Általános adatok:

Karakter teljes neve: Laura Lambrick
Becenév: Lau,Lola,Lolita
Faj: Ember
Nem: Nő
Kor: 25
Születés helye és ideje:1986. Március 21.
Foglalkozás: Újságírói nyomozó

Család:

Apa:Elena Thomson meghalt
Anya:George Lambrick meghalt
Testvérek: -

Egyéb hozzátartozók: Charlie Sullivan 35 éves meghalt.



Az ősi Lambrick família első, és mint később kiderült egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot egy téli éjszakán. Szülei, Elena és George Lambrick elég nagy csapásként fogták fel, hogy lány, mivel érdekházasságuk nem tette őket épp boldoggá, de így tovább kellett próbálkozniuk fiú utódra várva. Ahogy teltek az évek, ez nem sikerült, de persze nem adták fel, amellett, hogy lányuknak a lehető legillendőbb nevelést biztosították, és itt hagy hívjam fel a figyelmet az illendő szóra, amit nem véletlenül használtam. A gyermek már apró korától kezdve nevelők, szolgálók, tanárok hadával volt körülvéve, holott akkoriban inkább még szülői szeretetet és törődést igényelt volna, amit sosem kapott meg.
Anyja, a francia származású Elena kifogástalan modorú hölgy volt, éppen ez volt a feltétele a házasságnak, amivel a két családot egyesítették, lényegében a házasulandók megkérdezése nélkül. Ez egyébként a nő életében nem okozott nagy törést, mert mindig is csupán a társaság, a csillogás és a hatalom volt az, ami lekötötte, korán belé nevelték, hogy egy úrilány sosem szerelmes, így soha nem is kergetett ilyen ábrándokat. Az úgynevezett sötét családoknál ha valakibe bele akarnak nevelni valamit, akkor az többnyire sikerül is, még ha az alanynak nincs is benne köszönete, így történt ez vele is. Lényegében egy sérült agyú és lelkű nő, akinek nincs is mása, mint a társadalomban elfoglalt helye, és a tökéletes külseje. A lánya megszülése is csak egy kötelezettség volt, ahogyan a hálószobában is csak gépiesen teljesített, talán ezért is váratott magára a valódi örökös, a név továbbvivője.
De persze az is lehet, hogy George volt az oka, ezt már soha senki nem tudja meg, hiszen a hálószobatitkokról egy hölgy nem beszél, a férfi pedig a síron túlról nem tud ilyen információkat kiszolgáltatni. Már persze ha békén hagyják, és nem bolygatják, ami egy ilyen beállítottságú famíliánál sosem biztos. Egy szó, mint száz, Laura apja nem volt az a kimondottan hősszerelmes, avagy apáskodó típus, inkább a könyvek, között töltötte napjait, dolgozószobájából csak családfői kötelezettségeit teljesíteni jött elő, és az ő olvasatában a gyermekével való foglalkozás nem tartozott ide.

Hogy mit akartam ebből kihozni? Egészen egyszerű: a Lambrick poronty mindent megkapott, amire csak szüksége lehetett a szereteten kívül, amiről szinte nem is tud semmit, hiszen az évek során, ahogy cseperedett, nem tapasztalhatta. Ellenben amint beszélni tudott nyelvórákat vett, magántanárai a legjobbak közül kerültek ki, egyszerre tanulta az angol, a francia és a latin nyelvet, amit később mások is követtek. Emellett persze az általános műveltség megszerzése is napirenden volt, zongorázni, táncolni, festeni, hímezni, és még rengeteg számára ostobaságnak tűnő dologra oktatták. Hat éves korára olyan volt, mint egy életnagyságú, tökéletes modorú
porcelánbaba fehér bőrével, az aranyszőke hajával, szürkéskék szemével, olyan lánygyermek, akit bátran lehetett társaságban mutogatni, hogy „nézzétek, milyen tökéletes, makulátlan”. Valóban az is volt.
Aztán egyszer csak vége volt a külvilágnak mutatott idillnek, mikor ismeretlen körülmények között az egész Lambrick-kúria népét lemészárolta valami, csak Laura életben hagyva, bár abban sem volt sok köszönet. Úgy tűnt, nem elég, hogy a családfő meghalt, egyedül hagyva gyászoló, a tragédia alatt éppen egy bálon lévő feleségét, de még a Lambrick név utolsó vér szerinti örököse is visszafordíthatatlanul megőrült. Senki nem tudja, mi is történt azon az éjszakán, de az bizonyos, hogy a kislányon kívül senki nem élte túl, sőt, szörnyű körülmények között távozott mindenki az árnyak földjére.
Laura pedig tényleg megőrült. Nem szólt senkihez, csak nézett bele a világba, bár pontosan látni lehetett, hogy immár világítóan smaragdzöld szemei nem fókuszálnak semmire.Minden porcikáját karmolás nyomok borították, mint kiderült, önkezétől elszenvedve a legtöbbet, csak három párhuzamos, mély vágás eredetére nem tudtak rájönni, és ezeket valójában soha nem is tudták begyógyítani, örök emlékül ott maradtak a hátán a hegek, nem mintha valaha is felejthette volna az átélteket.

Tizenkét éves koráig nem szólalt meg, nem igazán cselekedett önállóan, olyan volt, mint egy robot. Ha azt mondták, hogy egyen, akkor evett, ha azt mondták, hogy menjen A pontból B pontba, akkor megtette, de ha senki nem törődött vele, akkor naphosszat csak ült, ahol éppen volt, és üres tekintettel, kifejezéstelen arccal bámult továbbra is. Eleinte mindent megpróbálták, hogy kibillentsék ebből a katatóniából, de sem az intenzív gyógykezelések, sem a képzett mágusok nem tudtak ellene semmit tenni, míg végül feladták, és hazaengedvén hagyták, hogy tegyen, amit tud. A Semmit.
Az anyja, mivel több rosszindulatú pletyka is lábra kelt arról, hogy férje rossz társaságba keveredett, mert olyanba ütötte az orrát, amibe nem kellett volna, elhagyta Angliát, és saját családjánál, Franciaországban talált nekik menedéket a kíváncsi szemek elől. Lányát a szolgálókra bízta, ő pedig belevetette magát az olyannyira szeretett társasági forgatagba, ami végül is az életét mentette meg azon az éjszakán, mikor minden rosszra fordult.
Aztán mikor Laura tizenkét éves lett, de az állapota még mindig stagnált, látogatót kaptak egy távoli nagybácsi személyében, aki zsarnoki modorával, és nem egy sötét mágiával létrehozott „segédeszközzel” visszahozta a lányt a való világ talajára, elvégre nem engedhette elkallódni az utolsó Lambrick ivadékot akinek úgy mondd új élete és lehetőségei lettek. A kislány sokat változott hatéves önmagához képest, bár ez cseppet sem meglepő. Nem volt többé bájos, engedelmes báb, magas falakat vont maga köré saját ép eszének védelmében, ha már nem hagyták, hogy továbbra is az áldásos semmiben lebegjen. Valójában anyja szerint mindenki jobban járt volna, ha úgy marad, ahol volt, de ha már visszatért, megint kötelezte régi tanulmányainak folytatására, amik most kiegészültek kicsit Charlie bácsi magánóráival, ahol a költőkről és a vámpírokról beszélgettek, és aminek hatására Laura kezdte feldolgozni az őt ért traumát, amit egyébként rajta kívül senki nem tudott, mi is volt pontosan.

Laura betöltötte a tizenhatodik életévét, tehát immár muszáj volt iskolába küldeni, nem halogathatta tovább. Mivel anya és lánya nem volt túl jó viszonyban, a lehető legmesszebb akarta magától, és új életétől tudni a félresiklott nevelését, így beíratta Sidneyben az Evermore Grammer School-ba a lány kézzel-lábbal való tiltakozása ellenére.
Fél év franciaországi száműzetés után végre elérte (nem utolsó sorban a tanárai, a diáktársai, és saját anyja módszeres kikészítése által), hogy iskolát válthasson, és megérkezett a Californiába a Berkeley High School-ba, tudásra szomjazva és megkezdte új életét, ahol sok új barátot és ellenséget is szerzett magának.
Laura betöltötte a 18. életévét születésnapjára egy érdekes csomagot kapott. Nem a szüleitől hiszen tudjuk azok meghaltak, hanem valaki mástól. Szemei golyó nagyságira nőttek, amikor a levelet elolvasta a csomagban pedig egy repülő jegy volt. Így tehát, Erdélybe érkezett meg és kezdett bele újságírói állásába és az igazi apja felkutatásába, mert minden bizonnyal az anyja volt az aki félre lépett a házasságban és titkolta George elől.




Amiket szeret: A munkájával foglalkozni, barátaival lenni és a csillagokat bámulni a szabadban


Amiket utál:Veszekedések és a munkán belüli nyomozások által hozott rossz emberek akik mészárolnak.



Jellem: Régi énje: Kicsi korától kezdve nem nevetett megjelenése fagyos és hűvős volt. A történtek ráébresztették a lányt, meg kéne változnia és a saját lábára állnia így rengeteget változott az "való világba" vissza hozás óta.
Rengeteget változott és ezt a nagybácsijának köszönheti. Változások az életében: Egy rettenetesen vidám és barátkozós leányzó, aki imádja a társaságot és nagyon szeret új embereket megismerni. Nehéz megbántani és megsérteni, hiszen igyekszik mindent humorosan felfogni és nem rögtön a legrosszabbat feltételezni az emberekről. Rendkívül beszédes és hiperaktív, sokszor rohangál csak úgy, céltalanul és még többször töri össze magát egy ügyetlen lépésének köszönhetően, na de mindig feláll és továbbmegy, nem sajnáltatja magát. Ezen kívül nagyon okos és bármilyen hihetetlen is, tud komolyan is viselkedni.



Külső: Gyönyörű aranyszőke haja derekát verdesi ezt az édesanyjától örökölte. szürkéskék szemek, amelyet édesapjától örökölt gyönyörűen ragyogott a lányon. Ez volt a kedvenc testrésze.Formás orr és szépen ívelt száj. Fehér bőr, habár szépen le tud barnulni a nyáron. Jelenleg ismét halvány bőrszínem van, de bármikor előfordult, hogy beállítok csoki barnán és szőkén. Bár nem jellemző. Többségében mindig van, valami ékszer Laurán a mutató ujján díszeleg egy ezüst gyűrű a nyakában meg egy ezüst szívecskés nyaklánc amit még kiskorában kapott születésekor. Mindig divatosan öltözködik, szinte kihívó olyan ruhái vannak. Különösen szereti a fekete fűzőjét és a méregzöld miniszoknyáját. Általában magassarkú cipőket szokott hordani, a bakancsot és a sportcipőt ki nem állhatja.

Laura, üdvözöllek nálunk!

Hamarosan megy neked egy PM.

Üdvözöllek nálunk Laura!

Találtam pár apró hibát, ezeket javítottam.
Összességében érdekes előtörténetet hoztál össze, gratulálok!
Azt ne felejtsd el, hogy az édesapád csak ember lehet! A vámpírokról beszélhetsz, hihetsz bennük, de konkrétan nem tudhatsz róluk, ameddig össze nem hoz a sors egyel!

Jó játékot és kellemes időtöltést kívánok! ELFOGADVA