Viggo Colins

Vendég Vendég

Viggo Colins

Viggo Colins Viggo_www.kepfeltoltes.hu_

Viggo Colins It__sjustme_www.kepfeltoltes.hu_

Karakter teljes neve: Viggo Colins
Becenév: Viggo
Faj: Defenzor
Nem: férfi
Kor: 27
Születés helye és ideje: Portugália, 1984. február 12
Foglalkozás: Ezer mester.

***

Viggo Colins Family_www.kepfeltoltes.hu_

Apa: Sebastian Colins – ácsmester.
Anya: Julien Colins – tanárnő.
Egyéb hozzátartozók:
- Claudia Colins – feleség – halott.
- Sabrina Colins – gyermek – halott.

***

27 évvel ezelőtt születtem egy Portugál kis falucskában. Semmi érdekes eseményről nem tudok beszámolnia születésem kapcsán. Szerencsére vagy szerencsétlenségemre nem akarta az életem venni, már a születésem perceiben egy hétfejű sárkány vagy bármi más. Normális, könnyű – nekem legalább is könnyű volt, hiszen csak ki kellett bújnom anyám pocakjából – szülés volt. Biztosan ki merem jelenteni, hogy a legszebb éveim akkor voltak, mikor tudatlan csöppségként pislogtam a nagyvilágra. Sajnos a gyermekkor hamar elrepült s az igazat megvallva nem sok mindenre emlékszem belőle. Azt viszont tudom, hogy mindenem megvolt, ami szükséges a létfenntartáshoz. Nem voltak menő cuccaim, de nem is vágytam rá. Megértettem, ha azt mondták erre most nem telik kisfiam.
Piciny falumba csak egy iskola volt, de én nem akartam oda járni. Nem a tanulással volt a gondom, hanem anyámmal, vagyis egész pontosan a foglalkozásával. Más szerencsésnek gondolta, hogy az ember anyja a tanára, nos én erről nem voltam meggyőződve. Tőlem kétszer annyi tanulást, szorgalmat és jó magaviseletet várt el, mint bárki mástól. Azért lássuk be, hogy nem kicsit ciki, ha egy fiúnak ötös a magatartása. Nos, anyám bánatára soha nem kaptam kettesnél jobbat, mert égetni való gyermek voltam. Mindig is szeretem a csínytevéseket és a vicceket. Bevallom, nagyon sokszor szegtem szabályt és tetszett anyám vörösbe borult arca. A büntetés, azért, annyira nem. Soha nem szerepelt egyik álmomba sem a fogkefével való csempemosás vagy wc tisztítás. Ennek ellenére szerintem én állítottam fel a rekordot az iskolában és talán mai napig senki nem döntötte meg. Szóval nem voltam valami jó diák, de a jegyeim kimagaslóan görbék voltak a többi nebulóhoz képest. Ha nem az iskolában voltam, akkor apám műhelyében ütöttem el az időt. Mindig is érdekelt az ács szakma s az volt az álmom, hogy követem a példáját. Minden fortélyt megtanított nekem amint csak tudott.
17 évesen elkerültem hazulról s a fővárosba mentem tanulni természetesen ácsnak. Szeretem és mivel apám jó tanár volt, a kisujjamba volt a szakma. A magatartásom javult valamelyest, de még így is sok időt töltöttem az igazgatói szobában. Ahogy serdültem úgy nőt be nekem is a fejem lágya s tettem szert barátokra illetve barátnőkre. Oh, igen, azok az évek is szépek voltak. Nem volt gondom a csajozással s kihasználtam minden lehetőséget, mely kínálkozott. Egészen az utolsó évig a suliba. Ekkor ismertem meg Clau-t, aki rögtön megfogott az első pillantásával.
A gond csak az volt, hogy a legjobb barátommal járt Pierrel. Házi nyúlra nem lövünk! Ez egy alapszabály volt náluk és igaz, hogy én azokat szeretem megszegni, de ezt még sem tettem. Viszonzatlan szerelem volt, melyben nagyon magányos voltam s egy nő sem tudta feledtetni Claudia mosolyát, így inkább hagytam is a nőket. Energiáimat a vizsgákra fektettem, majd később a munkára.
Sajnos a kapcsolat megszakadt Pierrel s ezzel együtt Clau-t is elvesztettem. Az iránta érzett szerelmem pedig halványodni kezdett. Apám úgy gondolta, hogy 18 évesen elég érett vagyok a családi titokhoz. Ekkor tudtam meg, hogy az őseim mivel foglalkoztak, s szereztem tudomást a vámpírok létezéséről. Kételkedtem e benne? Igen. Portugáliában egy sem élt s a mesék melyeket hallottam tőle, annyira irreálisak voltak az agyamnak, hogy élből elutasítottam. Soha nem volt titok, hogy apám felmenői Erdélyből származtak, de nem értettem miért jött el onnan. Elmesélte milyen élte volt s mikor anyámat megismerte egy cseppnyi kétsége sem volt afelől, hogy nem ilyen életet szeretne a családjának. Mint minden ifjonc én is szárnybontogatásba kezdtem és ismerkedtem a mágiával. Érdekesnek találtam, és nagyon bántam, hogy apám csak alapdolgokat tanított. Nem akarta, hogy esetleg ezzel foglalkozzam. Én sem éreztem erre nagy kényszert, így inkább figyelmen kívül hagytam a képességem, már ha lehet annak nevezni. Mivel mindig is vonzott a küzdősport varázsa beiratkoztam egy tanfolyamra ahol a dzsúdó rejtelmeibe, vezettek be. Azt mondták tehetséges vagyok, de nem tudtam vele teljesen azonosulni, így kapuérázni kezdtem. Nagyon megszeretem a mozgáskultúrát s rendszeres űzője lettem. Azon a napon is edzeni indultam mikor szembe jött velem, életem nagy szerelme.
A szívem olyan hangosan és gyorsan kezdett el kalimpálni, hogy szerintem még a holdon is hallották. Soha nem gondoltam, hogy valaha összefutunk még ebben az életben. Természetesen nem engedtem, hogy csak úgy kisétáljon az életemből megint, ezért udvarolni kezdtem neki. Napi szinten találkozgatunk, s úgy éreztem mellette, hogy egy teljesen másik ember vagyok. Ahogy szokták mondani a rózsaszín köd ellepet teljesen, de én nem bántam a benne való lubickolást. Ahogy visszaemlékszem elég könnyen szántam rá magamat a lánykérésre. Tudtam, hogy Claudiával szeretném leélni az életemet s megtettem a szükséges lépéseket, hogy viszonyunkat szorosabbra fűzzük. Egy bökkenő azért akadt. A szeretett nő vallásos családból származott. Nem nevezném magamat vallásos embernek s a mi családunkra ez nem is volt jellemző. A családjához utaztunk s apjától áldást kértem a frigyre. Én voltam a világ legboldogabb embere, mert nem csak elvettem a szeretett nőt, de még gyermekem is lesz tőle. Nem hittem, hogy az életem 180 fokos fordulatot fog venni egyszer, s úgy omlik össze minden, mint egy kártyavár.
2009. április 13.-án megszületett a kislányom akit Sabrinának nevezetünk el. Már nem lubickoltam a rózsaszín ködbe, hanem szabályszerűen úsztam benne. Nem tudom szavakkal leírni azt amit akkor éreztem. Amikor a kislányom 1 éves lett elutazunk nyaralni. – A mézes hetekből azonban gyorsan véres hetek, hónapok és évek lettek. – Semmi gond nem volt Horváth országgal, a víz kellemes volt, a nap melegen sütötte a bőrünket és boldog voltam. Tényleg minden nagyon rendbe volt. A harmadik éjszaka korán sikerült ágyba dugni Sabrinát és jó ötletnek tűnt egy kicsit egyedül hagyni és romantikázni Clau-val. Természetesen nem mentünk messze a szobától csak pár méterre ültünk le a homokba és figyeltük a lenyugvó napot. Egy sötét foltot figyeltem az égen s azon tűnődtem, vajon milyen madár járja az éjszakát zsákmány után kutatva. A lányom sírása törte meg az idilli csendet. Mondtam a nejemnek, hogy majd én megnézem és sietek vissza. Mikor a ház felé fordultam sötét alakokat láttam elsuhanni. Azt gondoltam csak a képzeletem játszik velem, de lépteimet szaporábbra vettem. Beléptem az ajtón és gyermekem sírása még fájdalmasabbnak hatott. Minél hamarabb a karomba szeretem volna zárni s megnyugtatni, de a sötétben megbotlottam valamibe s éreztem, hogy zuhanok. A következő percben a világ elsötétült s már nem hallottam Sabrina hangját sem. Kábán, kótyagosan tértem magamhoz s az első hang amit hallottam az a feleségemé volt. Nem tudtam kivenni tisztán a szavait, de abban biztos voltam, hogy nem hozzám beszél. Felálltam s a szobaajtónak támaszkodtam. Egy magas, fekete ruhás férfi kezdet kirajzolódni a szobába. Jobban fókuszáltam az ismeretlenre, s azt a vörösen izzó szempárt nem lehet elfelejteni. Bőre hófehér volt s a lámpa fénye szinte visszaverődött a bőrén. Haja megegyezett a ruhája színével s két hegyes fogán mintha vér lett volna. A gyermekemre néztem aki hangtalanul feküdt az ágyon. Éreztem, ahogy a harag és a fájdalom elegye eluralkodik a testembe s nem volt kérdés, mit kell tennem. Az első tárgy után nyúltam, mely a kezem ügyébe akadt s neki rontottam. Csak ekkor vettem észre, hogy többen is vannak a szobában. Sajnos nem találtam el, mert gyorsabban mozgott, mint én. A gúnyos mosolyt akartam letörölni az arcukról s gondolkodás nélkül támadtam. A fonalat elvesztettem és nem emlékszem minden részletre. Sajnos azt sem tudom megmondani, hogy a feleségem, hogy került a földre vérző fejjel. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy megörültek a vértől s megtámadták. A következő dolog amire emlékszem, hogy egyedül maradtam a kislányom élettelen testével. Hogy hova tűntek a vámpírok Claudiával? Azt nem tudom. A fejem teljesen üres volt s csak fájdalmat éreztem. Az éjszak sötét és kietlen lett. Nem tudom mennyi idő telt el, de mikor észhez értem felhívtam apámat.
Visszatértem Portugáliába, de csak addig amíg a temetés lezajlott. A fájdalom teljesen lebénított s úgy éreztem magamat mint egy zombi. Nem éreztem mást csak ürességet. A feleségem azóta sem került elő, így eltemettem magamba őt is. Egyetlen egy emlékem maradt tőle, mely egy rózsafüzér. Ez emlékezett nap mint nap arra, hogy miért nem válaszoztam a könnyebb megoldást, a halált. Pedig higgyétek el, minden éjszaka mikor víztől leverve riadok fel, megfordul a fejembe. Hogy mi lett velem ezek után? Visszatértem a gyökereimhez, hogy tanuljak és bosszút álljak a családomért. Ezért vagyok most Erdélybe és ha csak egy kis szerencsém is van, akkor kinek arca a retinámba égett, itt lesz a környéken s én készen leszek a harcra. Már nincs veszteni valóm.

***

Viggo Colins Tellme_www.kepfeltoltes.hu_

Amiket szeret: Kapuéra, Motor, Rózsafüzér, Ébrenlét

Amiket utál: Vámpír, rémálom.

Jellem: Hideg, titokzatos, magának való. Azt hiszem ez a három jelző az, ami jellemez a leginkább. Nem nyílok meg senkinek, és nem keresek barátokat. A kommunikáció fontos a céljaim elérésében, ezért szoktam beszélgetni, de a fecsegést nem bíróm s elfordul, hogy bunkó vagyok. Nem érdekel, mit gondolnak mások vagy kinek a lelkivilágába taposok bele. Magányosan élem a mindennapjaimat s ez nekem tejes mértékben megfelel. Egyetlen cél vezérel s az tejesen átjár. Mindig annak megfelelően cselekszem, s nem hagyom, hogy az érzelmeim elszabaduljanak. Csak azon a bizonyos napon fogom szabadjára engedni, s akkor kiderül milyen állat is vagyok valójában.

Külső: Sötétbarna félhosszú hajam van, mely általában lófarokba van kötve. Szememben az üresség csillog mely bosszúszomjjal, van keverve. 180 cm magas, izmos testtel rendelkezem. Szeretem a sötét színeket s legtöbbször fekete ruházatban jelenek meg. Számomra nem fontos a divat, ilyen apróságokkal nem foglalkozom. Egy ruha legyen kényelmes és ölésre tervezett. Mivel van egy motorom és kényelmes a bőrszerkó, így gyakran jelen meg abban. A bukósisakot felejtsd el, én olyat nem hordok. Van egy rózsafüzérem, mely mindig nálam van. Általában a ruhám alatt hordom és nem szokásom mutogatni.

Tárgy: Re: Viggo Colins Pént. Dec. 16, 2011 2:31 pm

Kedves Viggo!

Szépen kidolgozott karakterlapot hoztál nekünk, melyet én azonnal el is fogadok, de lenne pár hozzáfűznivalóm:
nagyon szépen fejezed ki magad, ami tetszik, de ügyelj majd a jövőben picit jobban a helyesírásra, mert főleg a történet vége felé egyre több a hiba benne. Persze ezt még el lehet nézni.
A másik dolog, hogy a lányod születésénél azt írod, hogy Carmennek neveztétek el, mindenhol máshol Sabrinának van írva. Ezt majd alkalomadtán javítsd ki kérlek. Viszont egyik sem olyan súlyos vétség, szóval már mehetsz is játszani, csak ne feledkezz meg az avatarod lefoglalásáról. Wink

Zoya

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés