Általános adatok:

Karakter teljes neve: Shane Windsomme
Becenév: Shane (bárminemű becézgetés súlyos – és számomra élvezettel teli – megtorlást von maga után)
Faj: Vámpír
Nem: férfi (kívül–belül, ha már annyira érdekel)
Kor: 351 - 27-nek nézek ki kb.
Születés helye és ideje: Amsterdam, 1660. április 15.
Foglalkozás: Bármit elvállalok, voltam már bérgyilkos, ágyas, egyszerű pincér, és kétszínű kém is. Mondd ki kell, és azzá válok.

Család:

Apa: Thoron Windsomme – halott
Anya: Archelair von Mohre – halott
Testvérek: Ha jól tudom, nincs, bár anyai ág felől lehetnek féltestvérek, tekintve anyám foglalkozását…

Egyéb hozzátartozók: Senki, a varjúm. Szinte már családtag. És tényleg Senki a neve.


Születésemtől fogva vámpír vagyok, de nem mondhatnám, hogy szerető családba nevelkedtem. Az apám alkoholista volt, az anyám meg egy bordélyházban kereste a napi betevőt. Teljesen idegenek voltak apámmal egymás előtt, annyi közös volt bennük csupán, hogy ugyanabban a házban laktak, és ugyanaz volt a gyerekük. Különösebben nem zavart, mert nem bántottak, de nem is szerettek. Úgy kezeltek, mint egy ismeretlent, s ezt viszonoztam is.

Mindent magamtól tanultam meg: írni, olvasni, néhány ételt elkészíteni, harcolni, fegyvert kovácsolni. Hosszú idő volt mindezt kitanulni…

Az egyetlen mozgatórugóm mindig is a túlélés volt, mert habár nem volt éppenséggel idilli gyerekkorom, attól még imádtam az életet. Ez többek között annak is volt köszönhető, hogy amikor munkát kerestem, akkor egy vagyonos nő az ágyasává fogadott, és… igen jól bánt velem. Mindent megkaptam, amire csak kedvem szottyant, cserébe bearanyoztam az éjszakáit, hogy aztán másnap együtt habzsolhassuk az életet. A háborút csak hírből ismertem, az utána beköszöntő feszült, bizalmatlan légkört azonban első kézből.

Az úrnőmhöz mindig jöttek vendégek, az ő beszélgetéseiket hallgattam titokban. Szervezkedések, merényletek, gyilkosságok, megfélemlítések és taktikázások. Ilyen volt a világ valójában, engem pedig megzabolázhatatlan kíváncsiság sarkallt arra, hogy személyesen is megtapasztaljak mindent. Használni akartam végre azokat a fegyvereket, amiket a magam erejéből kovácsoltam, ez a gondolat pedig befészkelte magát a fejembe.

Heteken át másra se bírtam gondolni, csak arra, hogy milyen lehet megölni valakit, vagy élet–halál harcot vívni másokkal. Az úrnőm ezt láthatta rajtam, mert nem sokkal később szabadon engedett, annak a fejében, hogy évente legalább egyszer meglátogatom. Megígértem neki, és azóta se mentem vissza hozzá.

Az elején rettenetesen harcoltam, esetlenül mozogtam, és sokszor megsérültem, ám az idő múltával mind ügyesebb lettem, és a megbízásaim is szaporodtak, sokoldalúak lettek. Mindenfélébe belekóstolhattam, majdnem minden foglalkozást kipróbáltam. Volt, amelyik tetszett, másokat kevésbé csíptem, de mindegyikből hasznosítani tudtam valamit a későbbiekben. Sose néztem vissza, nem elmélkedtem a szüleimről sem, akiknek a halálát évekkel a megtörténte után tudtam meg. A sírjukhoz sem látogattam ki egyszer sem, fölöslegesnek tartottam bármiféle érzelmi kötődést akárkihez is. A neveket sem szoktam megjegyezni, legtöbbször még magamat sem mutattam be.

Nemrég érkeztem Erdélybe, a hívásra, s habár nem vagyok az a kifejezetten csapatjátékos típus, érdekel, hogy mik történhetnek egy olyan helyen, ahol ennyi vámpír gyűlik össze. Minél több zűr, botrány és ármány, annál jobb! És persze nem titkolt vágyam eljutni a fővámpír rangig - csak úgy kíváncsiságból, hogy lássam, menne-e...

Jól érzem magamat a bőrömben, és ha valamire szükségem van, akkor azt vagy így, vagy úgy, de megszerzem.


Amiket szeret: Vér, nők, nők, vér, aztán megint egy kis vér… Valójában nincs olyan dolog – ezeken kívül –, amit kifejezetten szeretnék. Előbb–utóbb mindenre/be rá/bele unok, inkább azok állandóak, amiket nem kedvelek.

Amiket utál: Nem bírom az érzelgősséget, a depressziót és az öngyilkos hajlamúakat. Gyűlölöm, ha valakinek nincsen tartása, célja és csak panaszkodni tud. Nem szeretem, ha nem vesznek komolyan, amikor kell, vagy esetleg hülyének néznek. Az ilyenekért harapok, néha szó szerint is.

Jellem: Sunyi, alattomos, cinikus és ha csak nem munkáról van szó, akkor megbízhatatlan alak vagyok, a hűséget is csak hírből ismerem. Általában kerek perec kimondom, amit gondolok, de nem esik nehezemre a hazudozás sem – szemrebbenés nélkül megy. Akiből hasznot húzhatok, abból húzok is, és ha valaki a gyengeség jeleit mutatja, azt minden további nélkül kihasználom. Az életpár dolgot hülyeségnek tartom, nem vágyom rá, fölösleges teher lenne csak.
Vakmerő vagyok, szeretek fejest ugrani az események sűrűjébe, még ha ez veszélyekkel is jár, s utólag sem bánok meg semmit. Lobbanékony természetem ellenére nem sokszor kelek ki igazán magamból, de ha igazán elvetik nálam a sulykot, akkor nem állok jót magamért.

Külső: Élénk kék szemek, szőke, vagy inkább világosbarna, rövid haj, mint a mesékben, épphogy fehér lovam nincsen. Kisportolt vagyok, izom itt, izom ott, de nem a felfújt fajtából, inkább a szálkásból, így legalább a hajlékonyságomat is tudom kamatoztatni. 187 cm–re sikerült megnőnöm, és jó fizikumnak örvendhetek. A kényelmes, lezser ruházatot részesítem előnyben, s inkább a sötét színeket. Nem bírom a tiri–tarka ruhákat, az egyszerű, sötét farmer és fekete ing mellett voksolok inkább. Az aktuális munkámtól is függ, hogy éppen milyen stílusban feszítek, szerencsére elég jól nézek ki ahhoz, hogy szinte minden jól álljon.
Hópárduc alkban is igen csinos pofival büszkélkedhetek.