Karakterkép:

Általános adatok:

Karakter teljes neve: Charles Bates – Szerencsére nincs két vezetéknevem, ahogy édesanyámnak, vagy éppen apámnak, nem is értettem soha sem ennek a funkcióját. Ha az egyiket megunod, azt használod egy kicsit, mert divatja múlt lett?! Bár azon agyaltam, hogy viccesebb lenne felvenni anyám vezetéknevét, a Manson-t, akkor talán csak kicsit tartanának őrült pszichopatának… Charles Manson a vámpír.
Becenév: Chuck, nagyon egyszerűen. Bár kisgyerekként voltam, Chucky is, amit imádtam, a Gyerekjátékok című film után meg végképp, még egy olyan ruházatot is beszereztem, és triciklin flangáltam, bár az már egy másik horror film kelléke…
Faj: vámpír
Nem: Férfi
Kor:: 18
Születés helye és ideje: 1992. Június 14. London
Foglalkozás: Diák.

Család:

Apa: Nathaniel Patrick Bates 47 éves – The Filthy Youth nevű zenekar frontembere. Hát lehet manapság már rá kellett volna hagynia a zenélést, hisz a fiataloké a jövő… de apám legalább igényes zenét játszik, és mostanság van utánuk kereslet, bárokban, füstös lebujokban lépnek fel. De ez mellett verseket ír, vagy olykor egy könyvet, és felolvasó estekre jár. Sokat nem nagyon szólt bele a nevelésembe, inkább anyámra bízott…a nagy rocker kemény arcot mutatott mindenkinek, de a gyerek neveléssel kapcsolatban félénk kisegér volt.

Anya: Marilyn Kimberley Manson 38 éves – Az én Marilyn Monroe-m, csak így lehet röviden jellemezni édesanyámat, aki kezdetben balettozott, de egy sérülése miatt fel kellett hagynia vele, majd a színészetbe menekült, amit megspékelt az énekléssel. A kapcsolatom milyen vele?! Hát az biztos, hogy nagyon sokat köszönhetek Neki, hisz amennyi nőt láttam én alulöltözötten kisgyerekként, azt annak köszönhetem, hogy mindig magával ráncigált… persze én készségesen mentem vele.

Testvérek: Szerencsére nincsenek, legalábbis a szüleim mindig ezt mondogatták, hogy elég vagyok én egyedül is, hogy botrányt csináljak, lefoglaltam annyira őket, amennyire tíz gyerek se tette volna. De hát ők szerettek volna gyereket, ilyen lettem, viseljék a következményét!

Egyéb hozzátartozók: Gondolom vannak nagyszüleim, izgalmas családi karácsonyi ünnepségeken, meg egyéb hülye ünnepek alkalmával biztosan ott ülnek a nagy asztalnál, csak én nem szívesen vagyok jelen, legalábbis nem józanul.



Ha lehetett volna választani, akkor talán Amerikába születtem volna meg, nem tudom miért, gondolom a média hatalma miatt, mert az elvileg egy jobb hely, de nagyobbnak biztos nagyobb London-nál, ahol én a mai napig eltévedek, minden ház egyforma, és a legtöbb lány bűn ronda. De az anyuka pocakjában sokat még nem szólhatsz…vagy lehet rugdosnom kellett volna belülről, addig amíg a Nagy almáig nem jutunk! Jól van, ne gondoljatok egy ilyen őrült embernek, aki nőket kínozna, vagy ilyesmi, csak szimplán akaratos vagyok, és amit szeretnék, azt meg is kapom.
Ezért volt szép, hogy a szüleim kislányt szerettek volna…a lakást is teljesen úgy rendezték be, hogy egy leánygyermek élvezze minden egyes négyzetcentiméterét.
De hát pech, én születtem meg, a legrosszabb rémálmuk, ahogy azt hiszem egyszer valamelyik rokonunk hívott.
Itt kezdődik az én életem, egy művész szülőkből álló családban 1991 nyarán. Egyszerűen imádom a nyarat, a lányok bikinire vetkőznek, semmi takargatni való, semmi cicoma, hanem a formás fenekek, feszes mellek…tehát egy ilyen nap láttam meg a napvilágot, vagyis sajnos csak az éjszakai sötétséget, talán még telihold is volt. Én meg csak kibújtam a biztonságot adó, finom és meleg és puha anya méhből és minden sírás nélkül csak bambán néztem a nővérkére, majd álmosan anyámra, és megszorítva apa ujját, aludtam is el rögtön, ahogy megcsapott a kinti levegő.
London, az örök eső városa, kicsit el voltam tájolódva, amikor azt hittem, hogy nem fogok én visszavágyni arra szűk helyre, hisz hamarabb is jöttem ki, minthogy anyám ki volt írva, de inkább maradtam volna benn, és szuggeráltam volna, hogy menjünk máshová. De meg kellett szoknom, hogy ez adatott. Ám miért vágytam volna máshová, talán mert az egész család New York-ban élt, és piszkosul gazdagok voltak, hogy selyemmel törölték a hátsójukat, mindennapra másik inget viseltek, meg karórát, és egymáshoz öltöztek, és talán felvétel után a kukába hajították az adott darabot. A szüleim sajnálták is, hogy én valahogy mégis ezt a vérvonalat vittem tovább, mert egy bohémot akartak belőlem nevelni, aki tesz a divatra, akit nem költekezik annyit, nem iszik, csak mértékkel, művészien, és ópium barlangokba jár…kicsit elkanyarodtam, arra akartam utalni, hogy nem egy yuppie gyerek érkezését várták, akinek viszont a nagyszülők örültek, így lesz aki dicsőséggel viszi tovább a nevüket, akire büszkék lehetnek, nem úgy, ahogy apámra vagy anyámra, akik Shakespeare Rómeó és Júliáját lepipálva szöktek el.
De nyugalom, nagyon rendes gyerek lett belőlem, legalábbis engem nem zaboláz meg senki, és nem leszek senki bábja, hanem megyek a saját hülye fejem után, az más hogy a nagyszülők pénzét szívesen fogadom el a bankszámlámra, mert valamiből vennem kell a kacatjaimat, de nem tudom meddig…legutóbbi emlékem az, hogy napszemüvegbe, két lány oldalán sétáltam be hálaadásra, majd feldobtam a lábaimat az asztalra.
De talán mesélnem kéne még kicsit a gyerekkoromról… akkor süssük el a szokásos piszok rossz gyerek voltam dumán, rendetlen, nevelhetetlen, kivéve anyámmal, a lágy hangja, na meg életet adó keblei, nagyon sokáig rendre utasítottak. Így a szőke hercegnő mellett mindig egy aranyos, jól fésült, csokornyakkendős kisfiú voltam, aki édesanyja háta mögött nyújtotta a nyelvét az idős nőkre. Apámmal más volt a helyzet, igazából nem teljesen betervezett gyerek voltam, de nem az hozta össze őket, hanem tényleg szerették egymást. Anyám úri családból származott, ahol mindenkinek ott volt a doktor a neve előtt, az apám szülei már kissé normálisabbak, színházi emberek, így találkozhatott a két gyerek, a két egymással ellentétes család sarjai. Szóval igazából csak anyám révén örököltem a gazdag élet szeretetét, persze apámat se kell félteni, mert híres rendező az apja, és világhírű operaénekes az anyja.
Szóval ott tartottam, hogy óvoda, de ki emlékszik már ilyenekre?! Maximum annyira, hogy elloptam a gyerekek cuccait, mikor aludtak, vagy cukorkát csórtam ki az óvó néni zsebéből és aranyos arccal nyalogattam az orra előtt.
Általános iskola?! Londonba kezdtem el, de anyám forgatni ment, apám meg turnéra, és itt nem élt senki rokon, aki figyeljen rám, így New York, bent lakásos iskola, ahol a nagyszülők figyelemmel kísérhetnek, én meg kezdhetek megérni arra a feladatra, hogy felfedezzem, nem csak férfiak vannak a földön, hanem gyönyörű lányok és napsütés, és felhő karcolók, és óriási bulik! Talán itt romlottam el a legjobban, olyannyira, hogy nem is akartam visszamenni, itt folytattam a tanulmányaimat… persze nem akartam semmi se lenni, csak még többet mereszteni a hátsómat, és éjszakázni, és lányokat meghódítani, majd szépen sorban megdönteni őket.
Tipikusan úgy, hogy reggel felkelsz, beleszívsz a jointba, majd feltolod a napszemüveget, kóvályogva elindulsz ki a szobádból, röhögve intesz a szobalánynak…jah, mert a nagyszülőkhöz költöztem, mert majd ők megfenyítenek, egy kollégiumba, csak megrontanának! Szóval intek a szobalánynak, vagy ha másnapos vagyok, akkor perdülök vele egyet, majd meghúzom a whisky-t, és megtámaszkodom a liftben, ahol végigmérem az épp beszálló hölgyeményt. Pár béna duma, ő zavarba jön, és szerintem nem jutok el a kijáratig… aztán valahová buliba megyek, ha az első hely szar, jön a következő, de mindenhol iszok valamit, és persze semmit se fizetek, mert ismert a családnevem, vagyis anyám neve, vagy mondok valami kamu nevet, vagy lehúzatom az arany kártyát, amit úgy csentem el. Sót nyalok el egy lányról, citromot csókolok ki a szájából, miközben tequila-t töltök magamba. A WC-ben kokaint szippantok, majd talán valami tabletta is lemegy, de egy cigi mindenképpen, pont a füstérzékelő alatt, hogy a csapok megnyíljanak, és kezdődjön a vizes póló verseny. Üvölt a zene, szédülök, már alig látok ki a fejemből… kinn az utcán megcsap a levegő, a fullasztó és izzadt légkör után felüdülés, kissé megszédülök tőle, majdnem elüt egy taxi, a motorház tetőre csapok, valamit ordítok, de megyek is tovább. A napnak nincs vége, hisz nem mindig lehet az ember tizennyolc éves!
Rosszul érzem maga, bár nem is csodálom, amennyi mindent összeittam, amennyi mindent beszedtem, szúró érzés, mélyen nyíllal belém, összeesek az utcán, csövesnek néznek, szorít a mellkasom, hátam a földnek csapódik, elsötétedik a világ.
Még az a szerencsém, hogy vámpír vagyok, így akár mindennap megünnepelhetem a nagykorúvá válásomat… de ezt annyira a nagyszüleim nem nézték jó szemmel, így elküldtek egy különleges Akadémiára, ahol sajnos nem várt semmilyen X-men szerű lény, de még Gandalf se állt kinn nagy botjával, hogy azt kiáltsa érkezésemkor, hogy „Itt nem mehetek át” De sebaj, még távolabb vagyok a felügyelettől, vagyis csak a tanárok maradtak, akik büntessenek, ha kell, de kit érdekel, tettem eddig is mindenre, most is fogok, a fenébe a szabályokkal, és az erkölccsel, mindenki elbújhat a búsba, Rock’N’Roll!


Amiket szeret: Nem tudom, sok mindent szeretek, de tizennyolc éves korom óta egészen biztosan, hogy a vámpírságot imádom… bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy a yuppie életről lemondtam, vagy hogy a lányokat nem bolondítom továbbra is, hisz még csak húsz éves vagyok, fiatal suhanc, akkor miért is kéne megállapodnom bárki mellett?!

Amiket utál: Azt hiszem a romantikát mindenképpen, az érzést, amikor pillangók röpködnek a gyomorban, és rózsaszín felhőn úszik az ember, ezt megszűntetném, vagy épp kitiltanám a világból. De persze utálok olyan normális dolgokat is, minthogy tanulás! És, ha korlátozni akarnak, engem senki ne akarjon visszatartani!

Jellem: Egy önfejű, őrült lázadó talán… aki nagyon menő dologként éli meg ezt a vámpír dolgot, mégha kissé röhögségesnek is tartja, hisz a maják által megjósolt világvége előtt létezhetnek vámpírok, az kissé abszurd, persze a kettő nem függ össze, csak arra akartam utalni, hogy léteznek vámpírok, pedig már a csapból is ez folyik, és akkor nem veszik észre, vagy lehet mindenki tudja, és az len na fura, ha nem lennénk?! Mindegy, evvel nem az én gondom foglalkozni… Élj a mának, dönts meg minden nőt, hogy a következő alkalom még élvezetesebb legyen!

Külső: Egy viszonylag magas, barna szemű és hajú kölyök vagyok, aki azért ad magára, ha öltözködésről van szó, mintegy szeretek kitűnni a tömegből, azt hiszem.