NÉV Karakter teljes neve: Brett Thomas Sanford
Becenév: Brett, BT, a csajok akárhogy hívhatnak (khm)
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 28
Születés helye és ideje: 1983. április 16, London
Foglalkozás: Reklámmenedzser
*** Apa: Jack Sanford - 56 éves, Hivatásos alkoholista, és szoknyavadász ergo egy örök vesztes, aki egész életében azon kesereg, hogy minek lett családja. = Nem sokszor beszélünk.
Anya:Joan - Gabriela Sanford - 52 éves. Türelembajnok, vérbeli háziasszony akinek soha semmi nem elég rendezett, elég tiszta. Londonban él az apámmal és a nővéremmel.
Testvérek: Nővér - Melanie Sanford -33éves. Hárpia. És pont pont pont. Szerintem a saját gyerekei se bírják, ám ahogy mondani szokás - nem választhatod meg a családodat.
Egyéb hozzátartozók: Nem igazán érdekelnek, nálunk sose volt divat a nagy családi összejárás.
*** Szóval, 1983-ban születtem, Londonban. Nem vagyok a királyi család gyermeke, se egy kékvérű lord. Egyszerű család, második gyereke. Az öregem még alig ismerte anyámat amikor teherbe ejtette, így házasodtak össze, és született meg a hárpia nővérem. Valószínűleg élete első 5 évében ronthatták el végérvényesen. Azóta sem lábalt ki az örökös hisztiből. Apám persze kesergett az ivócimboráinak és az alkalmi nőinek hogy nem elég hogy isten feleséggel verte, még fia sem született. Na itt lépek én a képbe.
Az örökös, a vérvonal továbbvivője és egyéb marhaságokkal eltelve várt a család. Meg is jöttem, jó nagy zajjal. Az első évekre nem nagyon emlékszem, de szerintem lényegtelen hogy mit csináltam pólyáskoromban. Egy dolog azonban biztos. Amint jártam és beszéltem, a nővéremmel nem jöttünk ki. Anyám emiatt csendesen őrölte magát, az öreg meg csak vigyorgott, hogy legalább nem fenyeget a nősülés veszélye.
Suli: Hmm, középiskolában jöttek az érdekes dolgok. Végre sikerült kirúgatnom magam a magángimiből ahová beírattak és átkerültem egy hagyományosba. Ott ismertem meg a legjobb barátomat, Adam-et. Jobban mondva inkább elhoztam a poklot az életébe, de mindegy. Csupán megmutattam neki hogy a suli sokkal jobb is lehet, mint napi 8 óra szerencsétlenkedés. Gyújtsuk fel az igazgatóit. Lopjunk a kémialaborból. Bagózzunk sunyiba az ünnepségek helyett. Volt ott minden voltaképpen. Adam egyedüli gyerek volt, az anyja nevelte, aki meglehetősen laza volt. Bármikor nyíltan beszélt nekünk a szexről, pornóról, drogokról. Sokkal jobb volt mint az én "Semmit nem mondunk ki, mert az nem illik" jellegű családom. Így jóformán náluk éltem. Együtt jártunk csajozni, még a szüzességünket is ugyanazzal az Anette nevű cserediákkal veszítettük el.
Az egyetemet Adam anyja nem tudta neki fizetni, így oda egyedül mentem. Ott jöttem össze a mondhatni egyetlen komoly barátnőmmel Jessica-val. Isten az égben, minden nő eltörpült mellette! Nem elég hogy 101es volt a kinézete, még emellé mindent bevállalt, igazi őrült volt. Persze odáig voltam érte meg vissza, és nem voltam hajlandó tudomásul venni hogy - mondjuk úgy - nem én vagyok az egyetlen. A fél kolesz bemászott az ágyába. Amikor lehordtam érte annyi választ kaptam, hogy " Miért kötném le magam csak veled, amikor arra születtem hogy mindenki rám vágyjon". Hja, naná. Pá aranyom! Nekem aztán nem kell egy lotyó. Na szóval, eztán változtam meg. Valahogy én is ennek kezdtem élni. A nők két lábon járó vágyak. Tele vannak vele, és fel is tudják kelteni. Így miért ne tehetném meg, hogy miközben én boldog vagyok, 1-1 alkalomra ők is azok legyenek? Az egyetem pedig nem más mint egy óriási piactér.
A diploma után gyakornokként bekerültem egy céghez ami különböző kampányokkal foglalkozott. Egyszerű volt a képlet. Az ügyfél jön, hozza a terméket, a mi dolgunk hogy vonzóvá tegyük a tömegek számára. Mivel mindig is kreatív voltam, hamar rájöttem hogy a reklám szakma az, amiben teljes lehetek. Évek óta ott dolgozom, szép fizetésért. Ami egyébként nem hátrány a nagy igényeim mellett. Londonban terveztettem magamnak egy egyszemélyes lakást. Berendeztem, imádtam. És mivel megengedhettem magamnak, heti 7 napból 6ot bulival töltöttem. Egyébként ez ma sem változott. Kivétel egészen 1 hónappal ezelőttig. Miszerint áthelyeztek, Erdélybe a cég egy kisebb ágához. Mondhatom nem voltam elájulva a hírtől, de egyszer mindent meg kell változtatni nem? Így leszerveztem az utazást, lezajlott az utolsó tánc, és idejöttem. Mint mindenhol, itt is zajlik az élet, én pedig készen állok rá. Kérdés, vajon az élet készen áll-e rám?! Ha-ha!
*** Amiket szeret: Csajok, bulik, durvára sikerült bulik, motorozás, a kocsim! , az ÉLET!
Amiket utál: Sekélyes emberek, önmagukat nem felvállaló álszentek, döntésképtelenség, unalom
Jellem: Nagy adag ego + örök és csillapíthatatlan vágy + némi nárcisztikusság. Mindig megmondom a tutit, nem kenyerem a mellébeszélés. Ha valamire nem vagyok kíváncsi, nem nézem, nem hallgatom. Azt teszem ami nekem jó. Ha arra kérsz, lépjek ki az életedből, megkapod! Viszont olyan körítéssel, hogy TÉNYLEG nem akarsz majd velem szóbaállni. Lássuk csak...ha többet akarsz belőlem, csak keress meg, hidd el, megoldjuk!
Külső: 185 centi, arányos testalkat - járok kondizni, de nem kenyerem a gyúrás - Igényes vagyok az öltözködésre, nem sajnálom rá a pénzt. Hajam barna, szemem barna és szürke váltakozása.
Szép volt? Jó volt? Akkor köszönöm. De valóban ennyi?