Karakterkép: Általános adatok:
Karakter teljes neve: Aegis Rodin Nickolaos
Becenév: Aegis, Rod, Nick,
Faj: Vámpír
Nem: fiú
Kor: 18
Születés helye és ideje: Görögország ; Kréta szigete, Heraklion város 1993 o2.14
Foglalkozás: diák
Család:
Apa: Miron Nickolaos ,342 éves vámpír, milliomos üzletember, egyszerűen rühellem.
Anya: Norah Wilson vámpír, halott.
Testvérek: Mostohatestvér: Lorelai Amber Swan, nem ismerem túl jól, egy szentfazék
Egyéb hozzátartozók:Mostoha anya: Sophia Nickolaos
Előtörténet:
Heraklion városában születtem pontosan 18 évvel ezelőtt. Apám Miron Nickolaos, aki már akkoriban is a milliomos üzletemberek sorát bővítette. Anyám Angol származású matematika tanárnő volt és mellesleg egy szépségkirálynő is elbújhatott volna mögötte. Nem is kérdés, hogy melyik tulajdonsága miatt vette el apám. Sajnos ezzel vége is az idillnek. Alig voltam még pár hónapos, mikor anyám, bizonytalan körülmények között, úgymond megpörkölődött. Na persze, apám mosta kezeit, mint mindig. Anya helyett, kaptam dadát. Azok voltak ám a szép idők. Penelopet még csíptem is, hisz ő nevelgetett 6-éves koromig. Mit ne mondjak, nem végzett túl jó munkát. Gyengék voltak az idegei, de ez, ugyebár nem az én hibám volt. Egyszer egészen véletlenül kopaszra nyírtam, amíg aludt, s ez végleg betett neki. Úgy hagyta el a házat, mint egy felbőszült sárkány. Hangos hahotázásom a kúriánk másik szegletében is hallatszott, de persze a vén róka ezt a bulit is kinyírta. Nincs dada, mehetek a bentlakásos suliba. Na tessék, 6 évesen benyomott egy iskolának gúnyolt börtönbe. Jó hogy még nem papneveldébe. Ekkor még bíztam abban, hogy majd értem jön, hogy majd mégiscsak egy család leszünk egyszer, dadák és intézetek nélkül. Hamar rájöttem, hogy ez a világ legnagyobb b@romsága. A fater kipaterolt, aztán küldte a csekkeket amíg ő nőzött. Akár hányszor hazamentem, minden szünetben új anyuka jelölt fogadott. Nem csoda, hogy mindet a pokolba kívántam. Így ment ez, egészen 14 éves koromig. Ekkor kezdődtek el az igazi zűrök. Eleinte még csak a női nemmel kezdtem tüzetesebben ismerkedni, majd később a határok feszegetésével is. Elindultam azon a bizonyos lejtőn és élveztem, de még mennyire. Rájöttem, hogy mennyire le tudom venni a nőket a lábukról és milyen könnyedén tudok manipulálni. Semmilyen extra képesség nem volt a dolgok mögött, csak a saját, sunyi, alattomos énem. Anyám eszét örököltem, apám igazi Görögökhöz méltó sármjával. Ütős kis páros, ezt én is tudtam és ki is használtam, amikor alkalmam nyílt rá. Ha pedig nem, hát csináltam magamnak. Persze, nem voltam mindig ilyen, vagy legalábbis nem akartam ilyen lenni. Csak sodródtam az árral és ez lett a vége. A szerelmes rózsaszín álomvilággal hála az égnek, nem ismerkedtem meg, csak a testek mámorával. Addig feszítettem a húrt, amíg egymás után három iskolából is kirúgtak. Ebben aztán igazán nagy voltam, annak ellenére, hogy könnyedén képes voltam a kisujjamból kirázni a tananyagot. Apám minden találkozásunkkor tajtékzott a dühtől, én meg eléggé élveztem, hogy újra és újra a szívinfarktus határára kergetem. Kár, hogy vámpír, pedig már nem élne. Igen, ez a másik, ami miatt megutáltam. Anyám halálát titkolta, ráadásul még az igazi származásomat, a fajomat is. Nem is tudom, hogy mikor számolt volna be a dologról, ha nem teszek róla. Egyszer olyan szinten kihoztam a sodrából, hogy nem tudta türtőztetni magát. Nem is csodálom, hisz meztelenül feküdtem az aktuális nője mellet a kedvenc piáját iszogatva. Tizenéves kamaszként ezt túl erős húzásnak gondolta tőlem. Nos, szerintem meg, csak kihasználtam az újabb üres fejű tyúkját, ami igen csak korrekt volt, hisz Ő úgysem ért épp rá. Vehette volna, segítségnyújtásnak is. A lényeg mégis az, hogy szó szerint kimutatta a foga fehérjét. Én meg a vérem, miután önkéntelenül becsapódtam a szemközti falba. Ilyen hangulatos, meghitt családi viszony sincs sok. Valamit mégis elértem ezzel. Fél évig nem láttam, de aztán mintha kicserélték volna. Álszent majom! Ez volt a véleményem, mikor egy újabb szünet keretein belül látogatást tettem a rémségek kicsiny házába. Aztán a képemre fagyott a döbbenet! Nem az lepett meg, hogy egy újabb nő ült anyám régi foteljában, hanem az, amilyen volt. Egyáltalán nem az a nyavajgós, piálós pi*s@, mint amiket eddig hazahordott apám. Egy igazi anya típusú Görög szépség. Még az állam is leesett egy pillanatra, aztán rájöttem, hogy merről is fúj a szél. Félt, hogy megint eljátszom majd a babájával. Meg is fordult a fejemben a gondolat, kár is tagadni, de ez a nő, pont nem az a fajta volt. Ráadásul apám szinte csüngött a szavain és elvette! Feleségül vett egy nőt és persze csak utólag avatta be a fekete bárányt. Nem csak magamban, de láthatóan is rühelltem a helyzetet. Aztán percekkel később szembesítettek a ténnyel, hogy nemcsak mostohát, de testvért is kaptam. De még milyet! Első látásra tudtam, hogy mit tennék vele legszívesebben. Persze csupa meztelen dolgot! Már előre örültem újabb ténykedésemnek, de megszólalt. Lerombolta a szexis álomképet és rádöbbentett, hogy egy frigid szentfazékkal van dolgom. A nyakamat tettem volna arra, hogy még szűz a kicsike. Ez önmagában még nem vette el a kedvem, de elég volt egy vacsorányi időt eltöltenem nyáltól csöpögő új családommal és elment az életkedvem. Apám látszólag teljesen megváltozott a nő hatására, de én ennek nem dőltem be. Alattomos, sunyi féreg! Volt kitől örökölnöm ezeket a felháborító tulajdonságokat. Másnap kora reggel szedtem is a sátorfámat, inkább a börtön, mint azok hárman. Innentől kezdve a család fogalmát azonosítottam a csekkek fogalmával véglegesen. Csak muszájból mentem haza néhanap, de akkor is kerültem őket, mint a pestist. Swan, mert én sokszor csak így hívtam a mostohahúgom, időről-időre próbált összebarátkozni velem. Aztán csak elszenvedtem még egy ideig, vagyis elbulizgattam magamban. Annyira belejöttem a tivornyázásba, hogy a sokadik iskolai kirúgásom után, a fater döntött. Mint valami istenség, úgy dirigált és tombolt, végül VIP jegyet kaptam az egyik legszigorúbb katonaiskolába. Ha a többi börtön volt, ez a pokollal vetélkedett. Onnan aztán végképp nem sok kiút akadt, de azért próbálkoztam. Végül sikerült kijutnom, csak nem úgy, ahogy képzeltem. A születésnapomat is a „kóternek” gúnyolt fészerszerűségben töltöttem, egyetlen dolog mégis más volt. Apám ott állt az ajtóban. Mézes- mázas vigyorral a bamba képén közölte, hogy kezdjek el pakolni, mert otthon vár az ajándékom. Mint egy mintaapa… Senkiházi b@rom! Hogy sorvadna le a két antenna szerű füle! Tuti, hogy nem egy ör*mlánnyal lep meg. Más meg kell a fr@ncnak! Összedobtam a cuccaimat és bevágódtam a csilli- villi tragacsába. Erre van lóvé, de egy nyamvadt sztriptíz bárra nincs. Pedig aztán mindennel megzsaroltam, hogy kaphassak egyet. Az lett volna ám a mennyország. Hogy szakadna rá a mennyezet! Morogtam egész úton, az öreg meg pattogott, hogy meg kell javulnom és be kell nőnie a fejem lágyának. Már rá akartam üvölteni, hogy vámpír vagyok k*cs*g, nem félkegyelmű, amikor hirtelen megállt a kocsi. Kivágódtam az ajtón és egy reptéren találtam magam. Na, megint átb*sz*tt az öreg! Minek kéne magángép ahhoz, hogy hazamenyjünk? Tomboltam volna, ha az a debella sofőr nem pakolt volna be a gépbe, mint egy koffert. H*ly* paraszt! Nem tudja, hogy ki vagyok én? Az egész utam azzal telt, hogy szemét ám izgalmas kis terveket szövögettem a Kinkong ellen. Tudtam, hogy bosszút fogok állni, s mire leszállt a gép, már az is, hogy hogyan. A gondolataimba merülve sétáltam le a magángépről, s csak akkor tértem igazán észhez, mikor egy bugyuta hang üdvözölt itt Erdélyben. Mi a fr*nc? Erdély? Mi a gyíknak jöttünk erre a lerobbant tanyára? Robbant a bomba, azaz én! Dühöm nem ismert határokat feszegetett, miközben apám, a csodával határos módon próbált csitítgatni. Újra kocsiba szálltunk, s útközben elmesélt mindent a vámpírok hierarchiájáról, s arról, hogy a vezér hívott ide minket. Annyira őszintének tűnt, hogy elkapott a hányinger. Vett egy hatalmas luxusvillát senkifalván és most örüljek, hogy velük élhetek vagy mi? Ráadásul nem válogathatok, mert csak egy nyamvadt fősuli van a közelben. Most strapálhatom magam megint, hogy kirúgjanak. Ha kell addig szívózok amíg az a ripacs vezér vagy mi, rám nem küldi a „kutyáit”,vagy inkább apám, egy hófehér angyalt, aki talán megváltja az ő fekete, bukott angyalokra hajazó fiacskáját. Swannal egy suliba megyünk! Ez végképp kiütötte nálam a biztosítékot! Azt azért megfogadtam az új házba való beköltözésem napján, hogy nem hagyom unatkozni a családom!
Jellemzés:
Amiket szeret: A száguldást, a szabadságot, a cigarettát, az alkoholokat, a nőket, a kemény sportokat
Amiket utál: A lelkizést, a szabályokat, a kötöttségeket, az elutasítást, a takarítást, a bezártságot
Jellem: Kissé egoista, önimádó, néha bunkó, humoros, vagány, céltudatos, makacs, bevállalós, ironikus, éles eszű és minden tekintetben szenvedélyes. Többnyire érzelemmentes, ám ragaszkodó. Nehezen felejt és a megbocsájtás sem a kenyere.
Külső: Viszonylag magas, szálkás izomzatú férfi. Haja és szemei egyaránt sötétek, öltözete lezser, nem igazán ad a divatra. A haja pedig, nos, az a változások széles palettájának az elszenvedője. Van, hogy még csak fésűt sem lát, de olyan is, hogy szinte szálanként van beállítva.