Karakter teljes neve: Traian Gorea
Becenév: Traian
Faj: Vámpír
Nem: férfi
Kor: 21
Születés helye és ideje: 1990. február 25.
Foglalkozás: Diák




Apa: Tristan Gorea
Anya: Renata Gorea
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: -


Szóval tudni szeretnéd a történetemet? Na jó mesélek, de ha röhögsz, köhögsz, köszörülöd a torkodat vagy közbeszólsz lehet, hogy megfoglak ütni mert TE kértél arra, hogy meséljek.
1990-et írtunk amikor egy férfi és egy nő ~ történetesen az anyám és az apám ~ úgy döntöttek, hogy éppen itt az ideje, hogy megalkossák a Gorea család vagyonának örökösét. Napra pontosan 9 hónappal később megérkeztem én. Nem, nem a gólya hozott, ha még ebben a hitben élsz.
Innentől kezdve nekem nem sok beleszólásom volt a saját életembe. Most biztosan azt gondolod, hogy jaj még egy gazdag gyerek akit nem engedtek kibontakozni a szülei. Az én történetem is így indult, azt leszámítva, hogy én Vámpírnak születtem.
Születésem után a nagyszülők állandóan a nyakunkon lógtak, mert hogy milyen cuki vagyok és nem választhatja el őket senki az unokájuktól. Ezek anyukám szülei voltak. Apukám szülei azok voltak akik mindig elegánsan jelentek meg kizárólag az ünnepekkor és akkor ha meghívtuk őket. Ők visszafogottan szerettek szóval szinte sehogy. Legalábbis nem mutatták ki. Az apám kiskorom óta rövidpórázon tartott. Minden lépésemről tudott gyakorlatilag és nem engedte, hogy oda lépjek ahova Ő nem akarta. Jó gyereknek neveltek és minden ellenszenvemet vissza tudtam fojtani egészen 13 éves koromig. Előttem állt volna még a fényes jövő. Amit ugyan nem én választottam, de azért elég tetszetős lett volna. A sors fintoraként viszont megölték az anyámat. Nem tudtam visszafogni magamban az érzéseimet. Olyan volt, mintha egy csapásra kifordították volna a világomat a sarkaiból.
Innentől kezdve eléggé, hogy is mondjam… szabad életstílust folytattam. Egyre többet jártam olyan helyekre ahol defenzorok szórakoztak, mert volt ebben amitől szabadabbnak érezhettem magamat. Valami amitől más lehettem.
Amint 18 lettem kértem egy saját házat amit meg is kaptam és már költöztem is. Saját ház, saját élet. Elég kényelmesen be voltam biztosítva. Azt hittem ezek után móka és kacagás lesz az élet. Hát nem igazán. 20 éves voltam, amikor először akadtam össze egy defenzor lánnyal aki majdnem megölt, de máshogy alakultak a dolgok.
Nem nagyon hiszek a szerelemben, de ez a csaj kiakaszt, igaz, annyira nem lehet kedvelni senkit sem, hogy még a halált is vállald érte. De talán… kitudja egyszer lehet hogy eljön az is. Egyébként is. Ha így tudna szeretni az gyengévé tenne. Lenne valaki akire azt tudnák mondani, hogy ha nem adod meg magad megöljük. Köszi ebből Én nem kérek.


Amiket szeret:
+ Fegyverek
+ Az elmaradhatatlan cigaretta
+ Úgyszintén a harcművészet
+ Na meg persze a spéci motorokat

Amiket utál:
- Ki nem állhatom a Hülyéket
- Na meg a plázacicákat, egy csaj csak akkor érdekes. ha elég vad ahhoz, hogy meg kelljen érte küzdeni (vagy pont ellenkezőleg: túl ártatlan, és ezért egy élmény megszerezni)

Jellem: A jellemem? Őszintén szólva eléggé változó, néha ilyen, néha olyan. De azért van egy „elsődleges jellemem” ami kissé rosszfiús. Ha a szemem elé kerül egy csinos lány nem áll szándékomban habozni, valószínűleg kikezdek vele, és estére már az ágyamban is köt ki. Jobb esetben egy kapcsolat lesz belőle, rosszabb esetben, csak egy éjszaka, és a viszont látásra. Esetleg még néhányszor, ha kedvem támad rá. Ám ha előjön a „másik énem” nagyon is kedves tudok lenni... a probléma az, hogy ez igen ritka eset. De ettől függetlenül szoktam mosolyogni, bár azt főleg csábításra használom. Nem mondhatni, hogy csendes vagyok, és a bulikon is pörgök, na meg persze a csajok körül legyeskedem.

Külső: A tipikus „szőke herceg” vagyok. Vagyis jóképű, és ha kell igenis kedves tudok lenni. Magasságra olyan 178 centi körül lehetek, vagyis nem tartozok az alacsonyak közé. A hajszínem, mint már említettem: szőke. A szemem színe mogyoróbarna, stílusra a magabiztosság sugárzik belőlem. Laza, de előkelő stílusommal és persze sok minden mással is, sorra döntöm le a csajokat.