ment a szomszédba balhéért. Elintéztem én, hogy legyen otthon elég. Ha megnéztek rólam egy fotót, tuti, hogy valami veszélyes tárgy lesz a kezemben, esetleg éppen magamra rántok valamit és a képen csak félig vagyok rajta mert jó anyám két szívroham között elejtette a gépet, esetleg unottan grimaszolok a lencsének. Mikor nagyobb lettem folyton a bátyámat akartam utánozni, mert melyik kis srác nem ezt csinálta? Ha ő mászott én is akartam, ha csajozott én is mentem, ha gyújtogatott a kertben, naná hogy ott voltam. Aztán megjött a következő szerencse csomag, név szerint Stefan Olariu, én meg bébicsősz lettem. Na nem mintha nem élveztem volna. Kifejezetten jót szórakoztam amikor a citromot ízlelgette, a csilinél már fetrengtem a röhögéstől. Persze hamar „kirúgtak”, így mehettem vissza majmolni a bátyámat. Megkezdődött a suli, ő meg jóval felettem járt. Vele meg lehetett veretni azt akinek nem tetszett a búrája, bár később már nem nagyon volt rá szükség. Ő jól tanult, viszonylag, rólam ezt nem lehetett elmondani. Nem tudtam felfogni minek kínozzák a tanulókat házival meg dolgozatokkal, így a leckét hanyagoltam a számonkérésre meg elfelejtettem bemenni. Hamar meg is lett az eredménye mindennek. Először csak klassz autogramokat kaptam a tanároktól, aztán jött egy komoly elbeszélgetés és puff már repültem is. El tudjátok képzelni micsoda fejmosás volt otthon. Megkaptam, hogy rossz példát mutatok az öcsémnek és miért nem tudok olyan lenni mint Mihai? Hát mert én pont a kettő között vagyok! Vanília is meg csoki is, értitek nem? 16 évesen már a harmadik suliban szomorítottam a tanárok életét, de nem elégedtem meg ennyivel, én rekordot akartam. Hamarosan onnan is kitették a szűrömet, és miért?! Mert egy szál alsóban végig bicikliztem a folyosón, egészen a tanáriig ahol az igazgatótól követeltem a gumikacsámat. Anyám már magán kívül volt otthon, apámon pedig a lassú beletörődés látszott. Alig várták, hogy 18 legyek, és végre valahol leérettségizzek, amit megjegyzem, hogy igen jó eredménnyel tettem le olyannyira, hogy felvettek egy kolozsvári egyetemre. Azt ne kérdezzétek mi a neve, mert még a közelébe se mentem, csak azért iratkoztam be, hogy elkerüljek otthonról. Kaptam egy egérlyuk méretű albérletet, de én meg egy éppen aktuális csaj kényelmesen elférünk benne. A szüleim fellélegeztek és most éppen azon vannak, hogy mindazt a rosszat amit az öcsémnek mutattam kineveljék belőle. Mihai is itt tevékenykedik valahol, mindig mással mindig valami mást. Néha néha együtt ugrunk le Temesvárra a nagy családi meetingekre, ahol aztán megy bájolgás és a csevegés addig amíg én ki nem robbantok egy szaftos vitát. Ilyenekre mint a tanulás, munka meg szerelem és stb, nem nagyon érek rá és őszintén nem is érdekelnek. Na azt hiszem lassan a végére értünk. Összességében elvagyok magamnak mint a befőtt itt Kolozsváron.
*** Amiket szeret: Balhé, éjszakai élet, cigaretta, barna lányok, hétvége, kockás ing, tequila, az autóm (ami még nincs de majd lesz és nagyon fogom szeretni)
Amiket utál: kötelezettségek, korán kelni, szívességet kérni, hiszti, értetlenkedés, családi összejövetelek, mosogatni (ezért nem is teszem, nálam a papírtányér a menő), unalom.
Jellem: Hát ha eddig nem tűnt volna fel, nem vagyok egy nagyon idegeskedő típus, sem érzelgős vagy csöpögős. Ennek ellenére könnyen kijövök a sodromból és hamar felmegy az a bizonyos pumpa. Nem szokásom kiállni senki mellett, ha csak nem a bátyámról van szó, de csak azért mert tudom, hogy ő is kiállna mellettem. Nem vagyok segítőkész, mindenkinek megvan a maga problémája minek a nyakamba a másé? Ha kérdeznek beszélek, ha nem és a kedvem úgy tartja, akkor meg azért járatom a számat. Nem szokásom nagy dolgokon gondolkodni, felkelek teszem a dolgom vagy ami épp jólesik, majd este lefekszem. A lényeg annyi, hogy ne legyen unalom, mert az mindennél jobban utálom. Éppen ezért tűnhetek őrültnek és hiperaktívnak néha, meg bunkónak és kötekedőnek, de az már más téma.
Külső: Hát a bátyámat nem hiszem, hogy túlnövöm, de nem kell szomorkodom elég magasra nőttem, arról meg hogy ne legyek vézna gondoskodtam középsuliban. Áh, nem vagyok kigyúrva, csak épp annyira hogyha kell egy istenes ütést oda tudjak nyomni. A szemem mikor utoljára láttam barna volt, és ha van igazság a földön akkor a hajam is az még. A tekintetemre azt szokták mondani, hogy fura meg néha hátborzongató, és mintha folyton rosszban sántikálnék. Nem én mondtam...
Kedvenc összeállítás: kockás ing, farmer. Nem komplikálom túl, ha nem kockás akkor sima, ennyire egyszerű.