Általános adatok:

Karakter teljes neve: Zoe Bell
Becenév: Sajnos ezt a nevet talán nem is lehet tovább rövidíteni, de bármilyen becenevet szívesen fogadok.
Faj: Defenzor
Nem: lány
Kor: 19
Születés helye és ideje: 1992. 12. 31 – 01. 01. London
Foglalkozás: Alapjáraton tanuló, amúgy pedig egy antikváriumban dolgozik, de olykor bevállal pár kaszkadőr munkát az apja filmjeiben, annak nagy fájdalmára.

Család:

Apa: Zachary Bell 40 éves, filmrendező, operatőr – Nem valami sokat vállalt az életemből, a nagyszülők neveltek, aztán a nagynéném ráncigált apám után és akkor úgymond együtt gondoskodtak rólam. Amúgy öröm nézni milyen fejet vág, ha nagy merészen a kamera előtt készülök fejest ugrani, amit vehetünk szó szerint is. De elég makacs vagyok, szóval nem tudna megállítani. De nagyobb részt elég közömbösen vagyunk el egymás mellett…szerintem azért ódzkodik tőlem, mert anyámat juttatom eszébe.
Anya: Ismeretlen, vagyis egy nő a sok közül, akinek volt mersze visszavágni apámnak. Röviden annyi, hogy édesanyám teherbe esett, hogy ki volt a felelős, az most mindegy, hisz egy intim aktushoz két ember kell, vagyis a védelem elfelejtéséhez is ugyanennyi. Persze más dolog, hogy elvetethetett volna, mert az, hogy születésem után rögtön elhagyott, nem sokkal jobb. Mindenesetre örülök, hogy élek, és azért neki köszönhetem.
Testvérek: Nem tudok róla, hogy lenne. Próbáltam kutakodni anyám után, mert eljön egy kislány életében az az idő, amikor édesanya után sírdogál, de ráhagytam, ha nem kellek neki, hát nem. Szóval nem tudni, hogy él-e még egyáltalán, vagy már elhunyt, esetleg új családot alapított. Azt se teljesen tiszta, hogy apámhoz mi köze volt. Nem sokat mesél róla nekem.
Egyéb hozzátartozók: Mira Bell. Ő apám testvére, és ugye az én szerető nagynéném, aki 33 éves és az antikvárium tulajdonosa, ahol dolgozom. Persze ez ilyen kávézó szerűség, vagyis le lehet ülni, olvasgatni, kávézni, teázni, akár rágyújtani. Vannak itt lemezek, könyvek, régi műtárgyak, mindenfélék, akár egy igazi múzeum, vagy egy padlás. Mira segített apámnak felnevelni, és olyan mintha a legjobb barátnőm lenne, vagy minimum a nővérem. Ő vezetett bele ebbe a boszorkány dologba is, vagyis bocsánat defenzor. Bár maga nem az, de mivel eredetileg történész, így sok dolgot tud, és engem is okít, kisebb nagy sikerrel.


Nem is tudom hogyan kéne belekezdenem ebbe az egészbe, mert onnantól kezdve, hogy megszülettem, és kikötöttem apámnál gyakorlatilag csak a szokásos dolgok történtek…persze a defenzor dolog eléggé változatossá teszi az életemet, de mivel nem pár évvel ezelőtti énemről kell beszélnem, ugyanis csak nem régen tudtam meg a dolgot, vagyis az elejétől kell kezdenem, nem mintha emlékeznék sok dologra csecsemő koromból, de a lényeg, hogy a nagyszülők leírásával vágok bele, sok magyarázattal szolgálhat.
Fred Bell az apai nagyapám, bár nagy valószínűséggel csak apám révén birtoklok rokonokat, mert anyámról semmi hír…szóval Fred egy igazi nagy számú olasz család életvidám művész ember volt, és vagy tíz testvér egyike. Mindenki az Ő családjában valami művészetnek hódolt. Volt, aki szobrászkodott, vagy festett, színészkedett, énekelt…Fred például fotóművész. Nem mondom, hogy gazdagok voltak, vagyis a munka miatt van pénzük, de imádják, amit csinálnak, és főleg egymást, a családot, és csak ez számít.
Nagyanyám, Dr. Charlotte Jackson már nehezebb eset, nem is tudom hogyan találkozhattak össze Fred-del. Char egy igazi angol úri család sarja, és ahogy az illik, ügyvéd és piszok gazdag, vagyis az elit tagja. De amikor egymásba szerettek nagyapámmal, még azért Ő is egy fiatal suhanc volt, aki az életet hajszolta, és nem számított semmi. Nem tudom, hogy a gyerek érkezése zavart-e be, de ahogy a becsúszott kis baki miatt összeházasodtak, minden megváltozott. Fred persze mai napig egy vidám öregúr, de nagyanyám olyan, mint egy besavanyodott öreg némber. A fene se tudja hogyan találkoztak, talán Char valami csereprogram keretében került Rómába, a lényeg, hogy összeházasodtak, megszületett az apám. Rá hét évvel meg Mira, a nagynéném. Persze elvárás volt, hogy doktori címet szerezzenek, de apám és nagynéném is inkább papus életvitelét követte, és a saját álmaiknak éltek. De sebaj, mert nagyanyám bennem kiélhette a rossz nevelést, vagyis megpróbálhatta kijavítani azon hibákat, amit saját gyerekeivel rontott el…az más kérdés, hogy nem sikerült.
De akkor én jövök…egy szilveszteri napon tettek le a Bell család londoni villája elé, ahol a komornyik vagy inas, vagy minek hívják talált rám. Ha Charlotte-on múlik talán kinn maradok, főleg hogy a levelet apámnak címezték, és mindennek lehordták, meg átkozódtak benne.
Apám kétségbeesett, lévén épphogy csak húsz éves volt, még nagyban egyetemista Amerikában és a buliknak meg a lányoknak élt, és ha tudja is anyám nevét, se tudta volna felidézni mikor és hogyan találkoztak.
A sokkot nehezen, de feldolgozta, és próbált úgy gondolni rám, hogy milyen vagány dolog egy gyerekkel indítani a lányoknál. De nagyapám nem volt rest kioktatni, hogy ez abszolúte nem így kéne felfogni, hanem most már egy felelősségteljes fiatalember lett, bár pillanatok alatt, de már nem hajszolhatja az életet. Nagyanyám meg lenézően figyelte a kis szőke csöppséget, ha tekintettel ölni lehetne…
Szóval egy ilyen vegyes érzelmekkel küszködő családba pottyantam be, pedig nem én voltam a jövő év kívánsága. Mindenesetre annyira nem kanászodtam el, bár nagyanyám egy tipikus yuppie-t akart belőlem nevelni, akinek nincsenek érzelmei, legalábbis mélyen elfojtja őket, és remélte hogy belőlem ügyvédet faraghat, vagy legalább orvost, bár korcsnak tartott. Próbált úri lánynak nevelni, aki tánc órákra jár, zongorázik vagy épp hegedül, de egyik se én voltam, és ekkor lépett színre Mira néném. Én épp alsóba jártam általános iskolában, amikor Mira közbeszólt, gyakorlatilag vitába szállva az anyjával, hogy mit képzel, amiért engem itt rángat, mint valami babát, és ne máson töltse ki, amiért az Ő élete nem lett a receptnek megfelelően tökéletes. Majd fogta magát, és elment, és mivel nagyban a kezemet fogta, így én is. Apámhoz vitt, aki titkon nem jogi karra járt, bár utólag kiderült, hogy boncnokként szerzett diplomát, de a filmek felé vette az irányt és Los Angeles-ben tanult. Szóval összeköltözünk LA-ben így hárman, mintha egy család lennénk, én pedig elkezdtem, vagyis folytattam az általánost, majd jött a gimnázium. Nem mondom, hogy kiváló tanuló voltam, és ahogy nőttem és eszméltem rá magamra, egyre rosszabb, mint egy neveletlen suhanc. Állítólag egy tucat kamasz srácnál is rendetlenebb vagyok.
A gimnáziumban már komoly problémák adódtak, de ez egy másik dolognak volt köszönhető…most röviden úgy tudnám leírni, ahogy a Harry Potter-ben volt, hogy furcsa dolgokat tapasztalt. Nagyjából velem is ilyesmi történt, és a nagynéném elmondása szerint régebben is, csak akkor nem figyeltem fel rájuk. Mira ekkor már nagyban elmerült hatalmas, és porosodó könyvekben. Nem tudom Ő hogyan jöhetett rá, vagyis a könyvek rávezethették, de miért vonzódott ennyire ehhez a témához. Mindenesetre valahogy leérettségiztem, nem a legjobb eredménnyel, de ekkorra már elég rossz útra tévedtem, tipikusan nem voltam a jó kislány kategória élén.
Szóval nagyon röviden így a végét, kiderült, hogy úgymond boszorkány vagyok, vagyis dezodor, akarom mondani dementor, defendor na. Még magam sem tudom mit jelent ez pontosan, elvileg a vámpíroktól kéne megvédenem az embereket, de nekem az is elég lenne, ha mondjuk valóságosan tudnám megcsinálni a bűvész mutatványokat. Jah igen, vannak vámpírok, de azok után ki tud evvel foglalkozni, hogy kiderül, hogy anyám ezek szerint olyan volt, mint én…az is lehet a mellékelt levélben, ami apámnak szólt, az átkok majd egyszer valósággá válnak. Nem is tudom hogy működik az egész, és nem is akarom megtudni, most mégis kikötöttem Erdélyben, mert belementem abba, hogy Mira-val tartsak, aki a vámpírok után jött. Mint kiderült valami vámpírt keres, akibe halálosan belezúgott, egy éjszakás kaland volt, vagy talán több…de így már tiszta a nagy fanatizmus. Szóval most Erdélyben élek, és tanulok. Meg Mira nyitott egy régiség kereskedést, ahol nagyban elmerülök a könyvekben és próbálom képezni magam.
De apámat kihagytam az utóbbi történésekből, boncnok volt, de csak mert szerinte baromi izgalmas egy meló, bár közben filmezéssel foglalatoskodott. Nem mondom, hogy befutott sztár lett, tipikusan független filmes, és előszeretettel rendez horrort, néha „B” kategóriásokat. Végül úgy döntött utánunk jön…persze nekem teljesen mindegy, mert már lakok egy kis garzonban, ilyen egy hálószoba, konyha, meg fürdő, de van egy hatalmas erkélyem hozzá.
Tehát ez vagyok én, egy defenzor, aki szerintem akkor sem tenne egy vámpír ellen semmit, ha a saját életem lenne a tét.



Amiket szeret: Ha tényleg csak otthon van, akkor filmeket néz, a televízió előtt a kanapén összekuporodva, és pattogatott kukoricát majszolva. Imád utazni, járni a világot, múzeumokat, nevezetességeket látogatva, fotózgatni, és írogatni.

Amiket utál: Ha korlátozzák a szabadságát, és megpróbálják kisajátítani és megváltoztatni. Persze, nem tökéletes, de ő így van megelégedve magával, mégha ez az életvitás nem is tud helyt állni. Ki nem állhatja, hogy mindenhez pénz kell, még a rossz dolgokhoz is, de a legjobbak meg piszok drágák. Hogy léteznek fantázia lények, pedig ő is az, de szeretne csak simán lenni.

Jellem: Alapvetően egy nagyon kedves lány, aki mindenkit meghallgat, és aki szereti, ha vele is foglalkoznak. Bár picit magába zárkózónak tűnhet, mintha nehezen nyílna meg, de úgy kell közelíteni hozzá, és legjobb hangulatában elkapni. Szereti az életet, de vannak rosszabb napjai, amikor senkit sem tűr meg maga mellett. Szeret új embereket megismerni és új dolgokat látni. Lételeme a víz, és szereti a szerencsejátékokat is, meg a veszélyt…hisz jelmondata „egyszer élünk”

Külső: 165 cm, viszonylag alacsony, így ideális az autós üldözéses jelenetekben. És mivel imád magas sarkút hordani, így nem kell attól tartania, hogy túl magas lesz. Eredetileg szőke a hajszíne, de néha feldobja valami extrém színnel, de csak egy este erejéig. Középhosszú, és legtöbbször leengedve viseli, de felkötve praktikusabb. Szeme sötétbarna.

Üdvözöllek az oldalon Zoe!


Nagyon szép, kidolgozott előtörténet. Egy szavam se lehet ellene. ELFOGADVA