CINDY CRAWFORD Karakter teljes neve: Cindy Crawford
Becenév: Cindy, Cyd
Faj: Defenzor
Nem: Nő
Kor: 21 éves
Születés helye és ideje: Francia ország, Cannes, 1990 július 6.
Foglalkozás: Ügyvéd és mikor szükséges vámpírvadász
Különleges képesség: -
*** Apa: Michael Crawford, 45 éves. Vámpírvadász de az emberek üzletemberi munkáját ismerik . Bár nem rég ismertem meg, de nagyon is olyan, mint amilyennek egy tökéletes apát képzelek.
Anya: Rosali Crawford, 39 éves. Az ő foglakozása is vámpírvadász, ám az emberek festőnek ismerik. Őt is csak nem rég ismertem meg és sokkal kedvesebb és szeretőbb szülő mint azt ahogy én elképzeltem.
Testvérek: 2 testvérem van, egy bátyám és egy öcsém. A bátyám Zak 24 éves, az öcsém Jason meg 19. Mindketten vámpírvadászok, ahogy én is. Zakel különösen jó viszonyban vagyok, mert volt időm vele sokat társalogni. Jasont csak nem rég óta ismertem, de jó látni, hogy ilyen kedves kis öcsikém van.
Egyéb hozzátartozók: Nagybátyám: Fred Crawford, 38 évesen halt meg. Ő volt az egyetlen rokonom akit ismertem. A szüleim, a nagyszüleim és a testvéreim eltűnése után, ő vett a gondjaiba. A Crawford család nagyon jómódú , sok üzletet vezettek le. A nagybátyámmal levő viszonyom, hogy úgy mondjam...... Úgy éreztem mindig, meg kell felelnem az elvárásainak, ennek ellenére nagyon jó viszonyban voltunk, csak keveset találkoztunk az üzleti útjai miatt.
Nagypapa és nagymama: A papa 61, a mama meg 53 évesen tűnt el, nem sokkal a szüleim eltűnése után. A papa, a Vladimir Crawfor, a mama meg a Lorelei Crawford nevet viselte. Nem ismertem őket , de csak jókat hallottam róluk.
*** Az életen Franciaország egy kisvárosában Cannes-ben, 199o nyarán kezdődött. Kiskoromban, sokat hangoztatták nekem, hogy a szüleim mennyire szerettek, hogy én voltam a legnagyobb öröm az életükben. De csak voltam. Ugyan is a szüleim és a testvéreim, még kiskoromban meghaltak, vagyis nem tudom mi lett velük, élnek e még, vagy meghaltak? A nagybátyám azt mesélte, hogy egy hatalmas tömeg karambolban lezuhantak egy szirtről, de sosem találták meg a holttestüket. Így a szüleim balesete után, rejtélyes módon a nagyszüleim is eltűntek, csak a nagybátyám Fred maradt meg nekem. Habár ő nagyon sokat mesélt a szüleimről, meg a családi múltról, az ősökről, meg azoknak hivatásáról. Bár sosem értettem, hogy azért mert az őseim harcos, bátor hazafiak voltak, azért mért kell nekem is fegyverhasználatot, meg harcművészeteket tanulnom. Mivel a nagybátyám rendelkezett , a családi vagyonnal, ami évszázadok folyamán nőt oly nagyra mint amekkora most, ezért meg a sok edzés miatt, magántanuló voltam. Ennek hála, már 15 évesen befejeztem a középiskolát, 18 évesen, már meg volt az egyetemi diplomám, mint ügyvéd. Bár sosem szerettem volna ügyvéd lenni, ám a nagybátyám szerint, az én erős személyiségemnek ez a legmegfelelőbb munka. Egy idő után, mikor már minden nyelvet , harcművészetet, fegyverhasználatot tudtam, a bácsikám megengedte, hogy rajzot és éneket tanuljak. Már egész kis korom óta firkálgattam, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer a bácsikám megengedi, hogy ennyire puhány dologgal mint a művészet foglalkozzak. A tanárt akit felfogadott, Zak Blackstonnak hívták. Nem sokkal volt idősebb nálam, csupán 23 éves volt mikor megismertem. Zak csodásan festett, énekelt és gitározott. Bár a nagy bátyám csak a festészet meg ének tanítására fogadta fel, ő még is a szabad óráiban megtanított gitározni is. Oly sok időt töltöttem el Zak társaságában, hogy egyszerűen elválaszthatatlan barátok lettünk. Ő mindig mesélt a csodás helyekről,ahol élete során járt, én meg az elmondásai alapján megpróbáltam lefesteni őket. Mindig ezek a képeim lettek a legszebbek. Bár ahogy telt múlt az idő, ahogy elsajátítottam, mindent amit csak lehetett, a bácsikám nem hagyta, hogy Zak továbbra is nálunk maradhasson, és elküldte. Ekkor nagyon szomorú voltam, egyszerűen gyűlöltem a bácsikámat emiatt. Képes lettem volna megölni a szavai miatt, hogy ez a kis paraszt zenész nem elég jó, hogy a barátom legyen. Hát had döntsem már én el , hogy ki jó nekem barátnak. Egy pár napig, még sírtam, hisz el sem búcsúzhattam Zak -től. Egy hétre rá, ahogy elment egyik este ahogy ültem a szobám ablakában, egyszer csak mozgást hallottam az ablakom alatti bokorból. Rögvest le is ugrottam és támadó állásban vártam az elő bukkanó alakot. Mikor a fazon meglátott, oda szólt nekem, hogy ne féljek, Zak küldte, hogy adjon át nekem egy levelet. Ekkor mint egy varázsütésre, normális állásba tértem vissza és figyeltem a szembe jövő férfit.
- Helló. Jason vagyok. Igazán örülök, hogy végre láthatlak. - Ezen pár szó után Jason megölelt. Én félre löktem magamtól és rá szóltam.
-Mi a fenét képzelsz te magadról? És mi az , hogy örülök, hogy végre láthatlak?!
- Én most nem mondhatok semmit. Zak a levélben mindent leírt. - Ezt elmondta és elrohant.
Rendben. Szóval minden a levélben van. Már igazán kíváncsivá tettél Jason. Levél tartalma..
"Kedves Cindy!
Igazán sajnálom, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőled. Nagyon hiányzol nekem, de Jasonnak még annál is jobban. Tudom, ezt nem én kellene közöljem veled, de jobbnak látom, ha tudsz róla, hogy miről szólt az életed és még mindig miről szól. Emlékszel a dicső őseidre, akikről a nagybátyád mesélt, ők nem mások voltak, mint vámpírvadászok. Tudom, nehéz elhinni, hogy ilyen dolgok is vannak a világban, de így van. A nagybátyád azért képezett ki téged, hogy te vidd majd tovább a családi vállalkozást. De legfőképpen azért, hogyha ő már nem lesz tudd megvédeni magad. Tudod, a szüleid, meg a testvéreid.... nem tűntek el. Csak ezt akarták elhitetni a világgal, hogy ők már nincsenek. Tudod, mivel a mi családunk, évszázadok óta írtja a vámpírokat, ezért abban az időszakban egy csapat vámpír fellázadt és ekkor próbáltak megölni minket. Rólad nem tudtak és ezért vagy itt még mindig. Akkor mikor ez az esemény történt, a nagyszüleink jöttek és segíteni próbáltak, de ők nem élték túl. Ige,n jól hallottad a nagyszüleink. Ugyan is , mi testvérek vagyunk.... én vagyok a bátyád, Jason meg az öcséd. Tudom, hogy ezt nehéz feldolgozni, de így van. Élünk mi is és élnek a mamáék is. Te ha tudnád, hogy mennyire nehéz volt nekik az, hogy csak távolról figyelhettek téged, hogy nem lehettek veled, mikor szomorú voltál. Rettenetes volt nekik, hogy ott voltál a szemük előtt és nem szólhattak hozzád. Engem azért küldtek hozzád tanárnak, mert engem nem ismert Fred, mivel én még kicsike voltam mikor utoljára látott. A feladatom az volt, hogy tanítsalak és kicsit vidítsam fel a szomorú napjaidat. Sajnos Fred nem szerette azt, hogy látta, hogy te nem csak kemény tudsz lenni. Félt , hogy puhánnyá teszlek és ezért rúgót ki. Úgy vélem, minden fontos dolgot elmondtam amit csak lehetett. Most jön a rossz hír. Az akkori vámpír csapat megtudta, hogy te is létezel, meg Fred is. Ezért Fredet az üzleti útja során megöltek és most rád vadásznak. Szedd össze a fontosabb dolgaidat, fegyvereidet és kiáltsd Jason nevét, mert ő még ott kell legyen a közelben. Ő majd elvezet egy biztonságos helyre."
A levél elolvasása után, nem tudtam, hogy mit tegyek, mit higgyek, össze voltam zavarodva. De ha Zak azt mondta, hogy húzzak, akkor el is fogok húzni. Gyorsan felpakoltam egy pár dolgot, meg egy két harci fegyvert. Amint végeztem, kiugrottam az ablakon és Jason nevét kiáltottam. Ahogy meghallotta, kijött a bokor sötétjéből. Megöleltem , majd mondtam, hogy most sietnünk kell és vigyen oda ahova kell. Jason csak bólintott, majd indultunk is. Végig rohantunk a házunk melletti erdőn, m-g nem egy barlanghoz értünk. Ott Jas meglökött egy követ és a barlangon egy bejárat nyílt meg. Bementünk és vártunk. Várakozás közben, elbeszélgettünk, elmondta, hogy teltek el azok az évek, amíg nem voltam velük. Hihetetlen volt számomra, hogy én egy olyan család sarja vagyok, akik az emberiséget védik a megvadult vámpíroktól. Mindent elmondott, amit a vámpírokról és azoknak megöléséről tudni kell, meg azt is elmondta, hogy amint megérkezik Zak meg a mamáék, másnap, már búcsúznunk is kell. Én csak lehajtottam a fejem és elgondolkodtam. Most tudtam meg, hogy van családom, most tudtam meg , hogy mi is a sorsom és máris búcsúznom kell. Alig futott át ez a pár gondolat a fejemen, már nyílt is a barlang bejárata és megérkezett Zac meg a mama és a papa. Ahogy megláttak, a mama és a papa is a nyakamba borultak.
- Édes kislányom, annyira vártuk már ezt a pillanatot, hogy végre annyi év után ismét a karunkban tartsunk téged. - Elmosolyogtam, sőt még egy könnycsepp is legurult az arcomon. A szoros családi ölelés után, új fegyvereket adtak nekem, amelyekkel könnyen megvédhetem magam minden veszélytől.
- Ide figyelj Cindy most te egy új városba fogsz menni, ott ismerjük a vámpír urat. Egy ideig, mi is ott dolgoztunk. A mi feladatunk az volt, hogy a megörült vámpírokat eltegyük láb alól. Már beszéltünk vele, hogy ezt a feladatot, mától te veszed át tőlünk. Abban a városban biztonságban leszel, ezt garantálom. - Anya elmondása után csak bólintottam. Ezek után elmondtál, hogy ők jelenleg egy másik városban tartózkodnak, nem ott ahová én megyek, mert ott én egyedül is elég leszek egy két feladat megoldására. Bár más városban fogunk lakni, de mégis akkor látogathatom meg őket amikor csak akarom. A nagybátyám gyilkosait, azt a pár megveszett vámpírt már elintézték, úgyhogy a veszély elhárítva. Mire mindezt elmondták, már fel is kelt a nap és indulnom kellett. Mielőtt Zakre bíztak volna, hogy vezessen el a városba, megadták a címüket meg a telefonszámukat. Szorosan megöleltem mindegyikőjüket, majd útnak indultam Zak kíséretében. Mikor oda értünk, Zak megmutatta az új lakhelyemet, majd távozott is. Végre megvan a családom, végre én is boldog lehetek. Talán mesze vagyok tőlük, de a köztünk lévő kötelék örök.
*** Amiket szeret: - A természetben barangolni
- Énekelni, zenét hallgatni
- Festeni
- Bulizni
- Éjjelente a csillagokat bámulni
- A családom
Amiket utál: - A hús , legyen az bármiféle hús.
- a magány
- A hazug, álszent embereket utálom.
- A bogarak
Jellem: Cindy-t egy eléggé nagyképű illetve kemény "embernek" mondanám. A humora különösen jó, annak ellenére, hogy sokszor elég rideg. A barátaival szemben, könnyen megnyílik, de csak akkor, ha azok a barátok teljesen elnyerték Cindy bizalmát. A rideg, kemény külső Cindyinél csak álca. Valójában, egy nagyon érzékeny és különösen kedves embernek mondanám. Az élet miatt tanult meg kemény lenni, hisz az évek során rájött, hogy az erőseké a jövő, hisz a gyengéket mindig bántják, de az erőseket sosem. Cindy nagyon gondoskodó típus, ha valakiben barátra lel , azért képes a halálba is menni, bármitől megóvja amitől csak lehet.
Külső: Cindy 1,71 m magas, hosszú fekete haja van, amire különösen büszke. Nem mondanám azt, hogy barna, de azt sem hogy fehér, hisz születése óta kreol bőre van. Kisportolt testalkattal rendelkezik, a minden napi tornászástól. Komoly , karakteres arca van, és egy anyajegye a felső ajka fölött, jobb felől. Eléggé jól megy neki az alkalmazkodás, így nem ragad le a múltban levő divatoknál, hanem mindig megpróbál a mai divat szerint öltözködni. Hisz az egyik szakmája az ügyvédség és az ügyvédek meg mindig elegánsak. Ez rajta is teljes mértékben látszik.