Karakter teljes neve: Irina Zora Cassandra Blake
Becenév: Ina, Rina, Rinnie, Zozo, Zor
Faj: Defenzor
Nem: nő
Kor: 25
Születés helye és ideje: 1987. január 24.
Foglalkozás: Orvos, defenzor tanár



Apa: Balthazar Blake, 50, tanárként dolgozik egy egyetemen. Nagyon jó a viszonyunk, ünnepekkor mindig összeülünk a családdal, nem fordult még elő, hogy egy hónapon keresztül legalább egyszer nem találkoztunk volna.
Anya: Natalja Blake, 48, orvos egy közeli kórházban. Akárcsak apával vele is jó viszonyt ápolok, rendszeresen találkozunk, mivel ők együtt élnek.
Testvérek: nincs
Egyéb hozzátartozók:
John Jakson, a barátom volt, de rögtön lelépett, mikor megtudta, hogy terhes vagyok.
Névtelen Kislány, elvetéltem, miután John elment.


Tél volt mikor megszülettem. Hideg, szívbe markolóan jeges tél. Én ennek az időjárásnak az ellentéteként születtem. Természetesen vidámnak, és elragadónak. Kislány koromban volt egy álmom, egy álom arról, hogy ha egyszer felnövök én is orvos akarok majd lenni, mint anya. Egész életemben mindig az az elkényeztetett kislányka lehettem volna, aki mindent megkap; de a szüleim más elveket vallottak, így megmaradtam normális gyereknek, aki csak egy kicsivel többször és jobb helyekre ment el síelni, nyaralni, és épp csak egy csöppel több jóban volt részem. Nekem ez így volt tökéletes, mert mondhatni legalább nem rontottak el.
Már gyerekkoromban is úgy nőttem fel, hogy a szüleim azzal tömték a fejem: vámpírok vannak, és gonoszak, meg ki kell irtani őket...stb. Így nem csoda, hogy amint kamaszkorom kezdetén egy kis öntudatra ébredtem, elgondolkoztam az egész dolgon, és alaposan átrágtam minden információt. Aztán eljött az az idő is mikor bekerültem a Lupus Defenzorképző Iskolába. Eleinte nagyon, nagyon magányosnak érezem magam, aztán szép lassan kezdtem kinyílni, és barátokat szerezni. Ott ismerkedtem meg Vele is. John Jackson már az iskola első napján próbált behálózni, és én szívemből utáltam őt. Barátnőimmel azon voltunk, hogy megkeserítsük a srác életét, amit azzal tehettem a legjobban meg, ha rendszeresen nemet mondtam neki. Eleinte szórakoztatta, és elviccelte, de idővel kezdte nagyon idegesíteni ez a kis játékom. Aztán egyik délután nem bírtam szabadulni tőle; egyedül voltam, és éppen hazaindultam, mikor elállta az utam és megfenyegetett, ha nem megyek el vele a hétvégi buliba, akkor nagyon megbánom. Ezt üres fenyegetésnek vettem, hiszen mit tehetne egy tizenhat éves srác. Akkor még nem tudtam, hogy mi mindenre képes. Egyszerűen odébb löktem és hazamentem. Másnapra meghalt a kutyám, rögtön tudtam, hogy ez nem véletlen egybeesés, és megkerestem John-t. Azt mondta, ha továbbra is kitartok, egyéb dolgoknak mondhatok búcsút, így hát megígértem neki, elmegyek vele hétvégén.
Azután az egy buli után néhány hétig nyugtom volt tőle, de ő többet akart. Szólnom kellett a tanároknak, hogy leszálljon rólam, és nagyon meggyőzőek lehettek, mert az iskola végéig nem próbálkozott újból.
Kijártam a sulit, a defenzorképzőt is, egyetemre mentem, és éppen megszereztem a diplomámat, mikor újra felbukkant az életemben. Nagyon naivan azt hittem, megváltozott, mert tényleg egy új, szelíd arcát mutatta nekem. Azt mondta bánja, amit akkor tett velem, és szeretne kapni még egy esélyt. Az agyam azt mondta ne tegyem, de a szívem mást diktált. Beleegyeztem. Nem telt el sok idő, és a küldözgetett virágcsokrok, egyéb apróságok alatt megtörtem. Úgy éreztem beleszerettem ebbe az új John-ba.
Egy éjszaka egyedül voltunk a lakásán, és ő nekem esett, a szokásosnál kicsit durvábban, de ez nem tűnt annyira fel. Eltelt egy-két hónap, mikorra rájöttem az igazságra: terhes vagyok. Eleinte nagyon örültem, ám mikor megmondtam John-nak, ő elkomorodott. Másnap eltűnt, és azóta nem láttam többet. Ott hagyott egyedül, magányosan a születendő lányommal. Még nem lehetett tudni fiú lesz-e vagy lány, de én éreztem. Tudtam, hogy lány lesz. Egy-két nap múlva elvetéltem. Azt hiszem az volt az oka, John elment és itt hagyott. Azóta visszatértem tanítani a defenzorképzőbe, de orvosként is dolgozom. Ezek segítettek feldogozni a traumát, de a férfiak közeledésével szemben a mai napig bezárkózom. Talán majd jön egyszer valaki, aki meg tudja törni a jeget.

Amiket szeret:
~ betegeket gyógyítani
~ vámpírokat gyilkolászni
~ aludni
~ táncolni
~ lovagolni
~ gyerekeket

Amiket utál:
~ hűtlen pasik
~ vámpírok
~ kihűlt kávé
~ bunkó emberek
~ szeretetlenség
~ mások kihasználása

Jellem:
Eleinte nagyon nyílt és barátságos voltam, de másra ez egy kicsit megváltozott, az engem ért traumák nyomán. Nagyon együtt érző tudok lenni, hiszen ez egy orvosnál elengedhetetlen feltétel. Szeretek néha magamba zárkózva elmélkedni, és ilyenkor se kép-se hang. Nagyrészt igyekszem nyíltan viselkedni, de nem megy mindig, főleg, ha hímnemű partnerről van szó. Ha olyan hangulatban vagyok, előszeretettel megyek társaságba, és jól is érzem magam, de ha nem... akkor jaj annak, aki bármilyen bulira próbál csábítani.
Nem szokásom kegyetlenkedni, vagy bunkóskodni, de alkalomadtán gy tűnik nagyon felvágták a nyelvem. A veszélyes helyzetekben higgadtan viselkedem, nem ijedek meg a vértől, és hasonlóktól.

Külső: Szemem színe barna, a hajamé is, kb. 167 centi vagyok, szóval nem egy égimeszelő. Szeretem a divatos ruhákat, mert jól állnak az alakomon. Szeretem a kényelmes cuccokat, de azt eleganciával, nőiességgel fűszerezve.

Kész vagyok!