Karakter teljes neve:Marcus Ryan Tyrex
Becenév:Marc
Faj:Vámpír
Nem:férfi
Kor: valós: 241
kinéz: 23
Születés helye és ideje: London;1770. Április 24.
átváltozás dátuma:1793
Foglalkozás: színész
Különleges képesség: -



Apa: John Tyrex, 67 évesen meghalt, kovács
Anya: Mary Katherina Tyrex, 80 évesen meghalt, szobalány
Testvérek:-

Egyéb hozzátartozók:-

Életem legszebb pillanatai gyerekkoromban voltak. Nem származom nemesi családból és a szüleimnek mindig keményen kellett dolgozniuk, de szerettünk így élni. Nagyobb koromban természetesen mindig besegítettem apának. Akkoriban én is szerettem volna kovács lenni, de nem jött össze.
Ahogy felcseperedtem egyre több mindent értettem meg a világgal kapcsolatban. A világgal, a családdal, a munkával, társadalmi renddel és a nőkkel kapcsolatban. A legtöbb tapasztalatot viszont az utóbbival szereztem. Mondhatni a falunkban én voltam a nők kedvence. Csak úgy az egyik napról a másikra azt vettem észre, hogy a lányok összesúgnak a hátam mögött és rajtam felejtik a szemüket. Kezdetben nagyon élveztem, de később már egyáltalán nem. Az apák rendszerint azt hitték nőcsábász vagyok, mivel a lányaik úgy áradoztak rólam. Erről igazán nem tehettem, egy jó idő után értették csak meg, hogy én nem csinálok semmit a lányaikkal.
Egyetlen lány létezett eddig az életemben. Vele 23 éves koromban találkoztam először. Akkor költözött a szomszédunkba. Nagyon titokzatos lány volt, de így visszagondolva meg tudom érteni. Állandóan a házba volt, az utcán alig lehetett látni.
Aztán egy nap minden megváltozott, akkor láttam először. A réten sétáltam amikor megláttam, hogy valaki fekszik a fűben. Közelebb mentem hozzá és ahogy megláttam, elállt a lélegzetem. Leírni se tudom, mennyire gyönyörű volt. Azán hirtelen kinyitotta a szemét és rám nézett. Teljesen elvesztem a tengerkék szemeiben, mozdulni se tudtam. Mikor magamhoz tértem láttam, hogy az ujjával közelebb hív és a fűre mutat közvetlenül mellette. Leültem a kijelölt helyre és tovább csodáltam. Úgy gondoltam amíg nem szólal meg nekem sem kéne. Olyan volt mint egy hercegnő és így nem illett volna csak úgy megszólítanom. Elfeküdtem a fűben és felnéztem az égre. A lány hirtelen megszólalt, hangja lágy és dallamos volt. Több se kellett nekem, ezek után már teljesen megbabonázott. Teljesebb és visszavonhatatlanul belé szerettem.
Este amikor hazamentem a szüleim is észrevették, hogy történt valami, de nem akartam még róla beszélni így vacsora nélkül lefeküdtem. Másnap újra kimentem a rétre, Amalia már ott várt rám. Innentől minden nap találkoztunk, egyre több mindent tudtam meg róla, de a legfontosabbat csak egy hónap elteltével.
Egyik nap más helyre akart menni, méghozzá egy erdőbe, állítása szerint, hogy senki se halljon minket. Már ekkor furcsálltam, nem értettem mi lehet olyan bizalmas amit csak egy erdőben tudhatok meg. Amikor odaértünk a helyzet még furább lett, kérdésekkel bombázott, méghozzá nagyon is személyesekkel. Persze mindre őszintén válaszoltam és ekkor jött a legledöbbentőbb rész. Amy elmondta, hogy ő egy vámpír és, hogy én vagyok az életpárja. Valami szertartást is emlegetett amit el kellett végeznünk. Amikor nekiálltunk csak értetlenül pislogtam rá. Mikor a vérivásnál tartottunk már kezdtem felfogni, az egész lényegét. Azaz, hogy vámpírrá változtat és innentől már össze leszünk kötve, ami a szövegben is benne volt amit közben kántáltunk.
Ahogy megízleltem a vérét először borzasztó volt, de aztán egyre jobb. A végére már olyan volt, mint a legfinomabb nedű. A következő részre viszont már egyáltalán nem emlékszem, valószínűleg elájultam. Amikor felébredtem minden porcikám fájt és ordítottam. Ebben a percben arra is rádöbbentem, miért pont egy erdőben vagyunk. Hiszen itt senki se hallhatja az ordításom, csak az állatok vagy egy-egy ember aki véletlenül erre téved. Nem hiszem, hogy őket érdekelném, van jobb dolguk is.
A mérhetetlen fájdalom amit éreztem csak nem akart megszűnni, Amy végig ott volt mellettem és nyugtatott. Még szerencse, különben nem tudom mit csináltam volna nélküle. Egyszer csak enyhülni kezdett és éreztem, hogy elnyom az álom. A következő emlékem, hogy Amy ölében fekszem és az arcomat simogatja. Aztán éreztem, hogy egy új életet kaptam tőle. A szerelem pedig amit iránta éreztem még erősebbé vált. Lehajolt hozzám és egy apró csókot adott ajkaimra, amit én készséggel viszonoztam. Aztán egyre vadabbul csókolóztunk, de ezt a részt már nem részletezném.
Csodálatos életem volt mellette, egy évszázadig csak utazgattunk. Bejártuk az egész világot és szinte minden fontosabb eseménynél ott voltunk. Láttuk Rooseveltet, a Titanic elindulását, II. Erzsébet trónra lépését vagy a tv felfedezését. Nagyszerű volt ahogy megláttuk az első képkockákat.
Most már te is láthatod, hogy igazán tökéletes életem volt. De sajnos csak múlt időbe.
Egyik nap Amy találkozott egy defenzorral. Én ép nem voltam ott és nem tudtam megmenteni. De amint megéreztem azt a fájdalmat amit Amy is érezhetett könnyek szöktek a szemembe. Utána évekig nem tudtam sehol sem megmaradni. Menekültem az emlékek elől és az élet elől. Jó párszor meg akartam öletni magam egy defenzorral, de aztán soha nem tettem meg. Pedig akkoriban az élet elviselhetetlennek tűnt. Nagyon sokat sírtam és az otthonom egy barlang volt, igazi vámpírrá váltam. Olyanná amilyenről a könyvekben olvashatsz vagy a tv-ben láthatsz.
Egyik nap viszont megelégeltem, akkor már az egyedüllétet nem bírtam. Munkába álltam. Voltam szakács, könyvelő, tanár, polgármester és most színész vagyok. Egy bohóc, aki először csak egy álarcot vett fel. Mostanra az álarc már eltűnt. Nem tudok sírni, csak belül, nincsenek könnyeim. A bohóc jelmez eggyé vált velem és mostanra alig maradt bennem egy kis komolyság.
Azt hiszem az egészből csak egy új életpár tudná megmutatni a kiutat. Csak az a baj, hogy minden lányban Amalia-t keresem és az ő tökéletességét. De még soha nem találkoztam olyannal aki legalább egy kicsit hasonlítana rá. Remélem egyszer majd rálelek erre az új tündérlányra.
Amiket szeret: bolondozás, szivárvány, könyvek, lovak, szereplés, kirándulás, hegyek, kutyák, éneklés, zenélés

Amiket utál: komolyság, füst, nagyképűség

Jellem: Marcról sok minden elmondható. Az idők folyamán folyamatosan változik. Jelenleg viszont bohókás és csak a pillanatnak él. A környezetében mindenkit megtud nevettetni, egyfajta bohóc szerepet tölt be. A filmekben is mindig vidám figura szerepét osztják rá.
Ugyanakkor néha, ha a helyzet azt követeli, tud komolyabb is lenni.
Annak idején amikor még ember volt, ő volt a leghelyesebb fiú a falujában. Minden napra jutott volna egy lány, ha élt volna a lehetőséggel. De nem szerette kihasználni a lányokat, ha valaki megtetszett neki szerette jobban megismerni és csak azután komolyabbra fordítani a kapcsolatot.

Külső: Ha csak ránézel,biztos nem találnád ki róla, hogy vámpír. Annyira természetes és olyan mint bármelyik másik fiú. Szőke általában vasalt haj és barna szemek. Átlagmagasságú és testsúlyú.
A laza ruhákat részesíti előnyben, póló és farmer. Csak tornacipőt vesz fel semmi mást.

Zoya