Karakterkép: Általános adatok: Karakter teljes neve: Laila Katherina Lutz
Becenév: Laila
Faj: Ember
Nem: Nő/lány
Kor: 17 év
Születés helye és ideje: Alaszka, Juneau, 1994. december 2.
Foglalkozás: Gimnazista, magántanuló
Család:
Apa: Dr. Lewis Peter Lutz, 42 éves, ügyvéd. Nagyon szereti lányát, régen példás apa-lánya kapcsolatuk volt, sok közös programmal, hosszú beszélgetésekkel. Amióta Laila megváltozott, azóta Lewis nem tud mit kezdeni vele, bár mindent megadna, hogy lányán segíthessen.
Anya: Dr. Hilja Lutz, szül. Hilja Nieminen. 40 éves, egy egyetemen tanít büntetőjogot és római jogot a hallgatóknak. Lányát nagyon szereti, régen sokat jártak közösen vásárolgatni, szerettek közösen főzni, barkácsolni, kertészkedni. Hilja mindent megtesz, hogy lánya helyrejöjjön.
Testvérek: Kimi Mättias Lutz, 19 éves, joghallgató. Igazi féltő báty, akire Laila mindig számíthat. Kapcsolatuk bizalmas, őszinte, igaz, néha összeszólalkoznak. Régen gyakran jártak együtt szórakozni, baráti körük közel azonos volt.
Lilian Jasmin Lutz, 1,5 hónapos, szinte újszülött, örökbe fogadott kishúg. Laila nagyon kedveli húgát, néha órákon keresztül mesél neki a napjáról vagy felmondja neki a leckéjét. Esténként nem ritka, hogy Laila esti mesét olvas neki.
Egyéb hozzátartozók:Nicole Bennington, Hilja keresztlánya, Laila legjobb barátnője. 17 éves és élete vágya, hogy híres táncos legyen.
Előtörténet:
Hol is kezdhetném? Persze… A legelején. Tehát, tizenhét éve láttam meg a napvilágot, egy szép fagyos reggelen, Juneau-ban. Igazából mióta élek, azóta itt lakom és soha eszemben sem volt költözni. A szüleink a bátyám születése előtt laktak Finnországban is, hiszen édesanyám finn származású, innen valóak a kissé szokatlanabb nevek is. De végül valami miatt Alaszka mellett döntöttek és nagyjából 20 éve itt is laknak. Mivel a rokonság egyik fele finn, gyakran látogattuk meg őket, de sosem vágyódtam el igazán a jó öreg Alaszkából, maximum pár hétre, egy nyaralás erejéig. A lényeg, hogy Juneau-ba jártunk óvodába, a kis korkülönbség miatt szinte egyszerre a testvéremmel. Ekkor gondolták úgy a szüleink, hogy ideje valamit kezdeni a fölös energiáinkkal, így a testvéremmel táncórákra küldtek minket, ami a zenével együtt mai napig nagy szenvedélyünk. Először persze ugrabugráltunk csak, aztán egyre ügyesebbek lettünk és elkezdtünk jó eredményekkel versenyezni is, később pedig egyre több táncba kóstoltunk bele és egyszerre többfélét is űztünk, igaz, az utóbbi években a modern táncokra fókuszáltunk. Általános iskolában emiatt az utolsó években magántanulók lettünk, hogy tudjunk próbákra és versenyekre járni. A szüleink persze örültek, hogy mozgunk és van egy, szerencsére egészséges, szenvedélyünk, a tánc. Persze, közben középiskolások lettünk és még elsőéves voltam, mikor a sulinkba új fiú jött, Noel McCarthy személyében. Azt hiszem, ez szerelem volt, első látásra. És láss csodát: viszont szintúgy. Talán az elkövetkező három évemet úgy írnám le, hogy tökéletes volt. A családom nagyon megszerette Noel-t és még a bátyám is megkedvelte. Hihetetlen volt, hogy Noel is úgy szerette a zenét és táncolást, mint én. Beiratkozott a tánciskolába is, ahova jártunk, így sokat tudtunk együtt gyakorolni. A szüleim odavoltak, mikor Noel arra az egyetemre felvételizett, teszem hozzá sikeresen, ahol anyukám is tanít. Titokban tervezték, hogy majd pár év múlva könnyekig hatódva oltár elé vezethet édesapám, az iskola álompárja voltunk. Minden egyszerűen tökéletes volt és közben a szüleink megkérdezték, hogy mit szólnánk egy kistestvérhez. Áldásunkat adtuk a dologra, mikor a szüleink bejelentették, hogy van egy bajba került lány, aki örökbe adná születendő babáját. Így már nagyon vártuk, hogy bővüljön a családunk. Majd három hónappal ezelőtt ez a tökéletes álom széthullott darabjaira.
Egy szórakozóhelyről jöttük el Noel-lel, a baráti társaságtól elszakadva, csak hogy egy kis időt kettesben töltsünk még, mielőtt másnap útnak indultunk volna Finnországba, rokonlátogatóba. A kedvenc helyünkre akartunk menni, a folyópartra, mikor egy autó velünk szemben megjelent hirtelen. Nem tudtunk kitérni, olyan hirtelen bukkant elő a kanyarban.
Frontálisan ütköztünk és az ütközés javarésze Noel-t érte, aki nem élte túl a balesetet. Mint kiderült, néhány velünk egykorú volt, akik túl sokat ittak és a sofőr ittasan ült volán mögé. Én másfél hónapig voltam kórházban, mire kiengedtek. Ekkor érkezett meg hozzánk a kishúgunk, a kis Lilian. Szegényke, nem a legjobbkor, pedig tényleg vártam én is őt, de nem tudtam örülni. Nem ellene irányult a dolog, hanem az ellen, hogy én élek és az, akit szeretek, nem. A szakorvosom pszichológushoz küldött, aki hiába hiszi, hogy megért, mikor nem. Minden ötletével és javaslatával keresztbe tesz nekem. Kitalálta, hogy rakjam el a Noel-re emlékeztető tárgyaimat, képeket, közös fotókat, amiktől persze bolond lettem volna megválni. Ő ezt úgy nevezte, hogy nem vagyok vele együttműködő és javasolta a tartós környezetváltozást. „Hála neki” a szüleink kiszemelték Erdélyt, jó messze Alaszkától és mindentől, ami fontos volt nekem és mindennel együtt iderángattak minket. Itt kezdődik el szerintük az új életem.
Jellemzés:
Amiket szeret: Nagyon szerettem énekelni, táncolni, zenét hallgatni és olvasni. Külön kedvencem volt, amikor anyuval közösen főztünk apunak és Kiminek, vagy amikor apuval autót takarítottunk. Tudom, buta és kissé jelentéktelen dolog, de sokat nevettünk közben és megvolt a maga sajátos, kedves hangulata. Ahogy annak is, mikor a kertünkben lévő magasabb fákra felmásztunk Kimivel. Kedvenc dolgaimról annyit, hogy ételben anyu húslevese a legjobb, innivalóban a teát szeretem, méz nélkül. Van egy kutyánk, Desire, ő az én házikedvencem, egy fajtatiszta dobermann. Szerettem volna kiscicát is, ugyanis imádom a macskákat is, de a szüleim azt mondták, hogy majd meglátják, hogy boldogulok a kutyával. Kedvenc könyveim a Harry Potter-sorozat, illetve néhány orosz klasszikus. Kedvenc filmjeim a Potter-filmek, Pillangóhatás és egy-két régebbi Funes-film.
Amiket utál: Utálom, ha valaki állandóan segíteni akar és nem hagy békén. Nem szeretem, ha magamra akarok maradni és valaki ezt nem hagyja. Étel és ital szempontjából utálom a mákos dolgokat, a mézet és a kávét. Nem szeretem a csúszómászókat, pókokat és mindenféle rovarokat. Gyűlölöm a halál tényét.
Jellem: Laila alapvetően egy nagyon is életvidám, mosolygós és talpraesett lány. Szeretett vásárolgatni, tanulni, élvezte az életét. Ezt az változtatta meg, hogy elvesztette szerelmét és ezt képtelen feldolgozni, helyén kezelni. Úgy érzi, senki sem képes segíteni rajta és ez a nyitott, életrevaló lány teljesen magába fordult. Nagyon szereti a családját, de a szülei közeledését többnyire tolakodásnak veszi, így Kimivel a legszorosabb a kapcsolata. Mégis magányosnak érzi magát, nem találja a helyét és az, hogy balesete miatt rövidebb időre eltiltották a tánctól, nem sokat segít neki. A család reméli, hogy Erdélyben visszajön a régi, kedves, szellemes, örökmozgó és csupaszív Laila, aki mindig mosolygott, bájával, humorával és elevenségével mosolyt csalt az emberek arcára.
Külső: Laila 158 centiméter magas, vékony, törékeny alkatú lány. Súlya körülbelül 45-50 kg között mozog. Haja mindig hosszú, egyenes volt, de Noel halála után levágatta. Most ismét növeszti, rövid, sötétbarna tincseit. Szeme aranybarna, bőre hófehér. Ruhái elegánsak és bájosak egyszerre. Sosem hord rikító színű ruhákat, mindig fekete, fehér, szürke színekbe öltözik, de követi a divatot. Szinte mindig magas sarkút hord. Arca kedves, bájos, magával ragadóan szép.