Karakter teljes neve: Drake Maxwell
Becenév: Drake
Faj: Vámpír
Nem: Fiú
Kor: 17
Születés helye és ideje: Buenos Aires, Argentína, 1994. Átváltozott: 2011
Foglalkozás: Tanuló
Különleges képesség: -



Apa: Adam Maxwell, 45, Üzletember. Kiskoromban őt tartottam a nagy példaképemnek, de azóta eltávolodtam tőle.
Anya: Julia Maxwell, 43, Üzletember. A drága anya! Mindig is imádtam, bár a folytonos monológjai néha feldühítettek
Testvérek: -

Egyéb hozzátartozók: Isabella Hanson, ???, Tanuló, bár lehetséges, hogy ebben is hazudott. Barátnőm, Életpárom. A Defenzorok végeztek vele, aznap, amikor vissza tértem Vámpírként. Jobb ha nem is gondolok rá, mert kikészülök.


Egy forró nyári napon születtem, Argentínában, 1994-ben. Az életem szinte tökéletes volt, mindent megkaptam, amit csak akartam. Anyám és Apám üzletemberek voltak, ezért néha el is lehettem hanyagolva, de ez egyáltalán nem zavart. Tíz éves voltam, amikor elköltöztünk az USA-ba, mert anyáék cége csődbe ment, és ha maradtunk volna, mi is a padlóra kerülnénk. Texast egyszerűen ki nem állhattam. Vissza akartam menni Argentínába, de persze ez lehetetlen volt egy tíz éves kölök számára. Végül is, évről-évre megkedveltem új otthonomat, bár, a személyiségem rossz irányba fordult. Az egész város rólam beszélt, hogy milyen szemtelen, rossz, és önfejű vagyok. Ez így is volt, de nem érdekelt mások véleménye. De amikor tizenöt évesen eszméletlenre vertem egy korombeli gyereket, már anyáék sem hagyhatták szó nélkül. Elmondták, hogy változtatnom kell, különben a végén börtönbe kerülök. Egy hétig játszottam a jó kisfiút, de megint egy újabb balhéban találtam magam. Itt már előkerültek a kések, és most én jártam rosszabbul. Mentők vittek el miután tizenvalahányszor megszúrtak. Majdnem belehaltam a sérüléseimbe, de végül sikerült az orvosoknak megmenteni engem. A szüleim azt hitték, hogy ettől az esettől megjavulok, de tévedtek. Az tény, hogy már ritkábban keveredtem verekedésbe, de a jellemem nem változott semmit se. Tizenhat voltam, amikor megismertem egy lányt. Első pillantása bele szerettem. Egyszerűen tökéletes volt! Tudtam, hogy ő sem közömbös felém, és végül össze is jöttünk. Idősebb volt nálam, volt már tizenhét is, de ez sem érdekelt. Még arra is rá tudott venni, hogy jobban vigyázzak magamra. Igazán ő sem tudott megváltoztatni, de az erőszakos, makacs Drake-ből, már inkább a város csak azt emlegette, hogy a hiperaktív, önfejű Drake. A lány neve Isabella volt. Kicsit furcsálltam, hogy ilyen régies a neve, de azt mondta, hogy a nagymamája emlékére adták neki ezt a nevet. Anyáék is kedvelték a kedves, segítőkész Isabellát, és mindig szívesen fogadták, akármikor is jött. A tizenhetedik születésnapomon azzal lepett meg, hogy felajánlotta, költözzünk Erdélybe. Ami a világ végén van, akkor miért pont oda? Nem mondta, hogy él ott rokona, ezért nem is értettem igazán. Azzal érvelt, hogy tetszik neki az a hely. Na, puff. Nekem is tetszik Hawaii, még sem költözök oda. Annyira könyörgött, hogy belementem, de a szüleimet már nehezebb volt meggyőzni. Azt hajtogatták, hogy még nagyon fiatal vagyok, és mindig bajba keverem magam. Isabella biztos valami csoda folytán, de meggyőzte őket. Másnap már csomagoltunk is. Szerettem nagyon a barátnőmet, de ez kicsit fura volt. Miért kapkod ennyire, nem időre megyünk meg ilyenek. Végre megérkeztünk Erdélybe. Isabellának már volt is egy háza. Én pedig kezdtem egyre jobban összezavarodni. Ahogy beléptünk a házba, eltűnt mellőlem. Megfordultam, de nem találtam sehol. Végül újra előttem állt. Meg akartam kérdezni, hogy csinálta ezt, de a kezét a számra tapasztotta. És elkezdett mesélni arról, hogy ki is ő valójában. A vámpír szó hallatán elnevettem magam, de amikor megláttam a szuper erejét, és vámpírfogait, az arcomra fagyott a mosoly. Türelmesen, már ahogy ezt lehet türelmesen végighallgatni, csak szótlanul gyűjtöttem az infókat. Azt, hogy elvileg én vagyok az ő életpárja, már könnyebben fogadtam, hiszen eddig is dúlt köztünk a szerelem. A következő mondata pedig kiverte nálam a biztosítékot. Erdély tele van vámpírral? Akkor minek hozott ide ő asszonysága? Amikor megkérdeztem azt mondta, hogy ez az ő otthona, és ezen nem lehet változtatni. Ha élni akarok, vámpírrák kell, hogy váljak. Valahogy ezt már nem tudtam befogadni. Még hozzátette, hogy valamiféle Defenzorok is léteznek, akik ellenségei a vámpíroknak, és mágiát használnak. Szuper. Ha ember maradok egy vámpír nyír ki, ha nem, akkor pedig egy Defenzor. Mivel őrült vagyok, bele mentem ebbe a vámpírrá válásba. Meg is bántam nem sokára. Az egész rituálé szörnyű volt. Egyszer csak pedig elájultam. Nagy sötétség vett körül, és hirtelen nagy fájdalom nyilallt a testembe. Tudtam, hogy most biztosan haldoklok. Nem tudtam mennyi idő telt el, de szinte éveknek tűnt minden egyes perc. Végül végre felkeltem. Isabella ott ült mellettem, és minden rezdülésemet figyelte. Szépen, lassan felkeltem, és bele néztem a tükörbe. Ugyan olyannak láttam magam, de mégis valahogy másnak. A szuper gyorsaság lett a kedvencem. Két órán keresztül csak rohangáltam a házban, és Isabella pedig csak mosolyogva figyelt. De amikor vissza akartam menni az emeletre, valaki betörte a bejárati ajtót. Hallottam Isabella mély morgását, és mellettem termett. Megláttam három jó magas férfit, akiken látszott, hogy nem haverkodni jönnek. Az életpárom elém állt, majd neki rontott a három embernek. Hárman voltak egy ellen, és sikerült Isabellát a földre teríteniük. Én is neki támadtam a Defenzoroknak, de a következő pillanatban a falnak csapódtam. Isabella azt kiabálta, hogy meneküljek, de nem akartam. Nem akartam, hogy meghaljon. Amikor pedig szinte rám parancsolt, nem volt más választásom. Vámpír tempóban elhagytam a házat, és csak rohantam és rohantam. Tudtam, hogy Ő meghalt. Napokig csak ténferegtem, szörnyen éreztem magam. Az egyik nap megláttam a barátnőm gyilkosait, vígan nevetgéltek az egyik utcasarkon. Oda sétáltam hozzájuk, majd elmosolyodtam. Ők is tudták, hogy miért vagyok itt, és már készültek is a harcra. Meg sem szólaltam, rávetettem magam az egyikükre, és nem eresztettem. A szorításomban megfulladt, majd a másik kettővel harapással végeztem. Megbékéltem. Most már megbosszultam Isabella halálát, és muszáj tovább lépnem, ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni. Azt mondta, hogy itt nyüzsögnek a vámpírok. Találnom kéne egyet, mert nem hiszem, hogy az idősebbek csak úgy szabadjára engedik a pár hetes vámpírokat. Nem sikerült egy fajtársat se találnom. Kezdtem hozzászokni a vámpír léthez, de a vérszomjamon nem tudtam uralkodni. A Defenzorok pedig nem tudom merre élnek, így akármikor beléjük botolhatok. Már egy hónapja vagyok vámpír, de még mindig nagyon nehéz. Ez a vérszomj dolog kibírhatatlan. Hála istennek ugyanaz a lökött srác maradtam vámpírként is, de a bajt még mindig vonzom, ami nem igazán jó dolog itt. Remélem majd valakit találok, aki remélhetőleg egy Vámpír, és Ő majd segít megszoknom a Vámpír életet.


Amiket szeret: Cigi, Felhúzni másokat, Isabella, Vér, mindenek felett, és a menő cuccok

Amiket utál: Defenzorok, Defenzorok, A nagyképűeket, mert az csak is én lehetek, ha megmondják mit csináljak, az unalmat

Jellem: Ha azt írnám le, amit Én gondolok saját magamról akkor félek, hogy egy kicsit eltúloznám, ezért mások véleményéből is merítek. Mindig a saját fejem után megyek, ami mások szerint egyszer még a vesztemet fogja okozni, és ez a tulajdonságom Vámpírként is megmaradt. Vonzom a bajt, mindig, mindenhol. A barátaimért kiállok, és meg is védem őket, bármi áron. Nagyszájú, és szemtelen vagyok, amin nem is akarok változtatni. A tisztelet nálam ismeretlen fogalom. Szinte mindenkit képes vagyok megnevettetni, és emberként én voltam a bulik lelke. Most Vámpírként ez már nehezebb dolog, de Isabella változtatott át, pedig 17 vagyok, szóval Ő szabadított rá Erdélyre, és ezzel neki kellene számolnia, csak sajnos már meghalt.

Külső: Magas vagyok, és szálkásan izmos. A hajam barna,rövid és szintén a szemeim is barnák. Szeretek márkás ruhákat felvenni, és szórni a pénzt. Jóképűnek tartom magam, és eddig mások is annak tartottak.