1993. telén, pontosabban februárjában születtem Franciaországban, Marseille-ben egy bankár és egy tanárnő gyermekeként, csupán pár perccel nővérem után, akivel bár nem vagyunk egypetéjű ikrek, és külsőleg nem nagyon hasonlítunk, belül mégis egyformák vagyunk, és igazán jól kijövünk egymással. Mivel két idősebb testvér mellett tulajdonképpen én voltam a legfiatalabb, hisz Zoey mindig is komolyabb, érettebb volt nálam, eléggé elkényeztettek. Bár a szüleim nem a felső tízezerből származnak, sosem volt hiányunk semmiben... főleg nekem nem. Ha valamit akartam, és nem kaphattam meg egyik szülőmtől, csak mentem a másikhoz, vagy a nővéremhez, esetleg a bátyámhoz, és egy bájos mosollyal levettem a lábáról. Így előbb-utóbb mindig sikerült valamelyiküket lekenyereznem. Hisztis sosem voltam szerencsére, inkább csak ravasz, és elég hamar megtanultam, melyik családtag ellen milyen "fegyvert" érdemes bevetni. A gyerekkorom így mondhatni felhőtlen volt.
A gondok a kamaszkorban értek utol... de gondolom ez így alapjaiban nem is meglepő. Hisz melyik kamasz nem problémás? Bár nekem nem a bennem végbemenő változások okozták a főbb problémákat, hanem az, hogy apámat a bank, amelyiknél dolgozott, áthelyezte Skóciába. Igen, igen, tudom, a táj gyönyörű meg minden, és jobb, mintha valami isten háta mögötti helyre költöztünk volna, mint amilyen például egész Afrika, úgy ahogy van. De én akkor nem láttam túl sok különbséget. Utáltam a költözést, utáltam Skóciát, utáltam a szüleimet, utáltam, hogy ott kell hagynom az iskolát, a barátaimat, és az éppen alakuló kapcsolatomat egy fiúval, akibe kislánykorom óta szerelmes voltam. Hát igen, elkényeztetett csajszit neveltek belőlem, és a költözést követően elég makaccsá is váltam, de ezeket szerencsére már úgy ahogy sikerült kinőnöm.
A brit szigetre költözésünket követően apámnak sikerült előrébb törnie a bankszakmában, jobb pozícióba kerülnie, és egyre több pénzt keresnie. Az anyagi helyzetünk egyre jobb lett, de a családi helyzet... nos... az szinte hétről hétre, napról napra romlott. Főleg miután anyát felvették Skócia egyik legmenőbb leányiskolájába irodalom tanárnak. Azelőtt csak apát nem láthattuk napokig, hisz sokszor csak akkor járt haza a munkahelyéről, mikor mi már mélyen aludtunk. Anya viszont ezzel az új állással teljesen elvágta magát tőlünk. Csak hétvégenként járt haza. A bátyám, Victor, hamarosan felvételt nyert a közeli internátusba, majd a nővérem, Zoey, iratkozott be ugyanoda, ahol anyám tanított, és végül teljesen egyedül maradtam otthon egy teljes évre. A magány rémséges óráin zenével, énekléssel, zongorázással, vagy gitározással szórakoztattam magam, és ez azóta is titkos szenvedélyem maradt... de hamarosan betöltöttem újabb költözés elé néztünk. A vezér hívó szavának nem lehet nemet mondani, így a család felkerekedett, és Erdélybe utaztunk. Őszintén remélem, hogy a levegőváltozás majd segít rendbe hozni a szüleim gondjait egymással...

Amiket szeret: Szeret olvasni, zenét hallgatni, sportolni, főleg kosarazni. Szereti a történelmet, az irodalmat, a kis állatokat. Imád a nővérével és a barátnőivel bulizni, filmezni, kibeszélni a suli helyes pasijait... Szereti a napsütést, sétát a parkban.
Amiket utál: Például a hideget, meg az esőt...

Jellem: Látszólag közvetlen vagyok, barátságos, udvarias, egy igazi jó kislány, főleg a nővéremhez képest, de igazából elég ravasz és pimasz vagyok, a legtöbb tanár és felnőtt ki sem nézné belőlem. Szeretem a klasszikus zenét, de modern stílusúakat is szívesen hallgatom. Az iskola és a tanulás elég jól lefoglal ahhoz, hogy ne legyen időm a családi gondokkal foglalkozni. Általában magabiztos vagyok, határozott és kitartó. Egyébként pedig nagyon őszinte, ami a szívemen, az a számon. Szeretek zenélni is, és bulikra járni, többnyire benne vagyok mindenféle őrültségben, turpisságban, diákcsínyben, de azért igyekszem nem elfelejteni, hol a határ...

Külső: 165 centi magas vagyok... vagy inkább alacsony, mert ezzel a magassággal egészen biztosan nem illenék be égimeszelőnek. Szemeim égkék színűek, hajam egyenes szálú és szőke. Szeretem a divatot, az új ruhákat, de régiekből is szívesen varázsolok valami újat és egyben egyedit.