Dr. Lovassy Attila Karakter teljes neve: Dr. Lovassy Attila
Becenév: Kishin (általános iskolában csúfolták kis Hin-nek, a kicsi a fiatalságából ered, a Hin-ről viszont fogalma sincs. A csúf mivolta ellenére megkedvelte a nevet, és egyetemen is ezt mondta becenevének, így is szólították, de akkor már a magasságából fakadóan mondták rá ironikusan, hogy kis)
Faj: Ember
Nem: férfi
Kor: 25
Születés helye és ideje: Szeged, 1986.09.11.
Foglalkozás: Matematikus
*** Apa: Lovassy Zsolt
Anya: Horváth Melinda
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: -
*** Egy szegedi kórházban születtem természetes úton. Első éveimről nincs sok mesélni valóm, szüleim által tudom, hogy nagyon eleven voltam már akkor is. Az első saját emlékem, hogy olyan 3 éves koromban bedugtam egy elvágott vezetéket a konnektorba, ami ennek hatására elkezdett szikrázni mellettem, és lecsapta a biztosítékot. Édesanyám vigyázott akkor rám, és természetesen nagyon meg is ijedt, de a vezeték szerencsére elkerült engemet, így megnyugodva szoríthatott magához a sötétben.
Óvodás koromból már jóval több emlékem van. Apám, nemesi származású, de a család vagyona és földjei már két generációval előtte elvesztek, így őt legtöbbet a múltról hallottam keseregni. A másik meghatározó emlékeim róla, hogy rendszeresen dohányzott, és gyakran látogatta a kocsmák nyerőgépjeit. Valamilyen rutinra a sok év alatt biztosan szert tett, mert a matematikával dacolva több pénzt nyert, mint veszített. Párszor én is vele tartottam a „munkába” (mert hogy ezen kívül nem keresett pénzt), és akkor el is magyarázta, hogy hogyan csinálja. A legtöbb helyen csak ránézett a gépre, és a rajta lévő jelek alapján eldöntötte, hogy érdemes-e játszani. Voltak bizonyos állások, amiket nyerő széria követett, így azoknál elkezdte bedobálni a pénzt. Összességében még így is valamivel kevesebbet keresett, mint a minimálbér, pedig volt, hogy reggeltől estig nem láttuk otthon.
Hazudnék, ha azt mondanám szerettem az apám, sőt kiskoromban kifejezetten ki nem állhattam. Később megtanultam elfogadni, ami sokat jelentett mindkettőnknek. Leginkább az zavart, hogy hétről hétre megvette a lottószelvényét, majd pár napig úgy viselkedett, mint aki ezzel visszaállítja családját a régi fényébe, aztán mikor a sorsolás végén látta, hogy nem nyert, csak feküdt egész nap, és kesergett. Róla egyelőre nem is írok többet inkább.
Édesanyám egy nagyon kedves nőszemély volt, aki általános iskolában tanított alsósokat. A házimunka után szinte minden idejét rám szánta, és esténként, meg a hétvégén külön órákat adott nekem. Leginkább a matematikára voltam fogékony, és az eszemnek, meg édesanyám hozzáállásának köszönhetően az általános iskolát hat év alatt jártam ki.
16 éves koromban - amikor már egy informatikára és matematikára specializálódott osztályba jártam, - meghalt apám. Tüdőrák vitte el, ami előtt majd egy hónapot szenvedett a kórházi ágyon. Anyám szinte naponta bejárt hozzá, és engem is elvitt legalább egyszer minden héten. Rossz volt így látni, összetörten, még ha korábban haragudtam is rá. Mégiscsak az apám volt, és sajnáltam. A temetésén sírtam utoljára eddigi életemben.
17 éves koromban elvégeztem egy programozói OKJ-s képzést, és letettem egy felsőfokú angol nyelvvizsgát, amivel akár már dolgozni is mehettem volna, de én inkább az egyetemet választottam. Édesanyámat kímélendő felvettem a diákhitelt, és ami költséget csak tudtam, és rám tartozott, azt abból befizettem, de még így is kevés lett volna ez édesanyám anyagi támogatása nélkül.
Az egyetemet az előírásoknak megfelelően elvégeztem, és a diplomamunkámat valószínűség számításból írtam. A doktorimat is ebből szereztem. Ez a témakör hihetetlenül érdekelt, amit betudok apám szerencsejáték-függőségének. Ezután egy évig dolgoztam Magyarországon.
Erdélybe akkor költöztem át, amikor az ügyvédem közölte, hogy akár börtönbüntetés is kaphatok. Ettől kicsit megijedtem. Ja igen, az történt, hogy hobby szinten hackerkedem, és betörtem kíváncsiságból a rendőrség adatbázisára, de annyira már nem voltam ügyes, hogy ne vegyenek észre, vagy ne tudjanak visszanyomozni. Mivel nem akartam messzire menni, így Erdély ideális választásnak bizonyult, és itt anyám is meg tud látogatni alkalomadtán. Az ünnepeket eddig mindig együtt töltöttük.
Nos aki olvassa ezen sorokat, meglepődhet, hogy szinte semmit nem írtam az emberi kapcsolataimról (szüleimet kivéve). Ez azért van, mert egy osztályelső okostojás nehezen barátkozik össze a nála két évvel idősebb, és nem utolsósorban erősebb, irigy kölykökkel. Egyetem alatt már volt néhány „barátom”, akikkel kölcsönösen segítettük egymást, és az ellenkező nemmel is voltak „kalandjaim”, de ezekről nem szívesen beszélek. Árulás az összes vége.
Szóval most már egy fél éve élek Kolozsváron, és nem igazán sikerült még beilleszkednem, de legalább van egy jól fizető matematikai-kutatói állásom.
*** Amiket szeret: fantasy: rengeteg regényt olvas, amit hihet a vámpírokról, innen származik. Szeret még számítógépezni, és újabban elkezdett járni kung-fu edzésre, ami ki is elégíti mozgásigényét.
Amiket utál: egészségromboló dolgok: cigaretta, alkohol, drog.
Jellem: Zárkózott, rengeteget elmélkedő. Nagyon intelligens, ugyanakkor érzelmileg fejletlen, nehezen mutatja ki őket. Alapból kedves az ismeretlenekkel, ritkábban lenéző.
Külső: Magas, vékony. Rövid haj, simára borotvált arc.