Karakterkép: Általános adatok:
Karakter teljes neve: Chester Pilgrim
Becenév: Igazából, ahogy szeretnének, mert ha akarok, figyelek, ha nem, akkor úgyse veszem észre, ha szólnak hozzám.
Faj: Ember
Nem: fiú
Kor: 23
Születés helye és ideje: 1988.06.14. New York,
Foglalkozás: egyetemista
Család:
Apa: Nicholas Pilgrim – „Nucky” nem is tudom mit kéne mondanom róla, szerintem avval eleget árulok el róla, ha azt mondom, hogy a szexuális felvilágosítás Nála annyiból állt, hogy a kezembe adott egy óvszert, meg egy hatalmas dobozt, tele pornó filmekkel. de nem akarom, hogy valaki rosszat gondoljon róla! Mert irtózatosan jó fej, és amennyire úgy néz ki, mint egy pankrátor, olyannyira lágyul el a kislányától. Amúgy meg 47 éves és képregény rajzolásból él, vagy ha összejön, akkor rajzfilmeknél is van, hogy rajzolgat, iszonyat jó képeket szokott csinálni, de komolyan!
Anya: Eva Smith – Azt kell mondjam, és ezt abszolúte nem perverz értelemben értem, hogy nekem Ő az első szerelmem az életemben. Az a hosszú és göndör vörös haja, jesszusom, annyira szép nő… és imádom hallgatni, a skót akcentusát, meg amikor szidja a briteket, miközben délután ötkor keresztbe tett lábakkal teázik. 45 éves, de a legtöbb huszonéves elbújhatna mögötte! Amúgy írónő, mikor mihez van kedve, azt ír… azt mondja, most a vámpíros könyvek a nyerők, és az erotikát mindenki imádja… na mióta ilyesmiket ír, mellőzöm az olvasást, hisz mégiscask az anyám! Aki az első füves cigarettámat sodorta!
Testvérek: Envy Pilgrim – Az én drága aranyos kishúgom, aki egy angyal arcát örökölte, de maga az ördög lakozik benne. Nem kell féltenem majd, ha eléri azt a korszakot, amikor a pasik megkörnyékezik, tud magára vigyázni. De komolyan, rémisztő, hogy egy ideig játszott a Barbiekkal, majd tépni kezdte le a fejüket! Bár most már 13 éves, de nem a Hannah Montana korszakát éli, hanem épp a Rémálom az Elm utcában, meg Alien és Péntek 13 filmeket nézi.
Előtörténet:
1988. 06. 14. ez az egyetlen dátum, amit megjegyeztem, enyhén önimádóan hangzik, nemde?! Ekkor születtem, és akkor mi van, az ember legyen tisztában avval, hogy az év melyik napján kezdheti nézni a szarka lábait, és az ősz hajszálait. Fiatalabb éveiben meg jó tudni, hogy mikortól lehetsz szavazó állampolgár, mettől büntetnek a rágógumi eltulajdonításáért, és ha lefekszel valakivel, és dobod, mikor mondják rád, hogy megrontottad.
Huszonhárom éves vagyok, Chester-nek hívnak és Erdélyben élek.
Azért szerintem ennél többet kell mondanom magamról, gondolom… például, hogy ha Manhattanben születtem, akkor én mit keresek itt?!
Röviden, egy nagyon átmulatott éjszakának az eredménye… de evvel nem egészen írtam le a dolgot.
Tehát… huszonhárom évvel ezelőtt születtem, egy olyan helyen, ahol minden magas volt, és jesszusom, lehet az égen is túlnyúltak a dolgok, és azt hittem, hogy az óriások földjén élek. Sajnos ennél sokkalta izgalmasabb helyre csöppentem, két olyan ember közé, aki csak mosolyogtak rám, pontosabban az a nagydarab, mackós alkatú szőrös homeless fazon sírt… na, jó. Nem beszélek így apuról, de komolyan, olyan volt, mintha csak Obi Van állt volna az ágyam mellett, csak az a hosszú ruházat hiányzott. De anya jobban lefoglalt, a rubint zöld szemeiben elvesztem, és amikor dúdolni kezdett valami ismeretlen nyelven, ez volt az angol, én rögtön elszenderedtem a karjai közt.
Aj, ezt meg kell említenem! Amikor először álltam föl! Eddig csak másztam és kúsztam, olyan gyorsan, hogy versenyzők vehettek volna tőlem ötleteket, de aztán megpillantottam egy nagy üvegben, egy sűrű és barna krémet, melynek mogyoró illata volt, és megvolt a terv: fel kell állnom, hogy elérjem! Tehát a nutellának köszönhetőnek a kicsi Chester talpra állt, olyan egy éves kezdtem lenni, vagy lehet több… akkor még ezek nem foglalkoztattak.
Az első napom az óvodában…bölcsődébe nem kellett járnom, anyuék nem szerették a gyerekeket, kivéve persze engem, de hát ez csak természetes. Szóval az óvoda… nem akartam elszakadni anyuéktól, a sok gyerek olyan félelmetes volt és játszani kellett velük, pedig én a saját kis fantázia birodalmamat akartam, ahol én vagyok az udvari bolond és a szép királylány rájön, hogy lehet sok pénze van a hercegnek, meg megmentette, de nem tud vele beszélgetni semmiről. De végül beléptem, nagy bátran, ami onnét jött, hogy apu a zsebembe dugott pár dollárt, amiért utána anyutól leszidást kapott, de meg tudtam venni belőle az első kifestő könyvemet. Igazából a szüleim mindent megadtak volna, és apu még rajzolgatott is nekem, de ugye csak az óvodában fedeztem fel a létét, és jöttem rá, hogy nekem kell!
Az általános iskola…egyetlen pozitívum az volt, hogy megtanultam olvasni, így retteghettek a képregények, ugyanis falni kezdtem őket, ellenben a leckékkel. Sajnálom, az annyira kötött le, és amúgy még mindig iszonyat rondán írok. Egyébként megsúgom, igenis lehet a képregénnyel és akcióhős figurákkal csajozni!
Megszületett a húgom! Ez nekem nagy öröm volt, lévén végre a nemes lovag lehettem, aki a kis ártatlan húgocskáját védelmezi az irtózatos szörnyek ellen… de tíz éves koromra kinőttem már a középkorból, szóval én voltam a Doktor, aki oda akart menni, ahol megnézheti milyen szép kislány lesz a húgából, de jó volt nézni is, ahogy fejlődik, és jó érzés volt, hogy néhány dolgot én taníthatok meg neki.
Gimnázium, Los Angeles… filmekkel akartam foglalkozni, persze csak a háttérből, nem színész akartam lenni, de még rendező sem, vagy operatőr, vagy vágó, és még inkább forgatókönyv író, és tetszett az ígérete annak, hogy fényes napsütésben, bikiniben görkorcsolyázó lányok közt ünnepeljem a karácsonyt. A szüleim támogattak, a húgom szeretett volna velem jönni, de megígértem, hogy néha eljöhet majd meglátogatni, pontosabban én fogom őt felkeresni a kék telefonfülkémmel.
Furcsa volt színjeles bizonyítvánnyal végezni…de még furcsább Amszterdam-ba beadni a jelentkezésemet egyetemre. Pedig eszemben volt a UCLA, de nem akartam felvágni vele, és vonzott az a környék, és mivel akkor már a tizennyolcadik életembe léptem bele, persze hogy a legálisan fogyasztható fű is.
Elkezdtem az iskolát… de nem jutottam sokáig, pontosabban, elkeveredtem egy iszonyat jól sikerült este után Erdélybe. Elvileg Pozsonyba akartunk menni, a Motel című film miatt, de eltévesztettük. Mindegy! Megtetszett a hely, hisz még a húgom is irigykedett, hogy Drakula hazájában vagyok, így kibéreltem egy kis házat, levelezőn folytatom a tanulmányaimat, miközben itt is tanulgatok a film készítésről és amatőr mód űzöm az ipart.
Jellemzés:
Amiket szeret: Film
Szénsavas üdítő italok… borzasztó jó találmány, lévén az ásványvizet nem szeretem, de ízesítve isteni.
Pattogatott kukorica, nem étel, mégis laktat…kakaóporral beszórva nagyon fini!
KFC…Amerika legjobb gyors kajáldája, bár itt sajnos nincs.
Könyvek…bár néha könnyebb filmeket nézni, rövidebb idő, és nem kell agyalni azon, hogy mi hogyan is néz ki.
Zene…persze csak háttérzajnak, életem filmzenéiként.
Amiket utál: Sorozatok…vagyis szeretem, meg nézek is párat, de utálom, hogy minden héten odaköt a televízió elé.
Bohócok. Mert idióták, és nem viccesek!
Könyvtár. Mert csönd van és rengeteg könyv, és határidő!
Saláták. Baromság, vagy eszem, vagy nem vagyok éhes…a saláta nem étel!
A mostani mesék!
Jellem: Egy viszonylag visszahúzódó, de vicces srác. Nem szeret a középpontban lenni, bármennyire törekszik is arra, hogy észrevegyék, ha minden szem rászegeződik, zavarba jön. Imádja az életet, és mottója Hakuna Matata…élvezd az életet, a mostot, és a múltat feledd, és szarj a jövőre! Persze bármennyire teszi a nagy bevállalóst, ha odakerülne, hamarabb futamodna meg…tipikus kettős személyiség!
Külső: Viszonylag magas, átlagos testalkatú, kék szemű, rövid barna hajú.